A jogösszehasonlítás eszméjének "újjáéledését", majd gyors térhódítását a második világháború lezáródását követően kialakult ún. szocialista világrendszer keretei között élő kelet-közép-európai országokban elsősorban a nemzetközi politika terén a múlt évszázad hatvanas éveinek végére megérlelődő változások készítették elő. Ekkorra már a tudományos közvélemény mind szélesebb köreiben is többé-kevésbé világossá vált, hogy a két világrendszer közötti "békés egymás mellett élés" követelményéből nemcsak a gazdasági és a politikai szférákra vonatkozóan vonhatók le következtetések, hanem az átfogóan értelmezett kultúra különböző területeire is. Ez a jog világára vonatkoztatva azt jelentette, hogy - ha lassan is - megnyílt az út a "másság", vagyis a "burzsoá" jog alaposabb tanulmányozása s az ennek alapján adódó következtetések levonása felé.
Ilyen következtetések a több oldalról is felmerülő igények hatására főleg két irányban jelentkeztek. Egyfelől az elmélet, illetve a tudomány oldaláról az idegen jogok megismerése, valamint azoknak a szocialista - és ezen belül a magyar - jogintézményekkel való összehasonlítása jelentősen hozzájárulhatott az állami és jogi jelenségek mibenlétének jobb megértéséhez, hasonlóságaik és különbségeik felismeréséhez, történeti változásaik és fejlődési tendenciáik megállapításához, másfelől a társadalmi gyakorlat oldaláról az így elért eredményeket nemcsak tudományos és oktatási célok, hanem a jogalkotás, a jogalkalmazás vagy a jogegységesítés, illetve a jogharmonizáció szolgálatában is fel lehetett használni. Ilyen megfontolások alapján - követve a jogösszehasonlítás jelszavával különösen a 20. század eleje óta diadalmasan előretörő nemzetközi mozgalom főirányát - a szocialista tábor országaiban, így Magyarországon is aktuálissá válhatott a jogösszehasonlítás kérdése. E felismeréseket az a - hivatalos politika által is sugallt - igény és törekvés is támogatta, hogy az állam- és jogtudománynak az összehasonlító módszer alkalmazásával elért eredményei is
- 71/72 -
hozzájáruljanak a szocialista országok politikai ideológiájának és gyakorlatának világméretű megismertetéséhez és propagálásához.
E sokoldalú feladatok és a belőlük levonható megfontolások alapján jutott az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének vezetősége arra az elhatározásra, hogy az Intézet keretében jogösszehasonlító osztályt létesít. Az erre irányuló első kezdeményezések 1963 őszétől követhetők nyomon, amikor egy belső használatra készült, 1963. szept. 13-i keltezésű, és "bizalmas" jelzéssel ellátott Feljegyzés szerint "kulcskérdéssé vált a kutatómunkával összefüggő előkészítő jellegű feladatok jobb ellátása, az államapparátus felé teljesítendő szolgálati tevékenység erősítése, valamint a kutatómunka eddiginél kiterjedtebb alátámasztása". A Feljegyzés megállapította, hogy "külső szervek részéről megnőtt az igény az olyan jellegű tájékoztatás, valamint általános jellegű feldolgozások iránt, amelyek átfogó módon adnak leírást egy-egy ország jogintézményeiről, illetve egy-egy analóg jogintézmény több országban való állapotáról". Ez megkívánja, hogy "az eddiginél jóval magasabb szintre emeljük az Intézetben eddig is folyó összehasonlító jogi és dokumentációs munkát".
Mindezek alapján a Feljegyzés az Intézet keretében egy új osztály, a Jogösszehasonlító osztály létrehozását irányozta elő, amelynek feladatai két vonatkozásban nyertek nevesítést:
- jogösszehasonlító anyagok készítése részben a szocialista országok, részben más külföldi jogrendszerek tekintetében (mind az intézeti kutatások, mind külső megrendelők számára),
- publikációk (saját kezdeményezésre vagy megrendelés szerint) az ismertető jellegű rövidebb közleményektől a többíves könyvekig.
