"A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a
jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő
nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék
szükségleteiket".
("Közös Jövőnk" c. ENSZ jelentés[1])
A fenntarthatóság napjaink divatszava. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem csupán környezetvédelmi kérdésről van szó, miként azt sokan gondolják, hanem sokrétű társadalomszervezési, szociális és gazdasági összefüggések alkotják a fenntarthatóság fogalmát. A szociális és a környezeti problémák fontosságának felismerésével egyre inkább teret nyertek azok a nézetek, amelyek szerint az előbb említett szempontokat együttesen kell vizsgálni, mert a környezet és fejlesztés együttes megközelítése szükséges. A fenntartható fejlődés kifejezés a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolja fel, amely a természeti erőforrások megőrzése mellett a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít. A fejlődés alapvető célja tehát a szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehetőségének biztosítása mindenki - a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek - számára, ami csak úgy lehetséges, ha közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti erőforrásokat, elkerüljük a káros hatásokat, s különösen a környezet állapotában bekövetkező visszafordíthatatlan változásokat.
Az Igazságügyi Minisztérium 2005. november 11én, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának aulájában "Fenntartható fejlődés és emberi jogok" címmel konferenciát rendezett a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében.
A programban öt előadás szerepelt. A konferencia meghívott előadói: dr. Petrétei József igazságügyminiszter, dr. Ádám Antal professor emeritus, nyugalmazott alkotmánybíró (PTE Állam- és Jogtudományi Kar), dr. Kondorost Ferenc közigazgatási államtitkár (Igazságügyi Minisztérium), dr. Bernek Ágnes főigazgató-helyettes (Harsányi János Főiskola) és dr. Bándi Gyula tanszékvezető egyetemi tanár, dékán (PPKE Jog- és Államtudományi Kar). Az előadók harminc perces előadásokat tartottak, amelyek során a hallgatóság alkotmányjogi, emberi jogi, környezetvédelmi jogi és gazdasági oldalról ismerkedhetett meg a fenntartható fejlődés jelentéstartalmával.
Dr. Kisfaludy Zoltán üdvözlő szavai nyitották meg a konferenciát, amelynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a fenntartható fejlődés aktualitására és arra, hogy a fenntarthatóság fogalma az emberi jogok rendszerében is megjelenik, kialakítva a fenntartható fejlődéshez való jog újszerű kategóriáját.
A konferencia bevezető előadását dr. Petrétei József tartotta, aki "Fenntartható jogállam" című előadásával a fenntarthatóság és a jogállamiság bonyolult összefüggésrendszerét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. Rövid történeti bevezető után az előadás rámutatott arra, hogy a fenntarthatóság és a jogállamiság - mint értéktényezők - szoros kapcsolatban állnak egymással, a jogállami berendezkedés alapvető feltétele a fenntarthatóságnak. Az előadás második részében a jogállam fogalma került meghatározásra, hangsúlyozva azt, hogy a jogállam fogalma nyitott, nem adható rá örök érvényű meghatározás, az a mindenkori demokratikus közhatalmi berendezkedés függvénye. Az előadó szerint a fenntartható jogállam kétféle módon értelmezhető: egyrészt úgy, hogy vizsgáljuk, melyek ma a jogállam elemei, és ezek hogyan érvényesülnek, másrészt, hogy milyen veszélyek fenyegetik a jogállamot, és mely eszközökkel lehet ezeket kivédem.
Az előadás több olyan kérdésre is választ keresett, amelyektől a fenntarthatóság nagy mértékben függ: vajon napjainkban a jog mennyiben képes regulatív és konstitutív szerepének eleget tenni, a jog milyen funkciókat és milyen hatékonysággal tud ellátni a 21. században, milyen jogi eszközökkel lehet küzdeni napjaink veszélyei (terrorizmus, globalizáció, környezetkárosodás, járványok, katasztrófák) ellen.
Az előadás harmadik részében a túlburjánzó jogállam problematikájának és a jogbiztonság igényének megfogalmazására került sort. Konkrét teendők is elhangoztak, többek között a jogismeret, a jogérvényesítés, a végrehajtás és a jogi szabályozás minőségének fejlesztése, valamint a törvényességi felügyelet újraszabályozása. A teendők sürgetőek, ugyanis a modern jogállam megvalósulása nélkül a fenntartható fejlődés sem biztosítható maradéktalanul.
