Szlemenics Pál 1783. január 22-én született Kecskeméten civis családban.
Szíjgyártómester apja, József és édesanyja, Ivitz Erzsébet nagy gondot fordítottak gyermekük iskoláztatására. Alap és gimnáziumi tanulmányait a piaristák szülővárosában működő iskolájában folytatta, az utolsó évet pedig a szerzetesrend pesti intézményében fejezte be.1
Ezt követően a váci egyházmegye papnövendékei közé lépett, ahol 1798-1800-ban bölcsészetet és hittudományt tanult.
Szlemenics azonban nem érzett elhivatottságot az egyházi pályához, ezért a pesti egyetem jogi karán folytatta tanulmányait 1801-1804-ben. Itt nagy hatással volt rá a kor jelentős professzora, Kelemen Imre, de a jogi előadások mellett a bölcsészkaron is hallgatta a magyar nyelvtudomány úttörőjét, Révai Miklóst.
Szlemenics tanulmányai mellett gyakorlati ismeretek szerzése érdekében a pesti királyi táblán jegyzőként is tevékenykedett.
Az egyetemi évek alatt szerzett ismeretei megerősítették elhatározását, amelyet professzorai is bátorítottak, hogy az oktatásban tevékenykedjen. Így tanulmányai befejeztével a kassai királyi akadémia politika tanszékére pályázott. Ennek sikertelensége után gróf Esterházy Ferenc Moson vármegyei főispán titkára és fiainak oktatója lett. A főúri család alapvetően Bécsben tartózkodott, így Szlemenicsnek módja volt arra, hogy itt is joggyakorlatot folytasson egy udvari ügyvivő oldalán.
Szlemenics életének alapvető változására 1809 novemberében került sor, amikor pályázata alapján kinevezést nyert a pozsonyi királyi akadémia hazai magánjog és büntetőjog tanszékére rendes tanárnak. Ekkor indult el azon a több évtizedes oktatói, tudományos pályán, amelyen a korszak meghatározó jelentőségű jogtudósává vált.
Szlemenics életútjának kialakulására és kibontakozására a magyar történelemben alapvető változásokat hozó időszakban, a nemzeti ébredés és a reform korában került sor, amelynek alapvető eszköze és célja a nyelv volt.
A II. József-i uralommal szembeni nemesi ellenállás folyományaként, az uralkodó halála utáni 1790-1791. évi országgyűlésen sor került a rendi alkotmányosság helyreállítására. A nemzetté válás útján az ekkor hozott XVI. törvénycikk kimondta, hogy nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelvre pedig külön súlyt kell fektetni az oktatásban.
Az 1792. VII. törvénycikk azt is megállapította, hogy bizonyos idő elteltével csak olyanok nyerhetnek majd közhivatalt, akik a hazai nyelv ismeretét igazolni tudják.
Az 1805. IV. törvénycikk szerint az országgyűlésen a latin mellett a magyar nyelv is használható, a törvényhatóságok a magasabb szervekkel való érintkezésben és törvénykezésükben pedig alkalmazhatják azt.2
Ezeknek a törvényi előírásoknak a gyakorlatba való átmenetele azonban hosszabb időt vett igénybe, hatályosulásuk függött az udvar és a rendek erőviszonyától, illetve attól a gyakorlati korláttól, hogy "perlekedésünk és jogszolgáltatásunk addig s azon időben csak latin nyelven tanult és ismert elvont jogi formában és műnyelvezeten alapulván: a művelt klasszikus latin jogi műnyelvet a mi (általánosan nem is ismert) különben is csekély szókészletű nemzeti műnyelvünkkel helyettesíteni már nem is oly egyszerű és könnyű feladat vala".3
A XVIII-XIX. század fordulóján kibontakozó magyar jogtudomány eseti kivételektől eltekintve csak latin nyelvű előzményekre tekinthetett vissza.4 Az ekkori jogtudósok számára (pl. Kelemen Imre, Markovics Mátyás, Kövy Sándor, Vuchetich Mátyás) magától értetődő volt, hogy előadásaikat latinul tartsák és e nyelven írják műveiket.
A hazai jogtudományt a rendi Magyarország jogának magyarázata foglalkoztatta, csak a reformkorban bukkant fel a jogrendszer megújításának szükségessége.