A létrehozandó jogösszehasonlító osztály tevékenységének általános jellemzésére a Feljegyzés hangsúlyozta, hogy annak tagjai "elsődlegesen tudományos munkatársak és nem dokumentátorok, akik azonban nem jogágak, hanem nyelvterületük gondozásáért felelősek."
Az előbbiekben rögzített feladatok mellett a Feljegyzésnek az a megállapítása is megkülönböztetett figyelmet érdemel, amely szerint "a magyar jogtudomány s ezen belül az Intézet nemzetközi kapcsolatainak bővülése és differenciálódása ugyancsak szervezettebb munkát igényel". A további fejlemények ismeretében legalábbis valószínűnek látszik az a feltételezés, hogy az idézett megállapításban az Intézet akkori igazgatójának, az MTA főtitkárhelyettesének, majd alelnökének, az Akadémia nemzetközi kapcsolatainak alakításában döntő szerepet játszó Szabó Imre akadémikusnak a nézetei, illetve törekvései jutottak kifejezésre az Intézet jövőbeli nemzetközi szerepvállalását illetően.
- 72/73 -
A Feljegyzésben foglaltak többé-kevésbé híven tükrözték az Intézet létrehozandó jogösszehasonlító osztályának jellegére és feladataira vonatkozó és az akkori vezetők körében is képviselt két, egymástól lényegesen eltérő álláspont összeegyeztetésére irányuló törekvést is.
Az egyik - a hagyományos intézeti feladatvállalás jegyében fogant - álláspont képviselői a létrehozandó jogösszehasonlító osztály alapvető feladatát a tudományos kutatás és az állami gyakorlat igényeit kiszolgáló - tehát a kutatómunkához képest másodlagos jellegű - tevékenységben látták, a jogösszehasonlítást voltaképpen egy "emelt szintű" dokumentációként értelmezve. A másik álláspont védelmezői ezzel szemben az új osztály tevékenységének tudományos jellegét hangsúlyozták, a kutatómunkának súlyponti szerepet tulajdonítva. (Nem véletlenül rögzítette utóbb egy, az Intézet igazgatójának a jogtudomány struktúrájának továbbfejlesztéséről készült, 1970. május 21-i keltezésű feljegyzése, hogy "erősíteni kell a jogösszehasonlító tevékenységet, amelyet önálló tevékenységgé kell kifejleszteni", és "el kell kerülni, hogy az Intézet munkája intézményesen elérje az állami munka küszöbét vagy túlzottan átmenjen a gyakorlatba".) Ehhez képest az Intézet szervezeti felépítésének átalakítása tárgyában az MTA illetékes szervei felé továbbított, 1963. okt. 15-i keltezésű Előterjesztés csupán azt a rövid, összegző jellegű feladatmegjelölést tartalmazta, hogy "a jogösszehasonlító osztály feladata a külföldi jogirodalom és jogalkotás folyamatos figyelemmel kísérése és ennek alapján a belső kutatómunka, valamint a jogalkotás előtt álló feladatok megoldásának elvi szintű feldolgozásokkal való alátámasztása".
Valójában - mint az hamarosan kiderült - a jogösszehasonlító osztály létrehozásának hátterében olyan meggondolások is meghatározó szerepet játszottak, amelyek - egy nagyszabású, távlati intézeti stratégia jegyében - a nemzetközi jogtudományi élet fő áramlataiba való bekapcsolódás igényének jegyében születtek. E törekvések szolgálatában az Intézet az 1963 decemberében Péteri Zoltán vezetésével létrehozott új osztály formájában olyan önálló szervezeti egységre tett szert, amelynek révén a nemzetközi tudományos együttműködés új lehetőségei nyíltak meg. Nem véletlen tehát, hogy az osztály munkájában az elkövetkező évek folyamán bizonyos súlyponteltolódás ment végbe, és mindinkább központi feladattá vált az Intézet nemzetközi kapcsolataival összefüggő teendők ellátása.