Dr. Ádám Antal "Biztonság, felelősség, kötelezettségek az alkotmányi értékek között" című előadásának bevezető gondolata az volt, hogy a második világháborút követő és jelenleg is folytatódó korszak egyik jellemzőjének tekintjük a nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormák által meghatározott jogi alapértékek szaporodását. A jogi alapér-
- 183/184 -
tékek meghatározzák az egyéb jogi értékek kereteit és főbb összetevőit is. A jogi alapértékek és a kereteik között létrejött egyéb jogi értékek pedig feltétel-alakító, befolyásoló, esetleg meghatározó szerepet gyakorolnak az egyéb (pl. tudományos, művészeti, gazdasági) értékek létrejöttére és érvényesülésére is. A jogi alapértékeknek három rétegét és azon belül számos csoportját ismerjük. A jogi alapértékek első rétegének összetevői között találunk több olyan, a tárgyi valóságban már a jogi szabályozás előtt, illetve attól függetlenül létező és az általános emberi megítélés szerint is szükséges, hasznos vagy előnyös külső értéket - pl. emberi élet, egészség, család, ifjúság, piacgazdaság, természeti és ember alkotta tárgyak, egyházak, jólét, biztonság -, amelyek a megfelelő fokozatú jogi szabályozás eredményeként nyerték el jogi alapértéki minőségüket. A jogi alapértékek sokszínű, nagy csoportját és egyben második rétegét alkotják a nemzetközi, a szupranacionális és a nemzeti jogi alapnormákban meghatározott célok, feladatok, alapelvek, alapkövetelmények, alapjogok, alapkötelességek, lényeges tilalmak és bizonyos minőségek, felelősségek stb. A jogi alapértékek harmadik terjedelmes rétegét maguk az előbbi két réteg értékeit meghatározó jogi alapnormák alkotják. A jogi alapnormákat és a rájuk épülő egyéb jogszabályokat minősítette Losonczy István az értékekről 1948-ban írt kiváló művében jogi eszközértékeknek.
A biztonság mindig is különlegesen fontos érték volt, azonban a megnövekedett veszélyforrások (pl. természeti és műszaki katasztrófák, fertőző betegségek, akcidenciák, szervezett bűnözés, prostitúció, korrupció, terrorcselekmények) miatt a biztonságot és a biztonsághoz való jogot jogi alapértékké kell rninősíteni. A biztonságnak, illetve bizonyos elemeinek megfelelő tartalmú alkotmányi meghatározása azzal a következménnyel jár, hogy a biztonság alkotmányi értékké válik, és így tartalmi befolyást gyakorol a biztonság fenntartását és védelmét szolgáló törvényi és rendeleti szabályozásra. A biztonság megfelelő tartalmú alkotmányi szabályozása azt is eredményezi, hogy mint alkotmányi érték alkotmánybírósági védelemben részesül az alacsonyabb szintű jogi értékekkel és az értékeknek nem minősülő veszélyekkel szemben. Ha pedig kollízió következik be az alkotmányi értéknek tekintendő biztonság és más alkotmányi érték között, az Alkotmánybíróság döntheti el, hogy az adott versengésben a biztonság milyen jellegű, tartalmú és arányú védettségben részesül. Az előadó leszögezte, hogy a biztonság a veszélyek, fenyegetések és ártalmak hiányát, illetve az azokkal szembeni hatékony védettséget jelent. A biztonság ellentétpárja nem a bizonytalanság, hanem a biztonság hiánya lehet. A biztonság hierarchiai helye az értékek rangsorában nem állandó, hiszen az a mindenkori veszélyeztetettség függvénye. Lényeges azonban, hogy az Európai Unió Alkotmánya a biztonsághoz való jogot jogi alapértéknek tekinti.
