"Magyarországon a 2010 óta hatalmon lévő kormányzat szexuális és nemi kisebbségeket megbélyegző beszédmódja nyomán kerültek be a nemi önmeghatározással kapcsolatos nyugateurópai és észak-amerikai viták a köztudatba. Emiatt ezen kérdések megítélése a közbeszédben gyakran a kormányzat megítélésével kapcsolatos lakmusztesztté, a kormánypártiság vagy az ellenzékiség jelölőjévé vált. Az Orbán-párti nyilvánosság genderőrületet kiált, amelyben a közelgő apokalipszistől csak a Fidesz védhet meg, az ellenzéki közvélemény pedig vagy teljességgel a propaganda termékének, esetleg kiragadott példáknak tartja, vagy pedig ünnepli, az LMBTQ-jogok kívánatos kiszélesedésének tekinti a nyugati történéseket. Ebben a tanulmányban amellett érveltem, hogy a pontosabb megértés érdekében ezeket a kérdéseket ki kell emelni a magyar politikai diskurzus polarizált teréből. A kormányzati narratívában kétségkívül ellenségképző funkciót tölt be a "genderezés", amit a kormány kritikusai joggal kifogásolnak a demokratikus normák és a kisebbségek méltósága melletti kiállás nevében. Azonban a magyar kontextustól függetlenül is vizsgálhatóak - és vizsgálandóak - az utóbbi 6-8 év nemzetközi szintű történései a "gender" fogalmára hivatkozó politikai törekvéseket illetően. A németországi nemi önmeghatározási törvénytervezet, valamint annak aktuális vitája - amely nem illeszkedik a kulturálisan progresszív kontra konzervatív törésvonalra - kapcsán vetettem fel néhány szempontot a kérdés tétjeivel kapcsolatban."
Az utóbbi években több európai országban szavaztak meg nemi önmeghatározási (gender self-identification, röviden gender self-ID) törvényeket. Ezek célja, hogy a jogi nemváltoztatásnak az eladdig szokásos bürokratikus és medikalizált módját egyszerűsítsék, felnőtt embereknek (és néhol a kiskorúak bizonyos csoportjainak is) lehetővé téve, hogy pszichológiai, illetve pszichiátriai vizsgálatokra és igazolások beszerzésére kötelezés nélkül, hosszas várakozási idők és bírósági eljárások nélkül, az anyakönyvi hivatalban egy egyszerű beszédaktussal - nyilatkozattétellel - megváltoztassák a nemüket. A váltás jellemzően nőiről férfi nemre vagy férfiról női nemre történik, de van olyan jogrendszer, ahol harmadik nemi opció is rendelkezésre áll. Az Európai Unióban Dánia volt az első, ahol nemi önmeghatározási törvényt fogadtak el, 2014-ben; majd felsorakozott Belgium, Írország, Luxemburg, Málta és Portugália is. Európa EU-n kívüli országai közül Izlandon, Norvégiában és Svájcban vannak hatályban ilyen törvények. Az utóbbi években zajlott hasonló törvénytervezetek vitája Nagy-Britanniában és Svédországban is, ebben a két országban a parlamentek végül azonban nem szavazták meg a nemi önmeghatározás lehetővé tételére irányuló javaslatokat.
Ami a legutóbbi fejleményeket illeti: 2023 januárjában a brit parlament - a történelem során először - vétóval élt, egy, a skót parlament által 2022 decemberében megszavazott, a nemi önmeghatározást Skóciában bevezetni célzó törvényjavaslat kapcsán.[1] Ez komoly feszültséget eredményezett az Egyesült Királyságon belüli diplomáciai viszonyokban, és az eset körüli társadalmi vita is hozzájárulhatott Nicola Sturgeon skót miniszterelnök február 16-i lemondásához.[2] Finnországban 2023. február 1-jén,[3] Spanyolországban pedig február 16-án fogadott el a parlament nemi önmeghatározási törvényt.[4] Németországban évek óta napirenden van a kérdés, 2022 júniusában mutatta be a nyilvánosságnak a törvénytervezet sarokpontjait tartalmazó dokumentumot a kormánykoalíció. Azóta zajlik a vita a javaslatról, amely a kormánykoalíció tervei szerint még 2023-ban a szövetségi parlament elé kerül.
Amint a fentiekből látszik, jelenleg, 2023 első felében, Európa-szerte jogalkotási javaslatok vannak napirenden a nemi önmeghatározás kérdésköre kapcsán. Az összes említett országban ezek heves politikai viták kereszttüzében állnak, azonban nem egy kulturálisan konzervatív vs. progresszív tengely mentén: liberális, baloldali, melegjogi és nőjogi szereplők (pártok, mozgalmak, befolyásos magánszemélyek) is nagy számban fejezték már ki aggályaikat a tervezett változtatásokkal kapcsolatban. Előrebocsátom, hogy én magam is a felvetés bírálói közé sorolom magam. Az alábbiakban kísérletet teszek a nemi önmeghatározással kapcsolatos kritikus szempontok rendszerezett bemutatására.
A tanulmány első részében a német törvényjavaslat történeti hátterét, valamint a kapcsolódó társadalmi vitában hangsúlyos érveket mutatom be esettanulmányként. Ez alapján igyekszem kibontani a magyarországi nézőpontból talán nehezebben érthető diszkurzív teret, valamint a vita tétjeit. A második részben a törvényjavaslat-tervezetben és a vitában összecsúszó interszexuális, transznemű és nem bináris fogalmakat határozom meg és különítem el, és rámutatok a fogalmak körüli, illetve az összecsúsztatásokkal kapcsolatban felmerülő filozófiai problémákra és politikai kérdésekre. A harmadik részben megfogalmazok néhány állítást a nemi önmeghatározással kapcsolatos vita tudományos tétjeivel kapcsolatban. A tanulmányt néhány politikai tét megfogalmazásával zárom.
A nemi önmeghatározással kapcsolatos viták Németországban az ún. harmadik opció (dritte Option) bevezetésével kezdődtek. 2019. január 1-jén lépett ha-
- 16/17 -
tályba az a törvénymódosítás,[6] amely engedélyezte a nem anyakönyvi megadásánál a férfi (männlich) és a nő (weiblich) mellett a harmadik lehetőséget is, az (előbbiekhez képest) "eltérőt" (divers), illetve egy negyedik opciót is: semmilyen (a rubrika ugyanis üresen is maradhat). Ennek a jogszabályalkotásnak egy 2017-es alkotmánybírósági döntés állt a hátterében, amely a személyiségi jogok védelmére hivatkozva kötelezte a német szövetségi parlamentet, a Bundestagot, hogy az interszex emberek kényszerű nemi besorolásának vessen véget, és alkosson jogszabályt erre vonatkozóan 2018 végéig.[7] Az interszexek nemi fejlődési rendellenességgel érintett, illetve atipikus nemi szervekkel jellemezhető emberek, akiknél a kromoszomális nem és a fenotípusos nem (külső és belső nemi szervek) nem minden esetben esik egybe. Ennek a kondíciónak semmi köze a transzneműséghez, vagyis ahhoz, hogy valaki nem érzi magát a testének megfelelő nembe tartozónak (lásd lentebb). Ettől függetlenül az alkotmánybíróság a határozatában az interszexualitás helyes definíciója ("tartósan sem a női, sem a férfi nembe nem besorolható") mellé egy másik kitételt is belekevert: "és akik magukat tartósan sem a férfi, sem a női nemhez nem sorolják". A téves kitétel alkotmánybírósági határozatba foglalása adott jogalapot a progresszív pártoknak ahhoz, hogy az interszexek jogi státusának rendezése kapcsán a transznemű és a nem bináris identitású emberek jogainak kérdéskörét is napirendre tűzzék. Már a törvényjavaslat vitája során felmerült ugyanis a törvény hatályának kiterjesztése a transznemű emberekre, ellenzéki pártok - a Linke (Balpárt) és a Zöldek - módosító indítványai révén. Ezeket az indítványokat akkor a CDU/CSU-SPD többségű parlament leszavazta. A 2018. december 13-án elfogadott törvényi rendelkezés személyi hatálya végül az interszex emberekre korlátozódott, lehetővé téve esetükben - születésükkor vagy orvosi igazolással akár későbbi életkorukban is, amennyiben a fejlődésük során kérdőjeleződik meg a nemi hovatartozásuk - a "divers" besorolási opció választását. A törvénymódosítás hatályba lépése óta az álláshirdetések is megadják mindhárom opciót (m/w/d). Jóllehet a módosító indítványok nem kerültek bele a jogszabályba, de ez a jogszabályváltozás kinyitott egy jogi kiskaput, amelyen keresztül a transzneműként és nem bináris neműként azonosulók is megpróbálnak jogokat érvényesíteni.
A transzneműek nemváltoztatása 2020 májusában került a német szövetségi parlament napirendjére először, nevezetesen két, majdnem teljesen azonos tartalmú törvényjavaslat formájában: mind a Zöldek, mind a liberális FDP javaslata a transzszexualitásról szóló, 1981-től hatályos törvény (Transsexuellengesetz, TSG)[8] hatályon kívül helyezésére, valamint ahelyett egy nemi önmeghatározásról szóló törvény (Selbstbestimmungsgesetz) elfogadására irányult.
A TSG bírósági eljáráshoz köti a transzneműség megállapítását, illetve két független szakértői vélemény beszerzéséhez, melyek kimondják, hogy a kérvényező tartósan a másik nembe tartozónak érzi magát, és legalább három éve azzal a kényszeres vággyal él együtt, hogy az elképzelése szerinti neműként éljen. Az elmúlt években az alkotmánybíróság döntései alapján többször módosították a törvényt, kivették az emberi méltóságot sértő passzusait, amelyek a jogi nemváltást műtéti beavatkozásokhoz, többek között sterilizációhoz (művi meddővé tételhez) kötötték.[9] Továbbá, az azonos neműek házasságának 2017-es törvénybe iktatása[10] után kivették azt a passzust is, ami a házasságban élő, nemváltást igénylő személyeket a (heteroszexuális) házasságuk felbontására kötelezte.
A törvényt azonban továbbra is diszkriminatívnak minősítették, és támadták az érintettek érdekképviseleti szervezetei. A depatologizálást követelték, vagyis a gyakorlatban azt, hogy a transzként azonosuló emberek orvosi szakvélemény (és bírósági eljárás) nélkül változtathassák meg a nemüket az anyakönyvi nyilvántartásban. Ezekre a követelésekre kívántak felelni az (akkor) ellenzékben lévő pártok a javaslataikkal, amelyek az interszexek jogállását szabályozó törvényt bővítették volna, illetve azokkal a jogszabályi kezdeményezésekkel, amelyek - a különböző csoportokkal kapcsolatos kérdéseket összevontan kezelve - új, ún. önmeghatározási törvény megalkotására vonatkoztak. A Zöldek frakciójának queerpolitikai szóvivője - aki egyébként 2022 januárja óta a szociáldemokrata-zöld-liberális kormányzat queerpolitikai kormánybiztosa -, Sven Lehmann így fogalmazott akkoriban egy sajtómegkeresésre: "A nemről egyvalaki tud információval szolgálni, mégpedig minden egyes ember saját maga. így látja az Alkotmánybíróság is."[11]
A CDU-CSU és az SPD kormánykoalíciója (2017-2021) közösen is tervezett törvényjavaslatot benyújtani, az SPD vezette igazságügy-, valamint a CSU vezette belügyminisztérium közös kezdeményezésére, azonban a nagykoalíció közös szabályozási tervezetéből az SPD végül kihátrált, mondván,
- 17/18 -
hogy nem sikerült az uniós koalíciós partnerekkel kompromisszumos megoldást találni. A CDU-CSU ugyanis ragaszkodott az orvosi konzultációhoz és a pszichológiai tanácsadáshoz a nemváltoztatás melletti döntés meghozatala előtt, míg ezt az SPD elutasította az eljárás patologizáló, az önmeghatározás elvével ellentétes jellege miatt. Így 2021 májusában csak az ellenzék javaslatairól folyt a Bundestagban a vita, amelyek szerint a nemváltoztatás korhatára 14 évre csökkenne, és sem orvosi igazolás, sem előzetes terápia, illetve pszichológusi szakvélemény, sem tanácsadó beszélgetés nem lenne szükséges a nem anyakönyvi dokumentációban való megváltoztatásához. A törvénytervezetet nemcsak jobboldali, de feminista szervezetek is bírálták.[12]
Bár mindkét ellenzéki javaslatot nagy arányban leszavazta a Bundestag többsége, ezek a kérdések fontosak maradtak a Zöldek, az FDP, az SPD és a Linke számára, így a vita korántsem ért nyugvópontra, sőt. A Zöldek alapvető értékeit rögzítő program szerint "[m]inden embernek kizárólagos joga, hogy meghatározza a nemét."[13] A 2021-es szövetségi választási programjukba ez a passzus nem került bele, de az igen, hogy a transzszexualitásról szóló törvényt hatályon kívül helyeztetnék, és helyette egy nemi önmeghatározásról szóló törvényt fogadnának el, amelynek révén "pszichológusi kényszerminősítés" nélkül tennék lehetővé a nem- és névváltoztatást.[14] A Linke is nemi önmeghatározást ígért a programjában: egy egyszerű bejelentéssel bárki megváltoztathatná az anyakönyvi nyilvántartásban a nemét, "az eddigi kényszertanácsadások, értékelések, orvosi igazolások és bírósági eljárások nélkül", gyerekek és tinédzserek esetében is.[15] Az SPD is a pszichológiai értékelés megszüntetését ígérte,[16] és az FDP is kinyilvánította, hogy a nem nyilvántartása önmeghatározáson alapul majd, "diszkrimináló korlátok nélkül".[17]
Az SPD, a Zöldek és az FDP koalícióra lépése révén 2021 őszén felállt új kormány a koalíciós szerződésben rögzítette, hogy a ciklus alatt elfogadnak majd egy olyan törvényt, amely rendelkezik az önbevalláson alapuló nemmeghatározásról, valamint a nemi átalakító műtétek társadalombiztosítási finanszírozásáról.[18]
2022. június 30-án mutatta be az SPD-hez tartozó család- idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter, Lisa Paus, valamint az FDP-s igazságügyi miniszter, Marco Buschmann a készülő törvénytervezet főbb pontjait.[19] A jogalkotási kezdeményezés célja a transzszexualitásról szóló, jelenlegi törvény hatályon kívül helyezése, továbbá olyan szabályozás bevezetése, amely egyéni kompetenciává teszi a nem meghatározását. A törvénytervezet azóta sem készült el, így alább a kezdeményezés sarokpontjait összefoglaló dokumentumot idézem. Ez azt is jelenti, hogy a parlamenti vitára bocsátásig még módosulhat a terv a beharangozottakhoz képest.
