A közelmúltban elégettek tömegben, közterületen, többen egy izraeli zászlót, és ennek okán azt kívánom megvizsgálni, hogy milyen következményekkel jár a hatályos magyar jog szerint, ha valaki külföldi ország zászlóját elégeti, feltéve, hogy a zászló az elkövető tulajdona, illetve a zászló tulajdonosa beleegyezett e cselekményelkövetésébe. Teljes körű nemzetközi jogi és összehasonlító jogi elemzésre nem vállalkozom e dolgozatban, és bár hivatkozni fogok a konkrét ügyre,1 nem azt, hanem egy feltételezett tényállást vizsgálok tudományos alapokon.2 A konkrét ügy azért sem alkalmas a feltett jogi kérdés megválaszolására, mert az elkövetők számos más olyan cselekményt is megvalósítottak, amelyektől a zászló égetést nehéz vagy éppen lehetetlen elkülönítve vizsgálni.
A feltételezett történeti tényállás szerint az elkövető nagy nyilvánosság előtt külföldi ország zászlóját elégeti, amely saját tulajdona vagy ebbe a tulajdonos beleegyezik. Az elégetés helyébe más, de hasonló elkövetési magatartás is behelyettesíthető. Egyéb jogsértő cselekményre - pontosabban, egyéb esetleg jogsértő cselekményre - nem kerül sor. E történeti tényállás több bűncselekmény megvalósulásának lehetőségét veti fel.
A már említett konkrét ügyben hozott I. fokú ítélet -mely megállapítja a garázdaság bűntettének elkövetését, ami önmagában, a cselekménysor egészét tekintve lehetségesen megfelelő minősítés - a vádlott védekezésére hivatkozva elemzi a véleménynyilvánítás szabadságát és más állam nemzeti jelképei védelmének viszonyát. E körben vizsgálja a 30/1992. (V. 26.) AB határozatot, a 14/2000. (V. 12.) AB határozatot, valamint a 13/2000. (V. 12.) AB határozatot, majd elemzi a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaságot.3 Okfejtésem szempontjából azonban tesz a bíróság egy kardinális kijelentést: "Ha a lehetséges elkövetési magatartások életbeli valóságát tekintjük, még az sem szükséges, hogy "idegen" dologra gyakorolt hatásról legyen szó. ... A bírói gyakorlat azon eseteiben, amelyekben saját vagyontárgy megsemmisítésénél kizárták a garázdaság szerinti minősítést, vagy a magatartás közösség-ellenessége hiányzott, vagy a garázdaságnál súlyosabb bűncselekmény valósult meg."4
A másodfokú végzés helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság végzéséből azt emelném ki, hogy "a garázdaság jogi tárgya köznyugalom - tehát az nem a vagyoni viszonyokat támadja - a bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, hogy a dolog tulajdonosa hozzájárult-e annak megrongálásához vagy megsemmisítéséhez." 5
Mivel jeleztem, hogy egy konkrét eset kapcsán ragadtam tollat, különösebb magyarázkodás nélkül a garázdaság megvalósulását, illetve létre nem jöttét vizsgálom meg először.
Elképzelhetőnek tartok olyan eseteket, amikor egy ilyen zászlóégetés nem feltétlenül kihívóan közösségellenes, vagy éppen nem alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Azonban ezen elméleti fejtegetés keretei között a garázdaság megvalósulása szempontjából az erőszak fogalmát tartom központi fontosságúnak.
A bíróságok töretlen ítélkezési gyakorlata,6 valamint a magyar büntetőjog régóta elfogadott tétele,7 hogy a garázdaság esetében az erőszak lehet mind személy elleni, mind pedig dolog elleni. Itt nyilvánvalóan - ha erőszakról lehet beszélni - a dolog (zászló) elleni erőszak jön szóba. A dolog elleni erőszaknak is két formája van, egyrészt az, amely a dologban állagsérelmet okoz,8 és olyan erőszak, amely állagsérelemmel nem jár, de a dolog rendeltetésszerű használatával ellentétes használat által valósul meg.9
Úgy tűnik, hogy a zászló megfelel a büntetőjog szerinti dolog fogalomnak.10 A jogilag releváns kérdés azonban inkább az, hogy saját dolog ellen elkövethető-e dolog elleni erőszak, úgy, hogy az tényállásszerű a garázdaság tekintetében.
