Az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott Javaslatából ebben a számunkban a gyámságra vonatkozó szabályozást közöljük. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a Kormány 2008. június végén beterjesztette az Országgyűlés elé a Polgári Törvénykönyvről szóló T 3949. sz. törvényjavaslatot.[1] Ez utóbbi a gyámságot illetően lényegében nem tér el a szakértői javaslattól. Következő számunkban röviden összefoglaljuk majd az általunk 2005 óta folyamatosan közölt szakértői Javaslatnak és az Országgyűlés asztalán lévő törvényjavaslatnak a Családjogi Könyvet érintő eltéréseit. Addig is várjuk Olvasóink észrevételeit, kritikai megjegyzéseit a készülő új törvényhez.
1. A gyámság a családjognak a szülői felügyeletet helyettesítő intézménye, amely - szülők hiányában, továbbá a szülők akadályoztatása vagy alkalmatlansága esetén - a gyermek személyes és vagyoni érdekeinek biztosítására hivatott. A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Gyermekjogi Egyezmény)[2] 20. cikkének 1. pontja kimondja, hogy "minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére". A 2. pont szerint "az Egyezményben részes államok hazai jogszabályaiknak megfelelően intézkednek helyettesítő védelem iránt az ilyen gyermek számára", amelynek lehetséges eszközeit a 3. pont példálózva felsorolja. Magyarországon hagyományosan a gyámság az a jogintézmény, amely szülői felügyeletet gyakorló szülő nemlétében a kiskorúak gondviselését, képviseletét, vagyonának kezelését a gyámhatóság által kirendelt gyám személyén keresztül biztosítja.
A gyámsággal rokon intézmény a gondnokság, amely az ügyeik vitelére nem, vagy csak korlátozottan képes nagykorúak számára nyújt - gondnok kirendelése útján - törvényi védelmet. Hasonlóságaikra tekintettel az 1877. évi XX. törvénycikk (Gyámtörvény) a gyámságot és a gondnokságot együtt szabályozta. A Csjt. a gyámságot vonta szabályozási körébe és arról leválasztotta a gondnokságot, amelynek szabályai 1959-ben a Ptk.-ban nyertek elhelyezést, azzal - a Ptké. 12. § (1) bekezdésében foglalt - utaló szabállyal, hogy a gondnokságra, amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, a gyámság szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk.-t módosító 2001. évi XV. törvény ezt az utaló szabályt megszüntetve a cselekvőképességet érintő gondnokságra vonatkozó magánjogi rendelkezéseket teljesen elszakította a gyámságtól. A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló egyes gyermek gyámságának kérdéseit az 1997. évi XXXI. törvény (Gyermekvédelmi törvény - a továbbiakban: Gyvt.) XII. fejezete rendezi. Az alacsonyabb szintű jogszabályokban azonban a gyámsággal és a gondnoksággal kapcsolatos szabályozás változatlanul összefonódik.[3]
A Koncepció vitája során felmerült a gyámságnak és a gondnokságnak a Családjogi Könyv keretén belüli ismételt együtt-szabályozása, és emellett érvelt - a két intézmény kétségkívül meglévő hasonlóságait kiemelve - a Koncepció kidolgozásához készült tanulmány is.[4] Ezt a megoldást azonban a Koncepció elvetette és azt a Javaslat sem követi. A koruknál vagy helyzetüknél fogva a maguk ellátásra, saját ügyeik vitelére nem képes személyekről való gondoskodást és törvényes képviseletet biztosító intézmények: szülői felügyelet - gyámság - gondnokság hármasában ugyanis a Javaslat a gyámságot a szülői felügyelethez kívánja közelíteni. Az elhatárolás a gyámság és a gondnokság között tehát már nemcsak az a "formai" megkülönböztetés, hogy a kiskorúnak gyámja, míg a nagykorúnak gondnoka van, hanem az is, hogy a korábbi gyakorlattal szemben erősebb hangsúlyt kap a gyámnak a gyermek irányában fennálló gondozási és nevelési kötelezettsége, a gyermek részére a családi környezetben nevelkedés biztosítása, míg a gondnoknál a gondnokoltról való személyes gondoskodás igénye a vagyonkezelés és a törvényes képviselet mellett inkább kivételként jelentkezik. A gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermek gyámságánál is határozott tendencia jelentkezik a gyám személyének "individualizálódása", a családi nevelés biztosításának előtérbe kerülése irányában, amit az elmúlt évtizedben az ún. intézeti gyámság megszűnése, a nevelőszülők és a nevelőotthon vezetők gyámmá nevezésének lehetősége jelez.[5] A gyám-gyámolt kapcsolat családi jellegű vonásainak erősödése következtében a gyámmal szemben - különösen, ha a gyámi teendőket a gyámolt közeli hozzátartozói látják el - a gondnokéinál enyhébb elszámolási és hatósági felügyeleti szabályok megfogalmazása indokolt. Mindezekre tekintettel a Javaslat a gondnokság és a gyámság szerkezetileg elkülönült szabályozását - számos hasonló vagy azonos tartalmú rendelkezés mellett - fenntartja: a gondnokságot a Kódex Személyek Könyve, míg a gyámságot a Családjogi Könyv tartalmazza.
