Az új Ptk. egyes szerződésekre vonatkozó szabályait két törekvés határozta meg. Egyrészt - ahogyan a kódex egészében - a Ptk. a szerződéstípusok között is törekedett a korábbi magánjogi fogalomrendszer helyreállítására, annak érdekében, hogy koherens, szofisztikáit és a felek számára kiszámítható polgári jogi szabályozást teremtsen meg. Másrészt, a Ptk. a piaci gyakorlatban elterjedt azon szerződéstípusok esetén, amelyek önálló, más szerződéstípusoktól világosan megkülönböztethető, kellően kikristályosodott gazdasági tartalommal bírnak, meg kívánta teremteni a jogszabályi hátteret, amely az érintettek számára kellő biztonságot nyújt, de a további fejlődés elől sem zárja el az utat.
A Ptk. előkészítése során számtalanszor elhangzott, hogy az új Ptk. tervezete konzervatív.[1] E konzervatívság fokmérőjeként gyakran szolgál egy egyszerű matematikai művelet: hány új szerződéstípust szabályoz az új Ptk. Ez a megközelítés azonban leegyszerűsítő és félrevezető. A magánjogi kódexnek nem feladata önmagában az, hogy modern legyen, ahogy értelemszerűen nem lehet célja az sem, hogy konzervatív módon, a piaci gyakorlat és a jogalkalmazási tapasztalatok ellenében is ragaszkodjon a régi megoldásokhoz. A Ptk. szerződési joga nem attól lesz jó vagy rossz, hogy hány új szerződéstípust szabályoz, hanem attól, hogy a felmerülő kérdésekre ad-e a kódex kiszámítható választ, és ha igen, ez a válasz megfelelő-e.
Az alábbiakban néhány példával arra kívánunk rámutatni, hogy a Ptk. változtatásaira ezen elv mentén került sor: a régi szabályok módosításával a klasszikus jogintézmények működése kiszámíthatóbbá vált, az új szerződéstípusok szabályai pedig hozzájárulhatnak a szabályozatlanságból eddig fakadt problémák kezeléséhez, anélkül, hogy a szabályozás a felek szerződési szabadságát csorbítaná vagy az innováció gátját képezné.
A Ptk. határozott célkitűzése volt az elszegényedett - Vékás Lajos megfogalmazásával: "primitívvé vált"[2] - magánjogi dogmatika eredeti fényében történő helyreállítása. Ez a törekvés a Hatodik Könyv Harmadik Részének számos változásában szembetűnő. Az alábbiakban ennek néhány példáját mutatjuk be.
A Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Része, a régi Ptk. terjedelmét jelentősen meghaladó mértékben, több mint 300 szakaszban határozza meg az egyes szerződések szabályait. A szabályozás terjedelmének növekedését különösen szembeötlővé teszi, hogy a Ptk. az egyes szerződések szabályai közül azokat a szabályokat, amelyek általánosíthatóak voltak, a szerződés általános szabályai közé emelte ki. Jól tükrözi ezt pl. a jogszavatosság szabályának a változása, amelyet a Ptk. az adásvétel szabálya közül a hibás teljesítés szabályai közé emelt át.[3] Az általánosítás az egyes szerződéseken belül is megfigyelhető: a régi Ptk. által az egyes altípusok körében
- 117/118 -
szabályozott, de általánosítható tartalommal bíró normákat a Ptk. törekedett magasabb szinten szabályozni, így került pl. a többletmunkára és a pótmunkára vonatkozó szabály az építési (a Ptk. új fogalma szerint: kivitelezési) szerződésből a vállalkozási szerződés általános szabályai közé.[4]
A szerződéstípusok Ptk.-n belüli sorrendjére és szerkezetére a Koncepció pragmatikus választ adott, amikor úgy foglalt állást, hogy "[a] szerződéstípusok sorrendjének meghatározásánál a Koncepció a szerződéstípusok gazdasági jelentőségéből indul ki, és e fő rendezőelv mellett veszi figyelembe a dare, facere, praestare szolgáltatások szerinti diszciplináris csoportosítást."[5]
A szabályozás áttekinthetősége, valamint az egyes szerződéstípusok kapcsolatának egyértelművé tétele érdekében a Ptk. a hasonló típusú szerződéseket (pl. tulajdonátruházó szerződések, vállalkozási típusú szerződések, megbízási típusú szerződések) egy Címben szabályozza. Ez a szabályozási módszer - a szerződések szabályainak egymásra épülésére tekintettel - lehetővé teszi, hogy az egyes altípusok szabályai rövidek legyenek.