Az előadás második része a kötelességek és a felelősség fontosságára tért ki. A felelősség az emberiség eddigi és jelenlegi történelmének, valamint jövőjének egyik lényeges biztosítéka. Természetes ezért, hogy korszakunk törekvései, jelzett súlyos veszélyei közepette az adoptáltan igénybe vehető felelősségi alakzatok kimunkálása, elismerése, alkalmazása és érvényesítése nélkülözhetetlen. A felelősség alkotmányi értékké nyilvánítását és alkalmazását a célok elérésének, a feladatok elvégzésének, a jogok gyakorlásának és a kötelességek teljesítésének általános ösztönzőjeként és következményeként lehetne megfogalmazni. A felelősség rendeltetésében és tárgyai között meghatározó helyet foglal el az állami, a közösségi, valamint az egyéni célok és feladatok megvalósítása, a jogok gyakorlása és a kötelességek végrehajtása.
Az emberi életet, méltóságot, igazságosságot, jólétet szolgáló és védelmező alapjogok fejlesztésében, különösen a Π. világháborút követően látványos és folytatásra érdemes eredmények születtek. Hosszabb ideig nem nyertek azonban megfelelő arányú figyelmet a korszerű célok, feladatok, tilalmak, kötelességek, korlátok és felelősségek. Korszakunkban a fejlesztő és megvalósító erőfeszítések csak lényegesen újszerű követelmények tiszteletben tartásával folytathatók. Új paradigmaként áll ugyanis előttünk a határtalan fejlesztés, a minden áron győztes versengés mellőzése, a fenntartható fejlődés, a veszélymegelőzés és elhárítás, a szociális, az etnikai, a vallási és az egyéb feszültségek enyhítése, a társadalmi igazságosság, a tolerancia és a szolidaritás, a bona fides és az aequitas érvényesítése, a társadalmi, a gazdasági és a területi kohézió erősítése. Sokan felismerték és vallják - állapította meg az előadó -, hogy a felelősségek és a kötelességek jelentősége, alakzatai és biztosítékai nemzetközi jogi, szupranacionális jogi és nemzeti jogi szinten, így tehát hazánkban is - az alapjogok további gazdagítása és gondos érvényesítése mellett - gyarapításra és körültekintő alkalmazásra szorulnak.
A hatályos Alkotmány alapkötelességnek nyilvánítja az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok követését, a közterhekhez hozzájárulást a jövedelmi és vagyoni viszonyokhoz igazodva, az általános és ingyenes tankötelezettséget, a honvédelmi kötelességet és a szülőknek, gondviselőknek azt a feladatát, hogy kiskorú gyermekeik taníttatásáról gondoskodjanak. E kötelességek megtartásán kívül indokolt lenne az Alkotmányban - esetenként utalva a részletező törvényi szabályozás feladatára - alapkötelességi rangra emelni mások alapjogainak tiszteletben tartását, a jogok rendeltetésszerű gyakorlását, a jogok-
- 184/185 -
kal való visszaélés tilalmának követését, a jóhiszeműség és a méltányosság érvényesítését, a közerkölcs tiszteletben tartását, a közegészség védelmét, a közrend és a közbiztonság elősegítését, a természeti és a művi környezet oltalmazását, a katasztrófa-elhárításban való közreműködést, a baleset áldozatának segítését, az igazságszolgáltatásban való közreműködést, valamint a szülők és gyermekek kölcsönös támogatását.
A korszerű államcélok és feladatok, a kapcsolódó erkölcsiesedő jogi alapelvek alaptörvényi meghatározása, a humán biztonság jelentőségének, az alapjogok korszerűsítésének, a felelősségek és az alapkötelességek kiterjesztésének alkotmányi megfogalmazása szerencsésen illeszkedne a jogi alapértékek és azok körében az alkotmányi értékek gyarapodásának nemzetközi és szupranacionális fejlődési irányához, szilárdítaná a társadalmi toleranciát, szolidaritást és kohéziót, szolgálná az életminőség és azon belül az emberi minőség javítását, fokozná az alaptörvény meghatározó szerepét, növelné tekintélyét, mélyítené az alkotmányosság iránt a rendszerváltozás kezdetétől töretlenül érvényesülő bizalmat.