2. A Javaslat a szabályozás szerkezete tekintetében lényegi változást nem hoz: a Családjogi Könyv gyámságról szóló Ötödik Részének I. Címe a gyámrendelésre (a gyám-gyámolt közötti jogviszony keletkezésére, a gyámi kinevezés feltételeire), a második része (a szülői felügyelet cím III. fejezetének szóhasználatát követve) a gyámság gyakorlására (a jelenlegi "ellátása" szó helyett), míg a III. Címe a gyámságnak és a gyámi tisztségnek a megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Kisebb módosítások azonban a részletszabályok sorrendjében és felépítésében - a logikusabb, áttekinthetőbb szabályozás érdekében - jelentkeznek (lásd az egyes §-oknál). A Javaslat a Címeken belüli tagolást (fejezetek) - a joganyag túlzott szétaprózásának elkerülése érdekében - ebben a Részben mellőzi.
Az új szabályozás tartalmilag sem tér el alapvetően a hatályos törvénytől. A legfontosabb változások lényege a következőkben foglalható össze:
- a Javaslat összhangot kíván teremteni a magánjogi szabályok és a gyermekvédelmi jogszabályok között oly módon, hogy a "hagyományos" gyámság és a gyermekvédelmi gyámság közös szabályait ez a Rész tartalmazza, emellett az utóbbi fajta gyámságra több helyen speciális rendelkezéseket állapít meg [lásd 3:231. §, 3:236. § (3)-(4) bekezdés, 3:237. § (2) bekezdés, 3:242. § (2) bekezdés], másutt utal törvény vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezésének lehetőségére [3:225. §, 3:223. § (2) bekezdés, 3:233. § (2) bekezdés, 3:240. § (2) bekezdés];
- a "hagyományos" gyám mellett (aki továbbra is lehet nevezett gyám vagy rendelt gyám - vö. 3:227-229. §-ok) a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorú gyámját gyermekvédelmi gyámként nevesíti (3:231. §), a hivatásos gyám kategóriát csak a gyermekvédelmi gyámság egyik fajtájaként tartja fenn [3:231. § (3) bekezdés], a közigazgatási szerv részéről a családban élő gyermek részére hivatásos gyám kirendelésének lehetőségét [Csjt. 97. § (3) bekezdés] megszünteti;[6]
- következetesen végigviszi a szabályozásban azt az elvet, hogy a gyámság viselése nem állampolgári kötelezettség (a Csjt.-nek erről rendelkező - és már régen meghaladott - 100. §-át a 2002. évi IX. törvény helyezte hatályon kívül), gyámul tehát - szűk körű kivétellel - csak az rendelhető ki, aki azt vállalja [vö. 3:227. § (2) bekezdés a) pontja, 3:233. § (2) bekezdés], emellett a változás a gyám kiadásainak és költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezések módosítását is indokolja (3:239. §);
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
