A gyermek jogainak nemzetközi szerződésbe foglalása, életkörülményeinek nemzetközi szabályozása, az emberi jogok nemzetközi védelmének fejlődésével került előtérbe.
Az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának általános nemzetközi normakénti elfogadása után a nők és a gyermekek speciális helyzetének, illetve védelmének kérdése következett. A hagyományos polgári és politikai jogok kiegészültek az ún. második generációs gazdasági, szociális és kulturális jogokkal. Fontossá vált a polgári és a politika jogok mellett a gazdasági, szociális és kulturális jogok gyermekek részére történő biztosítása is.
Az emberi jogok általános nemzetközi védelmének két legfontosabb, az ENSZ keretében kidolgozott dokumentuma: a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági-, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány, alapot nyújtanak a gyermek jogainak védelmére is, anélkül azonban, hogy részletes szabályokat tartalmaznának a gyermek speciális igényeinek érvényesítéséről.1
Kiemelném a gyermekeket érintő - és még az ENSZ megalakulása előtti - egyezmények közül a kiskorúak gyámságának szabályozásáról Hágában, 1902. június 12-én kötött nemzetközi egyezményt. Továbbá az 1924. évi Genfi Deklarációt mely megállapította, hogy a gyermek védelmével kapcsolatban az országok közötti együttműködést erősíteni kell, azonban állami kötelezettségvállalást érintő megállapítást nem fogalmazott meg.
Az ENSZ Közgyűlés 1985. november 29-én fogadta el a Pekingi Szabályokat, mely a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatással kapcsolatos szabályokat tartalmaz és - többek között - arról rendelkezik, hogy kik tekinthetők fiatalkorú bűnözőnek, hogyan lehet meghatározni a büntetőjogi felelősségvállalás alsó korhatárát, továbbá milyen védelemben részesülnek letartóztatás esetén.
Említést érdemel az ENSZ Közgyűlésének 1986. december 3-i nyilatkozata a Gyermekek Védelmére és Jólétére Alkalmazandó Szociális és Jogi Elvekről. Ennek preambuluma, az 1959-es Deklarációra hivatkozva kimondja, hogy a gyermeknek a családban, szeretetben, erkölcsi és anyagi biztonságban kell felnőnie.
1. A gyermeki jogok első átfogó nemzetközi egyezménye a Gyermek Jogairól szóló 1989-es New York-i Egyezmény, tíz éves előkészítő munka után készült el.
A Szociális és Gazdasági Tanács Emberi Jogok Bizottsága 1978. március 8-án ajánlást tett a Gazdasági és Szociális Tanácsnak - a Lengyelország által 1978. február 7-én benyújtott - a Gyermek Jogairól szóló Egyezménytervezet kidolgozására. A Közgyűlés felkérte az Emberi Jogok Bizottságát, hogy 1979-ig a Nemzetközi Gyermekév végéig készítse elő az egyezménytervezetet. Nem sikerült azonban a tervezetet a Nemzetközi Gyermekév alatt elfogadtatni; és csak 1989-ben - az 1959-es Deklaráció 30. és a Nemzetközi Gyermekév10. évfordulóján - kezdték meg ismét a munkát.
1989. február 23-án, 11 évvel a Lengyelország által beterjesztett egyezménytervezet után, a munkacsoport 11. ülésszakán a jelentést elfogadták, majd a Gazdasági és Szociális Tanács Emberjogi Bizottsága a Közgyűlésnek átadta.
Magyarország az Egyezményt 1990. március 14-én a Kormány képviselője által aláírta és az Országgyűlés 46/1991. (IX. 15.) országgyűlési határozata alapján 1991. október 7-én megerősítette. November 22-én az 1991. évi LXIV. törvénnyel az Egyezmény kihirdetésre került.2
Az Országgyűlés 47/1991. (IX. 15.), illetve 55/1992. (X. 1.) határozatai felhívták a Kormányt, hogy 1993. december 31-ig gondoskodjon az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő jogszabályok megalkotásáról.