A tervezett törvény szerint minden nagykorú ember megváltoztathatja majd az anyakönyvi nyilvántartásban a nemét és a keresztnevét, önbevallás alapján, orvosi vagy pszichológusi vizsgálat, illetve hivatalos szakértői igazolás nélkül. Mind a négy opció (a férfi és a női mellett a harmadik opció, vagyis a divers kategória is, továbbá a rubrika üresen hagyása is) választható lenne. A nemváltoztatás 14 és 18 éves kor között szülői beleegyezéshez lenne kötött; amennyiben ezzel kapcsolatban konfliktus alakul ki a szülők (vagy törvényes képviselők) és az érintett kiskorú között, a felek tanácsadást kérhetnek, és ha így sem sikerül megegyezésre jutni, akkor családjogi bíróság dönt a kérdésről, a gyerek jóllétét szem előtt tartva. Ha elfogadják a törvényt - az előzetesen ismertetett tartalommal -, akkor 14 éves kor alattiak számára is elérhető lesz a nemváltoztatás; esetükben a szüleik (törvényes képviselőik) írnák alá a jogi nemváltoztatásra irányuló beadványt.
A tervezett törvény deklarált célja, hogy egységes szabályozást vezessen be az interszex, valamint a magukat transzneműként vagy nem binárisként azonosító személyek jogai tekintetében - tehát a "harmadik opcióról" szóló, vagyis az interszexekre vonatkozó 2018-as törvény által szabályozott kérdéseket is lefedné az új jogszabály. A divers kategória immár nemcsak az interszexekre vonatkozna, hanem bárki számára elérhető lenne, aki nem szeretné magát sem nőként, sem férfiként meghatározni. Ez a lépés egyébként logikusan következik az önbevallásból és a transzneműség ún. "patologizálásának" -a jogi nemváltoztatást indokló nemi diszfória megállapításának - kiiktatásából. Vagyis bárki kérhetné nemcsak a jogi nemváltást (nőből férfivá, férfiból nővé), hanem azt is, hogy ismerjék el az ún. nem bináris nemi identitását, függetlenül attól, hogy van-e ennek testi oka - mint az interszexek esetében - vagy sem.
A tervek szerint a jogi nemváltoztatás után egy éven belül nem lehetne újra nemváltoztatást kezdeményezni. Ezzel kívánja a jogalkotó a lépés megfontoltságát biztosítani. A törvény bírsággal szankcio-
- 18/19 -
nálná más emberek korábbi nemének felfedését ("outolását"), méghozzá nemcsak hivatalokra vonatkozóan (mint a hatályos TSG vonatkozó rendelkezése), hanem magánszemélyekre is.
A hormonkezelések és a műtétek szabályozása,[20] illetve ezek társadalombiztosítási finanszírozása a tervek szerint nem esnének a szóban forgó törvény hatálya alá, szemben a két 2021-es törvényjavaslattal, a queerjogok harcosainak nagy csalódottságára.[21] A jogszabály csak az anyakönyvi aspektusokat fedné le, méghozzá az indoklás szerint azért, mert nem várható el a jogi nemváltoztatás előfeltételeként semmilyen hormonális vagy sebészeti beavatkozás. A törvénytervezet sarokpontjait bemutató sajtótájékoztatón feltett újságírói kérdésre azt válaszolták a kezdeményezésért felelős miniszterek, hogy külön jogszabálytervezet készül a nemváltó kezelések társadalombiztosítási finanszírozásáról.[22] Elemzések szerint azért is vehették ki a kezelések finanszírozásának kérdését a tervezetből, mert az a költségvetést is érintené - minden ilyen jellegű törvényalkotás esetén pedig be kell vonni a szövetségi államok vezetőiből álló szövetségi tanácsot (Bundesrat), amely viszont konzervatív többségű, és a testület ellenállása akár az egész jogalkotási kezdeményezést blokkolhatná. A miniszterek 2022 júniusában azt nyilatkozták, hogy a törvényjavaslat hat-kilenc hónapon belül kerülhet a Bundestag elé. A bejelentést heves társadalmi vita követte, különösen a kiskorúakkal kapcsolatban tervezett rendelkezések miatt.
De a jogalkotási kezdeményezéstől függetlenül is számos "gendervita" zajlott azóta a német közbeszédben. 2022 júliusában abból lett botrány, hogy a berlini Humboldt Egyetem lemondta egy tengerbiológus PhD-hallgatónak a biológiai nemek binaritásával kapcsolatban meghirdetett ismeretterjesztő előadását egy egyetemi diákszervezetnek, a "kritikai joghallgatók munkacsoportjának" (Arbeitskreis kritischer Jurist*innen[23]) a tiltakozása miatt. Az eset akkora sajtóvisszhangot keltett, hogy az egyetem legfelsőbb vezetése és a szövetségi oktatási miniszter is állást foglalt az ügyben.[24] Októberben a legrangosabb, német nyelvű könyvnek járó könyvdíjat (Deutscher Buchpreis) a svájci, nem bináris nemi identitású Kim de L'Horizon kapta Blutbuch című könyvéért, amely egy nem bináris nemi identitású elbeszélő történetéről szól; a díj odaítélése heves vitát váltott ki a német nyelvterületen, sokan a korszellem lenyomatának tekintették a döntést. 2022 decemberében pedig Alice Schwarzer, a német feminizmus második hullámához tartozó, ikonikus alakjának a 80. születésnapja alkalmából a sok köszöntő műsor nem mulasztotta el kiemelni az ünnepelt ún. transzfóbiáját.[25] A legbizarrabb, és talán a legnagyobb, többmilliós nyilvánosságot kapott eset az egyik közszolgálati tévécsatorna, a ZDF 2022. december 2-án sugárzott, péntek esti politikai showja volt. A ZDF Royale című műsor Jan Böhmermann komikus vezetésével[26] egyértelműen a nemi önmeghatározási törvény mellett foglalt állást, a nő-jogi aggályokat cinikusan kinevetve söpörte le az asztalról, sőt, megkérdőjelezte a kritikát megfogalmazó feministák feminizmusát, őket a szélsőjobboldali AfD-hez hasonlította, és szó szerint szarkupacnak[27] nevezte. Továbbá, bármiféle alátámasztás nélkül olyan merész állításokat tett, mint hogy "régóta tudományos konszenzus, hogy több mint két biológiai nem van".
Ezek a fejlemények azt bizonyítják, hogy a "gendervita" a fősodorbeli nyilvánosságban zajlik Németországban.
2023 elején megtorpanás látszik a nemi önmeghatározási törvény körül. A családügyi miniszter immár arról beszél, hogy a törvényjavaslatot 2023 nyaráig terjesztik be, az igazságügyi miniszter pedig egy januári interjúban utalt arra, hogy "felmerültek aggodalmak a nemváltás jogi következményeivel kapcsolatban".[28] Ezeket szeretnék kezelni a törvény készülő szövegezésében, mondta, nevezetesen olyan kérdéseket, hogy például egy női szauna tulajdonosa dönthessen úgy továbbra is, hogy csak biológiai nőket enged be, és ne kelljen jogi következményektől tartania. Mivel a női terek (öltözők, mosdók, börtönök) kérdése a feministák és a transzneműek közti konfliktusok fő forrása, így feltehetőleg a háttérben is feszültségek húzódhatnak.
Ahogyan láttuk, a német szabályozás eddigi történetében rendre összemosódik a három kategória: interszex, transz és nem bináris. Nem véletlenül. A "transz" (vagy ma gyakran: transz*) kategória nemcsak a transznemű embereket foglalja magában: ernyőfogalom lett különféle nemi identitások megjelölésére. Ezt Takács Judit - aki tudomásom szerint máig az egyetlen, a magyar transznemű emberek saját narratíváin alapuló átfogó kutatást készítette[29] - már 2005-ben így fogalmazta meg:
"Az önmagukat transznemű emberként azonosító »nemi határsértők« csoportja nagyon változatos:
- 19/20 -
ide sorolhatók a transzszexuálisok, a transzvesztiták, az »atipikus neműek«, az »átöltözők«, a »harmadik neműek«, az interszexuálisok, a nemi címkézést elutasítók és még sokan mások, akik számtalan - a magyar nyelvben még alig vagy nem meghonosodott - elnevezéssel illethetik magukat."[30]
Minderről tudva én most mégis külön alfejezetben tárgyalom az interszexualitást, a transzneműséget és a nem bináris nemi identitás kérdéskörét, mert bár a "határsértés" összeköti ezeket a jelenségeket, eredetük és következményeik is eltérőek.
Az emberek túlnyomó többsége esetében egybeesnek a biológiai jegyek: a nemi kromoszómák (XX vagy XY), a külső és belső nemi szervek, az ivarmirigyek, illetve a hormonháztartás - mégpedig nőnemet vagy hímnemet eredményezve. Ezeken belül van ugyan variancia, például a másodlagos nemi jegyeket illetően, illetve a felnőttkor során változhat a tesztoszteron- vagy ösztrogén szintje valakinek, és olyan felnőtt is van, akinek nincs érett ivarsejtje (vagyis meddő), de ettől még egyértelműen besorolható a két biológiai klaszter valamelyikébe. Hogy a biológiai nem egy spektrum lenne, arra a másodlagos nemi jellegek varianciáján kívül az interszex embereket szokta példaként hozni a progresszív mozgalom, vagyis azokat az embereket, akiknek valamilyen genetikai vagy fejlődési rendellenesség folytán nem esik egybe a kromoszomális neme a fenotípusos nemmel (vagyis a belső és külső nemi szervekkel), illetve akiknek atipikusak a nemi szervei. Ezeknek az embereknek a hozzávetőleges arányát is nehéz megállapítani; a kalkuláció attól is függ, hogy a nemi fejlődés mely rendellenességeit (disorder of sex development, rövidítve DSD) soroljuk az interszex mint ernyőfogalom alá. A gender studies-on és a progresszív mozgalmakon belül Anne Fausto-Sterling biológus 1993-as cikkét és későbbi publikációit szokták idézni, amelyekben a szerző 1,7%-os arányt határoz meg.[32] A mozgalmon kívül pedig a szintén biológusok által számított 0,018% az elterjedt szám.[33] Az utóbbi számítás kiveszi az 1,7%-os arányból azokat, akiknek van ugyan valamilyen nemi fejlődési rendellenessége, de nincs eltérés a kromoszomális neme és a nemi szervei között. A különbség nem elhanyagolható, nem mindegy, hogy 10 ezer emberből 170, vagy pedig kevesebb mint kettő érintett. Mivel nem vagyok biológus, ebben a szakmai vitában nem tudok állást foglalni, de az még a magasabb, 1,7%-os arány esetén is elmondható, hogy - szemben azzal, amit Fausto-Sterling és nyomában a progresszív mozgalom állít - az interszex emberek léte nem teszi a biológiai nemet spektrummá, az emberek maradék 98,3%-a (vagy 99,98%-a) egyértelműen besorolható, nem pedig egy skálán helyezkedik el, többé vagy kevésbé nőneműként vagy hímneműként.[34] A másodlagos nemi jellegek nagy varianciát mutatnak egy nemen belül, azonban a nőivarsejtet termelő emberek a nők, a hímivarsejtet termelők a férfiak, nincs köztes állapot, mert nincs harmadik típusú ivarsejt, ezért nincs köztes vagy harmadik (negyedik stb.) nem sem.[35] Az interszex állapot ritka kivétel, és ez a kisebbség jellemzően azért küzd, hogy csecsemőkorban ne sorolják be az érintetteket önkényesen egyik vagy másik nembe, ami indokolatlan sebészeti beavatkozásokkal is járhat. Ez a törekvés tehát egy kisebbségi csoporttal való méltányos bánásmódra, illetve az érintettek létének elismerésére irányul - erre volt a válasz Németországban a "harmadik opció" bevezetése is -, a biológiai nem binaritását nem érinti.[36]
Az interszex állapotok léte tehát nem kérdőjelezi meg, hogy az emberek túlnyomó többsége esetében egyértelmű a biológiai besorolás, beleértve a kromoszómarendellenességgel élők többségét is. Rogers Brubaker szociológus ennek a körülménynek a társadalomelméleti jelentőségét így fogalmazza meg: "[A]z a tény, hogy bizonyos embereket csak önkényesen lehet besorolni a hímnemű vagy nőnemű kategóriába, nem teszi magukat a kategóriákat önkényessé; és az a tény, hogy a biológiai nem kulturálisan is konstruált [co-constructed], nem jelenti azt, hogy biológiai alapot nélkülöző [unfounded].[37]
Biológiai értelemben a nemet - mai tudásunk szerint - nem lehet spektrumnak tekinteni. Az interszex emberek létére való hivatkozást jellemzően abból a célból szokták "bevetni", hogy azzal illusztrálják a nemi különbségek konstruált és normatív voltát, és hogy bizonyítsák: a nő mint kategória is konstruált és fikcionális.[38] Az az állítás, hogy a biológiai nem valójában spektrum, jellemzően a magukat transzneműként vagy nem binárisként azonosítók követeléseinek kontextusában hangzik el, mintegy azt remélve ettől az állítástól, hogy az érvként szolgál a nemek társadalmi sokszínűsége mellett.[39] Magyar nyelven például egy, a Magyar Narancs hetilapban megjelent, interszexekről szóló ismeretterjesztő írást szoktak rendre idézni az ezekkel kapcsolatos vitákban.[40] Pedig az interszexek létéből sem az nem kö-
- 20/21 -
vetkezik, hogy a biológiai nem spektrum volna, sem az, hogy minden identitásállítást kritikátlanul el kellene fogadni.
A transzneműek a közgondolkodásban azokat jelentik, akik (saját megfogalmazásukban)[41] úgy érzik, hogy "rossz testbe születtek", "női testben férfi lélekkel", vagy "férfi testben női aggyal" élnek, bármit is jelentsenek ezek a kijelentések. Amit ma transzneműségnek (transgender) hívunk, arra néhány évvel ezelőtt még a transzszexuális kifejezés volt használatos, illetve, az orvostudomány transzszexualizmusként írta le a jelenséget.[42] A paradigmaváltást jelzi, hogy míg a nemzetközi szinten mértékadó "Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve" (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, rövidítve DSM) tizedik kiadása mentális betegségként tartotta számon a nemi diszfóriát, addig a legújabb, 2020-tól érvényes 11. kiadás már mentális állapotként utal rá, a nemi inkongruencia ("össze nem illés") fogalma alatt.
