Sárközy Tamás munkásságának egyik kezdeti és a későbbiek szempontjából meghatározó állomása volt a szocialista vállalatra vonatkozó tudományos kutató munka, mely az ő irányításával az MTA Jogtudományi Intézet keretében folyt 1972-77 között. E kutatási "projekt" eredményei, tapasztalatai segítették hozzá az 1981-ben megjelent, A szocialista vállalatelmélet jogtudományi alapjai című munkájának megíráshoz, melynek közvetlen célja - saját megfogalmazása szerint - kísérlet egy rendszerelvű komplex vállalati jogi elmélet kialakítása volt. Az említett kutató munkának volt egy mellékvonulata is, mely a gazdálkodó szervezetek, a vállalatok és a szövetkezetek társulásának kérdéskörére irányult. Ezek a kutatások a közvetlen céljukon túlmutató eredménnyel is jártak, mivel jelentékenyen hozzájárultak a társasági törvény évekkel későbbi megszületéséhez.
One of the initial stages of Tamás Sárközy's work, and one that was decisive for his later work, was the scientific research work on the socialist company, which was carried out under his direction in the framework of the Institute of Law of the Hungarian Academy of Sciences between 1972-77. The results and experiences from this research "project" helped him to lay the legal foundation of the socialist corporate theory, published in 1981, the direct goal of which - according to his own account - was an attempt to develop a system-based complex corporate legal theory. The aforementioned research work also had a secondary branch, which was aimed at the issue of the association of business organizations, companies and cooperatives. These studies also yielded results beyond their immediate purpose, as they significantly contributed to the birth of company law years later.
A cím magyarázatra szorul - legalábbis a fiatalabbak számára. Az idézőjelbe tett, és szándékosan rövidített fordulat - a "Szocialista vállalat" - ugyanis egy úgynevezett kormányszinten kiemelt kutatási főirány volt 1972 és 1977 között, amelynek jogi kutatásait az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének keretében Sárközy Tamás irányította. Magam 1974-ben - Sárközy hívására - kerültem az Intézetbe, és kapcsolódhattam ezáltal a kutatási főirány munkálataiba. Ez a körülmény és lehetőség magától értetődő módon alapvetően határozta meg a további munkámat, de természetesen ennél sokkal fontosabb és jelentősebb volt az a hatás, amit a kutatási főirány jogi koordinációja Sárközy kutatásaira gyakorolt. Sokszínű és széleskörű életművéből most a vállalatokra, a vállalkozásra vonatkozó nézeteiből szeretnék néhányat kiemelni.
Az említett kutatási főirány összefoglaló végtanulmánya kiterjedt nemzetközi összehasonlító anyagra, valamint az 1968-as gazdaságirányítási reform vállaltirányítási tapasztalatait feldolgozó empirikus vizsgálat eredményeire épült. A kutatás figyelemmel volt a társadalomtudomány különböző ágaira, úgymint az államelmélet, a közigazgatás, a szociológia, a szervezéselmélet, a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika területére. Ez a vállalati kutatás a jogtudományon belül a polgári jog, az államigazgatási jog, a pénzügyi jog, valamint a munkajog és a szövetkezeti jog megállapításait és eredményeit is hasznosította.
Érdekes, és akkoriban erősen vitatott kérdés volt, hogy a kutatási főirány keretén belül miért éppen jogi oldalról került kidolgozásra egy vállaltirányítási, illetve a vállalati struktúra továbbfejlesztésére vonatkozó távlati koncepció. Sárközy szerint azonban az elsősorban gazdaságpolitikai-közgazdasági témának a jogi szempontú megközelítése számos tanulsággal szolgálhatott. A jogtudomány - részben hagyományainál, részben a jogi szabályozás jellegénél fogva - igen alkalmas különböző, egymástól eltérő közgazdasági elképzelések szintetizálására, leegyszerűsített absztrakt irányítási modellekbe való összefoglalására. A téma jogelméleti oldalról való megközelítése, jogi, igazgatási problémáinak feltárása új szempontokkal gazdagíthatja az elmélyültebb közgazdasági, gazdaságpolitikai vizsgálódást.
Ebből a kutatásból "nőtt ki" Sárközy Tamás egyik - véleményem szerint - a maga idejében alapvető munkája, az 1981-ben megjelent "A szocialista vállalatelmélet jogtudományi alapjaihoz" címet viselő kötet. A munkának a Sárközy által megfogalmazott "szerénytelen végcélja a gazdaságra vonatkozó átfogó jogi elmélet kidolgozása, s e célkitűzés megvalósításában a szerző most a vállalatoknál tart, és a későbbiekben szeretne eljutni a gazdaságirányítás, a gazdaság és a jogpolitika kapcsolatának elemzésén át a gazdaság és a jog kapcsolatrendszerének jogfilozófiai jellegű feldolgozásához".
Számomra annak idején - és bizonyos fokig ma is - legérdekesebb része a munkának az 1920-as évek Szovjetuniójában kialakuló és változó gazdaságirányítási rendszer leírása. Ennek jellemzője, hogy a kialakuló állami irányítás magára vállalja a gazdaság mozgatásának felelősségét, a gazdasági élet szereplőitől átveszi a gazdasági tevékenységeket, és a hadigazdálkodásban kialakított adminisztratív, technikai, szervezési alapokon nyugvó rendszert alakít ki. Ha nincsenek önálló szereplők, akkor a szereplőknek nincs szükségük sem állampolgári, sem vállalkozói, sem munkavállalói vi-
- 47/48 -
szonyaikban jogilag szabályozott biztosítékokra más szereplőkkel, köztük az állammal szemben. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy az új gazdaságpolitika, a NEP körül folyó vitákban az állami beavatkozás csökkentésére tettek kísérleteket.
Sárközy munkája részletesen foglalkozik a vállalatok horizontális kapcsolatrendszerével, a vállalatok közötti kooperációs rendszer strukturális ellentmondásaival, a vállalati kapcsolatok szervezettségével, és ezek hatásaival az áruviszonyokra, illetve a versenyre. Fontos eleme ennek az elemzésnek az eseti árucsere-szerződések dominanciája helyett a tartós, érdekközösségi kockázatelosztó, kooperációs szerződések előtérbe helyezése.
Sárközynek ez a könyve - saját szavaival élve - kísérlet egy rendszerelvű komplex vállalati jogi elmélet kialakítására. Ennek során tárgyalja a vállalat fogalmát és típusait, a vállalatirányítási szervezetrendszer és módszertan kérdéseit, a vállalatok horizontális kapcsolatrendszerét és a vállalaton belüli szervezeti és működési viszonyok jogi szabályozását. Ebből most csak a vállalatok tipizálását, csoportosítását emelném ki.
A munka megállapítja, hogy a viszonylag önálló vállalatok társadalmi-gazdasági helyzete soha és sehol nem volt teljes egészében azonos, azonban az elvi helyzetazonosság ugyanakkor jelentős helyzetkülönbségekkel párosul: alapvetően a gazdaságban betöltött funkció és méret által meghatározottan. A helyzetkülönbségek vizsgálatának eredményeként legalább három vállalatcsoport, vállalattípus megkülönböztetését tartja lehetségesnek és szükségesnek, úgymint:
- a konszern típusú nagyvállalat,
- a versenyvállalat, és
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
