A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) meghatározza, hogy a közszolgálati tisztviselők milyen illetményre jogosultak. Az illetmény egyik fontos elemét adják az illetménypótlékok, melyek közül az alábbiakban az idegennyelv-tudás elismerésére szolgáló idegennyelv-tudási pótlék kerül röviden bemutatásra.
A Kttv. 2012. március 1-jén lépett hatályba. A törvény 141. §-a már ekkor is rendelkezett az idegennyelv-tudási pótlékról, azonban a szabályozás 2015-ben két alkalommal jelentős mértékben módosult, amely jogalkalmazói kérdéseket vethet fel. Emiatt érdemes áttekinteni e jogintézmény alapvető sajátosságait, a változás indokát és következményeit.
Az idegennyelv-tudás alapján fizethető idegennyelv-tudási pótlék kapcsán elsőként fontos bemutatni a két "alrendszert", amely elkülöníthető a Kttv. szabályai alapján.
A Kttv. szabályozása különbséget tesz az egyes idegen nyelvek között aszerint, hogy azok ismerete alapján alanyi jogon jár-e a pótlék, vagy csak akkor, ha a betöltött munkakör megköveteli az adott idegen nyelv használatát. Bizonyos idegen nyelvek használata - függetlenül a betöltött munkakörtől - a munkavégzés során megkerülhetetlen. Ez velejárója annak, hogy Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak, így az Unió jogrendszere, az Unió Bíróságának döntései kihatással vannak belső jogunkra, a hazai jogalkalmazás során figyelembe kell venni az uniós jogszabályokat is, valamint követni kell az uniós joggyakorlatot. Ennek során azonban az uniós szervek döntései, jogszabály-tervezetei sok esetben nem érhetőek el magyar nyelven, így szükség van az angol, francia és német nyelv ismeretére, rendszeres használatára.
A fenti tapasztalatok alapján a jogalkotó az angol, francia és német nyelvek (ún. kiemelt nyelvek) esetén alanyi jogon járó pótlékot vezetett be, amelyre tehát a közszolgálati tisztviselő a betöltött munkakörtől és a kiemelt nyelvek használatának mértékétől függetlenül jogosult [Kttv. 141. § (6) bekezdés], pusztán abból a tényből kifolyólag, hogy az adott kiemelt nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával rendelkezik (vagy a Kttv. alapján azzal azonosnak minősülő szakképzettsége vagy végzettsége van), melyet a munkáltatónak az államilag elismert nyelvvizsga eredményét igazoló bizonyítvánnyal vagy azzal egyenértékű okirattal igazol.
2015. január elsejétől változott a szabályozás, ugyanis a kiemelt nyelvek köre kibővült a kínai, orosz és arab nyelvekkel.
Az alanyi jogon járó idegennyelv-tudási pótléknak speciális számítási szabályai vannak, melyet a Kttv. 141. § (6) és (7) bekezdése határoz meg. A számítás alapja minden esetben feltételezi nyelvvizsga meglétét, vagy pedig a Kttv. 141. § (3) bekezdésében meghatározott szakképzettséget vagy végzettséget, amely a nyelvvizsgával azonosnak minősül.
A törvény az illetményalap százalékban meghatározott hányadában szabja meg a pótlék mértékét komplex nyelvvizsga esetén:
a) komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,
b) komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,
c) komplex alapfokú (B1) nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a a pótlék mértéke.
Ha azonban a fent meghatározott idegen nyelvekből a közszolgálati tisztviselő csak szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsgával rendelkezik, a következőkben meghatározott mérték szerint jogosult a nyelvpótlékra.
A pótlék mértéke ebben az esetben nyelvvizsgánként:
a) felsőfokú (C1) nyelvvizsga esetében a szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetében az illetményalap 25-25%-a;
b) középfokú (B2) nyelvvizsga esetében a szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetében az illetményalap 15-15%-a.