Azonban az elmúlt évek néhány fejleménye és a heves társadalmi viták arra engednek következtetni, hogy itt nem pusztán egy eladdig marginalizált és patologizált csoport elismertetési követelése talál végre növekvő társadalmi elfogadást, hanem egyéb tényezők is közrejátszanak. Erre utal például a számok drasztikus növekedése: azokban az országokban, ahol van nyilvántartás a jelenségről (Svédország, Nagy-Britannia, Németország), néhány év leforgása alatt mintegy negyvenszeres növekedést könyveltek el az ún. genderklinikákon megjelenő páciensek esetében, továbbá, megfordult a férfi-női arány: míg korábban a nemváltó fiúk-férfiak voltak többségben, az utóbbi években a kamasz lányok körében gyakoribb az, hogy "rájönnek" arra, hogy ők "valójában fiúk". Ezeket a jelenségeket álláspontom szerint társadalminak kell tekinteni, és akként vizsgálni - és adott esetben kritikával illetni, illetve a káros folyamatoknak ellene hatni.
A transzneműek jogainak kiterjesztésével kapcsolatos vitának az egyik ága, hogy mik a jogkiterjesztés következményei más csoportokra, például a nőkre és melegekre, illetve leszbikusokra nézve: Ha átalakítjuk a nő fogalmát, amely ezután magában foglalja a "nőként azonosuló embereket", akkor annak milyen következményei lesznek az adatgyűjtésre? Megfogalmazhatók maradnak-e azok a társadalmi hátrányok, amelyek a nőket tipikusan a reprodukcióban betöltött szerepük miatt érnek? Hogyan lehet beszélni a nőket női mivoltuk miatt érő erőszakról?[43] Be kell-e engedni a magukat nőként azonosító, azonban biológiai értelemben hímnemű embereket a női terekbe (például mosdókba, öltözőkbe, börtönökbe, tapasztalatmegosztó csoportokba), vagy ez veszélynek teszi ki a nőket, esetleg visszaélésekre ad lehetőséget? Mi a helyzet a női sporttal, tekintettel arra, hogy a tesztoszteronszint lecsökkentése nem tudja kompenzálni a férfi pubertás megélése által hozott visszafordíthatatlan változásokat, köztük fizikai előnyöket a csontok és az izomtömeg tekintetében?[44] Mit jelent az "azonos nemhez vonzódás": az azonos biológiai neműekhez - same-sex-attraction - való vonzódást jelenti, vagy inkább az azonos nemi identitásúakhoz - same-gender(identity)-attraction - való vonzalmat kellene érteni alatta? Egy leszbikus biológiai nőkhöz vonzódik (vonzódjon), vagy a magukat nőként azonosító (adott esetben pénisszel rendelkező) emberekhez?
A vita másik ága pedig az igazságkeresésre vonatkozik: mik a transzneműség okai, mi az igazság a nemi identitás kialakulásával kapcsolatban, és melyik tudományterület rendelkezik releváns tudással a kérdésben: a pszichológia, az orvostudomány - illetve pszichiátria -, a szociológia, a gender studies? Ha valaki azt állítja magáról, hogy "ő legbelül tudja, hogy a másik nemhez tartozik", akkor ezt - a liberális demokráciákban alapértéknek tekinthető szabad identitásválasztás jegyében - el kell fogadni, vagy fel lehet, esetleg fel kell tenni azzal kapcsolatban kérdéseket, hogy mi vezetett egy ilyen öndiagnózishoz? (Felismerte legbelső autentikus identitását, amit morális kötelességünk elfogadni? Valami mentális oka van, ami miatt segítségre szorul, és az identitás kritikátlan elfogadása a segítség megtagadásával ér fel - mint az anorexiások esetében?) Van-e a nemváltás elismertetésére vonatkozó követelésére adandó válaszban különbség akkor, ha egy 25, egy 15 vagy egy 5 éves[45] ember áll elő azzal, hogy ő valójában nem abba a nembe tartozik, mint amibe tartozónak hitte mindenki?
Az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos szakirodalom gombamód szaporodik mindegyik kapcsolódó tudományterületen, nem függetlenül attól, hogy az utóbbi 6-8 évben a téma Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a fősodorba került. Én itt csak néhány szempontot vetnék fel azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes körültekintőnek lennünk ezzel a vitával kapcsolatban, és nem pusztán a befogadás
- 21/22 -
kontra kirekesztés, kisebbségi jogok védelme kontra sárba tiprása dichotómiában kezelnünk a téteket.
Ahogyan a fentiekből is kiderült, a transzneműség az utóbbi években teret nyerő megközelítés szerint a nemi identitás (gender identity) fogalma köré szerveződik.
Kathleen Stock brit filozófus szerint a kortárs transz és queer aktivizmus négy axiómája, hogy:
1. minden embernek van egy fontos belső állapota, amit nemi identitásnak hívnak;
2. bizonyos emberek esetében ez a nemi identitás nem esik egybe azzal, amit biológiai nemnek hívunk (ők ezt "születéskor kijelölt nem"-nek hívják, arra utalva ezzel, hogy nem valaminek a megállapításáról van szó, hanem az orvosok vagy bábák által végzett önkényes aktusról);
3. a nemi identitás tekintendő ügydöntőnek azzal kapcsolatban, hogy az ember nő vagy férfi (vagy egyik se);
4. a transzneműek léte morális kötelességet ró mindannyiunkra, hogy elismerjük és jogilag védjük a nemi identitást - és csak azt, a biológiai nemet nem.
Stock ezt a nézetegyüttest nevezi genderidentitás-elméletnek,[46] és könyvet szentelt ennek a kérdéskörnek, amelyben vizsgálja ezeknek az állításoknak az eredetét, a filozófiai érvényességét és a következményeit más csoportokra nézve.
Három, a transzjogi aktivizmusban egyidejűleg jelen levő (részben egymásnak is ellentmondó) narratívát azonosít be a nemi identitás magyarázatával kapcsolatban: 1. a veleszületettségről szóló, vagyis a "born this way" narratívát (amit semmi nem támaszt alá), 2. a patologizáló narratívát (ami betegnek mutatja a transz embereket, de egyben fel is menti őket a felelősség alól, illetve utat biztosít nekik a hormonkezeléshez és a műtétekhez, mint "gyógymód"-hoz a betegségükre), 3. a queer narratívát, ami rámutat ugyan a veleszületettség elméletének tévességére, de tagadja az identitásoknak bármiféle - diskurzus előtt meglévő - materiális valóságban való lehorgonyzottságát, összevethetőségét, illetve elutasítja, hogy egy kívülálló kétségekkel fordulhasson valakinek az identitása felé.[47] Stock mindhárom narratívát elhibázottnak tartja, és helyettük egy negyediket javasol, mégpedig az identifikáció modelljét, miszerint azonosulásaink nem teljesen tudatosak, sőt, tudat alatt kezdődnek, de van tér a személyes jelentésalkotásra; identitásaink a környezettel kölcsönhatásban alakulnak, és az élet során változhatnak; ebből a modellből sem az automatikus affirmáció, sem az automatikus elutasítás nem következik.[48] Számomra azért rokonszenves ez a megközelítés, mert teret hagy az egyénnek, nem tagadja az identitás személyességét, de nem is abszolutizálja az egyén nézőpontját, hanem felismeri, hogy identitásaink és magunkra vonatkozó értelmezéseink a környezetünkkel kölcsönhatásbanpárbeszédben alakulnak.
A nemi identitás problematikájához hozzájön az a probléma, hogy biológiai értelemben a nem megváltoztathatatlan, bár hormonkezeléssel módosítani lehet a másodlagos nemi jegyeket (hang, szőrzet, csontok, izomzat, testzsíreloszlás stb.). A sebészeti beavatkozások az elsődleges nemi jegyeket célozzák: az operációkon átesettek többé vagy kevésbé képesek lehetnek gyönyört átélni,[49] de az átoperált szervek utódnemzési funkciót nem tudnak ellátni.[50] A genetikai, illetve a sejtállományt viszont nem lehet megváltoztatni.[51]
"Technológiailag szofisztikáit társadalmunkban a testek képlékenyebbnek tűnnek, mint az én-tudatok"[52] - ezzel összefüggésben a nem megváltoztatására irányuló politikai követeléseket számos belső ellentmondás feszíti. Rogers Brubaker így foglalja össze ezeknek az ellentmondásoknak a lényegét: "Míg a genderidentitást úgy értik, hogy az független a nemileg meghatározott test [sexed body] látható morfológiai tulajdonságaitól, ugyanakkor elterjedt az a vélekedés is, hogy a genderidentitás a testnek valamely más [a nemi szervektől függet len] - és egyelőre ismeretlen - adottságában rejlik. A genderidentitás szerintük [...] egyszerre szubjektív belső lényeg, csak az individuum számára hozzáférhető, csak általa tudható; ugyanakkor objektív tény, amely felett az individuumnak nincs kontrollja. A genderidentitás szubjektivitását a test objektivitásán alapulónak látják. [...] A szubjektivitás vélt objektivitása teszi lehetővé, hogy a választást a meg nem választhatóság nevében védjék, és a változtatást a változtathatatlanság nevében legitimálják. [...] [A]helyett, hogy a nemileg meghatározott testet képzelnék választhatatlan és változtathatatlan szubsztrátumnak, és a genderidentitást annak kifejeződésének, most a genderidentitást képzelik el nem választható és változtathatatlan belső identitásként, a nemileg meghatározott testet pedig az előbbi választható és változtatható kifejeződéseként."[53]
Pontosan erre utalt Ónodi Adél, transznő egy médianyilatkozatban: "[M]i nem teszünk mást, mint hozzáigazítjuk a testünket a lelkünkhöz. A lelkünket, a belsőnket nem tudjuk megváltoztatni, a testet lehet hozzá-
- 22/23 -
igazítani ahhoz a rossz dologhoz, amit kaptunk, hogy teljes életet tudjunk élni."[54]
A nemi diszfória vagy nemi inkongruencia mint mentális kondíció nyilvánvalóan valós, és a szakemberek szerint sem mindig kezelhető terápiával,[55] tehát lehetséges, hogy bizonyos felnőtteknek az életét jobbá teheti a hormonkezelés vagy a nemi átalakító műtét. Ezzel szemben a transzneműséghez, illetve (mint lentebb látni fogjuk) a nem bináris identitáshoz kapcsolódó politikai követelések egy része túlmegy ennek a kisebbségi és empátiát érdemlő pozíciónak a társadalmi elfogadtatásán, amennyiben ontológiai állításokat tesz:[56] nevezetesen azt állítja, hogy kettőnél több (biológiai) nem van; hogy a nemünk nem a testünktől függ, hanem valami misztikus nemi identitástól, amiről csak az egyén rendelkezhet tudással; és hogy a nemet meg lehet változtatni. Jelen tudásunk alapján megalapozatlan a nemnek ez a fajta monologisztikus és voluntarista megközelítése.[57]
Ugyanolyan, mint a melegség? Rendszeresen felmerül a transzneműséggel kapcsolatos vitákban a melegséggel való összehasonlítás. A kulturálisan liberális, illetve progresszív oldal is hordozza azt a történelmi terhet, hogy sokáig nem ismerte el a homoszexualitást; ez is belejátszhat abba, hogy ezt a hibát - érthető módon - nem szeretnék még egyszer elkövetni.[58]
Azonban a párhuzam több szempontból sem helytálló.
Ezek egyike az, hogy a "meleg embereknek szorongásaik enyhítésére nincs szükségük orvosi beavatkozásra".[59] Egy "elhibázott" affirmációnak nincsenek hátrányos következményei: ha valaki melegnek hiszi magát, majd később rájön, hogy mégsem az - nem történt semmilyen kár. Ezzel szemben a transzneműség megerősítése visszafordíthatatlan következményekkel, sőt életre szóló orvosi kezeléssel jár. Ráadásul, pont azzal, hogy kritikátlanul elfogadjuk a transz identitást, tagadjuk meg az érintettektől adott esetben a hathatós segítséget olyan esetleges tényezők tekintetében, mint az autizmus, a szexuális abúzusból fakadó trauma vagy a különféle mentális problémák.[60]
A másik szempont az, hogy a nemi diszfóriában szenvedő kamaszok esetében gyakran pont arról van szó, hogy melegek - és valójában a transzneműségről szóló diagnózis, illetve a tranzíció az, ami egyfajta (újfajta) konverziós terápia szerepét tölti be az esetükben (ha, mondjuk, egy leszbikus lányból heteró férfi lesz, vagy meleg fiúból heteró nő). "A szexuális irányultság megváltoztatását célzó konverziós terápia káros, mert a szexuális irányultság rögzült, nem lehet megváltoztatni. De mivel a társadalmi nemi identitás a gyermekeknél rugalmas, nem helyénvaló összekeverni azokat a terápiákat, amelyek segítik őket abban, hogy amikor felnőnek, jól érezzék magukat a testükben, azokkal, amelyek hiába próbálják megváltoztatni a szexuális irányultságot."[61]
A harmadik szempont, hogy a transzneműek abban bíznak, hogy a transzneműséggel kapcsolatban is a melegséghez hasonló pozitív irányú attitűdváltozás következik majd be az idők során, az elfogadás irányában. Azonban Helen Joyce szerint azok, akik ma a transzneműséggel szemben kritikusak, jellemzően nem az érintett embereket utasítják el (a homofóbia sokkal elterjedtebb és mélyebb volt, mint ma a transzfóbia), hanem a transzjogi aktivizmus követeléseinek következményeitől tartanak. Ezért szerinte kérdéses, hogy a transzneműek láthatósága ugyanolyan hatással jár-e majd, mint a melegeké: növeli-e az elfogadást, ahhoz vezet-e, hogy az emberek észreveszik, hogy ugyanolyan emberekről van szó, mint ők. A személyes találkozás, érvel Joyce, személyes szinten valóban növelheti az empátiát, de a transzjogi követelések körüli ideológiával kapcsolatban nem segít: az utóbbi szinten a láthatóság pont az ellenségességet növelheti: a férfiak felbukkanása a női sportokban vagy a női öltözőkben inkább ellenálláshoz vezet, csakúgy, mint a kritikusok elhallgattatására tett kísérletek.[62]
És végül megemlítendő egy érvelési hiba az újabb nemi kisebbségek elismertetéséért küzdő aktivisták részéről, amelyre Nógrádi Noá hívta fel a figyelmet. Ezek az aktivisták azt állítják, hogy küzdelmük egyszerű folytatása a korábbi szexizmusellenes, homofóbiaellenes, antirasszista küzdelmeknek, és egyszerűen arról van szó, hogy most egy újabb csoport, a transzneműek követelik maguknak a jogos elismerést. Csakhogy míg a nők, a melegek, illetve a leszbikusok, valamint a rasszizált, illetve etnikai kisebbségek azért küzdöttek, hogy ismerjék el őket a férfiakkal, a heteroszexuálisokkal, illetve a fehérekkel teljesen azonos jogú és egyenlő értékű emberi lényekként (mint nők, melegek/leszbikusok, feketék/romák), a transzjogi aktivisták ennél többet kívánnak. Ok nemcsak azt követelik, hogy egyenrangú emberekként ismerjék el a transzneműeket, hanem hogy akként legyenek elismerve, amiként magukat azonosítják; az öndefiníciójuk elismertetéséért küzdenek, például egy férfitestű személy azért, hogy nő-
- 23/24 -
nek lássák, és nőként fogadják el.[63] Ez az említett emancipációs mozgalmakéinál sokkal radikálisabb követelés, illetve sokkal többet követel a többi embertől: azt, hogy mindenki adja fel az érzékelését, beleértve egy másik ember biológiai nemének - ami a világ észlelése során használt kategóriák közül az egyik legalapvetőbb - beazonosítására való képességét.[64]
Nézetem szerint ezt nem lehet megkövetelni senkitől. Azt igen, hogy mindenki bánjon a transzneműekkel tisztelettel: transz identitásuk miatt ne érje őket hátrányos megkülönböztetés, ne zaklassák őket folytonos leleplezésekkel, ne érje őket erőszak - és ha mégis sérelem éri őket, tudjanak hova fordulni jogorvoslatért. Egy demokratikus társadalomban minden kisebbséget megilletnek ezek a jogok. Azonban a jelenkori transz- és queermozgalmak ennél többet követelnek: a kategóriák átírását. A nő és a férfi fogalmát is újra akarják definiálni, méghozzá olyan módon, hogy ezek a kifejezések már ne a "férfinak és nőnek született felnőtt emberekre" utaljanak, hanem a "magukat férfinak vagy nőnek azonosító emberekre", a testüktől függetlenül.[65] Ez az eltolódás szakpolitikai következményekkel is jár számos területen, illetve a kategóriák használata minden embert érint. Ez utóbbi szempontot tekintve nemcsak a melegséggel való párhuzam sántít, de az a megközelítés sem elfogadható, hogy a transzneműséggel kapcsolatban csak a transzneműek szava számítson.