Ami most már az új jogösszehasonlító osztály tevékenységének általános jellemzését illeti, az kezdettől fogva arra irányult, hogy a szocialista országok állam- és jogtudományában a korábbi évek során érvényesülő "bezárkózó" attitűddel szakítva, közreműködjék a magyar tudományos-
- 73/74 -
ságban már a 19. század második felétől kezdődően megjelent korai jogösszehasonlító kezdeményezések újraélesztésében, és meghatározó szerepet vállaljon az összehasonlító módszer és szemléletmód új magyarországi térhódításában. Ezt - az osztály létrehozásakor megjelölt feladatok teljesítése jegyében - elsősorban a publikációs tevékenység szolgálhatta, nem véletlen tehát, hogy az Intézet vezetése nagy súlyt helyezett az e téren elért eredmények közzétételére. Különösen nagy szerepet játszottak itt azok a publikációk, amelyek - az előbbiekben jelzett és alapvetőnek tekintett célkitűzések szolgálatában a jogösszehasonlítás általános elméleti és módszertani kérdéseinek tisztázásához kívántak hozzájárulni az új, szocialistának nevezett szemléletmód érvényesítésével. E téren maga az igazgató adta meg az alaphangot "A jogösszehasonlítás szocialista elmélete" címen 1975-ben megjelentetett tanulmány-gyűjteményével, amely kb. egy évtizednyi időszak e körbe tartozó írásait foglalta össze, egyben a szerző felfogásában időközben bekövetkezett változásokat is tükrözte. Az Intézetben folyó jogösszehasonlító kutatások másik kiemelkedő eredménye Eörsi Gyulának, az Intézet igazgatóhelyettesének és az ELTE korábbi rektorának "Összehasonlító polgári jog" című monográfiája volt, amelynek angol nyelvű kiadása igen jelentős nemzetközi visszhangot is kiváltott. A közjog területén ugyanezt a szerepet töltötte be Kovács Istvánnak, az Intézet igazgatóhelyettesek, utóbb igazgatójának "A szocialista alkotmányfejlődés új elemei" című monogáfiája is, amely a nemzetközi jogösszehasonlításban eddig csak igen kevés figyelemre méltatott területen alkalmazta az összehasonlító módszert. A jogösszehasonlítás "hagyományos" témaköreihez kapcsolódott Mádl Ferenc "Összehasonlító nemzetközi magánjog" című munkája, míg az újonnan felvetődött problémákat az Eörsi Gyula és Harmathy Attila szerkesztésében megjelent "Law and Economic Reform in Socialist Countries" című angol nyelvű tanulmánykötet tükrözte. Végül - de nem utolsó sorban - említhető e sorban az ugyancsak angol nyelvű, Szabó Imre és Péteri Zoltán szerkesztésében közreadott, "A Socialist Approach to Comparative Law" című tanulmánykötet, amelynek egy magyar és egy tekintélyes holland kiadó által megvalósult közös publikálása a kötet iránt már előzetesen is megnyilvánuló - és utóbb számos méltatásban is jelentkező - széles körű nemzetközi érdeklődést is tükrözte.
Minthogy a jogösszehasonlító osztály tagjainak egyéni tudományos kutatómunkája az általuk művelt jogtudományi ágak keretében folyt, a jogösszehasonlítás körébe sorolható publikációikat is - az alkalmazott kutatási, illetve feldolgozási módszer azonossága mellett - a témák sokszínűsége jellemezte. Ugyanez állapítható meg azonban az osztály olyan
- 74/75 -
publikációiról is, amelyek - alkalmazkodva a joggyakorlat, esetleg a konkrét megrendelő igényeihez - inkább a tudományos ismeretterjesztés körébe voltak sorolhatók. Bár az Intézet tevékenységének középpontjában - kutatóintézet jellegéből következően - elsősorban a monografikus alapkutatások álltak (és állnak ma is), ez nem zárta és továbbra sem zárja ki az olyan publikációk létjogosultságát sem, amelyek - a gyakorlat igényeinek kielégítése jegyében és érdekében - inkább a tájékoztatást szolgálják és közvetlenebbül kapcsolódnak az állam- és jogfejlődés napi célkitűzéseihez.
