Köszöntjük a tisztelt Olvasót, aki az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Actájának 50. kötetét tartja kezében, amely bizonyos értelemben jubileumi kötetnek nevezhető. Azért csak bizonyos értelemben, mert az elmúlt évtizedek során olykor összevont kötetek is megjelentek, így az I. kötet 1959-es megjelenése óta hovatovább már ötvenöt év telt el. A jubileum szó használata az ötvenedik kötetnél - az ötvenes számjegyet tekintve - mégsem inadekvát. A jubileum szó ugyanis szorosabb értelemben nem bármilyen kerek évfordulót jelent, hanem éppen az ötvenediket. A jubileum fogalma az ókori héber jóvél szóra vezethető vissza, amely eredetileg azt a kürtöt (tulajdonképpen kosszarvat) jelentette, amelyet ötven évenként fújtak meg ünnepélyesen. Az ötven évenként visszatérő "kürtölés esztendeje" tulajdonképpen hét - héber eredetű modern akadémiai fogalommal élve - sabbatical year, tehát összesen 49 év elteltével függ össze, aminek fontos, végeredményben a társadalmi békét biztosító "joghatásai" voltak. Csak jelzésszerűen idézzük erre nézve a következő sorokat Mózes harmadik könyvéből, KÁROLI GÁSPÁR fordításában:
"És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölésnek esztendeje legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az ő birtokát, és térjen vissza kiki az ő nemzetségéhez." (3 Móz 25, 10).
A jubileum fogalma görög közvetítéssel került át - még az ókorban - a latin nyelvbe, és onnan a modern európai nyelvekbe. Az ókori latin iubilum főnév jelentése FINÁLY HENRIK nevezetes latin szótára szerint: "1) örömrivalgás, kurjongatás, örömzaj (vadászok, pásztorok s effélék hangos örömnyilvánításáról); [különösen egyházi szóhasználatban:] a nép örömrivalgása; 2) a katonák vad harczkiáltozása, ordítozása". A valamivel későbbi keletű, de szintén ókori latin iubilatio főnév jelentése már a fogalom szelídülését, általánosodását mutatja: "örömkiáltás, örömrivalgás, kurjongatás, kicsapongó öröm zajos nyilatkozása".
Van-e okunk a kari Acta 50. kötetének megjelenésekor az "örömrivalgásra"? Úgy vélem, hogy igen, van okunk, ha nem is kurjongatni, de legalább csendben örvendezni. Örömmel tölthet el minket önmagában véve már az a tény is, hogy az Acta 50. kötete nyomtatásban megjelent. Hiszen olyan időszakban élünk, amikor hazánkban és külföldön is folyóiratok egész sora került és kerül a teljes megszűnés vagy - jobb esetben - a kizárólag elektronikus megjelenés alternatívája elé.
A puszta fennmaradásnál azonban többről is van szó. A kari Acta kötetei az elmúlt bő egy évtizedben rendszeresen megjelentek (igaz, a címlapon feltüntetett évszámhoz képest mindig csak a következő naptári évben), és a kötetek terjedelme is stabilizálódott. A viszonylag kedvező kvantitatív mutatóknál fontosabb, hogy megítélésem szerint a kari Actában megjelent tanulmányok szakmai minőségére, a tudományos színvonalra sem panaszkodhatunk. A jelen kötetet lapozgatva is tapasztalhatjuk annak örvendetes jeleit, hogy immár a Kar oktatói gárdájának derékhadához tartoznak annak a rendszerváltozás után érettségizett új generációnak (sőt lassan már generációkról beszélhetünk) a tagjai, akik tehetségük és szorgalmuk
- 5/6 -
mellett kiváló idegennyelvtudásuk, a nyugati szakirodalommal való idejekorán történt megismerkedésük, valamint a szintén fiatal éveiktől kezdve a legkiválóbb külföldi egyetemeken és kutatóintézetekben folytatott továbbképzés és kutatómunka révén - sőt nem egy esetben külföldön (pl. neves német vagy angol egyetemeken) szerzett tudományos fokozattal is felvértezve - messzemenően képesek és alkalmasak arra, hogy szignifikáns módon és mértékben járuljanak hozzá nemcsak a - 2016/2017-es tanévben 350. jubileumi évét ünnepelni készülő - Kar hírnevének öregbítéséhez, hanem az egész magyar jogtudomány fejlődéséhez is.
Ez nagyon fontos dolog, mert egy jubileum sohasem csak a "régi szép idők" felidézéséről szól, hanem a jövőről is. Óhatatlanul felmerül ugyanis az a kérdés, vajon lesz-e alkalmunk örvendezni a következő években, évtizedekben is? Az ország és a világ jelenleg szokatlanul nehéz időket él meg. A nehézségek természetesen Egyetemünket is sújtják. Az Acta köteteit, jelesül ezt a jubileumi kötetet, az abban megjelent igényes tanulmányokat lapozgatva mégis bizakodhatunk, mert ha az újabb generáció(k)hoz tartozó kiváló kollégáink őszinte tudományos elkötelezettségén múlik, akkor hosszú évtizedekre biztosítva van az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a nemzetközi mércével mérve is magas színvonalú tudományos kutatómunka folytatása. Quod bonum, felix, faustum fortunatumque sit!
Földi András
felelős szerkesztő
Visszaugrás
