2010. január 21-én mind politikai, mind jogi értelemben figyelemre érdemes döntést hozott az Egyesült Államok Legfelső Bírósága.[1] A Citizens United v. Federal Election Commission[2] ügyben 5-4 arányban elfogadott ítéletével érvénytelenítette a kampányfinanszírozási szabályozás egyik meghatározó jelentőségű rendelkezését, valamint a gyakorlatot nagyban meghatározó Austin[3] és McConnell[4] ítéleteket. A döntés eredményeként a továbbiakban lehetségessé válik, hogy egy gazdasági társaság a saját nevében, de egy párt vagy jelölt javára korlátok nélkül kampánytevékenységet folytasson.
A Bíróság és a jogalkotó szervek több évtizedes egymásra figyelő gyakorlatának eredményeképp ez idáig olyan szabályanyag volt hatályban, amely jelentős korlátozásokat tartalmazott a gazdálkodó szervezetek politikai tárgyú hirdetéseire vonatkozóan. A megszorítások célja a korrupció és a politikai közösség támogatását nélkülöző gazdasági érdekek megjelenésének megelőzése volt a demokratikus döntéshozatali processzusban. A Bíróság legújabb határozatában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gazdasági érdekek kiszorítása az "ideák nyitott piacáról" sérti a gazdálkodó szervezetek szólásszabadságát.
Írásomban rá fogok mutatni, a gazdálkodó szervezetek politikai szólásszabadságának ilyen abszolút védelme azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja az antikorrupciós érveket, a demokrácia legfőbb értékeit sérti. Dolgozatom célja az eddigi szabályozás alkotmányellenességéről lefolytatott vita rekonstruálása, így a továbbiakban a többségi okfejtésre, és az azzal szemben állók John Paul Stevens bíró által megfogalmazott kijelentéseire koncentrálok.
Az ügy alapját képező joganyagot a kampánytörvény reformjaként 2002-ben elfogadott Bipartisan Campaign Reform Act (továbbiakban: BCRA) 203. §-a jelentette, mely rendelkezés megtiltotta a gazdálkodó szervezeteknek (corporations) és érdekképviseleti szerveknek (unions), hogy tőkéjükből kampánytevékenységet folytassanak. A kampánytevékenység kifejezést a vonatkozó jogszabályok pontosan definiálják. Egyrészt ide tartozik az agitáló tevékenység, reklám (electioneering communication), amelyet rádiós vagy televíziós sugárzás, kábeltelevízió vagy műholdas adás útján egy világosan meghatározható jelölt érdekében fejtenek ki. A jogszabályok rendelkeznek arról, hogy a fent körülírt tevékenység a választás napjától visszafelé számított mely időponttól esik a szabályozás hatálya alá. Fogalmi kitétel, hogy a reklám elérje a széles nyilvánosságot. Másrészt kampánytevékenységnek minősül az a fajta nyilvános közbeszéd, melyet kifejezetten egy jelölt megválasztása érdekében, vagy ellene fejtenek ki (express advocacy). A terminus jelentéstartalma magyarul a "kifejezett támogatás" kifejezéssel fedhető le.[5]
A gazdasági érdekeltségű szervezetekre vonatkozó tilalmakat a korrupció megakadályozásának célja, az antikorrupciós érdek legitimálja. A politikai korrupció két formáját különbözteti meg a Legfelső Bíróság joggyakorlata: a "quid-pro-quo" korrupció esetén szívességért, támogatásért cserébe a másik fél különböző előnyöket juttat. Az Austin ügyben a testület kimondta, a korrupció egy másik válfaját jelenti, ha a társaságok a gazdasági piacon összegyűjtött forrásokat az ideák piacán igazságtalan befolyásra váltják, eltorzítva ezáltal a demokratikus döntéshozatali mechanizmust. E nemkívánatos befolyás megjelenése a gazdasági társasághoz mint jogi konstrukcióhoz kötődik. A tételen alapuló megfontolás szerint a kampánytámogatások szabályainak kialakításakor a gazdasági szervezetek tekintetében fokozott óvatossággal kell eljárni, ezt az elvet tartalmazza az "antidistortion rationale".