Az USA-beli online szubkultúrák közti interakciót vizsgáló Angela Nagle plauzibilisnek tűnő értelmezése szerint a női és férfi kategórián túli, úgynevezett nem bináris nemi identitások az online térből törtek ki az Egyesült Államokban az egyetemi kampuszok, majd a fősodor világába, 2015-2016-tól kezdve; az USA-ból pedig, az USA kulturális hegemóniája és a popkultúra révén Európába is eljutottak.[66] Nagle szerint mindez nem más, mint "Judith Butler elméletének a gyakorlatba ültetése".[67] Takács Judit is hasonló gondolatot fogalmaz meg, de ő régebbi fejleményekre, a 90-es évektől életre kelő mozgalmakra mondja, hogy "a posztmodern queer-elmélet gyakorlati megnyilvánulásaiként" is felfoghatók.[68]
Fontos megjegyezni, hogy Judith Butler a Problémás nem című kötetére kapott fő kritikára - nevezetesen, hogy elhanyagolja a női és férfi test materialitását - a Jelentős testek című könyvében válaszolt. Az utóbbi műben külön kifejti, hogy a nem konstruáltságát és a performativitás fogalmát nem úgy érti, hogy ki-ki, mint egy ruhásszekrényből, tetszése szerint húzhatna magára nemeket, vagy úgy, hogy a testét mindenki egyénileg "konstruálhatná"; a konstruáltság kényszerek, korlátozások, kizárások eredménye, nem pedig egyéni voluntarista performanszoké.[69] Annál figyelemreméltóbb, hogy írásainak ilyetén olvasata ellen harminc évvel később Butler nem tiltakozik, sőt, kiáll a nem bináris identitások mellett, illetve az ilyen identitásokat kétségbe vonó feministák ellen.[70] A teoretikusok arra is felhívják a figyelmet, hogy Butler és a queerelmélet a 90-es években a fix identitásokat kérdőjelezte meg, mára viszont a queer mozgalomban az átlagtól eltérő, emiatt autentikusnak érzett identitások elismertetése a fő cél.[71]
Ezt a jelenséget tematizálja rendre Till Randolf Amelung is, aki transz férfiként a németországi diskurzusban a radikális transz és queer aktivistákkal szemben foglal állást publicisztikáiban, megszólalásaiban, valamint közelmúltban megjelent könyvében; többek között a szexuális, nemi és romantikus identitásoknak az utóbbi években jellemző elszaporodása ellen,[72] amelyeknek számos listája fellelhető az interneten. Azt bírálja például, hogy ez a megközelítés a strukturális problémák kezelése helyett egyéni kiutakat propagál, abban bízva, hogy ezáltal végső soron változtathatók a társadalmi struktúrák. "Az a remény hajtja a bátor szóalkotókat, hogy egy új megnevezés révén ki lehet kerülni a patriarchális és heteronormatív struktúrákból. Szolipszizmusukban egészen befelé fordulnak, hogy a belső rezdüléseikkel megtalálják a saját állítólagos hozzájárulásukat a viszonyok meghaladására."[73] Egy Alice Schwarzer és Chantal Louis által szerkesztett, 2022-ben megjelent esszékötetben[74] közölt interjúban pedig rámutat arra, hogy ez az illuzórikus megközelítés hogyan generál konfliktusokat: "Azáltal, hogy átnevezzük magunkat »nem binárisnak«, nem tudunk a patriarchátusból kilépni. De ahelyett, hogy azt neveznék meg, inkább másik frontot nyitnak: a »marginalizált nem binárisok« és a »privilegizált cisz nők« között."[75]
A feministák fő kifogása a nem bináris identitásokkal kapcsolatban az, hogy valójában a nemi sztereotípiáknak való meg nem felelés, illetve az abból fakadó rossz érzések, szenvedés és szorongás lefordításáról van szó, vagyis annak állításáról, hogy ha va-
- 24/25 -
laki nem felel meg a sztereotip férfi- vagy nőképnek, akkor nem is férfi vagy nő, hanem valami köztes, valami más. A nemekkel kapcsolatos elvárásoknak való meg nem felelés miatti szorongást a "férfiasabb" nők és a "nőiesebb" férfiak is nagyon jól ismerik - erről is szól a feminista küzdelem, hogy szabadon kibontakoztathassuk az egyéniségünket: ne kapja meg azt egy gondoskodó férfi, hogy ő nem is férfi, vagy egy határozottan fellépő nő azt, hogy ő nem is nő. A nem bináris identitások propagálói viszont azt állítják, hogy aki nem felel meg a nemi sztereotípiáknak, az valójában nem férfi, illetve nem nő, hanem valami köztes, illetve a kategóriákon kívül álló. Ez feminista nézőpontból egyrészt nem túl ambíciózus, sőt, mondhatni, egy rezignált projekt: abból indul ki, hogy lehetetlen változtatni a strukturális igazságtalanságokon, amelyek az embereket szorongásuk csökkentése érdekében a nemükből való "kiidentifikálódásra" késztetik; azt sugallja, hogy a merev nemi normák ellen lehetetlen küzdeni, csak egyéni kiutak lehetségesek.[76] Másrészt, szexista megközelítésről van szó, mivel a nő és a férfi kategóriákat csak a sztereotip nőknek és férfiaknak tartja fent - sőt, azzal, hogy az ezektől eltérőeknek a "kiidentifikálódást" javasolja, meg is erősíti a sztereotípiákat.[77] Ráadásul - ahogy Amelung is rámutatott - egy illúziót is magában hordoz ez az ajánlat: a kiidentifikálódással ugyanis nem lehet felszámolni a patriarchális logikát: egy munkáltató nem azt fogja nézni, hogy nőként azonosítja-e valaki magát, hanem ránézésre megállapítja azt, hogy képes-e terhességre, vagyis potenciálisan "megbízhatatlan" munkavállaló-e az illető.[78]
A "márpedig én nem vagyok sem férfi, sem nő" állítást fiatalos, dacos, punk gesztusnak is lehetne tartani, ha nem járna együtt egy elkeseredett áldozati diskurzussal, az elnyomotti státusz vindikálásával, valamint azzal a követeléssel, hogy mindenki köteles elfogadni az illető nem bináris nemi identitását, például az általa választott névmással kell utalni rá, és aki ezt nem teszi, az elnyomó. Ez nagyon eltér a punk mentalitástól.
Nézetem szerint tehát a nem bináris identitásokra két módon lehet tekinteni: vagy egy valós, megélt szorongásból, nevezetesen a nemi sztereotípiáknak való meg nem felelésből levont téves, az individualista korszellemben gyökerező értelmezésként,[79] vagy pedig - az agresszívebb esetekben - egy jólétben felnőtt és különlegességtudatban szocializálódott kohorsz küzdelmének, amelyet a különlegessége elismeréséért vív folytonosan.[80] Ez utóbbi jelenséget erősíti a közösségi média dinamikája is.
Ezek az identifikációs ajánlatok a kelet-közép-európai régióban a Netflix, a TikTok, a Youtube révén terjednek, Magyarországon pedig a kormányfüggetlen média gyakorlata által is, ami kritikátlanul és kontextualizálás nélkül fordítja az angol nyelvű sajtót, az összes bulváraktualitással együtt. Például 2023 első negyedévében a kormányfüggetlen sajtó cikkek és elemzések sorát közölte arról a fontos hírről, hogy a Trónok Harca és a The Last of Us című sorozatok egyik szereplője, Bella Ramsey nem bináris neműnek vallja magát.
A non-binary (nem bináris) kifejezésre először 2015-ben keresett rá valaki Google-ön. A nem bináris identitások elterjedésének sebessége a transzmozgalom gyors sikerével vetekszik. Akik viszont amellett érvelnek, hogy a nem bináris identitások nem tekinthetők újonnan terjedő divatjelenségnek, bizonyos Európán kívüli népektől vett példákat szoktak felhozni, olyan csoportokat említve, akik régmúltra visszanyúló hagyomány alapján sajátos nemi szerepet töltenek be az adott társadalomban: ilyenek az indiai hidzsrák, az ománi xanithok vagy a szamoai fa'afafinék. Ezek a példák arra hivatottak szolgálni, hogy a nemi binaritás, a kétneműség elgondolása fehér, illetve európai termék, és sok Európán kívüli nép az agresszív gyarmatosítás előtt tudta, hogy nem két, hanem több nem van, ugyanis ezek a társadalmak - mondhatni, progresszív módon - kettőnél több nemet ismertek el. A kultúrantropológusok azonban sokszor tiltakoznak az említett társadalmi jelenségeknek ilyetén, jelenkori politikai követelések alátámasztását szolgáló, instrumentalizáló újraértelmezése ellen, vitatva, hogy mit is jelent a szóban forgó kultúrákban a "kettőnél több nem elismerése". Egyrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek a társadalmak az idők során biológiailag reprodukálták magukat, vagyis feltehetőleg tudták, hogy az ember ivarosan szaporodó lény, aminek az alapja az, hogy biológiailag két típusban létezik. Nem a gyarmatosítás[81] hozta el az említett népek számára a két nem megkülönböztetését, mert az annyira alapvető, hogy a fogalmi apparátus megléte előtt sem volt számukra ismeretlen. Másrészt amellett érvelnek, hogy a kettőnél több nemi kategória ezekben a kultúrákban nem a "progresszivitás", hanem éppenséggel a merev nemi nor-
- 25/26 -
mák meglétének a bizonyítéka: ha például egy kultúrában a "nőies", illetve a férfiakhoz vonzódó férfiak számára külön kategóriát kreálnak, az kifejezi ugyan, hogy megtűrik őket, de ennek a sajátos státusznak a létrehozásával egyben biztosítják is a férfi normatív kategóriáját (amibe beletartozik a heteroszexualitás, a dominancia stb.), hogy a szigorú patriarchális hierarchián alapuló, heteroszexuális rendet ne veszélyeztessék.[82] "A harmadik vagy negyedik nem megléte az Európán kívüli vagy az Európa perifériáján élő társadalmakban nem toleráns normatív rendre utal, hanem megerősíti és támogatja az akkor és ott uralkodó patriarchális binaritást és homofóbiát."[83]
A fentiekből is látszik, hogy nagyon komplex jelenséggel állunk szemben. A kérdéskörről való beszédet tovább nehezíti, hogy a gender kifejezés legalább három jelentésben jelenik meg a diskurzusban.[84] Ha azt olvassuk angol nyelvű plakátokon (nemcsak angol hivatalos nyelvű országokban), hogy "Csak két nem van!" ("There are only two genders!") vagy éppen azt, hogy "Több mint két nem van!" ("There are more than two genders!"), akkor ember legyen a talpán, aki rájön, hogy a gender kifejezés melyik jelentésére gondolt éppen a szerző.
- Az első az annak megfelelő jelentés lenne, ahogyan az angol nyelvben a gender kifejezést gyakran használják: a biológiai nem szinonimájaként. Vagyis aki két gendert kiált, lehet, hogy csak arra akar emlékeztetni, hogy két biológiai nem van, és tagadja azt a nézetet, hogy a biológiai nem egy spektrum.
- A konzervatív oldalon artikulált "Csak két gender van!" felkiáltás értelme az lenne, hogy: "csak két nemi szereprepertoár áll rendelkezésre nők és férfiak számára, ez a biológiából levezethető, és így van rendjén". Ez az, ami ellen a feministák tiltakoznak évtizedek óta: ne csak kétféle életet lehessen élni, csak azért, mert kétféle testbe születtünk.
- A kortárs transzjogi, illetve queerfeminista aktivizmusban pedig a gender nemi identitást jelent. Akik a nemek sokszínűsége, illetve számossága mellett törnek lándzsát, azok jellemzően arra gondolnak,[85] hogy ahány ember, annyi nem, hiszen "mi mindannyian egyéniségek vagyunk" (hogy Balogh Lídia lapszámbeli tanulmányához hasonlóan[86] én is a Brian élete című filmet[87] idézzem).
