Úgy vélem, erős túlzás azt állítani, hogy a családi jog európai
egységesítésének gondolata utópia lenne.
(Zajtay Imre)
Előadásom célja, hogy bemutassam a házassági vagyonjog és ennek egy speciális területe a házassági vagyonjogi szerződés uniós szabályozásának jellegzetességeit. Tekintettel arra, hogy ezen a területen az Európai Unióban jelenleg nincs egységes jogi rendezés, a következőkben azokra a kérdéskörökre és problémákra térnék ki, amelyek a harmonizációs folyamat irányvonalait jelentik.
Hein Kötz 2002-ben "A jogösszehasonlítás régi és új feladatai" című tanulmányában meglehetősen sötét képet festett a családjogi harmonizáció lehetőségéről. Úgy vélte, amennyiben a jövőben megszületik majd az Európai Polgári Törvénykönyv, két terület szerinte biztosan hiányozni fog a kódexből: a családjog és az öröklési jog.2
A jóslat óta alig négy év telt el és ma már az egyetemek összehasonlító jogi szemináriumain, a tudományos kutatásban, nemzetközi konferenciákon és az Unió jogi aktusaiban is egyre konkrétabb javaslatok fogalmazódnak meg a családjog egyes részterületeinek egységesítésével kapcsolatban.
A jogalkotók felismerik, hogy a belső határok nélküli Európában létrejövő "nemzetközi partnerkapcsolatok" szabályozása nem korlátozódhat nemzeti szintű megoldásokra. A többféle állampolgársággal, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező felek különböző tagállamokban szereznek ingó- és ingatlan vagyontárgyakat, melyek jogi sorsa a kapcsolat megszűnésekor - megfelelő egységes szabályozás hiányában - rendkívül bizonytalan. A nemzeti jogalkalmazók egyre gyakrabban találkoznak olyan élethelyzetekkel, amelyek egy válóper vagy hagyatéki eljárás keretében az egymásnak sokszor ellentmondó tagállami kollíziós szabályok alkalmazásával nem oldhatók meg. Nehézséget jelent a jogvitára illetékes bíróság felkutatása, az adott helyzetre legmegfelelőbb kapcsolóelv kiválasztása, valamint az is, hogyan tud egy másik tagállam hatósága a felek származási országában is elismert határozatot hozni. A jogalkalmazó problémái két kérdéskörbe sorolhatók: egyrészt a jogbiztonság és a rugalmas szabályozási formák hiánya miatt sokszor nem tudja, melyik tagállam jogát vegye figyelembe, másrészt meg kell küzdenie egy számára idegen jog alkalmazásának nehézségeivel. Utóbbit csak az anyagi jogi jogegységesítés oldaná fel, de a tagállami szabályozások különbözősége miatt ez jelenleg szinte kivitelezhetetlen feladatnak tűnik. Ebből a meggondolásból kiindulva az Unió egységes kapcsolóelveken alapuló kollíziós szabályok bevezetését szorgalmazza a vagyoni és személyi viszonyokkal kapcsolatos nézeteltérések, így elsődlegesen a válás és az öröklés területén. A 2005-ös Zöld Könyvek ezekre a problémákra keresnek választ a nemzetközi magánjog eszközeivel.3
A harmonizációs folyamat lendületének egyik legmeghatározóbb zsinórmértéke éppen a vagyonjog lehet, hiszen a házassággal kapcsolatos Brüsszel-rendeletek - a tartási kérdések kivételével - eddig következetesen kivették szabályozási körükből ezt a területet. 2006 júliusában azonban a Bizottság előterjesztette a házassági vagyonjogi rendszerek kollíziós szabályaira vonatkozó Zöld könyvet, amely - bár eszközrendszerét tekintve a nemzetközi magánjog szintjén marad - bizonyos kérdéseknél (pl. a nyilvántartási rendszer egységes kritériumainak kidolgozásánál) már az anyagi jogi szabályok harmonizációjának irányába mutat.4
A Könyv a hágai nemzetközi magánjogról szóló 1978-as megállapodás néhány rendelkezésétől eltekintve az első olyan közösségi dokumentum, amely a házassági vagyonjog kérdését is bevonja a szabályozás körébe.5 Szójegyzékében meghatározza az eddig csupán az Európai Bíróság gyakorlatában körvonalazódott házassági vagyonjogi rendszer fogalmát. Ez a házastársak egymás közötti vagyoni jogainak összessége, amely tartalmazza a házastársak házasságból eredő egymás közötti, valamint harmadik személyekkel - különösen hitelezőikkel - szembeni vagyoni jogi szabályokat.