Az idegennyelv-tudási pótlék másik nagy alrendszere arra az esetre vonatkozik, ha a közszolgálati tisztviselő olyan speciális munkakört tölt be, amely megköveteli bizonyos idegen nyelvek használatát. Az idegennyelv-tudási pótlékra jogosító nyelveket és munkaköröket a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. Ebben az esetben tehát olyan munkakörökről beszélünk, ahol a kiemelt nyelveken túli idegen nyelvek ismerete és használata szükséges. Ha a munkakör betöltéséhez valamely kiemelt nyelv ismerete kötelező, ott a pótlék számítására az első pontban ismertetett szabályok lesznek irányadóak.
A továbbiakban a munkakör alapján járó idegennyelv-tudási pótlék speciális számítási szabályaira szükséges kitérni.
Közös szabály, hogy az államilag elismert - és megfelelően igazolt - nyelvvizsga (vagy az azonosnak minősülő szakképzettség vagy végzettség) itt is szükséges előfeltétele a pótlék kifizetésének.
A pótlék mértékének kiszámítása főszabályként itt is a komplex nyelvvizsgához igazodik, és az illetményalap konkrétan meghatározott százalékában van meghatározva.
A pótlék mértéke ennek megfelelően nyelvvizsgánként:
a) komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsga esetében az illetményalap 50%-a, a szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetében 25-25%-a;
b) komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetében az illetményalap 30%-a, a szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetében 15-15%-a.
Speciális szabály vonatkozik arra az esetre, ha ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú (tehát pl. szóbeli), de különböző
- 42/43 -
fokozatú (azaz pl. középfokú és felsőfokú) nyelvvizsgával rendelkezik a jogosult. Ekkor a magasabb mértékű pótlék illeti meg.
Konkrét példát tekintve, ha valaki spanyol nyelvből rendelkezik középfokú és felsőfokú szóbeli nyelvvizsgával, úgy az illetményalap 25%-ának megfelelő pótlékra lesz jogosult [hiszen az a) pont határozza meg a magasabb mértékű, azaz a felsőfokú nyelvvizsga esetére járó pótlékot, amely külön szóbeli nyelvvizsga esetén 25%].
Szintén külön számítási rendszert alkalmazni abban az esetben, ha ugyanazon idegen nyelvből különböző típusú (azaz írásbeli és szóbeli) és különböző fokozatú (azaz alapfokú, középfokú vagy felsőfokú) nyelvvizsgával rendelkezik a jogosult. 2015. április 15-éig ebben az esetben is a magasabb mértékű pótlékot kellett számítani. Ez azonban méltánytalanságot eredményezhetett, ezért került sor a számítási szabályok módosítására. Az új szabályozás alapja az volt, hogy ösztönözze a jogosultakat a komplex nyelvvizsga megszerzésére, amellett, hogy honorálja a meglévő nyelvvizsgát is.
A jövőben az illetményalap százalékában meghatározott pótlékra lesz jogosult, aki különböző típusú és fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik: alap- és középfok esetén az illetményalap 20%-ának, közép- és felsőfok esetén az illetményalap 40%-ának megfelelő mértékű a pótlék.
Konkrét példán szemléltetve, ha a közszolgálati tisztviselő spanyol nyelvből alapfokú írásbeli és középfokú szóbeli nyelvvizsgával rendelkezik, az illetményalap 20%-ának megfelelő mértékű pótlékra jogosult. Ha pedig olasz nyelvből középfokú szóbeli nyelvvizsgával és felsőfokú írásbeli nyelvvizsgával rendelkezik, úgy az illetményalap 40%-ának megfelelő mértékű pótlékra jogosult.
2015. április 15-e után a "munkakör-alapú" idegennyelv-tudási pótlék mértékét az új, százalékos rendszer alapján kell meghatározni. Az idegennyelv-tudási pótlék szemben például a teljesítményértékelésen alapuló eltérítéssel, állandó díjazásnak minősül, azaz amíg a közszolgálati tisztviselő munkaköre nem változik, és a munkakör idegennyelv-tudási pótlékra jogosító munkakör, addig a pótlékra jogosult lesz a közszolgálati tisztviselő. Tekintettel arra, hogy átmeneti rendelkezések nem vonatkoztak az új szabály bevezetésére, szükséges megvizsgálni, hogy mikortól kell alkalmazni az új rendelkezéseket az idegennyelv-tudási pótlék esetén. A módosítás 2015. április 15-én lépett hatályba. A 2015. május havi illetményben ennek megfelelően már az új számítási módszerrel kellett megállapítani az idegennyelv-tudási pótlék mértékét, és ennek megfelelően módosítani kell a kinevezési okmányokat is.