Ahogyan láttuk, a harmadik megközelítés, amely az utóbbi években politikai szinten is teret nyert, azt tartja egy-egy ember nemi besorolásánál ügydöntőnek, hogy az illető miként határozza meg magát. Akik ezt a megközelítést vallják, azok a második megközelítést képviselőket a tradicionalizmus, esszencializmus, konzervativizmus vádjával illetik (illetve azzal, hogy pont azt vallják, ami ellen tiltakoznak).[88]
Ráadásul ellentmondás is feszül a transzneműek és a nem bináris identitásúak követeléseinek érvelési alapja között - és ezek az érvek keverednek a progresszív (mindkét csoport nevében fellépő) aktivisták retorikájában. Ahogyan arra Elena Louisa Lange rámutat, egyfelől azt állítják ezek az aktivisták, hogy a társadalmi nem (nemi identitás értelemben véve) egy spektrum, ami fluid és képlékeny. Másfelől azt is állítják, hogy a nemi szerepelvárásoknak nem megfelelő (gender-nonconforming) fiatalok számára a tranzíció jelenti a megoldást. Márpedig ha a nem fluid, akkor értelmezhetetlen az utóbbi állítás, nevezetesen az, hogy egyeseknek "tévesen jelölték ki" (wrongly ascribed) a nemét születéskor - nem lehet igaz mindkettő egyszerre.[89]
Továbbá, a tudomány mai állása szerint nincs arra bizonyíték, hogy a transz vagy a nem bináris identitásoknak lenne bármilyen fiziológiai alapja. Ahogy arra sincs, hogy létezne a társadalmi behatásokat, illetve a szocializációt megelőzően létező, testileg megragadható, belső nemi identitás, ami a biológiai nemmel vagy egybeesik, vagy nem.[90] Az identitás, mai tudásunk szerint, ahogy fentebb utaltunk már rá, a környezettel való interakcióban alakul ki,[91] ezért nem esszencializálható, illetve ezért nem jelenthető ki, hogy az identitás kérdése vitán felül áll, kialakulása pedig nem vizsgálható. Vagyis, aki olyan kifejezéseket használ, mint "női testben férfi lélek" vagy "férfi testben női agy", az társadalmi(lag létrejövő) jelenséget mutat be természetiként. Es aki erre hivatkozva azt követeli, hogy a nemi identitás kialakulásával kapcsolatban ne lehessen empirikus vagy elméleti kutatást folytatni, az a tudomány és a lelkiismeret szabadságát kívánja korlátozni.
Amint a három fogalom - transz, interszex és nem bináris - áttekintésekor látszott, nem könnyű elkülöníteni a tényállításokat a politikai állításoktól. De a vita egyik tétje pont ez: vannak, akik a biológiai nemek megkülönböztetését is konstrukciónak és nor-
- 26/27 -
matív állításnak tartják, míg mások amellett szállnak síkra (köztük én is), hogy bár a biológiai nemek meghatározása történetileg beágyazott, jelentése pedig (beleértve mindazt, amit társadalmi gyakorlatokként levezetünk belőle) társadalmi, azonban a két nem megléte diskurzus előtti, természetes tény - vagy legalábbis természettudományi kérdés, amit az arra szakosodott tudósoknak kell eldöntenie, mint ahogy azt a kérdést is, hogy az interszex emberek léte azt jelenti-e, hogy kettőnél több nem van.
A fenti kérdés megközelítését természetesen megnehezíti, hogy a természettudósok is ugyanannak a társadalomnak a részei, vagyis értelmezéseiket - bármennyire is a tudományterületük bevett, tudományos módszertanára alapozzák azokat - befolyásolják a kortárs társadalmi diskurzusok. Klasszikus példa, hogy a nők intellektuális alsóbbrendűsége is tudományos ténynek számított, egészen addig, amikor már nem. Vagyis a természettudomány és a társadalomtudomány (és társadalomkritika) különválasztása korántsem egyszerű. Ráadásul, a társadalomkutatók azokat a természettudományi kutatási eredményeket és tanulmányokat válogatják ki és idézik, amelyek alátámasztják a saját nézeteiket, például a biológiai nemek vonatkozásában. Én is így tettem: olyan természettudományi forrásokra hivatkoztam, amelyek megerősítik, hogy biológiailag bizony két nem van. Ezzel nem azt állítom, hogy a saját perspektívájából mindenkinek igaza van, vagy hogy ezek objektíve eldönthetetlen kérdések lennének, csak azt, hogy a "gendervita" tudományos tétjeinek egyike a természettudomány és a társadalomtudomány, illetve a materiális tényállítások és társadalmi konstrukciók közötti határhúzás, ami - mint azt a gender studies egész története bizonyítja - nem könnyű dolog, és óhatatlanul konfliktusok forrása. Nyugaton a posztstrukturalista, illetve dekonstruktivista elméletek hegemón pozíciót értek el a társadalmi nemek tudományán belül: a német gender studies intézményesülésének egyik kulcsalakja, Gudrun Axeli Knapp kritikusan jegyzi meg, hogy a nők és férfiak közötti viszonyokról átkerült a fókusz a nők és férfiak közötti különbségtételre.[92]
Ha azonban mindent az ún. pozicionált tudások, értékítéletek és funkcionalitások körébe sorolunk, akkor fennáll a teljes relativizmus veszélye. Az effajta relativizmus a vizsgált kérdés kapcsán elvezet ahhoz a létező gyakorlathoz,[93] amelynek keretében a kérdés körülbelül így merül fel: Milyen érdeke fűződik valakinek ahhoz, hogy a kétneműség gondolatát fenntartsa; milyen igazságtalan rendet tart fent a két nemhez való ragaszkodás? Ez a megközelítés gyakorlatilag véleménnyé fokoz le egy tényt - hasonlóan a populista jobboldal gyakran kárhoztatott gyakorlatához, az ún. alternatív tények generálásához -, jelen esetben a biológiai nemek megkülönböztethetőségét, és kivonja azt a racionális, empirikus vizsgálhatóság kerete alól. Egyúttal inszinuálja is: aki bármilyen, tudományosnak mondott okból ragaszkodik a kétneműség gondolatához, az hierarchikus, vagyis igazságtalan hatalmi konfigurációkat véd. Ez a gyakorlat - a tények teljes dekonstrukciója, azt állítva, hogy azok teljes mértékben történetileg szituáltak - álláspontom szerint a probléma része; sőt, a jobboldali genderellenesség társadalmi támogatottságának egyik szellemi táptalaja.[94] Nézetem szerint ez a fajta, a természettudományos, illetve materiális tényeket is historicizáló, illetve dekonstruáló erős (vagy posztmodern) konstruktivizmus ágyazott meg eszmeileg a queer jegyében megfogalmazott jelenkori politikai követeléseknek, amelyek mindenfajta biológiai tényre való hivatkozást (például annak állítását, hogy az a nő, akinek női teste van) biologizmusnak vagy esszencializmusnak tekintenek. Ehelyett a modernség szellemiségén alapuló, "gyenge" konstruktivizmus tűnik célravezetőbbnek, ami elismeri a társadalmi tények társadalmi konstruáltságát, de nem önti ki a fürdővízzel a gyereket. Máskülönben ugyanis teljesen hiteltelenné válik, és védtelenné a legabszurdabb és valóságtól legelrugaszkodottabb követelésekkel szemben.
Az előzőhöz kapcsolódik egy másik dilemma, a társadalomtudományok és a politika viszonya. A kritikai elméletek nyomán mára bevett dolog lett a normatív szempontok "beengedése" a társadalomtudomány területére. Ami nem azt jelenti, hogy ezek korábban nem voltak jelen, csak azt, hogy a magát objektívnek tekintő tudományos paradigmák, bevallatlanul vagy reflektálatlanul, gyakran az uralkodó rend hatalmi viszonyait tekintik normalitásnak, és azokat reprodukálják. A kritikai elméletek célja ezek leleplezése, és ezek az elméletek mára a társadalomtudományban teljesen elfogadottak lettek.
A gender studies, mint az összes, a kritikai elméletek talaján álló perspektíva, önképe szerint is ideologikus tehát. Abból a tudománykritikai meggyőződésből indul ki, hogy nincs a társadalmi struktúrákon és hatalmi viszonyokon kívüli tudás. Ez azt is jelenti, hogy a magát elfogulatlannak, nem ideologi-
- 27/28 -
kusnak láttató tudomány is ideologikus, csak nem tud róla, vagy szándékosan leplezi.
Barát Erzsébet is így tekint a kritikai hagyományból kinőtt gendertudományra. Megfigyelése szerint a 2010 utáni kormányzati genderdiskurzus esetében mindkét oldal érvelése ideologikus, amennyiben saját értékrendjének egyeduralkodóvá tételére törekszik, "noha ezt csak ellenfelük érvelésében vélik felfedezni".[96] Mindkét oldal célja az - érvel Barát -, hogy magát objektívnek, értéksemlegesnek és ideológiamentesnek mutassa, a másikat pedig elfogultnak, ezzel viszont "az egymással ádáz (politikai) harcot vívó szembenálló felek ugyanannak a politikai logikának a foglyai"[97]: a másikat látják és láttatják ideologikusnak, magukat pedig ideológiamentesnek. Barát szerint, ha elfogadjuk, hogy a jelentés mindig pozicionált, akkor a másik ideológiájának leleplezésénél helyesebb cél az értékkülönbségeknek, vagyis annak a kimutatása, hogy az általunk képviselt pozíció morálisan helyesebb. Donna Haraway[98] nyomán azt javasolja, hogy a pozicionáltságot konkrét társadalmi erőviszonyok hálójában fogjuk fel, egy adott társadalmi struktúrában elfoglalt helyként: "Ez teszi lehetővé az egyes tudások közötti egybevetést, ahol a kritérium az adott felfogásból, tudásból (potenciálisan) következő kevésbé hierarchikus elrendeződés."[99] Barát nem teszi hozzá, de Haraway azt is kiemeli, hogy az alárendelt helyzetűek pozicionáltsága sem mentesülhet a kritikai vizsgálat alól, ugyanis esetükben sem "ártatlan" pozíciókról van szó.[100] A kisebbségi pozíció ugyanis nem vezet automatikusan érvényes tudáshoz.[101]
Barát helyesen mutat rá arra, hogy "mindkét oldal" hegemón küzdelmet folytat, azonban egylényegűnek tartja a teljes progresszív "gendercsomagot",[102] ezért is tud két táborról beszélni. Nézetem szerint azonban nem szerencsés (feltételezett) elnyomottsági alapon egy csomagban kezelni a nők, a melegek, illetve leszbikusok, valamint a transzneműek, illetve az úgynevezett nem bináris neműek ügyét, mert ezek nagyon különböző küzdelmek. Egyrészt egyik csoporthovatartozásból, identitásból sem következik szükségszerűen egyetlen helyes, és az adott csoport minden tagja által kívánatosnak tartott politika; másrészt, a nevezett csoportok között számos komoly ideológiai feszültség figyelhető meg. Ráadásul, Barát megközelítése szerint az elnyomottakkal való szolidaritásnak kellene meghatároznia az elemző pozícióját. Ez a normatív elvárás, mint láttuk, elfed sok mindent, sőt, tabusítja bizonyos strukturális kérdések feltételét, valamint bizonyos kortárs fejlemények - például az emberi jogokra, illetve a kisebbségek védelmére hivatkozó politikai követelések ütközésének - vizsgálatát.[103] Illetve, a tágabb politikai-gazdasági kontextusnak a vizsgálatára is szükség lenne - amit a fenti elvárás szintén kiiktat -, amelyben a szóban forgó követelések megfogalmazódnak; például, hogy mennyiben határozza meg az USA, és tágabban a Nyugat, kulturális hegemóniája a progresszívnek számító követelések tartalmát és nyelvezetét.[104] Végül, az is kritikai vizsgálatot érdemelne, hogy a neoliberális, az egyének felelősségét (túl)hangsúlyozó, azt az identitások összeállítására is kiterjesztő korszellem vagy ideológia hogyan befolyásolja az egyének élettapasztalatainak (akár transz vagy nem bináris) identitássá szerveződését, a progresszív mozgalmak céljait, valamint a gender studies fogalomkészletét és aktuális paradigmáját.[105] A Barát Erzsébet idézett írásaiban és megszólalásaiban megjelenő pozícióból következik az a kutatói attitűd, amiről Balogh Lídia érzékletesen írt ebben a lapszámban a genderellenes mozgalmakkal kapcsolatos szakirodalom kapcsán.[106] Vagyis, hogy a normatív pozíció nemcsak a kutatási kérdés feltevésében vezeti a kutatót (például feminista vagy melegjogi elköteleződése miatt érdekli, hogy a jobboldal miért folytat adott esetben antifeminista vagy melegellenes kampányt, vagy az, hogy az emberek miért fogékonyak erre), hanem a normatív pozíció befolyásolja azt is, hogy mit tud fogalmilag megragadni vagy észrevenni: az empirikus kutatást és az értelmezéseket is átitatják a normatív szempontok,[107] amelyek ráadásul egy morális jó-rossz, progresszív-regresszív, befogadó-kirekesztő sémát követnek.[108]
Ebből az is következik, hogy ha a befogadás vagy a kirekesztés a tét - "szocializmus vagy barbárság" -, akkor minden eszköz megengedett a rosszabbik kimenet megakadályozására. Ez gyakorlatilag tudományos igazolása az "eltörlés kultúrája" (cancel culture) megnevezéssel illetett jelenségnek, amellyel kapcsolatban egyre szélesebb körű vita folyik az angolszász országokban és Németországban is. E viták folytán a fenti megnevezés mára aligha minősíthető pusztán "jobboldali szitokszónak". A jelen írás keretét szétfeszítené, így csak utalok rá, hogy nemcsak véleménycikkek jelennek meg a téma kapcsán, de tudósok is problematizálják már a jelenséget tudományos folyóiratokban közölt írásokban.[109]
Judith Suissa filozófus és Alice Sullivan szociológus például számos olyan esetet gyűjtött össze,
- 28/29 -
amikor azoknak a tudósoknak, akik nem osztották a nemekkel kapcsolatos kurrens nézeteket, súlyos következményekkel kellett szembenézniük Nagy-Britanniában, például: "kutatások lefolytatásának vagy a kutatási eredmények közlésének megakadályozására tett kísérletek; konferenciák és más rendezvények szervezésének leállítása, problémásnak tekintett előadók ún. deplatformingolása [meg nem hívása], felkérésük visszavonása tudományos eseményeken való részvétel vagy publikáció vonatkozásában; feketelistára helyezésük, elbocsátásukra tett kísérletek; diákokat és oktatókat célzó zaklató és rágalmazási kampányok [...], fizikai fenyegetés és megfélemlítés."[110] A kutatók a fentiek mellett abban is látják ennek a gyakorlatnak a tudományos szabadságot veszélyeztető jellegét, hogy: "Az a nézet, miszerint a születési nemet potenciálisan releváns elgondolásnak tartani egyenlő a transzfóbiával, arra készteti a nemi identitással kapcsolatban kampányolókat, hogy a társadalom- és bölcsészettudományi kutatóktól azt követeljék, hogy ne gyűjtsenek adatokat a biológiai nemről, a filozófusoktól pedig azt, hogy ne használják a biológiai nemet fogalmi kategóriaként. Az ilyen követelések alapvetően ellentétesek az akadémiai szabadsággal."[111]
Az előző ponttal, vagyis azzal, hogy a nemekkel kapcsolatos, nem kívánatos nézeteket időnként minden lehetséges eszközzel igyekeznek elnyomni a genderidentitás-elmélet pártolói, összefügg a harmadik, utolsó felvetés. Nevezetesen az, hogy ez a nézetrendszer vallásjelleget kezdi ölteni.
