A polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés - kölcsönös elismerés elvén alapuló - uniós szakpolitikája körében az uniós jogalkotó feladata a jogközelítés helyett a nemzeti jogrendszerek közötti "átjárhatóság" biztosítása, amelyet a nemzeti polgári anyagi és eljárási jogok külföldi jogokkal való kapcsolatát szolgáló "közvetítő" jogterületek, a nemzetközi polgári eljárásjog, illetve a nemzetközi kollíziós magánjog egységesítése révén igyekszik elérni. A szakpolitika a közösségiesítése óta eltelt másfél évtizedben igen termékeny területnek bizonyult, és az egyre szélesedő acquis nemrég egy újabb jogszabállyal bővült: az Európai Öröklési Rendelettel (a továbbiakban: EuÖR)[1]. Jelen tanulmányunkban az új rendelet kollíziós szabályait kívánjuk bemutatni.
Több jogrendszerrel kapcsolatban álló öröklési ügyekben a jogérvényesítés jelenleg komoly kihívásokat jelent még Unión belül is. A határozatok, illetve közokiratok - polgári és kereskedelmi ügyekben mára általánossá vált - szabad forgalma az öröklési jog terén alig érvényesül. E területet a nagyfokú "izoláció" jellemzi. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (HNMK) keretében kidolgozott egyezmények[2] egy kivételével[3] sikertelennek bizonyultak, a kétoldalú egyezmények öröklési ügyekben pedig inkább kivételnek számítanak, bár Magyarország helyzete e téren nem mondható túl rossznak.[4] A probléma nem teoretikus: az Európai Bizottság hatástanulmányában közölt adatok szerint, az öröklési ügyek 12,5%-a rendelkezik külföldi vonatkozással; Magyarországon ez az arány 10%.[5]
Szinte közhely, hogy a magánjog klasszikus területei közül a családi jog mellett az öröklési jog van a legnagyobb mértékben beágyazódva egy adott társadalmi és kulturális közegbe. E területen markánsak az eltérések még az Unión belül is. Ami bizonyos jogrendszerekben ismeretlen (pl. kötelesrész), az másutt a nemzeti jog "fundamentális", közrendi jelentőségű öröklési intézménye; ami valahol a hagyatéktervezés általános elterjedt eszköze (pl. öröklési szerződés), az másutt közrendi tilalomba ütközik. Az anyagi jogi eltéréseknél talán csak az öröklési viszonyok rendezését szolgáló eljárásbeli különbségek nagyobbak: az öröklési eljárási szabályozásban mindenütt visszatükröződnek az adott jogrendszer anyagi jogi intézményei, így különösen az örökség megszerzésének módjára vonatkozó szabályok. Egyes jogok a jogosultak közötti magánjogi megállapodásra bízzák az ügy rendezését; más jogokban viszont minden esetben szükség van az állami közhatalmat képviselő szerv vagy személy közreműködésére, jóllehet e közhatalmi közreműködés jellege és mértéke eltérő. A rendelet előkészítése során azt a paradox helyzetet kellett valahogyan kezelni, hogy a különböző jogintézmények, eljárásfajták, eltérő joghatásokkal bíró és rendeltetésű jogi aktusok (hagyatékátadó határozat, öröklési bizonyítvány stb.) között úgy kellett megtalálni valamiféle "közös nevezőt", hogy mindeközben érintetlenül kellett hagyni az öröklésre irányadó nemzeti anyagi jogokat és a nemzeti jog szerinti eljárásokat is.
Különösen a vázoltak fényében tekinthető óriási sikernek, hogy mintegy háromévi jogalkotási munkálatok eredményeképpen az elfogadott rendelet a legtöbb neuralgikus kérdésben kielégítő megoldást talált. Jelen tanulmányunkban az új rendelet alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályait kívánjuk bemutatni. Abban mindvégig konszenzus uralkodott, hogy az egységes kollíziós szabályozás öröklési ügyekben sine qua nonját képezi a határozatok, közokiratok, egyéb jogi aktusok joghatásai határokon átnyúló elismerésének.
Az EuÖR átfogó módon szabályozza az öröklési jogviszonyokra vonatkozó mindhárom nagy nemzetközi magán- és eljárásjogi kérdést, így az öröklési ügyekben irányadó joghatóságot, az alkalmazandó jogot, valamint az öröklési ügyekben hozott határozatok (közokiratok) elismerését; emellett bevezet egy autonóm jogintézményt, az egységes űrlap alapján, egységes eljárásban kiállításra kerülő európai öröklési bizonyítványt (EÖB), amelynek rendeltetése, hogy valamennyi tagállamban azonos joghatásokkal igazolja az öröklésben érintett
- 604/605 -
személyek - örökösök, egyéb kedvezményezettek, végrendeleti végrehajtók (vagyonkezelők) - jogállását. Már csak emiatt sem tűnik indokoltnak a szakpublikációkban, illetve sajtóközleményekben néhol máris használt "Róma-IV", illetve "Brüsszel-IV" megjelölések egyike sem.