Több megkeresés is érkezett a Büntetőjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkársághoz állatvédőktől és madárvédő szervezetektől annak érdekében, hogy az állatkínzás miatt indult büntetőeljárásokban az állatot büntetőjogi értelemben speciális jogalanyként sértetti jogállás illesse meg, ezáltal az állatok sértetti jogait jogi képviselő gyakorolhassa. A beadványozók azt sérelmezik, hogy a Be. 195. § (2) bekezdése alapján az állatvédő szervezetek nem élhetnek panasszal az állatkínzás miatt tett feljelentéseik elutasításával szemben, mivel az állat a bűncselekménynek nem sértettje.
A joggyakorlat érdemben nem tehet különbséget anyagi jogi és eljárásjogi értelemben vett sértett között. A Kúria 90. BK véleménye alapján azt lehet mondani, hogy a gyakorlat egységes sértett fogalmat használ az alábbiak szerint:
Bűncselekmény sértettje az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Az értelmezés szerint ilyen az anyagi jogi tényállásban megjelölt passzív alany, illetve ha a tényállás eredményt tartalmaz, akkor az a sértett, akinél ezen eredmény bekövetkezik. A sértett tehát csak természetes személy lehet.
Az Európai Unió joga is hasonló szemléletet tükröz. Kiemelést érdemel a 2001-ben elfogadott, a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat, amely szerint a sértett:
- olyan természetes személy, aki közvetlenül bűncselekmény következtében sérelmet szenvedett - ideértve a fizikai, szellemi vagy érzelmi sérülést, vagy gazdasági hátrányt;
- a közvetlenül bűncselekmény következtében életét vesztett személy családtagjai, akik e személy elhalálozása folytán sérelmet szenvedtek.
Bár a büntetőjog elismeri, hogy az állat érző élőlény, azonban a Btk. 244. §-ában megfogalmazott állatkínzás bűncselekménynek nem sértettje, hanem elkövetési tárgya az állat. A jogalkotó a bűncselekmény alapesetében szándékosan nem a fizikai fájdalom okozását jelölte meg elkövetési magatartásként, mivel a büntetőjogi felelősséget nem az állatban elért érzethez, eredményhez, hanem az elkövető magatartásához kívánta kötni. Ezért fogalmilag is kizárt, hogy az állat sértettként jelenjen meg a büntetőeljárásban.
Az állatok védelme kiemelt fontosságú a Kormány számára. Ez az indoka annak, hogy az új Btk. az állatkínzás valamennyi lehetséges elkövetési magatartását igyekszik lefedni, továbbá hogy az állatkínzás tényállásából kiemelve új tényállásként rendeli büntetni az orvhalászatot és az orvvadászatot is.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 195. § (2) bekezdésének a 2011. évi LXXXIX. törvénnyel történő módosításával a cél az volt, hogy a bűncselekmények sértettjei és a rendelkezés közvetlen érintettjei jogorvoslati jogának sérelme nélkül olyan megoldás szülessen, amely nem eredményezi az eljárások elhúzódását és a nyomozást felügyelő ügyészségek túlterheltségét.
A Be. csak egy kivételt engedélyez: ha a feljelentő központi államigazgatási szerv (pl. a NAV), akkor lehetősége van panasszal élni többek közt a feljelentés elutasításáról vagy a nyomozás megszüntetéséről szóló határozat ellen. Ennél tovább azonban ezekben az esetekben sem mehet a feljelentő, vagyis pótmagánvádlóként már nem veheti át az ügyész szerepét az eljárásban.
Mindezek alapján büntető jogrendszerünk nem ad lehetőséget az állatok sértettként, vagy speciális jogalanyként történő kezelésére.
*** Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései a Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készülnek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. *** ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készülnek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
Visszaugrás