A vallásokkal nincsen semmi gond egy liberális, szekuláris társadalomban; mindenki hihet, amiben szeretne, egészen addig, amíg nem erőlteti a hitét másokra hatalmi pozícióból, mert az már a lelkiismereti szabadságba való beavatkozásnak tekintendő. Ahogyan arra számos kritikus rámutat, valami ilyesmi történik a genderidentitással kapcsolatban - sajnos az egyetemeken is. A nemi önmeghatározás jogának követelése ugyanis nem más, mint annak elvárása, hogy mások is validálják a genderidentitás-elmélet hitrendszerét.[112]
"A transz nők is nők" mondás rituális mantrázása nem érv, hanem csupán annak jelzése, hogy az ember az úgynevezett megfelelő oldalon áll a vitában. A névmások kiírása és kiíratása (például e-mailes aláírásokban) a legmarkánsabb jelenség: annak az elgondolásnak az elfogadását jelzi, miszerint valakinek a neme nem olvasható le a külsejéről, illetve nem tudható meg a neve alapján; azt ki kell fejezni egy beszédaktussal (a "preferált névmás" megosztásával). Robert Jensen ezt a - multinacionális vállalati és egyetemi környezetben gyakori - gesztust ahhoz hasonlítja, mintha egy meetinget imával indítana valaki: az imádkozást rákényszeríteni valakire, aki nem hisz az adott vallásban, pedig fundamentalista tett.[113] Magdalena Grzyb is egyfajta szekuláris vallásnak tartja a modern queermozgalmat - többek között azért, mert rituálékat és hitvallási aktusokat kreál; legitimálja az ellenfelekkel szembeni erőszakot; fogalmakat szakralizál - ez történik például a nemi identitás fogalmával, ami ebben a kontextusban kísértetiesen hasonlít a katolikus vallás metafizikus "lélek" fogalmához -; kirekeszti az eretnekeket (például azokat a transzneműeket, akik kritikát fogalmaznak meg a mozgalommal kapcsolatban, vagy azokat a leszbikusokat, akik tiltakoznak a nő fogalmának dekonstrukciója ellen).[114] Helen Joyce arra mutat rá, hogy az a kérdés, hogy a tranzíció boldogabbá tesz-e valakit, az érintettek számára fontos, valamint azoknak az orvosoknak, akik visszafordíthatatlan hormonális és sebészeti beavatkozásokról döntenek. Ám a kérdés irreleváns annak megítélését illetően, hogy a genderidentitás-ideológiának van-e igazságalapja, vagy hogy a genderidentitás átvegye-e a biológiai nem szerepét minden társadalmi kontextusban. Hasonlóképp: a válasz arra kérdésre, hogy a hit boldogabbá tesz-e egyes embereket, nem szolgál információval arra a kérdésre vonatkozóan, hogy létezik-e isten, vagy hogy másoknak úgy kelljen-e viselkednie, mintha hinnének benne.[115]
Amit a transzaktivizmus "transzjogok" alatt ért, nem bizonyos - korábban csak egy csoport számára elérhető - privilégiumok kiterjesztése, hanem annak a követelése, hogy a transzneműek minden körülmények között olyan elbánásban részesüljenek, amilyen neműnek azonosítják magukat, nem pedig a biológiai nemüknek megfelelő módon. Joyce szerint nem tekinthető emberi jogi követelésnek az, hogy mindenki veszítse el a nemileg szegregált terekhez fűződő jogait, vagy az, hogy mindenki fogadja el a transz emberek szubjektív hiedelmeit objektív valóságként. Mintha új államvallás jönne létre - véli Joyce.[116]
Társadalmi mozgalmak és identitásalapú közösségek esetében természetesen nem ritka a rituálék kialakítása, illetve a csoporthoz tartozás valamiféle jelzése. Nézetem szerint a határátlépés akkor történik meg, ha egy nézetrendszer kikövetelése hatalmi po-
- 29/30 -
zícióból történik (akár egy állam, egy munkáltató, egy egyetemi oktató részéről); a tudomány világában pedig akkor, ha bizonyos kérdések tabunak kezdenek számítani, mert nem felelnek meg a társadalmi igazságosságért folyó küzdelmek aktuális dogmáinak.
Simone de Beauvoir 1949-ben megjelent, A második nem című könyvének egyik sokat idézett megállapítása, hogy "az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik." Ez a mondat alaptétele volt a feminista konstruktivizmusnak, illetve a biológiai és a társadalmi nem szétválasztásának. Simone de Beauvoir annak szenteli a könyvét, hogy leírja, hogyan szocializálják bele a lányokat a női szerepbe, a férfiaknak való alárendelődésbe; abba, hogy természetesnek érezzék azt, hogy a férfi az alapértelmezett, a nő a másik. A feministák azért küzdöttek, hogy egy biológiai tény - hogy egyesek lánynak születnek - ne vezessen az érintettek számára megannyi hátrányos társadalmi következményhez: az erőszaknak való nemileg specifikus kitettségtől kezdve a "nőiesnek" tartott szakmák alulfizetettségén át a saját szükségletek fel nem ismeréséig, illetve azok képviseletének - maguk a nők, illetve a társadalom általi - megtagadásáig. Néhány évvel ezelőttig fel sem merült volna annak tagadása, hogy a nők a biológiailag nőnemű, felnőtt emberek.[117] Ez az állítás (adult human female) néhány év leforgása alatt a transz nők (biológiai értelemben férfiak) kirekesztésének jelölőjévé vált. A nőktől pedig azt kéri a queerfeminista mozgalom, az LMBTQ-mozgalom, valamint a nyugati baloldali pártok, hogy helyezzék háttérbe a saját aggodalmaikat és szükségleteiket, és mozgalmukban, feminizmusukban és nődefiníciójukban priorizálják a legelnyomottabb nők, vagyis a transz nők (biológiai értelemben férfiak) szükségleteit. Az empátiának és a szolidaritásnak ez az egyoldalú követelése - a nők legyenek szolidárisak a transzokkal, de a nők aggodalmaival ki szolidáris? - sok feministából dühöt vált ki, hiszen arra emlékeztet, amit Simone de Beauvoir olyan érzékletesen megírt: a másoknak - jellemzően férfiaknak - alárendelődő nők sorsára.[118] Nőjogi szempontból ezért problematikus az empátia és a szolidaritás érvének "mindent visz" státusza. Mint láttuk, a nemi öndefiníció kérdése nemcsak az "érintetteket" érinti: érinti a tudomány világát - ki mondhatja meg, hogy hány biológiai nem van? milyen következményei vannak annak egy tudósra nézve, ha az aktuális társadalmi divattal nem egyező álláspontot vall? -, érinti a nők, a gyerekek és a szülők jogait is, és mindezzel kapcsolatban nem úszhatjuk meg a hosszadalmas és fáradságos vitákat.
A "genderkérdés" beleerőltetése egy nyitottság kontra zártság, tolerancia kontra intolerancia, progresszió kontra regresszió, empátia kontra empátiahiány, liberalizmus kontra szélsőjobboldal dichotómiába vagy naiv álláspont, vagy pedig politikai diszkurzív stratégia az eltérő álláspontok tabusítására és elhallgattatására, illetve kiírására a legitim módon megvitatható álláspontok közül. A transznemű emberek elfogadását nem szabadna hamis hitekhez és azok kikényszerítéséhez kötni.[119]
Ezek Magyarországtól távoli vitáknak tűnhetnek, nézetem szerint azonban itt is relevánsak.
Magyarországon a 2010 óta hatalmon lévő kormányzat szexuális és nemi kisebbségeket megbélyegző beszédmódja nyomán kerültek be a nemi önmeghatározással kapcsolatos nyugateurópai és észak-amerikai viták a köztudatba. Emiatt ezen kérdések megítélése a közbeszédben gyakran a kormányzat megítélésével kapcsolatos lakmusztesztté, a kormánypártiság vagy az ellenzékiség jelölőjévé vált. Az Orbán-párti nyilvánosság genderőrületet kiált, amelyben a közelgő apokalipszistől csak a Fidesz védhet meg, az ellenzéki közvélemény pedig vagy teljességgel a propaganda termékének, esetleg kiragadott példáknak tartja, vagy pedig ünnepli, az LMBTQ-jogok kívánatos kiszélesedésének tekinti a nyugati történéseket. Ebben a tanulmányban amellett érveltem, hogy a pontosabb megértés érdekében ezeket a kérdéseket ki kell emelni a magyar politikai diskurzus polarizált teréből. A kormányzati narratívában kétségkívül ellenségképző funkciót tölt be a "genderezés", amit a kormány kritikusai joggal kifogásolnak a demokratikus normák és a kisebbségek méltósága melletti kiállás nevében. Azonban a magyar kontextustól függetlenül is vizsgálhatóak - és vizsgálandóak - az utóbbi 6-8 év nemzetközi szintű történései a "gender" fogalmára hivatkozó politikai törekvéseket illetően. A németországi nemi önmeghatározási törvénytervezet, valamint annak aktuális vitája - amely nem illeszkedik a kulturálisan progresszív kontra konzervatív törésvonalra -kapcsán vetettem fel néhány szempontot a kérdés tétjeivel kapcsolatban.
Magyarországon pedig legalább három szempontból van politikai tétje ennek a vitának.
Az első, hogy értsük, mire reagál a kormányzó jobboldal. Amint láttuk, ezek a jelenségek léteznek, ezért ezeket eltagadni vagy teljességgel a kormánypropaganda termékének tartani nem szerencsés, mert
- 30/31 -
könnyen ellenőrizhető a tévedés. Hogy a kormány, valamint a kormányhoz köthető agytrösztök és média apokaliptikusnak láttatja a nyugati trendeket, illetve azt állítja, hogy ebből csak a magyar kormány kínál kiutat, miközben az ellenzék importálná az apokalipszist - ez politikai kommunikáció. Ezzel igazolja a mi-ők szembeállítást, valamint az antidemokratikus gyakorlatokat, például a tudomány szabadságába való beavatkozást vagy a szexuális és nemi kisebbségek megbélyegzését, a mellettük kiállók hazaárulónak nyilvánítását. Azonban, ahogy a 2022. áprilisi ún. gyermekvédelmi népszavazás eredményei[120] mutatták, a Fidesz és a Mi hazánk szavazótáborán túl is van fogadókészség ezekre az üzenetekre. Ha figyelembe vesszük a Nyugat-Európában és Észak-Amerikában zajló folyamatokat, akkor az talán közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük az emberek választói döntéseit. Amellett érveltem, hogy a nemi önmeghatározás kérdései túlmutatnak a polarizált magyar politikai valóságon, és érdemes észrevenni a kérdéskör problematikus elemeit - liberális, baloldali, melegjogi, nőjogi alapról. Már csak azért is, hogy ne monopolizálhassa a témát a jobboldal, ne kiálthassa ki magát az aggodalmak egyedüli képviselőjének, komolyan vevőjének, megszólaltatójának.
A jobboldali politika, illetve annak mélyebb megértéséhez, hogy hogyan és miért rezonálnak a jobboldal üzenetei, árnyaltabb megközelítésre van tehát szükség a befogadás kontra kirekesztés keretnél. A második ok, amiért ezeknek a vitáknak van tétje Magyarországon, az az, hogy anekdotikus ismeretek szerint a nyugati jelenségek már megérkeztek hozzánk is, és számos terepen jelen vannak: a kormánytól független sajtó bevett gyakorlatában - abban, hogy az angol nyelvű médiából egyszerűen magyarra fordított "progresszív" cikkeket közölnek, kontextualizálás és kritika nélkül -; leszbikusok tapasztalataiban, akik felé elvárássá vált, hogy a nők számára fenntartott közösségi és személyes tereikben transz nőknek is helyt adjanak; kamaszokat nevelő szülők tapasztalataiban, akiknek a gyerekei transz és nem bináris identitásokat vesznek fel, nem függetlenül a közösségimédia-használatuktól; pszichológusok tapasztalataiban, akik a gyerek- vagy felnőttpraxisukban az utóbbi években gyakrabban találkoznak a jelenséggel, és akik dilemmával küzdenek, bizonytalanok, hogy a pácienseiknek azzal segítenek-e inkább, ha affirmálják a nemi identitásukat, vagy ha a terápiás folyamatot nyitott végűnek tekintik, amelynek során feltehetőek kérdések a páciens múltjával és az identitásválasztás okaival kapcsolatban is. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban Magyarországon eddig még nem születtek kutatások - ez a következő évek feladata lehet. Mindezek alapján azonban óvatosan megfogalmazható, hogy nem lehet az előbbi kérdéseket lesöpörni azzal, hogy "itt, Orbán Magyarországán más problémáink vannak", ugyanis az USA -vagy tágabban a Nyugat - kulturális hegemóniája, a sorozatoktól a TikTokon át a Twitterig és a kormányfüggetlen média gyakorlatáig, befolyásolja a kulturális mintákat, értelmezéseket, valamint a kívánatos, Orbán utáni világra vonatkozó víziókat.
