A helyi önkormányzatok számára az utóbbi időkben mind szakmailag, mind jogalkotási szempontból izgalmas kérdés és egyúttal aktuális mozgalmas terület a helyi közösségi együttélés szempontjából tilalmazott, annak rendjét sértő, de más jogterület által nem szabályozott és nem tiltott magatartások normatív rendezésének kérdése, illetve ennek mikéntje.
A szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 2012. április 15-én lépett hatályba, és ezzel egyidejűleg hatályon kívül helyezte a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényt és az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendeletet. Az Sztv. gyökeres változást hozott az önkormányzatok életében, hiszen egyrészről az általános szabálysértési hatóságként eljáró jegyzőtől átkerültek a fenti dátummal a hatáskörök előbb kormány-, majd a járási hivatalokhoz, másrészről pedig megszűnt az önkormányzatoknak azon jogosítványa, hogy az önkormányzati rendeletekben foglalt szabályok érvényesülése érdekében szabálysértési tényállásokat alkossanak. Az Sztv. értelmében 2012. április 15-től szabálysértést kizárólag törvényben lehet szabályozni, így sem kormányrendelet, sem pedig önkormányzati rendelet nem állapíthat meg szabálysértési tényállást. Ráadásul ez azt is jelenti, hogy 2012. április 15-től önkormányzati rendeletben rögzített szabálysértés alapján az elkövetővel szemben nem indulhat szabálysértési felelősségét megállapító eljárás. Az Sztv. az önkormányzatok számára előírta, hogy 2012. május 31-ig hatályon kívül kell helyezniük az önkormányzati rendeletekben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket. Ezzel gyakorlatilag a helyi önkormányzatok kikerültek a hárompólusú büntetőjogi szabályozási rendszer harmadik - a szabálysértési jog területére tartozó - részéből. Hiszen az alábbiak szerint részletezendő felhatalmazottságon alapuló helyi rendeletek mind karakterükben, de elsősorban a lefolytatandó eljárás és az alkalmazható szankciók tekintetében lényegesen eltérnek a szabálysértési jogtól.
Az említett törvényi változások hatálybalépésének időpontjában Pécsett 22 olyan önkormányzati rendelet volt hatályban, amelyben szabálysértési tényállás szerepelt[1], így ezeket a rendelkezéseket hatályon kívül kellett helyezni. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) azonban a hatálybalépésekor biztosította az önkormányzatok számára, hogy a megszűnt önkormányzati szabálysértési rendeletalkotási jogosultság helyett önálló önkormányzati rendeletet alkothassanak, melyben ún. tiltott, közösségellenes magatartásokat helyi rendeleti tényállásban állapíthassanak meg, és ahhoz szankcióként közigazgatási bírságot társíthassanak. A Mötv. hatályba lépett eredeti szövegezésének 51. § (4) bekezdése új feladatkörként definiálta, hogy az önkormányzat helyi rendeletben meghatározhat tiltott, közösségellenes magatartásokat fogalmazzon meg, és ezen magatartás elkövetőjével szemben ötvenezer forintig terjedő helyszíni bírság, illetve százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírság kiszabása rendelhető el, amely 100%-ban az önkormányzat saját bevételét képezi. A Mötv. 143. § (4) bekezdés e) pontja értelmében az önkormányzat képviselő-testülete felhatalmazást kapott, hogy önkormányzati rendeletben határozza meg a tiltott, közösségellenes magatartásokat, valamint a magatartás elkövetőjével szembeni pénzbírság kiszabásának szabályait. A Mötv. ezen rendelkezései 2012. április 15-én léptek hatályba. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Mötv. eredeti szövegezése még a tiltott, kirívóan közösségellenes magatartások fordulatot használta, azonban az Sztv. és az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról, valamint a katasztrófavédelemmel kapcsolatos egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló 2012. évi XXXI. törvény 23. § (1) bekezdése még a rendelkezés hatálybalépése előtt módosította a Mötv. 51. § (4) bekezdését oly módon, hogy annak szövegezéséből a kirívóan szót kihagyta. Ezzel egyúttal a felhatalmazás tárgykörét szélesítette, hiszen azt kiterjesztette a kisebb súlyú cselekmények, magatartások helyi rendeletben történő szabályozására és szankcionálására is.
