A társadalmi-gazdasági élet szereplői, így a sport világának pozitív megítélése szempontjából is kiemelkedően fontos a személyes és nemzetközi kapcsolatok megóvása akár, az üzleti együttműködés megóvása érdekében megoldásként szolgálhat az alternatív vitarendezés különböző alakzatainak vizsgálata. Maga az Alternative Dispute Resolution process, azaz az Alternatív Vitarendezési Fórum [ADR, AVR, AVF] egyike a leggyakrabban használt és legnagyobb hagyománynak örvendő alternatív vitamegoldó eljárásoknak, véleményem szerint, egyetemben a mediáció térhódításával.
Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 33. cikke - bár a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáról szól, mégis szó szerint az alábbira utal "a felek bármely vita rendezését [...] [...] tárgyalás, vizsgálat, közvetítés, békéltetés, választottbíróság, bírósági rendezés, regionális szervezetek és megállapodások igénybevétele, vagy az általuk választott bármilyen egyéb békés eszköz útján kísérelik meg." A választottbíráskodás általánosságban a nemzetközi kereskedelmi típusú ügyeknél, államok közötti nézeteltérések során, üzleti viták megoldása körében alkalmazott eljárási módszer, ugyanakkor az utóbbi időben megjelent a sportéletben is.
A sport együtt fejlődött a társadalommal, és mind az egyén, mind pedig a társadalom vonatkozásában kiemelt területnek tekinthető, hiszen: "A sport reményt adhat ott, ahol egykoron kétségbeesés uralkodott. Bármely kormánynál hatékonyabb a faji ellentétek leküzdésében. A sport képes megváltoztatni a világot." A sport szociális, gazdasági és kulturális jelentősége vitathatatlan. A sport sem működik azonban sportjogi konfliktusok nélkül. Azt gondolom, a konfliktus, mint a vita forrása nem nehézség, probléma alapvetően, sokkal inkább lehetőséget teremt az alternatív vitarendezéshez vezető úton.
Magyarország Alaptörvényében nevesítve található meg a sporthoz fűződő jog, a XX. cikk (1) bekezdése értelmében: "Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.", amely bekezdés szerinti jog érvényesülését többek között "...a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával..." segíti elő. Az Európai Sport Charta 2. cikke értelmében: "A sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, avagy különböző szintű versenyeken való eredmények elérése céljából.". A meghatározás egyaránt magábn foglalja a szabadidő- és versenysportot, összekapcsolva testkultúrával, az egészséges életmóddal, részben pedig az egészségügyi kérdések körével. A definiálás alapján a szellemi sportok e szabályozási kör tekintetében kivételt képeznek, e terület a magyar jogi szabályozás során megjelenik.[1] A jelenleg hatályos 2004. évi I. törvény 1. § (2) bekezdése értelmében Sporttevékenység: "a meghatározott szabályok szerint, a sza-
- 25/26 -
badidő eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi sportágban kifejtett tevékenység, amely a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgálja."
Az Európai Uniót érintő jogi vonatkozások tekintetében kiemelendő, hogy Európai Bizottság kiadta 2007-ben Fehér Könyvét a sportról, valamint a Lisszaboni Szerződés vonatkozó 6. cikk e) pontja a sport területén a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására az Európai Uniót hatáskörrel rendelkezőként nevezi meg. A vonatkozó 165. cikk értelmében az EU hozzájárul az európai sport előmozdításhoz, a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel. Az Unió fellépésének célja kiemelten a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, a sport európai dimenzióinak fejlesztése, hozzájárulva a sportolók, fizikai és szellemi épségének védelméhez. Az Európai Közösségek Bírósága 1974 óta eseti alapon foglalkozik sportügyekkel.
A korai civilizációk kialakulásának hajnalán a "sporttevékenység-gyakorlás" spontán módon az egyén számára fizikai aktivitást jelentett a természet kihívásaira reagálva, az ellenséges törzsekkel szembeni védekezésként történő felkészülés során biztosítva a rátermettség növekedését az életfeltételekhez való magasabb hozzáférési szinttel. Összefüggött az ember természetes mozgásigényével és homo ludens természetével.[2] Az ókori társadalmakban, már a szórakoztatási funkció megjelenéséről is beszélhetünk, és egészen a középkor kezdetéig szolgálta a harckészültség fenntartását, az aktivitás presztízsét. A mai modern értelemben vett sporttevékenységről a XIX. század második felétől beszélhetünk, amikor a tömegtermelés hatásaként keletkező szabadidőtöbblet sporthoz való tömeges hozzáférést mind nézőként, mind sportolóként lehetővé tette, hódolva a szabadidő kellemes eltöltésének, a versenyszellemnek a pénzkereseti lehetőség oltárán. Így vált a sport "túlélési" eszközből megélhetést biztosító eszközzé, ún. harmadik generációs alkotmányos alapjogként jelent meg.[3] A magánautonómia bázisán történő szerveződéstől az állami szabályozás megjelenésén át, az önszerveződés és a hierarchizálódás is jellemezte a sportot. A magyar jogalkotás során fellépő első sportra vonatkozó szabályozás az 1777-es Racio Educationisban testnevelési koncepcióként jelent meg, az első 1996-os magyar sporttörvény előzménye az 1921. évi LIII. törvénycikk a Testnevelésről.[4] A XX. század során kialakult a sport oktató, nevelő és integráló funkciója, a versenysport sikerei ma is nemzeti büszkeséget jelentenek, a média, mint tömegigényt kielégítő jelensége tömegkommunikációja jelenlétével hozzájárul a sportéletben aktívan résztvevők közötti konfliktusok nyilvánosságra kerüléséhez.
Az alternatív vitarendezés azon módszerek gyűjtőneve, a modern jogfejlődés termékeként, amelyek alternatívát nyújtanak a hagyományos bírói megoldáshoz képest a konfliktusban álló felek számára. Általánosságban elmondható az eljárás szemszögéből, hogy nagyfokú szabadságot biztosít a folyamatok irányítása és az alternatív megoldások kidolgozása tekintetében, markáns jellemző jegyeként a mindenki számára elfogadható a kialakult helyzet megoldását elősegítő lehetőség megtalálására koncentrál. A joghoz való könnyebb hozzáférés biztosítása irányába tolódott el figyelem és az érdeklődés az alternatív vitarendezéssel, hiszen történeti szempontból a bírósági rendszer korlátai kezdtek kiütközni, az egyéni szabadságjogok és a személyiségi jogok előtérbe kerülésével. Az alternatív vitarendezés gyors és hatékony, elsődleges célja a felek közötti konszenzus létrehozása, a vitát elöntő fórum tagjait a felek választják hozzáértő szakemberekből. Az eljárás nem nyilvános, költséghatékony és általánosságban elmondható, hogy az eljárási szabályrendszert a felek maguk állapítják meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