Hogy az állam- és jogtudomány eredményei sikerrel befolyásolhassák a felmerülő gyakorlati (pl. kodifikációs) igényeket, arra van szükség, hogy ezek az eredmények kellő gyorsasággal álljanak rendelkezésre. Minthogy ez a monografikus formában megjelenő tudományos kutatási eredmények esetében a nyomdai út hosszadalmassága folytán nem mindig biztosítható, indokoltan merülhet fel más, rugalmasabb eszközök alkalmazásának szükségessége is. Feltehetően ez a meggondolás vezette az MTA illetékes döntéshozóit is egy olyan elnökségi határozat (55/1962. sz.) elfogadására, amely egyrészt a mind szélesebb körben jelentkező szükségletek kielégítésére, másrészt az MTA könyvkiadási tervének tehermentesítésére hivatkozva lehetővé tette az akadémiai kutatóintézetek számára, hogy bizonyos publikációikat rendszeresen saját kiadványként jelentessék meg. E kiadványok - általában olcsóbb és egyszerűbb formában sokszorosított, kis példányszámú és könyvárusi forgalomba nem kerülő munkák - az Elnökség határozata alapján elsősorban forrásanyagok, témadokumentációk, bibliográfiák, fordítások, kutatási jelentések, tanulmányutakról szóló beszámolók, vagy szűkebb körök számára készült tanulmányok lehettek, az idézett elnökségi határozat szerint azonban nem volt akadálya annak sem, hogy az intézetek ilyen kiadványok formájában más, hasonló jellegű vagy rendeltetésű munkákat is megjelentessenek.
Az így biztosított lehetőségeket az Intézet igyekezett minél eredményesebben kihasználni. Ennek során nemcsak az intézeti sokszorosított kiadványok rendszeres megjelentetését sikerült megoldani, hanem e kiadványok körében - önálló sorozatok megindítása formájában - bizonyos szakosodás is érvényesülhetett. Így például az alkotmányfejlődés fő kérdéseihez kapcsolódó, monografikus jellegű intézeti tudományos kutatásokkal párhuzamosan, mintegy azok kiegészítése-, illetve alátámasztásaként kiadta az Intézet a legújabb szocialista alkotmányok magyar fordítását, és elkezdődött a szocialista tömb egyes országaiban, így Magyarországon is esedékes alkotmánymódosítási, illetve egy új alkotmány kidolgozására irányuló munkálatok támogatásának igényével a világ alkotmányainak ma-
- 75/76 -
gyar anyanyelvű kiadása, illetve összehasonlító jellegű bemutatása is. Egy másik önállósult kiadványsorozat - "A gazdasági irányítás igazgatási és jogi kérdései" címmel - megindítása az ún. új gazdaságirányítási rendszer magyarországi bevezetéséhez kapcsolódott, és a gazdasági élet jogi eszközökkel történő befolyásolásának kérdéseit boncolgató elvi tanulmányok mellett különböző országok vonatkozó jogszabályainak és jogirodalmának összehasonlító feldolgozását tartalmazó köteteket eredményezett. E sorozat kötetei iránt igen széleskörű, az ország határain jelentősen túlterjedő érdeklődés mutatkozott, ami a magyar kezdeményezés nemzetközi visszhangját is jelezte. A harmadik ilyen - bár nem szorosan összehasonlító jellegű - sorozat "Társadalom és jog" címmel az Intézet által kezdeményezett és szervezett szociológiai jellegű - és az ún. szocialista táborban ugyancsak úttörő kezdeményezésnek számító - ténykutató vizsgálatok eredményeit kívánta közreadni. Így került sor például - utóbb másutt is követésre találva - a jogismeret magyarországi helyzetének bemutatására, majd a jogtudat alakulásának vizsgálatára, a népi ülnökök tényleges szerepének - szociológiai felmérés eredményein alapuló - bemutatására is.
