Erdei Árpád 80. születésnapjának tiszteletére az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2019. november 22. napján rendezett "Haladás és ellenállás, avagy eljárásjogi kodifikációnk konfliktusai" című konferencia keretében tudományos előadásokkal köszöntötték pályatársai az Ünnepeltet. A tiszteletére tartott konferencia nyomán látott napvilágot a Haladás és ellenállás című kötet Holé Katalin és Király Eszter szerkesztésében.[1] Helyet kaptak a műben a konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai, illetve Erdei Árpád pályatársainak tudományos dolgozatai. Szerkesztési elv volt továbbá, hogy minden egyes fejezet vezérfonalát az Ünnepelt elévülhetetlen tanulmányai képezik, egy-egy fejezetben szereplő konferencián elhangzott előadások, illetve tudományos munkák az adott Erdei-tanulmányhoz kapcsolódnak.
A kötet négy részre tagolódik, nyolc Erdei-tanulmányt és tizennégy más szerző által írt tanulmányt foglal magába. Az első részt megelőzően röviden olvashatunk az Ünnepelt életéről, időtálló, kiemelkedő munkásságról.
Az ünnepi kötet Első Részét Erdei Árpád Mi az igazság? című műve indítja, mely az örökérvényű kérdéskört járja körbe.[2] A tanulmányban kifejti, bár a büntetőeljárás az igazság körül forog, hiszen a büntetőügyben számos kérdésre keressük a választ, ezek mindegyike azonban az igazságra vonatkozik. A tanulmány részletesen bemutatja az igazságkeresésre irányuló büntetőeljárásokat, összefoglalja az akkuzatórius, az inkvizitórius és a vegyes eljárás rendszeralkotó elveit. Foglalkozik az igazság természetével, számba veszi a konszenzuális elemet tartalmazó eljárások esetén "a bíróság által kimondott, általa elfogadott" igazság megítélését.
Kadlót Erzsébet tudományos munkája Az értékválasztás szabadságának korlátai az eljárásjog alkotmányos szabályozásakor címet viseli.[3] Bevezetésként a szerző a büntető eljárásjogot érintő jogalkotási folyamatról fejti ki gondolatait, feltárja azokat a körülményeket, melyek befolyásolhatják a kodifikációs szándékot. A következő fejezetben a jogbiztonság hiányának kérdését járja körbe a szerző, felhívja a figyelmet a jogszabály rendezetlenségére, s ennek következtében annak nehezen értelmezhetőségére is. Zárásként az új jogintézmények kapcsán az értékek és garanciák viszonyát vizsgálja - s megjegyzi, tulajdonképpen bármely jogintézmény körében találunk alkotmányos aggályokat.
Gellér Balázs és Ambrus István A bűncselekmény tudományos fogalmának újragondolása és az absztrakt tényállás új elemzése című tudományos dolgozatukban kodifikációs gondolataikat fejtik ki.[4] A mű a Btk. bűncselekmény fogalmának bemutatásával, alkotóelemeinek elemzésével kezd. A bűncselekményfogalom történeti fejlődésének áttekintését követően, a szerzők bemutatják az absztrakt tényállás új, komplex modelljét, ugyanis álláspontjuk szerint a bűncselekmény tudományos fogalmának önállóságát kiiktatni indokolt, helyette pedig annak ismérveit az absztrakt tényállás tárgyi vagy alanyi oldalára helyezni. Részletesen kifejtik, hogy ebben a bontásban mely oldalra, mely bűncselekményfogalom elemek kerülnének kötött sorrendben. A szerzők álláspontja szerint a felfogás a büntetőjog-tudományban ki tudná küszöbölni a bűncselekmény törvényi és tudományos fogalmának jelenlegi egymás mellett éléséből fakadó dogmatikai zavarokat.
Filó Mihály művét Jogállam és erényállam. A sértett beleegyezése mint morálfilozófiai probléma címmel olvashatjuk.[5] Felütésként a szerző Kanttól idéz, s előre bocsátja, hogy a sértetti beleegyezés büntetőjog-tudományi fogalmának tisztázáshoz elengedhetetlen bizonyos alkalmazott etikai kategóriák bevezetése. A mű részletesen bemutatja a sértetti akarat, az önrendelkezési képesség, az autonómia különböző felfogásait. Hangsúlyozza, hogy a büntetőjog nem várhat el objektív racionalitást, a beleegyezési képesség a racionális döntésre való generális képességet jelenti, ami biológiai alapokon nyugszik, a sértett tudatának át kell fognia a joglemondás jelentőségét és hatását a saját értékrendszerében.
