A társasági jogon belül a felelősségi kérdések hagyományosan kiemelt érdeklődésre tartanak számot. Gyakorlati jelentőségüknél fogva az elmúlt két évtizedben a bíróságok is gyakran foglaltak állást ezzel kapcsolatban, emellett pedig a jogirodalmat is intenzíven foglalkoztatja ez a terület. Ezen várhatóan az új Ptk. hatálybalépése sem fog változtatni, hiszen az új kódex a maitól jelentősen eltérő alapokra helyezi a kontraktuális felelősség szabályait, amelyek a társasági jogon belül is meghatározó jelentőséggel bírnak.
Az új Ptk.-hoz kapcsolódóan ugyanakkor a felelősségi kérdések már nem egyszerűen társasági jogi problémaként jelentkeznek. Jelentősen kibővül ugyanis a jogi személyekre vonatkozó szabályanyag, így a felelősségi kérdések egy része is egy magasabb szinten, a jogi személyek általános (közös) szabályaiként jelennek meg. Emiatt nemcsak a kártérítési felelősségi szabályok változásaira, hanem a jogi személyekre irányadó új rendelkezésekre is figyelemmel kell lenni.
A felelősségi szabályok körében az új Ptk. 6:142. §-a hoz alapvető változást, amely a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségről szól. Ez a szakasz kimondja, hogy aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
Ezt egészíti ki a 6:143. §, amely a kártérítés mértékéről rendelkezik. Eszerint kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt. A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár - mint a szerződésszegés lehetséges következménye - a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Szándékos szerződésszegés esetén azonban a jogosult teljes kárát meg kell téríteni.
Az új Ptk. - szemben a hatályos Ptk. 318. §-ában foglalt utaló szabállyal - két szempontból is eltérő alapra helyezi a deliktuális és a kontraktuális felelősség szabályait. Egyrészt másként határozza meg a kimentést a szerződésszegési és a szerződésen kívüli kártérítési felelősség esetében, másrészt pedig különböző szabályokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy a kárt milyen mértékben kell megtéríteni.
Az új kódex indokolása ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy ennek a koncepcionális változásnak az az oka, hogy a kártérítési felelősség gyökerei eltérőek a szerződésen kívüli jogellenes károkozó magatartás és a szerződésszegés esetében. Az eltérő kiinduló helyzetből adódik, hogy a károkozó magatartás más természetű a két területen.
A szerződésszegésért való kártérítési felelősség szerződéses kötelezettségvállalást, illetve annak megszegését tételezi fel. A döntő különbség - hívja fel rá a figyelmet az Indokolás - tehát az a felelősség két területe között, hogy a kontraktuális felelősséget egy önként, tudatosan, átgondoltan vállalt szerződéses kötelezettségvállalás megszegése alapozza meg. Ez a feltétel hiányzik a deliktuális kárfelelősség esetében.
Minderre tekintettel az új Ptk. a szerződésszegési kártérítési felelősség szabályozásánál egyrészt megszigorítja a szerződésszegő fél kimentését, másrészt korlátozza a megtérítendő következménykárok - ideértve az elmaradt haszon - mértékét. Az új szabályozás tehát elszakítja a kontraktuális felelősség szabályait a deliktuális felelősség körében változatlanul fenntartott felróhatósági (vétkességi) elvtől. Emellett pedig - az ún. tapadó károkon túlmenően - a szerződésszegéskor előre látható károkra korlátozza a kártérítés mértékét.
Ez a két változás szorosan összefügg egymással. A megszigorított, objektív alapú kimentés és a kártérítés nagyságának korlátozása az Indokolás szerint egészséges egyensúlyi helyzetet teremt a vagyoni forgalomban a szerződő felek közötti kockázatmegosztás terén. Ennek hátterében az a nézet áll, miszerint valamely tevékenység üzletszerű folytatása szükségszerű kockázatvállalást jelent, és az esetleges konfliktus feloldása
8/9
nem a magatartás utólagos értékelésével, hanem a tevékenységgel együtt járó kockázat telepítése útján célszerű. A magánjogi szerződéseknél tehát a szerződésszegés kárkövetkezményeinek a telepítése elsősorban kockázatelosztást és nem valamely egyéni hiba szankcionálását kell hogy jelentse. Ezzel áll összefüggésben az is, hogy az új Ptk. a károkozó kimentési lehetőségét megszigorítja, amely még a nem üzleti szerződési viszonyokra is irányadó.
Az új szabályok szerint a nem szerződésszerű teljesítés szankcionálása nem lehet a szerződésszegő fél magatartásának, igyekezetének a függvénye. A másik szerződő fél a kárának megtérítésére tarthat igényt akkor is, ha a szerződésszegő úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a szerződésszegés esetében abszolúttá válik a kártérítési felelősség. Az új Ptk. nemzetközi példák - mindenekelőtt a Bécsi Vételi Egyezmény - alapulvételével fogalmazza meg a kimentési klauzulát, amelyben három feltétel együttes (konjunktív) meglétét kívánja meg. A bizonyítási terhet emellett az új kódex mindhárom kimentési feltétel tekintetében a szerződésszegő félre helyezi.
Ennek megfelelően a szerződésszegő fél akkor mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a károkozó körülmény az ellenőrzési körén kívül merült fel;
b) a saját ellenőrzési körén kívül felmerülő körülmény a szerződéskötéskor objektíve nem volt előre látható; és
c) nem volt elvárható, hogy a fél a szerződésszerű teljesítést akadályozó körülményt elkerülje vagy annak kárkövetkezményeit elhárítsa.
Amíg az akadály előreláthatóságát a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni, addig a harmadik feltétel (nem volt elvárható) a szerződésszegés időpontjában vizsgálandó.
A jogi személyeket az új Ptk. Harmadik Könyve tárgyalja. A valamennyi jogi személyre irányadó általános rendelkezések mellett itt találhatóak az egyesületre, a gazdasági társaságokra, a szövetkezetre, az egyesülésre, az alapítványra és az államra vonatkozó szabályok is.
A jogi személyekre vonatkozó szabályozás egyrészt jelentős mértékben kibővült, másrészt megfigyelhető az is, hogy a korábban a társasági jogban megtalálható rendelkezések egy része általános - minden jogi személyre irányadó - szabállyá vált.
Lényeges újítása az új Ptk.-nak, hogy a jogi személyek szabályozását diszpozitív alapokra helyezi. Ez azt jelenti, hogy a felek főszabály szerint eltérhetnek az új kódex rendelkezéseitől. Ennek korlátait az új Ptk. 3:4. § (3) bekezdése jelöli ki. Eszerint a jogi személy tagjai, illetve alapítói nem térhetnek el az e törvényben foglaltaktól, ha
a) az eltérést e törvény tiltja;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