Mindezek alapján Pécsett az új törvényi felhatalmazásnak a helyi viszonyokra történő átültetése során, illetve még azt megelőzően, valamennyi érintett önkormányzati rendelet felülvizsgálata megtörtént annak megállapítása érdekében, hogy az addigi szabálysértési tényállásokban testet öltő magatartások közül melyek azok a magatartások, amelyeket szükséges tiltott, közösségellenes magatartásként szabályozni, figyelemmel az egyes ágazati jogszabályok által esetlegesen közigazgatási bírsággal szankcionált, nevesítetten tilalmazott előírásokra is. Ennek megfelelően a helyi jogalkotó indokoltnak tartotta a tiltott, közösségellenes magatartásokat egysége-
- 13/14 -
sen egy önkormányzati rendeletben meghatározni. A norma megismerhetőségét és érvényesülését ugyanis egyaránt nagymértékben elősegítheti, hogy nem szétszórva az egyes helyi rendeletek szabálysértési tényállásaként, hanem egy kódex jellegű jogi normában kerülnek meghatározásra azok a magatartások, amelyek Pécs területén tiltott, közösségellenes magatartásoknak minősülnek. Pécsett azonban a tiltott, közösségellenes magatartások tárgyában megszületett[2] önkormányzati rendelet (Ör.1) - egy kivétellel - nem keletkeztetett új, tilalmazott magatartásokat, csupán a meglévő szabálysértési rendelkezések áttranszformálása és egy normaanyagba való integrálása történt meg. Új magatartásként a korábbi gyakorlati tapasztalatok felhasználásával, a helyi vízszolgáltató szakmai javaslatára mindössze a vízszolgáltatás igénybevételével kapcsolatos tevékenység került meghatározásra. A tényállás szerint, "aki a vízszolgáltatót megakadályozza abban, hogy a mérőóra és mérőhely állapotát, a víziközmű hálózatot, a felhasználó vételezését ellenőrizze, valamint a vízmérőórát leolvassa, továbbá a vízszolgáltatót meggátolja abban, hogy tartozás esetén a vízszolgáltatást korlátozza, végezetül pedig megakadályozná a közcsatornába történő szennyvíz bebocsátás szolgáltatási ponton történő ellenőrzésében az tiltott, közösségellenes magatartást valósít meg."[3]
Más közüzemi szolgáltatóknál, így a távhő-, gáz-, és villanyszolgáltatónál, az ágazati törvények biztosítanak lehetőséget arra, hogy a felhasználási hely vonatkozásában a hatóság kikényszerítse azt, hogy a szolgáltató bejusson a felhasználási helyre és szükség szerint ott ellenőrzést hajtson végre, vagy pedig nem fizetés esetén a szolgáltatást felfüggessze. A vízszolgáltatás kapcsán azonban erre nincsen magasabb szintű jogszabály, viszont a pécsi vízszolgáltató, a Tettye Forrásház Zrt. tapasztalatai alapján gyakoriak voltak a visszaélésszerű magatartások a tekintetben, hogy a fogyasztók sokszor nem engedik be a szolgáltatót a felhasználási helyre, és ennek kapcsán nem tudják leolvasni a vízóra állását, a vízszolgáltatás azonban csak kimutatott díjhátralék esetén nem korlátozható, így más szankció nem lévén, ezen magatartás tényálláskénti kimondása hasznos felvetésnek bizonyult. Mivel a vízszolgáltatás tekintetében az ilyen típusú magatartást nem szankcionálja magasabb szintű jogszabály, így az önkormányzat ezeket tiltott, közösségellenes magatartásnak nyilváníthatta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