Dr. Kondorosi Ferenc "Fenntartható fejlődés és a globalizáció új kihívásai" címmel tartott előadását azzal a megállapítással indította, hogy napjainkban a gazdasági-társadalmi folyamatok nemzetköziesedése egyre nagyobb méreteket ölt. A fenntartható fejlődés fogalma a környezetvédelmi szempontok megjelenésével hozható összefüggésbe. Olyan fejlődést jelent, ami kielégíti a jelen szükségleteket anélkül, hogy az veszélyeztetné a jövő nemzedékének szükségletkielégítését. A fenntartható fejlődés három - szociális, gazdasági és környezeti - pilléren nyugszik, és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható gazdasági fejlődés elképzelhetetlen a szociális jogok biztosítása nélkül, ugyanis azok egyik célja a globalizáció miatt kialakult egyenlőtlenségek mérséklése. A globalizáció a szociális jogok ellen hat azáltal, hogy a tőke érdekeinek elsőbbséget biztosító és szabadpiaci modellnek kedvez.
A mai viszonyok között elképzelhetetlen a szociális állam lebontása, mi több szociális téren megnövekedett állami szerepvállalásra van szükség a fenntartható fejlődés biztosításához. Az államközi kapcsolatok szorosabbá válásával a hagyományos szuverenitásfogalom átalakul, szaporodnak a nemzetközi szervezetek, az államok pedig egyre inkább lemondanak szuverenitásukról.
A 20. században megjelenő gazdasági globalizáció erőteljesen hatott az emberi jogokra. Az előadó azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez fordítva is igaz, azaz az emberi jogok is hatnak a globalizációra. A második világháború szörnyűségei után az emberi jogok globális védelmének igénye fogalmazódott meg világszerte. Sőt, az emberi jogok úgynevezett harmadik generációja kifejezetten a globalizációra adott válaszként jelent meg. Ezeket a jogokat nevezi a jogirodalom szolidaritási jogoknak, amelyek közé sorolható például az egészséges környezethez és a fenntartható fejlődéshez való jog is.
Az emberi jogok egyetemessége két szinten értelmezhető: a normaalkotás és a normaérvényesülés szintjén. Utóbbi esetben azonban az egyetemesség kevésbé érvényesül. Az egyetemesedés mellett szót kell ejteni a fragmentálódásról is, amely a kulturális relativizmus miatt erőteljesen jelen van napjainkban. A kultúrák egymásra hatása mellett továbbra is érezhető a nyugati és keleti kultúrák emberi jogi felfogása közötti különbség. Míg az előbbi a hangsúlyt az individualizmusra helyezi, azaz a jogok előtérbe kerülnek a kötelezettségekkel szemben, addig az utóbbi a közösséggel szembeni kötelezettségeket erősíti. Mindezek mellett vannak kultúrától független alapértékek is, mint például az élethez, az emberi méltósághoz való jog, a biztonsághoz való jog vagy a testi épség védelme.
A gazdasági növekedés erősíti az emberi jogok védelmének igényét, ugyanis a szociális jogok alacsony szinten tartásának gazdasági növekedést eredményező hatása van. Az emberi jogok érvényesülése növeli a politikai stabilitást, ami viszont szintén gazdasági növekedéshez vezet. A globalizáció növeli az egyenlőtlenségeket, elmélyíti a vidék-főváros kontrasztját, erősíti a faji diszkriminációt, és sok más egyéb káros következmény okozója. Ennek ellenére nem szabad minden emberi jogi probléma gyökerét a globalizációban keresni.
Összefoglalásképpen az előadó a szociális intézkedések megerősítésére és a multinacionális cégek nemzetközi felelősségre vonására tett javaslatot. Hangsúlyozta, hogy a fentiekkel összefüggésben hozott döntéseknek vissza kell kerülniük az érintettekhez legközelebb eső szintre, tehát a szubszidiaritás követelménye elengedhetetlen a fenntartható fejlődés biztosításához.
Dr. Bernek Ágnes "A globális világgazdaság társadalmi és politikai kérdőjelei" címmel tartott előadásában a fenntartható fejlődés kérdéskörét közgazdasági szempontból vizsgálta. A bevezető részben néhány megdöbbentő statisztikai adat hangzott el, amelyek szerint a földkerekség három leggazdagabb emberének jövedelme meghaladja a világ negyvenhárom legszegényebb országának együttes GNP-jét, valamint a Föld népességének húsz százaléka adja a világ összjövedelmének közel nyolcvanhárom százalékát. Továbbá az is figyelemre méltó, hogy a Föl-
- 185/186 -
dön több iránt egymilliárd ember él a létminimum alatt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a világot nagy mértékű heterogenitás jellemzi, óriási gazdasági különbségek mutatkoznak az egyes földrajzi térségek között.