Az Első Részt Erdei Árpád A célszerűség rejtélye, avagy az opportunitás a büntetőeljárásban című tudományos munkája zárja.[6] A szerző számba veszi a téma szempontjából lényeges változásokat, melyeken a büntetőeljárás átesett.
- 489/490 -
A különböző szerzők felfogásait, mind a legalitásról, mind az opportunitásról vallott nézeteit részletesen bemutató fejezetekben maga is véleményt formál e fogalmakról. Külön kitér azon eljárásokra, melyek az officialitás alóli kivételnek számítanak. Erdei Árpád összegzésként két tételt fogalmaz meg, melyet megfontolandónak tart az opportunitás kérdéskörét tekintendően - egyrészt annak fogalmával kapcsolatosan, másrészt a legalitás elve alóli kivételeket tekintve.
A Második Rész nyitó műve Erdei Árpád A trónfosztott királynő uralkodása, avagy a bizonyításelmélet szent tehene című tudományos munkája.[7] Az Ünnepelt a "bizonyítékok királynő"-jének jelentőségével, jelentőségének változásával foglalkozik - e körben különböző bírósági döntéseket, jogszabályi rendelkezéseket is bemutat. Vizsgálja a beismerő vallomást mint a bizonyítás eszközét, a beismerő vallomás megszerzését, illetve a beismerés bizonyító erejét is. Részletesen kifejti álláspontját a beismerő vallomás tekintetében, felhívja a figyelmet az esetleges ellentétes hatású elvekre, majd a záró fejezetben egyszerűsítését célzó javaslatot fogalmaz meg.
Fantoly Zsanett tudományos munkája az Új büntetőeljárási törvényünkről, különös tekintettel az előkészítő ülés szerepéről a magyar és amerikai büntetőeljárásban címet viseli.[8] A szerző részletesen bemutatja, a terhelti együttműködés két típusát - a nyomozás szakaszában történő, valamint az előkészítő ülésen alkalmazható terhelti együttműködést -, illetve kihangsúlyozza azoknak az amerikai vádalkutól való lényeges különbségeit. A gyakorlatot tekintve az új büntetőeljárási törvényben megjelenő egyezséget alig alkalmazzák, míg az előkészítő ülésen történő beismerés valóban beváltani látszik a hozzáfűzött reményeket. Összegzésként a szerző rögzíti a magyar jogrendszerben szabályozott terhelti együttműködés jogintézményének és az amerikai vádalkunak a különbségeit.
Ezt követően Róth Erika A "távmeghallgatás" múltja és jelene a büntetőeljárásban című műve kapott helyet.[9] A szerző elsőként a régi Be. zártcélú távközlő hálózat útján történő tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseinek részletes ismertetését tárja elénk - megjegyzi azonban, hogy a szabályok tényleges alkalmazásához az informatikai háttér hiányzott, ez pedig akadályozta a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatás elterjedését. Ezt követően teljes körű bemutatásra kerülnek a hatályos kódexben szereplő telekommunikációs eszköz használatának szabályai. A jelenben kiépítésre kerültek a technikai feltételek, a bíróságok nagy hangsúlyt fektetnek a telekommunikációs eszközök használatára.
Bánáti János Az ügyvédi titoktartási kötelezettség című dolgozatában az ügyvédi titok szabályozását járja körbe.[10] Az Üttv. rendelkezésein keresztül bemutatja, mire terjed ki a titoktartás, bemutatja az ügyvédi titoktartás kettős természetét, önálló fejezetet szentel a titoktartásra kötelezettek személyi körére és annak időbeli hatályára. Az ügyvédi titokról való rendelkezés körében részletes képet ad a titoktartási kötelezettség alól adható felmentésről, illetve bemutatja a kivételeket is a rendelkezési jog alól. A szerző tüzetesen áttekinti azokat az eseteket, törvényi felhatalmazásokat, amelyekkel az állam rést üt az ügyvédi titok falán és egyes esetekben még magát az ügyvédet is bejelentési kötelezettséggel terheli. Végezetül az ügyvédek tanúkénti - akár büntető, akár polgári eljárásban történő - kihallgatásáról fejti ki gondolatait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