A gazdasági érdekeltségű szervezetekre vonatkozó kampánytámogatási tilalom alól létezik kivétel, az úgynevezett "MCFL exemptions". Az MCFL ügyben a Bíróság megállapította: olyan társulás, amelyet kifejezetten abból a célból hoztak létre, hogy politikai nézeteket képviseljen, nincsenek profitszerzésben érdekelt befektetői, tőkéje olyan
- 664/665 -
magánszemélyektől származik, akik kifejezetten politikai eszmék terjesztésének céljából támogatják a szervezetet, mindemellett nem gazdasági vagy érdekképviseleti szervezetek hozták létre, és nem is fogad el ilyenektől támogatást, nem esik a korlátozás hatálya alá.[6]
A Legfelső Bíróság eljárása során két módon vizsgálhatja egy rendelkezés alkotmányellenességét. Az "as-applied" vizsgálat - a továbbiakban alkalmazási alkotmányellenesség vizsgálata - során arról dönt, a rendelkezés alkalmazási módja, ahogyan az a konkrét esetben történt, megfelel-e az alkotmányosság kritériumainak. A "facial" vizsgálat - melyet a továbbiakban általános alkotmányellenességi vizsgálatnak nevezek - arra keresi a választ egy konkrét eset alapján, hogy a rendelkezés önmaga alkotmányellenes, vagy sem. A testület többször kísérelt meg elvi kritériumokat felállítani annak meghatározására, hogy egy kérdés mi módon sorolható be egyik vagy másik vizsgálati körbe. A Salerno doktrína szerint csak abban az esetben lehetne megállapítani az alkotmányellenességet, ha a peres fél bizonyítja, hogy a rendelkezésnek nincsen alkotmányosan elfogadható alkalmazási módja.[7] Más esetekben a Bíróság enyhébb kritériumok alapján is kimondta egy norma alkotmányellenességét.[8] Teljesen egységes elveket nem tudott eddig kialakítani a gyakorlat.
A szólásszabadsággal kapcsolatos esetekben a Bíróság megvizsgálja, hogy a korlátozás tartalomra irányul-e? A véleményszabadsággal kapcsolatos szabályozás csak abban az esetben tekinthető alkotmányosnak, ha valamilyen kényszerítőkormányzati érdekkel igazolható. Az Első Kiegészítést érintő ügyekben a Bíróság tekintettel van a szélesség (overbreadth) doktrínájára is, tehát mérlegeli, hogy "a törvényhozó által választott eszköz, amellett, hogy indokoltan korlátoz bizonyos fajta beszédet, nem korlátoz-e vagy veszélyeztet indokolatlanul egyszersmind túl sok "védett" kommunikációt is." E doktrína alapján olyan személy is kérheti a teljes jogszabály megsemmisítését, akire nézve annak alkalmazása alkotmányos.[9]
2008 januárjában a Citizens United (C.U.) elnevezésű nonprofit társaság nyilvánosságra hozott egy Hillary Clintonról készült dokumentumfilmet Hillary: The Movie[10] címen. A Citizens United kismértékben fogadott el támogatást profitorientált szervezetektől is. Az eset az előválasztási kampány alatt történt, Hillary Clinton ekkor már elnökjelölt-aspiráns is volt. A dokumentumfilmben Clinton személyét élesen bírálták olyan interjúkban, melyekben a nyilatkozók benyomásaikra, egyéni véleményükre alapozva beszéltek a szenátorról. A Citizens United a filmet "video-ondemand"[11] (VoD) alkalmazás segítségével kábeltévén szerette volna az érdeklődők számára elérhetővé tenni,[12] majd ezt a lehetőséget néhány másodperces hirdetésekben népszerűsítette szabadon fogható reklámok formájában. Később elérhetővé vált interneten és DVD-n is.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