A világ fokozódó globalizálódása azt is jelenti, hogy az önálló nemzetgazdaságok felől a hangsúly a globális világpiac meghatározó szerepe felé tolódik el. Elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy milyen a fenntartható fejlődés és a globális versenyképesség fogalmainak egymáshoz való viszonya. Míg az előbbi hosszú távú célok megvalósítására törekszik, addig az utóbbi a rövid távú sikerességet helyezi előtérbe. Az előadó gondolatébresztő kérdések felvetésével igyekezett a két fogalom viszonyát a hallgatóságnak megvilágítani. Politika vagy gazdaság? Piacgazdaság vagy demokrácia? A fenti gondolatsort folytatva további két kérdés fogalmazódhatott meg a hallgatóságban. Vajon a közgazdaságtudomány törvényszerűségei érvényesek-e a társadalomra és a politikára? Vajon a globalizáció fogalomrendszere minden eddigit átértékel-e?
Az előadás második részében a globális világgazdaság meghatározó folyamatai és térségi szintjei kerültek bemutatásra. Szemléletes ábra illusztrálta, hogy a legfontosabb térségi szint maga a globális gazdaság. Ezen a szinten szerveződnek és érvényesülnek a világgazdasági globalizáció legfontosabb elemei és tendenciái: a rendkívül gyors technológiai fejlődés, a transznacionális vállalatok és az általuk szervezett termelés, valamint a pénz szerepének és fontosságának korábban nem tapasztalt felfutása. A világgazdasági globalizáció területi szerveződésének lényeges eleme, hogy a nemzetgazdasági szint feletti - nemzetközi integrációk - és különösen a nemzetgazdasági szint alatti térségi szintek - regionális és lokális gazdaság - szerepe egyre fontosabbá válik. Az előadó részletesen elemezte az amerikai piacgazdasági modellt, amelyet a fejlettség és a versenyképesség jellemez. Külön kiemelendő a versenyképes pénzpiac, a versengő magángazdaság, a minimális állami beavatkozás és a vezető érdekcsoportok politikai szerepe.
Az előadás kitért a transznacionális vállalatok világgazdasági jelentőségére, valamint felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy az anyavállalatok és a leányvállalatok földrajzi megoszlása rendkívül egyenlőtlen. A nemzetközi üzletpolitika lokációs döntéseinek alapvető tényezője, hogy a transznacionális vállalatok anyavállalatainak közel nyolcvan százaléka a fejlett országokban, a külföldi leányvállalatoknak viszont majdnem kilencven százaléka az alacsony és a közepes jövedelmű államokban található. Egyértelmű választ adni arra a kérdésre igen nehéz, hogy a cégek milyen szempontok alapján döntenek tevékenységük külföldre történő kitelepítéséről, illetve arra, hogy valamelyik cég miért éppen az adott országban valósít meg befektetéseket, és ennek révén milyen jellegű előnyökre tesz szert. A leggyakoribb telepítő tényezők közé lehet sorolni az olcsó munkaerőt és a kedvező adójogi szabályokat. Napjainkban a nemzetgazdasági szuverenitás átértékelődik, a globális világpiac meghatározóvá válik, de ezzel párhuzamosan másik jelenség is megfigyelhető, nevezetesen a lokális társadalmi értékek megőrzésének igénye jelenik meg a globális értékrenddel szemben.
Dr. Bándi Gyula "Fenntartható fejlődés és a környezethez való jog" című előadásával zárta a konferenciát. Röviden ismertette a fenntartható fejlődés fogalmát, majd kiemelte, hogy a fenntartható fejlődés szabályai egyelőre még nem léteznek, de azok kialakítására és rögzítésére mihamarabb sort kell keríteni. A fenntarthatóság jogának sajátosságait ki kell munkálni, ennek az új jognak rendszert kell alkotnia.