Az Egyezmény részletesen tartalmazza a gyermekek jogait politikai, és gyermekvédelmi szempontból csoportosítva:
- polgári és politikai jogok (6-10., és 12-17. cikkek) melyek a gyermek speciális helyzetét, korát és érettségi fokát veszik figyelembe;
- a gazdasági, szociális és kulturális jogok (6., 18., 24., 26-29. és 31. cikkek) a gyermek speciális igényeit fogalmazzák meg;
- a gyermek védelme a családban, a társadalomban (11., 19., 32-37., 39-40. cikkek), melyek részletes szabályokat tartalmaznak a családban nevelés és a családból kikerülés esetén;
- gyermekvédelem a gyermekek speciális csoportjai tekintetében (20-21., 23., 25., és 30 cikkek), e rendelkezések tartalmazzák az állam beavatkozását a szülői felügyelet gyakorlásába, továbbá az örökbefogadott, a fogyatékos és a kisebbséghez tartozó gyermekekre vonatkozó szabályokat;
- gyermekvédelem rendkívüli helyzetekben (22. és 38. cikkek), a fegyveres konfliktus során szükséges védelemről és menekült gyermekek helyzetéről szólnak.
2. Az Egyezmény 3. cikke az egész dokumentumot átható alapelvet tartalmaz, amit mind jogalkotási, mind eljárásjogi szempontból követelményként fogalmaz meg és ez a gyermek mindenek felett álló érdeke. A "mindenek felett álló érdek" (the child's best interest) a New York-i Egyezmény, "a gyermek legfőbb érdeke" az 1996. évi Európai Egyezmény megfogalmazása,3 és a "gyermek érdeke" a Családjogi törvény szóhasználata között fokozati különbség van. Míg az Egyezmény minden más érdek, így a szülői (törvényes képviselői) érdek fölé helyezi a gyermek érdekeit, addig a Csjt. nem tartalmaz rangsorolást. A magyar fordításban a mindenek felett álló érdek érthető úgyis, hogy ez az érdek mások jogaival szemben érvényesül, pedig az az adott helyzetben a gyermek érdekét legjobban szolgáló jogot, illetve körülményeket kívánja biztosítani a gyermek számára.
A legjobb vagy a legfőbb érdek, de a jelző nélküli gyermek érdeke kifejezés is jelentheti a gyermeki jogok megfelelő érvényesülését mind a jogalkotásban, mind a bírósági, közigazgatási eljárásban. Az elvárás azonban még nem megvalósulás. A gyermeki jogok elismerésével, egyre erőteljesebb érvényesülésével fogalmazódott meg a pozitív diszkrimináció igénye. Az Egyezmény a gyermeki létből kiindulva várja ezt el a gyermek családjától és az őt körülvevő társadalomtól egyaránt.
A gyermeki érdekek következetes megvalósulásával, a gyermeki jogok védelmével, a szülői érdek sérülése egyre inkább elfogadottá és a pozitív diszkrimináció természetessé válik. Jobbágyi Gábor felveti a gyermek jogainak deklarálása mellett a szülők jogát a gyermek részéről az engedelmességre, tiszteletre. Úgy véli, érvényesülnie kellene az elvárhatóság alapelvének, viszont a gyermekkel szembeni szankció nem sértheti a gyermek emberi méltóságát, annak mindenképpen a gyermek érdekében állónak kell lennie.4 Bíró Endre ezzel kapcsolatban a következőképpen érvel: "felnőtti indulatunkban gyakran mondjuk, hogy a kölyköknek, inkább a kötelezettségeket kellene a fejükbe verni, semhogy állandóan a jogaikról beszélünk. Köszönni kell, az öregeknek segíteni kell, mocskos szájjal beszélni nem szabad, az iskolát kitűnőre kellene járni, az otthoni rendet meg kell tartani, a szülőket segíteni, a tanárokat tisztelni. Az autóhoz nem szabad hozzányúlni, benne ülve szemetelni, a labdával játszani, hógolyóval eltalálni. A tanórán, szobájában este, hétvégén ebéd után csend legyen, holmijai között rend, ruháit tartsa tisztán, pucolja ki cipőit, ne legyen az ételben válogatós, becsülje meg azt, ami van, sőt örüljön is neki, mert sokat dolgoznak a felnőttek érte. Kötelességek, kötelességek és kötelességek. Még szerencse, hogy egyik sem törvényben szabályozott! Ezek ugyanis nem jogi normák, hanem erkölcsi, nevelési követelmények.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