Az előterjesztés a szabályozandó témakörök közé sorolja a házassági vagyonjogi kérdések nemperes eljárások során történő rendezését és a vagyonjogi nyilvántartás létrehozását. Szorgalmazza a nem igazságügyi hatóságok feladat- és hatáskörének vizsgálatát, valamint az általuk készített bíróságon kívüli iratok elismerésének igényét. Utóbbiak közül kiemeli a házassági szerződést, amelyre a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályok alkalmazásának lehetőségét veti fel.
A házassági szerződés kölcsönös elismerésének reménye pedig valósággá teheti azt a napjainkban körvonalazódó igen merész, ám ugyanakkor a gyakorlati igényeknek tökéletesen megfeleltethető elképzelést, amelynek lényege e különös családjogi kontraktus nemzeti szabályainak egységesítése.
A házassági szerződés növekvő népszerűsége a hagyományos családmodell háttérbe szorulásával, a kapcsolatformák pluralizálódásával, valamint a házasságot egyre inkább vagyonközösségként szemlélő társadalmi felfogás térhódításával, egyfajta szekularizációval magyarázható. A nemzeti szabályozásokban a házassági és élettársi szerződések különböző formái jönnek létre. Rendkívül széles a skála: a jegyesek közötti vagyoni megállapodástól a házasság fennállása alatti vagyonmegosztási módozatokon át egészen az egynemű párok által kötött szerződésekig. Úgy is fogalmazhatunk: a kontraktusok korszakát éljük. Egyes tagállami családjogokban a felek megválaszthatják a számukra legmegfelelőbb vagyonrendszert és ezen belül együttélésük majd’ minden aspektusát szabályozhatják a párkapcsolat valamennyi stádiumára kiterjedő hatállyal. A szerződés a házasok, ill. partnerek individualizált jogszabályaként funkcionál, és éppen ez a benne rejlő kvázi jogalkotási lehetőség teszi alkalmassá arra, hogy kiemelkedő szerephez jusson a házassági vagyonjog európai egységesítésének folyamatában.
A házassági szerződések jogának harmonizálása további előnyöket is rejt. Megkönnyíti a párok és a jogalkalmazók helyzetét, hiszen rögzíti az esetleges nézeteltérések ütköztetése nyomán megkötött kompromisszumos megoldásokat és ezáltal permegelőző szerepet tölt be. Rugalmas jogi eszköz, hiszen a felek kölcsönö megegyezésével módosítható. Amennyiben a közösségi kollíziós szabályok a válás és a vagyonjogi kérdések tekintetében is lehetővé teszik majd a jogválasztást, valamint a szerződésből eredő jogviták elbírálására illetékes bíróság kikötését, az részlegesen megoldást jelenthet a ma tapasztalható jogbizonytalanságra is, hiszen egyértelmű iránymutatást tartalmazna a felek és a bíróság részére. Ugyanezt a funkciót szolgálná egy a tagállamok szintjén egységes szempontok alapján felállított vagyonregiszter is, amely megfelelő publicitást nyújtana a szerződésben választott vagyonjogi rendszernek. Egy ilyen megállapodás legnagyobb előnye azonban kétség kívül az, hogy a pár tagjai saját maguk határozhatják meg az együttélési formájukhoz leginkább igazodó vagyoni szabályozási sémát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