Bemutatta a környezetvédelem és a környezethez való jog helyét az emberi jogok nemzetközi rendszerében. A környezethez való jog már közel harminc éve szerepel a nemzetközi dokumentumokban, elsőként az ENSZ 1972. évi Stockholmi Környezetvédelmi Világértekezlete említette e jogot. Hangsúlyozta, hogy a környezetvédelem tekintetében nemzetközi méretű összefogásra van szükség. Röviden ismertette az Európai Emberi Jogi Bíróság kapcsolódó esetjogát is. Az első jelentős döntés az 1994. évi López Ostra kontra Spanyolország ügyben született, amelyben a bíróság megállapította, hogy a környezeti ártalom alkalmas a magánélet, illetve a magánlakáshoz való jog megsértésére, így annak ellenére védelmet élvezhetnek a környezeti érdekek, hogy közvetlenül nem jelennek meg az emberi jogok palettáján. Az Emberi Jogi Bíróság előtt szereplő másik ügy néhány évvel később a Guerra és Társai kontra Olaszország eset volt, amelyben a bíróság megállapította a közigazgatási hatóság mulasztását, mivel nem tájékoztatta megfelelően a felpereseket a környéken lévő veszélyes ipari létesítményekről. Mindkét esetből kitűnik a hatóság, illetve az állam aktív kötelezettsége a környezetvédelmi szempontok érvényesítésében.
A környezethez való jog nemzetközi szintű elismerésének következő lépcsőfoka az 1998. évi Aarhusi Egyezmény volt, melynek jelentősége abban áll, hogy összekapcsolta egymással az emberi és a környezeti jogokat, valamint rögzítette, hogy a környezetvédelem kötelessége elsősorban a jövő generáció érdekeit védelmezi, így elsődleges a szerepe a fenntartható fejlődésben. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is deklarálta 2005-ben, hogy az emberi jogok biztosítása hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.
- 186/187 -
Az előadás következő része az Európai Unió és a környezethez való jog alcímet viselte, mely során ismertetésre kerültek a Római Szerződés és az Európai Unió Alkotmányának környezetvédelmet érintő rendelkezései. Ezek az alapdokumentumok elsődlegesen a környezeti politikáról rendelkeznek, és nem magáról a környezethez való jogról. Ez utóbbival az Európai Unió Bírósága esetjogán - a Leybucht, a Standley és Metson, valamint a Bolzano ügyeken - keresztül foglalkozott.
Az előadó zárásként a magyarországi helyzetet érintette, több alkotmánybírósági határozatot ismertetett. Kiemelte a 28/1994 (V.20.) AB határozat jelentőségét, amelyben az Alkotmánybíróság először értelmezte a környezethez való alkotmányos jogot. Rámutatott arra, hogy a környezethez való jog értelmezésekor kétféle álláspont ütközik. Az egyik a környezethez való alkotmányos jogot eljárási kérdésnek tekinti, oly módon, hogy a jog az állam szabályozási és védelmi felelősségét jelenti. A másik értelmezés a környezethez való jognak tartalmi értelmet ad, alanyi jogi minőséget feltételez.
A környezethez való jog megvalósítása nem jelentheti kizárólag az állami felelősség érvényesítését, hiszen minden jogalany számára hasonlóképpen kötelezettséget jelent. E jog gyakorlása vagy élvezete egyben a jogosultak kötelezettségét is jelenti. Az állampolgárok, illetve a jogalanyok általában ugyancsak kötelesek mások jogait tiszteletben tartani, a környezetvédelmi elvárásokat teljesíteni. Mindehhez azonban ezeket a követelményeket meg kell határozni, ami szintén elvezet az állami aktivitás szükségességéhez. A környezetvédelem tekintetében garanciák kellenek, vissza kell térni az etikai alapokhoz, és erősíteni kell a szolidaritást.
A résztvevők hasznos, gondolatébresztő konferenciának lehettek tanúi, amely széles körű ismereteket nyújtott az érdeklődők számára. A konferencia vitathatatlan érdemének tekinthető, hogy több tudományterület megközelítésében vizsgálta a fenntartható fejlődés kérdéskörét, így átfogó képet adott a témakörről a hallgatóságnak. A konferencián elhangzott előadások az "Acta Humana Studiosorum" c. kiadványsorozatban jelennek meg. ■
JEGYZETEK
[1] Az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató.
Visszaugrás