Ezek voltak azok a keretek, amelyek között a fiatal oktató pályáját megkezdte.
Szlemenics állását elnyervén, előbb saját képzettségét tette teljessé: a megszabott vizsgák és szigorlatok után 1810-ben ügyvéd lett, majd 1811-ben a pesti egyetem doktorrá avatta.
Az akadémiai jogi oktatás - amelynek részese lett -ekkor két tanévet ölelt fel. Az alapvető tantárgy a hazai magánjog volt, emellett tanultak még a hallgatók történelmet, politikai és kamarai tudományokat (ez igazgatási és pénzügyi ismereteket jelentett), büntetőjogot, "tiszti írásmódot".5
A pozsonyi akadémián a magyar magánjog és büntetőjog egy tanszéket alkotott.
Ebben az időben mostohák voltak az oktatás és a tudomány művelésének feltételei: nem léteztek tankönyvek és ahogy Szlemenics egy későbbi műve előszavában írta, "a pozsoni akadémiának, mellyben működni életem feladata lőn, sem czélomra szolgálható könyvtára, sem kéziratgyűjteménye nem lévén", így nagy nehézségekkel kellett megküzdenie.6
Szlemenics nagy lendülettel vetette magát az oktatásba és a tudomány művelésébe.
Első - latin és magyar nyelvű - írásaival bekapcsolódott a volt professzora, Kelemen Imre és a korszak másik kiemelkedő tudósa, a sárospataki akadémia tanára, Kövy Sándor közötti vitába, hajdani oktatója mellett foglalva állást. Ezek az írásai részint önálló könyvként láttak napvilágot, részint pedig az 1817-ben megindult első magyar nyelvű tudományos folyóiratban, a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg.7 (Érdekesség és egyben Szlemenics felkészültségének bizonyítéka, hogy ekkoriban egy nyelvtani munkát is kiadott: 1816-ban Bécsben jelent meg német nyelvűek számára "Farkas János magyar nyelv grammatikájának" általa átdolgozott és bővített kilencedik kiadása.)
Ezt a vitát és benne Szlemenics írásait a későbbiekben - a század második felének nagytekintélyű jogásza - Pauler Tivadar úgy értékelte, hogy "nem tartozott tudományos tekintetben a meddők közé, mert több nevezetes tárgyaira hazai magánjogunknak világosságot derített."8
Szlemenics műveinek nagy jelentőségű csoportját azok az írásai jelentik, amelyekkel az oktatás nagy hiányosságán , a megfelelő tankönyvek hiányán próbált segíteni.
Ennek során 1817-ben adta ki az "Elementa juris crim-inalis hungarici" (A magyar büntetőjog elemei), illetve 1819-ben az "Elementa juris hungarici civilis privati" (A magyar polgári magánjog elemei) című munkáit.
Mint magánjogi műve előszavában írta, az oktatás során tapasztalta, hogy hallgatói egy része nem volt képes nyomon követni, jegyzetelni előadásait, ezért a tanulásra fordítandó idejük rovására kénytelenek azt másoktól lemásolni, vagy nagy költséggel saját részükre leíratni. A joghallgató ifjúság ilyen problémáinak kiküszöbölésére, felkészülésük elősegítésére készítette el tankönyvét.9
Szlemenics büntetőjogi munkája több évtizedes szünet után megjelenve egy űrt pótolt, mivel Bodó Mátyás 1751-ben kiadott "Jurisprudentia Criminalis"-a (Büntető jogtudomány) óta semmilyen büntetőjoggal foglalkozó tudományos könyv nem jelent meg.
Finkey Ferenc értékelése szerint az "Elementa fő érdeme a büntetőjog - anyagi és alaki jog együtt - egész anyagának ügyes elrendezésében, rövid, világos összefoglalásában áll".10
Szlemenics munkáit érdeklődéssel fogadta kora. Magánjogi művének korabeli méltatása szerint "a Szerző fontos rövidséggel s kimerítve adja elő a honyi törvény egész tudomány alkatját... Világos voltot szerez munkájának, s azt olly könnyen érthetővé tette, hogy akárki is, a ki a törvény tudományának alkat-es-méreteit megtanulni kívánná, ezt minden útmutatás nélkül is, haszonnal, és bizonyosan kívánt előreme-netellel forgathatja."11
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