És végül, a harmadik ok is ez utóbbihoz kapcsolódik. A jelenlegi politikai erőviszonyokat tekintve nyilván nem kell tartani attól, hogy túlságosan progresszív LMBTQ-követelések öltsenek testet a szakpolitika terén Magyarországon. Azonban a jövő alakításában részt venni kívánó pártoknak és mozgalmaknak érdemes volna - szemben a 2022 őszén ellenzéki képviselőkből alakult LMBTQ-képviselőcsoport eddig látható tevékenységével,[121] és a magyarországi Amnesty International nyugati lózungokat másoló gyakorlatával[122] - hosszabb távon kialakítania egy kiérleltebb álláspontot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, ami túlmutat az Orbán-ellenességen és a kisebbségek megbélyegzésének ellenzésén mint kereten, és ami számot vet a nyugati tapasztalatokkal a jogok ütközésével kapcsolatban. Reményre ad okot, hogy a nyugati országokban is történnek ellentétes mozgások: például felülvizsgálják nemi identitásra szakosodott klinikák gyakorlatát Svédországban és Angliában, miután azzal a váddal kellett szembenézniük ezeknek az intézményeknek, hogy túl könnyen terelik a medikális nemváltás útjára a nemi diszfóriás kamaszokat. A skót és a német viták is arra engednek következtetni, hogy a folyamat nem egyenes irányú; a legradikálisabb követeléseknek határt szab az egyéb baloldali és liberális mozgalmak szervezett ellenállása. Vagyis elképzelhető, hogy mire Magyarországon más erők lesznek hatalmon, addigra a nyugati helyzet is változik, és a nemi önmeghatározással kapcsolatban legaggasztóbb jelenségek akkora már, úgymond, lefutnak, és megszólalhatnak a kritikus hangok, illetve hallhatóbbá válnak az árnyaltabb szempontok is, a nemzetközi nyomás pedig emiatt végül csökken.
Az Orbán-rezsim egy gyűlöletpolitikára is építő politikai rezsim. Ez a magyar valóság, ebből nem tu-
- 31/32 -
dunk kiidentifikálódni, ezért nem érdemes a nyugati vitákat úgy lefolytatni nálunk, mintha itt is ugyanazok lennének a tétek. Amellett érveltem azonban, hogy érdemes ezeket a vitákat először is ismerni, továbbá nem feltétlenül - vagy nem kizárólag - a magyar viszonyokon és a magyar kormánykoalícióval kapcsolatos értékítéletünkön keresztül megítélni, mert ez a morális pozíció sok mindent elfedhet a szemünk elől. A nemi identitással kapcsolatos viták nagyon szerteágazóak, a demokratikus tétek pedig nagyok a nyugati országokban - még ha máshogyan is, mint a jelenlegi Magyarországon. ■
JEGYZETEK
[1] A törvényjavaslat a jogi nemváltoztatás lehetőségének életkori határát 18-ról 16 éves korra csökkentené; kimondaná, hogy a jogi nemváltoztatáshoz többé nem szükséges nemi diszfóriát megállapító pszichiátriai diagnózis; továbbá, a javaslat szerint a kérelmezőnek a korábban meghatározott két év helyett csupán három hónapig (16-17 évesek esetén hat hónapig) lenne szükséges a választott nem szerint élnie. A törvényjavaslat szövege elérhető: https://www.parliament.scot/-/media/files/legislation/bills/s6-bills/gender-recognition-reform-scotland-bill/stage-3/bill-as-passed.pdf. A skót kormány a törvényjavaslat kapcsán információs oldalt hozott létre: https://www.gov.scot/publications/gender-recognition-reform-scotland-bill-more-information/.
[2] Lásd pl.: Debbie Jackson: Why did Nicola Sturgeon resign as first minister? BBC News, 2023. február 16., https://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-64661974.
[3] Lásd pl.: David Mac Dougall: Finland passes new, progressive trans rights laws on gender recognition, Euronews, 2023. február 1., https://www.euronews.com/2023/02/01/finland-passes-new-progressive-trans-rights-laws-on-gender-recognition.
[4] Lásd pl.: AFP/The Local: Confirmed: Spain's gender self-determination law to come into force, The Local, 2023. február 16., https://www.thelocal.es/20230216/confirmed-spains-gender-self-determination-law-comes-into-force/. A spanyol törvény főbb pontjai: 18 éves korról leszállítja a jogi nemváltás lehetőségét 16 éves korra; engedélyezi a nem jogi megváltoztatását pszichiátriai igazolás és két évnyi előzetes hormonkezelés nélkül (14-16 évesek esetén szülői beleegyezés szükséges a jogi nemváltáshoz; amennyiben a szülők nem egyeznek bele, a kiskorú jogi útra terelheti a konfliktusát a szüleivel vagy jogi képviselőjével); a kérvény benyújtásának időpontjától számított három hónapra csökkenti a várakozási időt; a pszichológusok számára csakis az affirmatív megközelítés alkalmazását engedélyezi (minden más megközelítést "a nemi identitás megváltoztatására irányuló konverziós terápiának" minősít a törvény); valamint pénzbüntetést helyez kilátásba azok számára, akik nem tartják tiszteletben mások választott nemét - Proyecto de Ley para la igualdad real y efectiva de las personas trans y para la garantía de los derechos de las personas LGTBI. (121/000113), https://www.congreso.es/busqueda-de-iniciativas?p_p_id=iniciativas&p_p_lifecycle=0&p_p_state=normal&p_p_mode=view&_iniciativas_mode=mostrarDetalle&_iniciativas_legislatura=XIV&_iniciativas_id=121%2F000113.
[5] A tanulmány ezen része a 2022 őszén megjelent monográfiám - Kováts Eszter: Genderőrületek Németországban és Magyarországon, Budapest, Napvilág Kiadó, 2022 - vonatkozó fejezetének (129-132, 134-140) rövidített, illetve a kézirat 2022. augusztusi befejezése óta történtekkel bővített változata.
[6] Gesetz zur Änderung der in das Geburtenregister einzutragenden Angaben vom 18. Dezember 2018 (Bundesgesetzblatt I, Seite 2635), https://www.bgbl.de/xaver/bgbl/start.xav?startbk=Bundesanzeiger_BGBl&start=//*%5B@attr_id=%27bgbl118s2635.pdf%27%5D#__bgbl__%2F%2F*%5B%40attr_id%3D%27bgbl118s2635.pdf%27%5D__1684350737693. A négy lehetőséget a személyi állapotról szóló törvény (Personenstandgesetz) 22.§/3. sorolja fel: https://www.gesetze-im-internet.de/pstg/__22.html; az interszexek státuszát, valamint nem- és névváltoztatását pedig ugyanennek a törvénynek a 45b paragrafusa szabályozza: https://www.gesetze-im-internet.de/pstg/__45b.html.
[7] Beschluss vom 10. 10. 2017 - 1 BvR 2019/16, https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2017/10/rs20171010_1bvr201916.html.
[8] Gesetz über die Änderung der Vornamen und die Feststellung der Geschlechtszugehörigkeit in besonderen Fallen (Transsexuellengesetz - TSG): "Transsexuellengesetz vom 10. September 1980 (BGBl. I S. 1654), das zuletzt durch Artikel 2 Absatz 3 des Gesetzes vom 20. Juli 2017 (BGBl. I S. 2787) geändert worden ist", https://www.gesetze-im-internet.de/tsg/BJNR016540980.html.
[9] Beschluss des Ersten Senats vom 11. Januar 2011 - 1 BvR 3295/07, https://www.bundesverfassungsgericht.de/SharedDocs/Entscheidungen/DE/2011/01/rs20110111_1bvr329507.html.
[10] Gesetz zur Einführung des Rechts auf Eheschliefiung für Personen gleichen Geschlechts, BGBI. I. S. 27872788, https://www.bgbl.de/xaver/bgbl/text.xav?SID=&tf=xaver.component.Text_0&tocf=&qmf=&hlf=xaver.component.Hitlist_0&bk=bgbl&start=%2F%2F*%5B%40node_id%3D%27942916%27%5D&skin=pdf&tlevel=-2&nohist=1&sinst=EB3A373F.
[11] Sabine Menkens: Kulturkampf um das Transsexuellen-Gesetz, Die Welt, 2021. március 11., https://www.welt.de/politik/deutschland/plus227868509/Geschlechtsidentitaet-Kulturkampf-um-das-Transsexuellen-Gesetz.html.
- 32/33 -
[12] Lásd pl.: http://fairplayfuerfrauen.org/gesetzentwuerfe-fdp-und-gruene/.
[13] Bündnis 90 - Die Grünen: "... zu achten und zu schützen..." Veränderung schafft halt. Grundsatzprogramm, 2020, 56, https://cms.gruene.de/uploads/documents/20200125_Grundsatzprogramm.pdf.
[14] Bündnis 90 - Die Grünen: Deutschland. Alles ist drin. Bundestagswahlprogramm 2021, 193, https://cms.gruene.de/uploads/documents/Wahlprogramm-DIE-GRUENEN-Bundestagswahl-2021_barrierefrei.pdf
[15] Die Linke: Zeit zu handeln! Für soziale Sicherheit, Frieden und Klimagerechtigkeit. Wahlprogramm zur Bundestagswahl 2021, 109, https://www.die-linke.de/wahlen/wahlprogramm-2021/.
[16] SPD: Aus Respekt vor deiner Zukunft. Das Zukunftsprogramm der SPD, 2021, 44, https://www.spd.de/fileadmin/Dokumente/Beschluesse/Programm/SPD-Zukunftsprogramm.pdf.
[17] FDP: Nie gab es mehr zu tun, 2021, 42, https://www.fdp.de/programm2021.
[18] Koalitionsvertrag zwischen SPD, Bündnis 90 / Die Grünen und FDP: Mehr Fortschritt wagen für Freiheit, Gerechtigkeit und Nachhaltigkeit, 2021, 119, https://www.bundesregierung.de/breg-de/service/gesetzes-vorhaben/koalitionsvertrag-2021-1990800.
[19] Eckpunkte des Bundesministeriums für Familie, Senioren, Frauen und Jugend und des Bundesministeriums der Justiz zum Selbstbestimmungsgesetz. 2022. június 30., https://www.bmfsfj.de/resource/blob/199382/3ca564087d19553bdddb4312bfa1c498/20220630-selbstbestimmungsgesetz-eckpunkte-data.pdf.
[20] A medikális nemváltás folyamatáról és országonként eltérő szabályozásáról magyar nyelven jó áttekintést nyújtanak Laky Zoltán újságíró cikkei: Laky Zoltán: Nyugaton átoperálják a gyerekeket? 18 kérdés és válasz a nemváltó kiskorúakról, Válasz Online, 2021. július 26., https://www.valaszonline.hu/2021/07/26/transznemuseg-gender-lmbtq-orban-nepszavazas/; Laky Zoltán: Gyermekvédelmi lázban ég az amerikai jobboldal is - de ott ennek tényleg tétje van, Válasz Online, 2022. április 27., https://www.valaszonline.hu/2022/04/27/gyermekvedelem-egyesult-allamok-lmbtq-nemvaltas-florida/.
[21] Jeja Klein: Geplantes Selbstbestimmungsgesetz enttäuscht Hoffnungen. Queer.de, 2022. június 30., https://www.queer.de/detail.php?article_id=42474.
[22] Vorstellung des Eckpunktepapiers zum Selbstbestimmungsgesetz. 2022. június 30., https://www.youtube.com/watch?v=_wF9mCQgF4Q.
[23] A csillagos megjelölés arra utal, hogy női, férfi és egyéb nemű jogászok fórumáról van szó. Az úgynevezett genderigazságos nyelvvel kapcsolatos németországi vitákhoz lásd Kováts (5. vj.) 142-155.
[24] Az eset kapcsán 2022. július 14-én zajlott a nyilvános vita a Humboldt Egyetemen többek között Bettina Stark-Watzinger szövetségi miniszter, Peter Frensch, az egyetem elnöke, valamint Rüdiger Krahe, a PhD-hallgató (Marie-Luise Vollbrecht) témavezetőjének részvételével, amelyen én is részt vettem, és jegyzeteket készítettem. Vollbrecht a vitán nem vett részt. Frensch azzal érvelt az előadás lemondása (elhalasztása) indoklásaként, hogy nem tudták volna a rendezvény látogatóinak biztonságát szavatolni a tiltakozók és az ellentiltakozók esetleges összecsapása esetén. Stark-Watzinger amellett érvelt, hogy - bár ő, a pártjához (az FDP-hez) hasonlóan egyetért a nemi önmeghatározási törvénnyel, de a tudomány szabadságát meg kell óvni, és nem szabad, hogy aktivisták szabják meg, hogy mit szabad mondani, és mit nem. Krahe többek között azzal érvelt, hogy bár az ember nemi binaritása nem témája a témavezetettje disszertációjának, azonban az, amiről beszélni szándékozott, megtalálható minden biológiakönyvben. A nyilvános vita programját lásd: https://www.hu-berlin.de/de/pr/nachrichten/juli-2022/nr-22711-1.
[25] A progresszív aktivizmusban elterjedt meghatározás a brit LMBT-szervezet, a Stonewall definíciója (vagy annak valamilyen változata), amely így hangzik: "félni valakitől vagy nem kedvelni valakit, azon tény miatt, hogy transz; ennek körébe tartozik az illető nemi identitásának tagadása, illetve az elzárkózás annak elfogadásától" ("the fear or dislike of someone based on the fact they are trans, including denying their gender identity or refusing to accept it"). Ez a nagyon tág definíció nemigen hagy teret a transzjogi aktivizmus követeléseivel kapcsolatos vitáknak, ugyanis bármilyen fenntartás könnyen transzfóbiának minősülhet.
[26] ZDF Magazin Royale, 2022. december 2., https://www.zdf.de/comedy/zdf-magazin-royale/zdf-magazin-royale-vom-2-dezember-2022-100.html.
[27] Turds, ejts "tördsz": rájátszás a TERF (trans-exclusionary radical feminist - "transzkirekesztő radikális feminista), ejtsd "törf", megjelölésre, amellyel nemcsak a radikális feministákat illetik: bárki megkaphatja - függetlenül attól, hogy (radikális) feminista-e -, aki kritikát fogalmaz meg a transzjogi aktivizmus kurrens követeléseivel kapcsolatban. Lásd: Debra Soh: A gender vége. Nemek és identitások mítoszai társadalmunkban, valamint leleplezésük (ford. Horváth Judit), Budapest, Századvég Kiadó, 2022, 181; Kathleen Stock: Material Girls. Why Reality Matters for Feminism, London, Fleet, 2021, 31.
[28] Marco Buschmann: "Wenn sich die Welt verändert, muss sich die Politik auch verändern" (Hannah Bethke és Lisa Caspari interjúja), Die Zeit, 2023. január 6., https://www.zeit.de/politik/deutschland/2023-01/marco-buschmann-selbstbestimmungsgesetz-atomkraft-silvesternacht-interview/komplettansicht.
- 33/34 -
[29] A szerkesztett kötet - Takács Judit (szerk.): A lélek műtétei. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005 -négy részből áll: Solymár Bence kutatásáról szóló beszámoló, "A transzszexuális beteg" címmel, amely tíz transzneműekkel foglalkozó szakemberrel készült interjún alapszik (14-54); ezt követi a leghosszabb rész, Takács Judité, aki a tizenhét transznemű személlyel készült interjún alapuló kutatását foglalja össze "A transzszexuális emberek útjai - Transzszexuális élettapasztalatok interjúk tükrében" címen (55-150); majd cikkfordítások következnek angolból; a kötet végén egy transzneműek körében végzett kérdőíves kutatás összefoglalója található. Az alábbiakban Solymár és Takács kutatásaiból idézek.