A különböző sorozatok keretében megjelent kötetek mellett - ahol a sorozat-jellegű, tehát folyamatos publikálást az adott témakörnek az Intézet tudományos kutatási tervéhez való szoros kapcsolódása indokolta - megjelentek a jogösszehasonlító osztály keretében vagy kezdeményezésére készült olyan kötetek is, amelyek inkább valamely konkrét igény kielégítését célozták, és nem egy esetben külső megbízásra vagy felkérésre születtek. Így került sor pl. az európai szocialista országok választójogi rendszereinek, hatályos községi törvényeinek, államigazgatási eljárási törvényeinek, a büntetőbíróságok szervezetének és működésének, vagy egyes tőkés országok sajtójogi szabályozásának bemutatását célzó kötetek megjelentetésére. Ebbe a körbe sorolhatók azok a kiadványok is, amelyek valamely tudományos rendezvény (konferencia, stb.) anyagát tartalmazták, vagy valamilyen évfordulóhoz kapcsolódtak, mint pl. a magyar felsőoktatás megindulásának 600. évfordulója alkalmából a felsőfokú jogi oktatás főbb mai rendszereiről publikált kötet. Az ilyen munkák - noha egyrészük önmagában is tudományos értéket képviselt - voltaképpen átmenetet képeztek a hagyományos értelemben vett dokumentációs tevékenység és a szoros értelemben vett, monografikus jellegű tudományos kutatómunka között, amennyiben a feldolgozott tételesjogi és szakirodalmi anyag alapján kiemelték az adott témakör legfontosabb aspektusait, bemutatták azok korábban kialakult főbb megoldásait, és ezzel úgyszólván megnyitották az utat a téma monografikus feldolgozása felé. Nem vélet-
- 76/77 -
lenül váltak az ilyen feldolgozások utóbb igen gyakran olyan további kutatások kiindulópontjává, amelyek - sikeres befejeződés esetén - tudományos fokozatok elnyeréséhez is elvezettek.
A jogösszehasonlító osztály tevékenységének másik fő területe az Intézet nemzetközi kapcsolatainak gondozása volt. Ez olyan értelemben mindenképpen újdonságnak számított, hogy az ún. hidegháború éveiben ilyen kapcsolatok ápolására eleve csak igen szűk körben és keretek között lehetett szó. A két világrendszer antagonisztikus szembenállása a tudomány területén is megmutatkozott, és különösen az ideológiailag leginkább "érzékeny"-nek minősülő társadalomtudományokat érintette. Ha figyelembe vesszük azt a ma már csak az idősebb tudós-generáció tagjai által, saját tapasztalatuk alapján ismert tényt, hogy még az ún. szocialista tábor tudományos akadémiái között is csak a múlt század ötvenes éveinek végétől kezdődően alakulhattak ki - általában együttműködési egyezményekben rögzített - rendszeres kapcsolatok, akkor nyilvánvalóvá válnak a valóban "nemzetközi"-nek tekinthető tudományos együttműködéshez vezető út megkeresésének rendkívüli nehézségei. Bár ehhez az összehasonlító módszer - jellegénél fogva - általában megfelelő eszköznek és kézenfekvő kiindulási pontnak mutatkozik, az állam- és jogtudomány területén annak idején ez korántsem bizonyult egyszerű választásnak. Az összehasonlíthatóság kérdését az ún. vasfüggöny mindkét oldalán az egyértelmű elutasítás övezte, az egyik oldalon "a szocialista jog nem tekinthető (hagyományos értelemben vett) jognak" jelszó jegyében, a másik oldalon az új típusú, ezért a "burzsoá" joggal eleve összehasonlíthatatlan szocialista jog deklarált magasabbrendűségére hivatkozva.
Ilyen körülmények között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének nemzetközi kapcsolatai is eleinte csak a környező szocialista országokban működő testvérintézetek felé alakulhattak ki. Az ezekkel kiépülő együttműködés kereteit és általános szabályait az akadémiák együttműködési egyezményei rögzítették, s az érintett kutatóintézetek feladata legfeljebb csak e keretek konkrét tartalommal való kitöltése lehetett. Így szerepelhettek az intézetek munkaterveiben az ún. közös - vagyis más szocialista országok testvérintézeteivel összehangolt és meghatározott témák körében folytatott - kutatások, az általában e témákhoz kapcsolódó, ún. egyezményes tanulmányutak egymás országaiba, valamint a "nemzetközi"-nek minősülő, a szocialista országokból érkező kutatók részvételével megrendezett konferenciák, munkaértekezletek vagy kollokviumok, köztük az évek során rendszeressé váló és felváltva az egyes szocialista országokban tartott igazgatói értekezletek, ahol a testvérintézetek delegációi
- 77/78 -
egy átfogó információcsere keretében általában a közös kutatások munkaterveit egyeztették, az esetleges közös publikációkról döntöttek, valamint egyes, "közös érdeklődésre számot tartó" kérdéseket vitattak meg Megjegyzésre érdemes, hogy az igazgatói értekezleteken elhatározott közös kutatások csak igen ritkán hoztak értékelhető eredményeket, és azok a publikációk, amelyek e körben születtek, inkább csak leíró jellegű, a közös kutatásban részt vevő szocialista országok jogszabályainak, esetleg jogirodalmának bemutatására szorítkozó és a tulajdonképpeni összehasonlítást általában mellőző tanulmánykötetek formájában jelentkeztek.