Létezik olyan bírósági döntés (BH 1980. 323.) - ellentétben az I. fokú ítélet alá nem támasztott kijelentésével, miszerint ezzel ellentétes lenne a gyakorlat, amelyet a Legfelsőbb Bíróság sem tudott megerősíteni - amely kifejti azt az egyébként dogmatikailag és alkotmányjogilag is helyes álláspontot, hogy saját dolga ellen az ember büntetőjogi következményekkel járó erőszakot nem valósíthat meg. Következik ez egyrészt a sértett beleegyezésének mint büntethetőséget kizáró oknak elfogadásából (volenti non fit iniuria), hiszen a büntetőjog - elfogadva az Alkotmány által rögzített széles körű önrendelkezési szabadságot - elismeri a sértett azon jogát, hogy maga döntse el: vállalja-e a személye vagy vagyona ellen irányuló bűncselekmény eltűrését. Furcsa is lenne ennek az ellenkezője, hiszen az önsértést is csak a legkivételesebb esetben bünteti a büntetőjog.11 A büntetőjog tehát csupán rendkívüli esetben korlátozza a tulajdonosnak a dolga feletti tulajdonosi jogosítványait.12
Az idézett esetben az italboltban az erősen ittas terhelt kiszolgálását megtagadták. Később a terhelt a szomszédos élelmiszerüzletben palackos italt vásárolt, azzal visszament az italboltba és kérte, hogy nyissák fel az üveget, de kérését a boltvezető megtagadta. A terhelt eltávozott az italboltból, letörte a borosüveg nyakát, majd visszament az italboltba és poharat kért, a boltvezető azonban ennek a kérésnek a teljesítését is megtagadta. Visszautasítása miatt az indulatos terhelt káromkodni kezdett, az őt rendreutasító személyt szidalmakkal illette, és a kezében tartott és itallal töltött borosüveget a kövezett padlóhoz vágta. A terhelt cselekménye az italboltban tartózkodó 10-15 személy megbotránkozását és riadalmát váltotta ki. A járásbíróság elítélte a terheltet garázdaság vétségéért. A terhelt javára a bűnösség megállapítása és a büntetés kiszabása miatt emelt törvényességi óvás alaposságát állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. [Csak zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a 1961. évi V. törvény 271. §-ának (1) bekezdése nem tért el a jelenleg hatályos tényállástól.] A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, miszerint a törvény: "megköveteli, hogy a magatartás erőszakos legyen. Ez utóbbi tényállási elem hiányában csupán garázdaság szabálysértése valósul meg. Ehhez képest a kihívóan közösségellenes magatartás bűncselekményként avagy szabálysértésként minősülését az határolja el, hogy az elkövető alkalmazott-e személy elleni vagy dolog elleni erőszakot. ... A terheltnek az a cselekménye azonban, hogy káromkodás közepette a tulajdonában levő borosüveget földhöz vágta, kihívóan közösségellenes tevékenységnek tekintendő, ugyanakkor azonban ezt az elkövetési mozzanatot nem lehet a bűncselekmény megvalósulásához szükséges erőszakos magatartásként is értékelni, figyelemmel arra is, hogy a magatartás elsődlegesen az ittas terhelt indulatától fűtött olyan tevékenység volt, amely a saját vagyoni érdekkörében jelentéktelen vagyoni kárt okozott, s ezen felül a terhelt cselekménye a jelenlevők testi épségét egyáltalán nem veszélyeztette." 13
Arra a következtetésre kell jutnunk tehát, hogy sem a saját borosüvegét a kocsma padlójához vágó személy, sem pedig a buszmegállóban magát pofozó, sem a saját autóját a parkolóban kapanyéllel szétverő ember a garázdaság bűncselekményét az erőszak tényállási elemének megvalósulása hiánya miatt nem követi el. Ha azonban a többi tényállási elemnek a történeti tényállás megfelel, akkor az az Sztv. 142. § (1) bekezdés (b) pontja szerinti rendzavarás szabálysértését, illetve a 2004. évi XXXIX. tv. 2. §-a alapján történő módosítás miatt most már (ismét) a 142/A. §-ban megfogalmazott garázdaság szabálysértésének felel meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