Jó példa erre a közvetítői szerződés, amely esetén a Ptk. - a szerződés fogalmán túl - csupán három kérdést szabályozott.[6] Egyebekben azonban a jogviszonyra a megbízás szabályai irányadóak, így a Ptk.-nak e körben csak a megbízástól eltérő, a közvetítői jogviszonyból fakadó különös szabályokat kellett meghatároznia. Nincsenek ezért tekintettel a Ptk. szabályozási szerkezetére azok a bírálatok, amelyek a Ptk. által szabályozott új szerződéstípusokat arra alapozva kritizálják, hogy azok új szerződéstípusokat lebutítva, csupán néhány paragrafusban szabályoznak.[7]
Kisfaludi András kritikája alapján[8] a Ptk. lényeges pontokon változtat azon, hogy elővásárlási jog esetén hogyan jön létre a szerződés, melyik fél által tett jognyilatkozat minek minősül a szerződéskötés klasszikus folyamatában. A szabályozás tekintettel van arra, hogy ahhoz, hogy az elővásárlási jog jogosultjának a nyilatkozatával létrejöhessen a szerződés, az szükséges, hogy a Ptk. világosan meghatározza, hogy melyik mozzanat hogyan minősül a vételi ajánlatot tevő vevő és az eladó, valamint az eladó és az elővásárlási jog jogosultja között. A Ptk. új szabályai alapján elsőként a "vevőjelölt" tesz vételi ajánlatot. Mivel azonban az elővásárlási jogra tekintettel azt az eladó nem fogadhatja el, azt köteles közölni az elővásárlási jog jogosultjával. A közlés eladási ajánlatnak minősül. Mivel az elővásárlási jog jogosultja csak arra jogosult, hogy változatlan feltételek mellett vásárolja meg a dolgot, az eladó a vételi ajánlatot teljes terjedelmében köteles közölni az elővásárlási jog jogosultjával. Ha az elővásárlásra jogosult az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük az elfogadó nyilatkozat hatályosulásával jön létre.
Új megoldást alkalmaz a Ptk. arra az esetre, amikor több jogosultja van az elővásárlási jognak és többen tesznek elfogadó nyilatkozatot. Ebben az esetben kézenfekvő megoldás lenne, hogy az eladó választhasson, hogy kivel jön létre a szerződés. Ez a megoldás azonban önkényes lenne, és könnyen eredményezhetné az elővásárlási joggal védeni kívánt érdekegyensúly felborulását. Társasági részesedés esetén az elővásárlási jog biztosíthatja, hogy a tagok közötti egyensúly ne borulhasson fel. Ha azonban elismerjük az eladó választási lehetőségét, akkor az 1/3-1/3-1/3 arányú társaság viszonyai radikálisan átalakulnának, hiszen az eddigi arányok 2/3-1/3 arányban tolódnának el. A Ptk. ezért úgy rendelkezik, hogy ha ugyanazon dologra nézve több személyt azonos rangsorban illet meg elővásárlási jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkozatot, közös tulajdon jön létre érdekeltségük arányában. Természetesen a közös tulajdon számos esetben nem kívánt eredményre vezethet (pl. társasházi lakásra kikötött elővásárlási jog), ezért a Ptk. előírja, hogy az eladó késedelem nélkül köteles a jogosultakat tájékoztatni arról, hogy többen tettek elfogadó nyilatkozatot, akik a tájékoztatás hatályossá válásától számított nyolc napon belül elfogadó nyilatkozatukat visszavonhatják.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