A nemzetközi politikában végbement változásokra volt szükség ahhoz, hogy egy szélesebb körű tudományos együttműködés, egy valóban nemzetközinek nevezhető tapasztalatcsere és együttműködés első lépései megvalósulhassanak. Nem törekedve egy hosszú történeti folyamat egymást követő állomásainak teljes részletességgel történő felidézésére, itt csupán arra vállalkozunk, hogy az Intézetnek a jogösszehasonlítás égisze alatt a nemzetközi kapcsolatépítés terén elért legfontosabb eredményeit röviden összegezzük.
A nemzetközi jogtudományi életbe való bekapcsolódást célzó első kezdeményezéseket eleinte főként a partnerkeresés jellemezte, ami logikusan következett a nyugati országok tudományos életének eltérő szervezeti feépítése folytán felmerülő nehézségekből. Csak lassan, szinte minden egyes, számításba jövő ország esetében külön-külön lefolytatott vizsgálódás, illetve tájékozódás alapján lehetett megtalálni az olyan partner-intézményt, amely a magyar akadémiai kutatóintézetek profilját elfogadva, az együttműködésre alkalmasnak, egyben hajlandónak mutatkozott. Így került sor az állam- és jogtudomány területén elsőként a francia-magyar kapcsolatfelvételre a jogösszehasonlítás francia centrumának (Centre francais de droit comparé) közreműködésével, amelynek első eredményei előbb információ‑, majd kiadvány-csere formájában jelentkeztek, majd a kedvező tapasztalatok alapján az első személyes találkozók is létrejöttek. A francia Centrum egyik összetevője, az Összehasonlító Törvényhozási Társaság (Société de législation comparée) szervezésében került sor az első francia-magyar jogásztalálkozóra is, a francia részről kezdeményezett és más országok jogászaival is kialakított ún. "jogásznapok" formájában, amelyek keretében a két részvevő ország jogászait képviselő, általában hat tagú delegációk valamilyen közösen kiválasztott téma különböző (közjogi, magánjogi stb.) aspektusait vitatták meg, előre elkészített és egymáshoz idejekorán eljuttatott referátumok alapján. Ilyen kétoldalú találkozókat azután a francia mintát követve más országok jogászaival (Anglia, Egyesült Ál-
- 78/79 -
lamok, Finnország, NSZK, Svájc, Svédország) is sikerült megszervezni, sőt egyes szocialista országokra (Szovjetunió, Jugoszlávia) is kiterjeszteni. Az Intézet e találkozók révén igen gyorsan ismertté vált a nemzetközi jogéletben, egyrészt mint a magyar állam- és jogtudomány tekintélyes reprezentánsa, másrészt bizonyos értelemben mint az egész szocialista tömb képviselője. Így vált lehetővé az Intézet csatlakozása az UNESCO által alapított és égisze alatt működő Nemzetközi Jogtudományi Egyesülethez (Association Internationale des Sciences Juridiques) mint annak magyar nemzeti tagozata, valamint rendszeres részvétele az Egyesület évenként tartott nemzetközi kollokviumain. E tagság révén vehetett részt az Intézet - néhány erre felkért tagja révén - a példátlan méretű nemzetközi összefogással a hamburgi Max-Planck-Intézet irányításával és szervezésében készült Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia munkálataiban is.