A rendelet nem szabályozza az öröklésre irányadó anyagi jogot, és érintetlenül hagyja az örökléssel kapcsolatos nemzeti eljárásokat is.
A "rendeletet az öröklésre kell alkalmazni"[7]. Az "öröklési ügy" fogalmát a rendelet kontextusában a tagállami jogok minősítéseitől függetlenül, autonóm módon kell meghatározni. Ebben az értelmezésben támpontot nyújt az a fogalommeghatározás, amely a rendelet alkalmazási körét az örökléssel kapcsolatos valamennyi polgári jogkérdésre kiterjeszti[8]; illetve az 1. cikk (2) bekezdése, amely egy zárt, negatív listán jelöli meg azokat a polgári jogi kérdéseket, amelyekre nem terjed ki a jogszabály hatálya. E lista (egy pont kivételével[9]) olyan jogterületeket vesz ki a rendelet hatálya alól, amelyek öröklési ügyekben rendszerint előkérdésként merülnek fel. Az öröklési kérdések körének autonóm értelmezéséhez további segítségül szolgál a rendelet 23. cikkének (2) bekezdése, amely példálózó listában sorolja fel a fő kollíziós kapcsolóelv - a lex successionis - által lefedett jogkérdések körét. Az autonóm minősítéshez végül segítségül lehet hívni a polgári igazságügyi együttműködés körében korábban megalkotott azon uniós jogszabályokkal kapcsolatos kommentárokat és jogirodalmat, amely jogszabályok az öröklési kérdéseket kifejezetten kiveszik a hatályuk alól, így, amelyeknél a jogterületek közötti elhatárolás kérdése korábban már felmerült.[10]
Exkurzus: dologi jogi és öröklési jogi kérdések elhatárolása
A polgári jog e két területe közötti határvonal meghúzása a tárgyalások során talán a legneuralgikusabb kérdésnek bizonyult. A probléma abból adódik, hogy az öröklés mint az örökhagyó vagyonában beálló általános jogutódlás, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak feletti in rem jogokban (pl. tulajdonjogban) beálló jogutódlást is jelent, azaz közvetlenül érinti a tagállami jogrendszerek dologi jogi szabályozását. A rendeletnek tehát oly módon kellett (a jogalkotó által kitűzött célnak megfelelően) a jogutódlás teljes folyamatát lefednie, azaz a hagyatékba tartozó vagyontárgyak örökösökre való átszállásának kérdését is a lex successionis körébe vonnia, hogy közben a tagállami jogok dologi jogi szabályozását (a dologi jogi jogváltozást eredményező feltételek sokszínűségével együtt) sértetlenül hagyja. Ennek a kihívásnak a rendelet kompromisszummal tesz eleget: egyrészt a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyak kedvezményezettekre (örökös, hagyományos) való átszállásának kérdését az irányadó öröklési jog uralma alá helyezte, másrészt kizárta a rendelet hatálya alól a dologi jogok fajtáival, illetve az egyes vagyontárgyak nyilvántartásával összefüggő kérdéseket.[11] Ezáltal minden tagállamban intakt marad a dologi jogokra jellemző típuskényszer, azaz a dologi jogok körét meghatározó numerus clausus: a rendelet alkalmazása nem eredményezi azt, hogy valamely tagállamnak a területén fekvő hagyatéki vagyontárgy tekintetében a saját jogában nem ismert dologi jogot kelljen elismernie. Valamely dologi jog más tagállamban történő érvényesítése esetén segítségül hívható a kiigazítás (adaptáció) nemzetközi magánjogban ismert módszere is.[12] Érintetlenül maradnak a nemzeti jogok ingatlanok vagy más vagyontárgyak nyilvántartására vonatkozó szabályozásai is: elvárás ugyan, hogy a nemzeti nyilvántartást vezető hatóságok a bejegyzés során fogadják el a rendelet alapján amúgy is európai forgalomba kerülő, más tagállam illetékes hatóságai által kiállított okiratokat (és különösen az EÖB-t); egyebekben azonban a nyilvántartás helye szerinti jog az irányadó a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok tartalmi kellékeire és alakiságaira.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
