A Céghírnök korábbi számaiban már idéztünk a régi idők cégjogából. Most a mai hivatalbóli törlésnek megfelelő korabeli szabályozást elevenítjük föl. Íme az 1927. évi III. törvénycikk, amely rendkívül röviden, tömören, de világosan szabályozta a kérdéses témakört:
1. § Ha a cégbíróság arról szerez tudomást, hogy a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cég tényleg megszűnt, de a megszűnésének a fennálló szabályok szerint szükséges bejelentését a kereskedelmi törvény [1875. évi XXXVII. tc. (K. T.)] alapján kiróható bírsággal kikényszeríteni nem lehet, a cégbíróság hivatalból megindítja az eljárást avégett, hogy a cég megszűnését az egyébként szükséges felszámolási eljárás mellőzésével hivatalból bevezettesse a cégjegyzékbe.
Az előbbi rendelkezést a külföldi részvénytársaságok vagy szövetkezetek megszűnt belföldi képviselősége, fiókintézete vagy ügynöksége tekintetében is alkalmazni kell. Biztosító magánvállalat tekintetében az eljárást csak a biztosító magánvállalatok felügyelő hatóságának kérelmére vagy előzetes hozzájárulásával lehet megindítani.
Ha valamely bíróság vagy közigazgatási hatóság hivatalos eljárásban tudomást szerez valamely bejegyzett cég megszűnéséről, ezt a cégbírósággal közölni köteles.
2. § A cég megszűnésére vonatkozó bevezetés elrendelése előtt a cégbíróság felhívja a megszűnt cég birtokosaként a cégjegyzékbe bejegyzett személyt vagy jogutódját, hogyha a cég megszűnésének bevezetése ellen kifogása van, ezt a felhívás közzétételétől negyvenöt nap alatt terjessze elő. Részvénytársaság vagy szövetkezet tekintetében a felhívást az igazgatóságnak a cégjegyzékbe bevezetett tagjához (tagjaihoz) vagy felszámolóihoz, illetőleg az 1. § (2) bekezdése esetében a belföldi képviselőség (fiókintézet, ügynökség) képviseletére jogosult személyhez kell intézni.
A felhívást a Budapesti (Magyar) Közlönyben hivatalból egyszer közzé kell tenni, mégpedig akkor is, ha a cégbirtokos vagy jogutódja, illetőleg az 1. § (2) bekezdése esetében a belföldi képviselőség képviseletére jogosult személy, vagy pedig tartózkodóhelyük ismeretlen vagy az ország területén kívül van.
A közzététel napjától negyvenöt nap alatt a cég megszűnésének szándékolt bevezetése ellen bárki kifogást tehet, akinek a cég fennállása jogi érdeke.
A felhívást - a biztosító magánvállalatokra vonatkozók kivételével - a cégbíróság megküldi a cégjegyzékbe bejegyzett kereskedelmi telep szerint illetékes kereskedelmi és iparkamarának és az illetékes adóhivatalnak.
A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eltelte után a cégbíróság a cégmegszűnés bevezetése tárgyában az eset körülményeihez képest az érdekeltek meghallgatása után vagy anélkül végzéssel határoz. A végzés ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye.
Az eljárásra egyebekben a kereskedelmi és váltóügyekben követendő nemperes eljárás szabályai irányadók.
3. § Az előbbi §-ban említett felhívásnak a Budapesti (Magyar) Közlönyben továbbá a cég megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek a Központi Értesítőben közzétételéért díjat nem kell fizetni.
4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és az igazságügy-miniszter, a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter hajtja végre.
Most pedig lássunk néhány gyakorlati példát a fenti szabályok alkalmazása köréből:
"Az állandó bírói gyakorlat értelmében valamely részvénytársaság cége az 1927. évi III. tc. alapján hivatalból való törlésének nem akadálya az a körülmény, hogy a társaságnak fennálló tartozása van, mert tényleg megszűnt, üzletet és kereskedelmi tevékenységet nem folytató teljesen vagyontalan cég ellen sem felszámolás elrendelésének, sem csődnyitásnak helye nem lehet és a bírói gyakorlat megengedi a már megszűnt részvénytársaság ellen is a per indítását."
"A cégiratokból megállapíthatólag valószínűséggel bír az a felvetés, hogy a felszámolás alatt álló cég a felszámolással kapcsolatos szabályszerű működést már nem fejt ki és a fennálló szabályok szerint szükséges bejelentések megtételét a K. T. alapján kiróható bírsággal kikényszeríteni nem lehet, mégis mivel az ítélőtábla hivatalos tudomása szerint is való a felfolyamodónak az az előadása, hogy a cég ellen közgyűlési határozat megsemmisítése iránt folyamatba tett pere még befejezve nincs, és így a felfolyamodónak, már ebből kifolyólag is érdeke fűződik ahhoz, hogy a cég a per befejezése előtt ne töröltessék a cégjegyzékből - az ítélőtábla a felfolyamodónak helyet adott és a cég törlésének bejegyzését ez idő szerint mellőzni rendelte."
"A törvényszék az előterjesztésnek azon okból nem adott helyt, mert álláspontja szerint az 1927. évi III. tc. rendelkezése alapján a cég hivatalból törlése iránt az eljárás csak akkor indítható meg, ha a valóságban megszűnt cégnek a fennálló szabályok szerint szükséges bejelentését és a cég szabályszerű felszámolását a K. T. értelmében kiróható bírsággal nem lehet kényszeríteni. Emellett való ugyan, hogy a cégbíróság célszerűségi okokból és nem kis mérvben közérdekből - és különösen azon okból, mert egyes cégeknél az igazgatóság tagjai a közgyűlés összehívási és a felszámolás kimondatása iránti kötelezettségének hibáikon kívül eleget tenni nem tudnak - segédkezet nyújtott a múltban oly régi, már megszűnt cégnek a cégjegyzékből való törlésére, amelynél az igazgatóság ismert tagjai igazolták, hogy a közgyűlés összehívása útján sem tudnak feloszló határozatot produkálni és emellett bejelentették a cég valóságos megszűnését és hogy a társaságnak vagyona nincs, vagyonfelosztás a hitelezők és az adóhatóságok hátrányára nem történt. A jelenleg már rendezettebb viszonyok közé jutott cégekkel szemben ezen könnyítés azonban már nem folytatható, különösen nem az újabbi időben, 1938. év folyamán alakult társasággal szemben, mint amilyen a folyamodó cég. A jelen esetben, amikor a társaságnak két ismert helyen tartózkodó és felelősségre vonható ügyvezetője van, nincsen akadálya annak, hogy a cég felszámolása szabályszerűen lefolytassék és ennek megtörténte után a cég töröltessék."
"Abból, hogy a K. T.-nek nincsen az egyéni cégek felszámolását és a felszámolás bejegyzését tiltó rendelkezése, nem következtethető az, hogy az egyéni cégek felszámolása kérelemre bejegyezhető. A K. T. ugyanis az egyéni cégek egyszerű megszűnésével szemben csak a társas cégekre, éspedig azok felszámolásával kapcsolatosan létesítette a felszámolás jogintézményét. Minthogy az egyéni cégeknek jogi értelemben vett feloszlásáról szó sem lehet, fogalmilag kizártnak kell tekinteni a felszámolásnak, mint társas cégekre létesített különös jogintézménynek az egyéni cégekre alkalmazását." ■
Visszaugrás