A múlt század hatvanas éveitől kezdődően intenzíven bekapcsolódott az Intézet a legtekintélyesebb nemzetközi jogtudományi szervezet, az első világháborút követően a Nyugatra távozott magyar jogász, Balog Elemér hatékony közreműködésével létrehozott Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Académie Internationale de Droit Comparé) tevékenységébe is. Ez a francia Institute mintájára zárt taglétszámú szervezet, amelynek új rendes és levelező tagjait a nemzetközi jogtudományi élet elismert képviselői közül maguknak a tagoknak titkos szavazatával választják, a nemzetközi összehasonlító jogi kongresszusok négy évenként esedékes megrendezésével igyekszik nemzetközi fórumot biztosítani a világ szinte minden országából érkező komparatista jogászok számára, a legfontosabbnak ítélt aktuális jogi problémák megvitatásához. A kongresszusok mintegy negyven-negyvenöt témát felölelő és a jogtudomány minden ágára kiterjedő programmját tekintélyes szakértők bevonásával a Nemzetközi Akadémia elnöksége állítja össze, egyúttal - bizonyos földrajzi és egyéb megfontolások alapján - kijelöli az egyes témák főreferenseit (rapporteur général). Ezek feladata az egyes országokból érkező ún. nemzeti referátumok alapján a francia vagy angol nyelvű főreferátumok elkészítése, amelyeket a kongresszuson írásos formában a részvevők rendelkezésére bocsájtanak. Megjegyzésre érdemes, hogy az Intézet kutatói közül többen is kaptak az elmúlt időszak folyamán felkérést a főreferensi feladatok ellátására. Az egyes jogágak művelőit tömörítő szekciók vitaülései - elsősorban a főreferens és a nemzeti referensek, de az adott kérdés iránt érdeklődők széles köre számára is - lehetőséget biztosítanak a termékeny eszmecserére, a kérdés lehető legszélesebb körű megvitatására, de (kedvező esetben) egy kibontakozó nemzetközi együttműködés számára is. Ezek a kongresz-
- 79/80 -
szusok - amelyek sorában a tizennyolcadik 2010-ben esedékes - az eddigi tapasztalatok szerint rendkívül népszerűek és mindenkor többszáz főnyi részvevőt mozgósítanak a világ minden tájáról. A magyar részvétel 1966 óta vált rendszeressé, s azt mindezideig az Intézet koordinálta, amennyiben a Nemzetközi Akadémia magyar tagjai révén közreműködött az egyes témák magyar nemzeti referenseinek kijelölésében, előkészítette e referátumok önálló kötetben történő publikálását, és a rendelkezésre álló lehetőségek között igyekezett biztosítani a magyar jogtudomány megfelelő képviseletét is a kongresszusokon. Feltehetően e tevékenység nemzetközi elismerése volt, hogy a jubileumi, tizedik összehasonlító jogi kongresszus megrendezésének jogát 1978-ban Magyarország kapta meg, és a több mint 700 jogász részvételével megrendezett nagysikerű kongresszus után az Intézet akkori igazgatóját, Szabó Imrét a Nemzetközi Akadémia elnökévé is megválasztották.
Jelenleg a Nemzetközi Akadémia magyar tagjai közül Harmathy Attila az alelnöki tisztséget is betölti.
Végül az Intézetnek a jogösszehasonlítás nemzetközi oktatásában játszott szerepéről is érdemes megemlékezni. Ennek legfontosabb fóruma a Strasbourg székhellyel 1963 óta működő Nemzetközi Összehasonlító Jogi Fakultás (Faculté internationale de droit comparé), amelynek minden évben megrendezésre kerülő tavaszi és nyári szesszióin fiatal végzett jogászok, valamint egyetemi tanulmányaik befejezése előtt álló joghallgatók vesznek részt a világ minden tájáról. A Fakultás nemzetközi jellegét különböző országokból az oktatómunkában való részvételre felkért professzorok (Magyarországról korábban Szabó Imre, jelenleg Péteri Zoltán) biztosítják. Az évek folyamán egyfajta hagyománnyá vált, hogy az Intézetbe kerülő fiatal kutatók - mintegy addigi tanulmányaik kiegészítéseként - rendszeresen részt vesznek a Fakultás három, egymásra épülő oktatási szintet képviselő, jelenleg francia, illetve angol nyelvű kurzusain, ami a szakmai fejlődésük mellett nyelvtudásuk fejlesztéséhez is hozzájárult.■
- 80 -
Lábjegyzetek:
[1] Péteri Zoltán, Tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete, 1014 Budapest, Országház u. 30., E-mail: peteri@jog.mta.hu
Visszaugrás