[30] Uo., 9-10.
[31] A tanulmány ezen része a közelmúltban megjelent monográfiám egyik gondolatmenetén alapul: Kováts (5. vj), 285-289.
[32] Anne Fausto-Sterling: The Five Sexes: Why Male and Female Are Not Enough, Sciences, 1993. márciusáprilis, 20-24.
[33] Leonard Sax: How common is intersex. A response to Anne Fausto-Sterling, Journal of Sex Research, 2002/3, 174-178; Colin Wright: Sex is Not a Spectrum, Reality's last stand, 2021. február 1., https://www.realityslaststand.com/p/sex-is-not-a-spectrum.
[34] Egy orvosi folyóirat biológus szerzői ezt így fogalmazzák meg: "Azt állítani a biológiai nemről, hogy sem nem állandó, sem nem bináris, teljességgel tudománytalan - két biológiai nem van, nőnem és hímnem, és az emberek esetében a biológiai nem megváltoztathatatlan (a nemi fejlődési rendellenességek nagyon ritkák, és nem eredményeznek további biológiai nemeket)." - Emma Hilton - Pam Thompson - Colin Wright - David Curtis: The reality of sex, Irish Journal of Medical Science, 2021, https://doi.org/10.1007/s11845-020-02464-4.
[35] Sőt, azt állítani, hogy a magasabb hangú, keskenyebb vállú férfiak kevésbé volnának férfiak, mint a mélyebb hangúak és szélesebb vállúak; vagy hogy a nagyobb mellű, szélesebb csípőjű nők inkább volnának nők, mint a kisebb mellű, keskenyebb csípőjű társaik, kifejezetten szexista álláspontnak tekinthető. Lásd: Wright (30. vj.).
[36] A biológiai nemi sajátosságokat kutató Zach Elliott biológus összeállított egy nyilvánosan elérhető mappát, benne 40 publikált tudományos cikkel, amelyek a biológiai nem evolúciójáról szólnak, illetve arról, hogy miért tartható fenn az az állítás, miszerint kettő (és nem több) biológiai nem van: https://www.dropbox.com/scl/fi/av2o9ln7rgc9tps0yftm6/Evolution-of-Sex.zip?rlkey=1jbg25vja947mbc8rzqsnp9p9&e=1&dl=0.
[37] Rogers Brubaker: Trans. Gender and Race in an Age of Unsettled Identities, Princeton University Press, 2016, 135.
[38] Alison Assiter - Maria J. Binetti: A postmodern Post-feminism without Women, Feminist Dissent, 2020/5, 204-241, 210.
[39] Stock (27. vj.); Wright (33. vj.).
[40] Hraskó Gábor: Még a biológia szerint sem olyan szimpla a világ, hogy valaki férfi vagy nő és kész, Magyar Narancs, 2018. augusztus 16., https://magyarnarancs.hu/hamis_dilemma/meg-a-biologia-szerint-sem-olyan-szimpla-a-vilag-hogy-valaki-ferfi-vagy-no-es-kesz-113043.
[41] Takács Judit: A transzszexuális emberek útjai -transzszexuális élettapasztalatok interjúk tükrében, in A lélek műtétei, szerk. Takács Judit, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005, 55-150, 64-65.
[42] Solymár Bence: A transzszexuális beteg, in A lélek műtétei, szerk. Takács Judit, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2005, 14-54, 14.
[43] Holly Lawford- Smith: Gender-Critical Feminism, Oxford University Press, 2022; Stock (27. vj.); Assiter-Binetti (38. vj.) 217, 225.
[44] Helen Joyce: Trans. When Ideology Meets Reality, One-world Publications, 2021.
[45] A gyerekek, illetve a serdülők esete külön tanulmányt érdemelne, itt csak három szempontot vetnék fel. Elsőként említeném, hogy egy gyerek nemi identitása (vagyis annak tudása, hogy fiú-e vagy lány) körülbelül 7 éves korra szilárdul meg; ezt megelőzően a gyerekek, ha nem szeretik a saját nemüknek sztereotipikusan megfelelő játékokat vagy öltözködést, teljesen őszintén azt hihetik magukról, hogy a másik nembe tartoznak - lásd Soh (27. vj.) 236. Óvodáskorú gyerekek ilyen jellegű deklarációi alapján elfogadni az "új nemi identitásukat" legalábbis felelőtlenségnek tűnik. Második szempontként említeném, hogy gyerekek esetében különösen körültekintőnek kell lenni, hiszen az agyuk még fejletlen ilyen horderejű kérdéseket mérlegeléséhez, és esetükben különösen fennáll annak az esélye, hogy bizonyos élethelyzetekre úgy reagálnak, hogy a másik nembe "szeretnének" tartozni (például egy ellentétes nemű kistestvér születésekor - vagy ami például súlyosabb, szexuális abúzus elszenvedése esetén). A harmadik szempont, amit felvetnék, pedig az, hogy a gyermekkori-kamasz-kori nemi diszfóriát a különböző kutatások alapján a gyerekek 80-95%-a természetes úton kinövi, mégpedig pont a pubertás lezajlásának köszönhetően; míg ha pubertásblokkolókat, majd ellentétes nemi hormonokat kapnak, akkor szinte 100% az esélye, hogy folytatják a tranzíciót, vagyis óvakodni kell attól, hogy olyan útra terelődjön egy a diszfóriával élő gyerek, illetve kamasz, amiről nehéz letérni - lásd Soh (27. vj.); Lawford-Smith (43. vj.) 99-100. Nagyon komplex és érzékeny kérdésekről van szó, amelyek leginkább a pszichológia - azon belül a fejlődéslélektan -, illetve az orvostudomány hatáskörébe tartoznak, ezért különösen aggasztó, ha a
- 34/35 -
társadalmi közbeszéd elvágólagos ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és a gyerekeket-kamaszokat, valamint a szülőket és a segítő szakembereket is nyomás alá helyezi.
[46] Stock (27. vj.) 11-12.
[47] Stock (27. vj.) 112-127.
[48] Uo. 127-135.
[49] Jellemzően a műtétileg kialakított vagina esetében nagyobb az esély erre, mint a műtétileg kialakított pénisz esetében. Dr. Balajthy Tibor, nemi átalakító műtéteket végző plasztikai sebész előadása a Magyar Pszichiátriai Társaság 8. webináriuma keretében, amelynek a témája: "Fiú vagyok vagy lány vagyok? Van-e segítség a lélekre és a testre?" 2021. február 23., https://www.doki.net/tarsasag/pszichiatria/hirek.aspx?&nid=103150&cid=32.
[50] Ezzel nem állítom, hogy el kellene látniuk, vagyis azt, hogy utódnemzési képesség nélkül ne lenne valaki nő vagy férfi, de azt igen, hogy egy reproduktív korú nő vagy férfi veleszületett nemi szervei jellemzően alkalmasak az utódnemzésre, míg a nemi átalakító műtéten átesettek nem nyerhetik el a célnem utódnemzési funkcióit.
[51] Wright (33. vj.).
[52] Barbara J. Risman - Kristen Myers - Ray Sin: Limitations of the Neoliberal Turn, in Gender Theory: (Re) Turning to Gender as a Social Structure. Gender Reckonings - New Social Theory and Research, eds. James W. Messerschmidt - Patricia Yancey Martin - Michael A. Messner - Raewyn Connell, NYU Press, 2018, 178-189, 184.
[53] Brubaker (37. vj.) 136-137.
[54] Bánhidi Emese: Ónodi Adél: Orbán Viktor zavarodott és nincs elég intelligenciája. 168.hu, 2021. július 2., https://168.hu/itthon/onodi-adel-orban-viktor-zavarodott-es-nincs-eleg-intelligenciaja-207378.
[55] Lásd pl. Solymár (vj. 42.).
[56] Judith Suissa - Alice Sullivan: The Gender Wars, Academic Freedom and Education, Journal of Philosophy of Education, 2021/1, 55-82, https://doi.org/10.1111/1467-9752.12549.
[57] Kováts Eszter: Only! know my gender - The individualist turn in gender theory and politics, and the right-wing opposition, Intersections. East European Journal of Society and Politics, 2022/2, 110-127, https://intersections.tk.hu/index.php/intersections/article/view/448.
[58] Stock (27. vj.).
[59] Soh (27. vj.) 147.
[60] Lawford-Smith (43. vj.) 99, 102.
[61] Soh (27. vj.) 147-148.
[62] Joyce (44. vj.) 284.
[63] Napvilág Kiadó: Kováts Eszter Genderőrületek Németországban és Magyarországon című kötetének bemutatója, Lumen Kávézó, 2022. október 6. Résztvevők: Kováts Eszter, Kiss Viktor, Mészáros György, Nógrádi Noá. Moderál: Balogh Lídia. https://youtu.be/sqaCXmtUMpM
[64] "A kutatások rámutattak, hogy amikor valaki szembenéz egy másikkal, az agy a másodperc töredéke alatt automatikusan rögzíti a nemére vonatkozó információkat. Irreális az az elképzelés, hogy nem tudjuk - vagy nem kellene tudnunk - megmondani egy személy nemét a megjelenése vagy a társadalmi nemi önkifejezése alapján." Soh (27. vj.) 92-93.
[65] Stock (27. vj.). Akikre pedig korábban a nő és férfi szavakat használtuk (vagyis a biológiai nőkre, illetve férfiakra), azokra nemtelenítő kifejezések kezdtek el terjedni, az angolban például a "menstruátor" (menstruator), "terhes személy" (pregnantperson), "méhnyakkal/prosztatával bíró személy" (cervix-owner, prostata-owner).
[66] Angela Nagle: Kill All Normies. Online Culture Wars from 4chan and Tumblr to Trump and the Alt-Right. Winchester/Washington Zero Books, 2017.
[67] Uo. 70.
[68] Takács (29. vj.) 63.
[69] A Transzvanilla Egyesület szerint márpedig teljesen legitim az, ha "a nemed percenként, óránként, naponta esetleg évente más és más", és egy biztonságos világban "[n]em érdekelne senkit, milyen gyakran váltogatnád a neved, nemed, identitásod, önkifejezésed illetve stílusod". https://ttransvanilla.hu/informaciok/genderqueer/genderqueer-identitasok.
[70] Lásd pl. Alona Ferber: Judith Butler on the culture wars, JK Rowling and living in "anti-intellectual times", The New Statesman, 2020. szeptember 2., https://www.newstatesman.com/long-reads/2020/09/judith-butler-culture-wars-jk-rowling-living-anti-intellectual-times.
[71] Lásd pl. Andrea Trumann: Von der Dekonstruktion der Identität hin zu ihrer Verfestigung. Eine Auseinandersetzung mit Judith Butler und ihren Adept*innen, in: materializing feminism. Positionierungen zu Ökonomie, Staat und Identität, Hg. Friederike Beier - Lisa Yashodara Haller - Lea Haneberg). Münster, UNRAST Verlag, 2018, 119-140.
[72] Till Randolf Amelung: Transaktivismus gegen Radikalfeminismus. Gedanken zu einer Front im digitalen Kulturkampf, Berlin, Querverlag, 2022, 23.
[73] Till Randolf Amelung: Auch du darfst Opfer sein, Jungle World, 2019. november 28. https://www.jungle.world/artikel/2019/48/auch-du-darfst-opfer-sein?page=all.
[74] Alice Schwarzer - Chantal Louis (Hg.): Transsexualität. Was ist eine Frau? Was ist ein Mann? Eine Streitschrift, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2022.
[75] Till Randolf Amelung: Zwischen allen Fronten [Chantal Louis interjúja)], in Transsexualität. Was ist eine Frau? Was ist ein Mann? Eine Streitschrift, Hg. Alice
- 35/36 -
Schwarzer - Chantal Louis, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2022, 73-83, 77.
[76] Lawford-Smith (43. vj.) 171.
[77] Rebecca Reilly-Cooper: Gender is not a spectrum, Aeon, 2016. június 28., https://aeon.co/essays/the-idea-that-gender-is-a-spectrum-is-a-new-gender-prison.
[78] Uo.
[79] Kováts (57. vj.); Koschka Linkerhand: Treffpunkt im Unendlichen. Das Problem mit der Identität, in Beifireflexe, Kritik an queerem Aktivismus, autoritären Sehnsüchten, Sprechverboten, Hg. Patsy L'Amour laLove, Berlin, Querverlag, 2017, 52-60; Elvira Salonas: Geschlecht als Wille und Design. Zur Kritik an der queeren Multiplikation von Geschlechtsidentitäten, in: Feministisch streiten. Texte zu Vernunft und Leidenschaft unter Frauen, Hg. Koschka Linkerhand, Berlin, Querverlag, 2018, 188-202.
[80] Jonathan Haidt - Greg Lukianoff: The Coddling of the American Mind, The Atlantic. 2015. szeptember, https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2015/09/the-coddling-of-the-american-mind/399356/
[81] Illetve, cáfolható az az érvelés is, miszerint Európában a biológia tudományának kialakulásához, esetleg a kapitalizmus megjelenéséhez kötődik a két nem megkülönböztetése.
[82] Susanne Schröter: FeMale - Über Grenzverläufe zwischen den Geschlechtern, Frankfurt am Main, S. Fischer Verlag, 2002.
[83] Susanne Schröter: Transgender in anderen Kulturen, in Transsexualität. Was ist eine Frau? Was ist ein Mann? Eine Streitschrift, Hg. Alice Schwarzer - Chantal Louis, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2022, 188-194, 193.
[84] Ezekről hosszan írok a közelmúltban megjelent könyvemben: Kováts (5. vj.).
[85] A gender kifejezésnek a queerelméletből a politikába bekerült értelmezése szerint a "gender mint társadalmi konstrukció" elgondolás nem a két (biológiai) nemre vonatkozó aktuális társadalmi elvárásrendszert jelenti, hanem a biológiai és a társadalmi nem egymástól való merev elválasztásának, illetve eleve a nem meghatározásának, a két nem közötti határhúzásnak a megkérdőjelezését.
[87] Brian élete (Monty Pythons Life of Brian), rend. Terry Jones, 1979.
[88] Lawford-Smith (43. vj.) xii.
[89] Elena Louisa Lange - Joshua Pickett-Depaolis - Jane Clare Jones: The meaning of "Gender" in Current Debates of the Left. A Discussion between Elena Louisa Lange, Joshua Pickett-Depaolis, and Clare Jones, in The Conformist Rebellion. Marxist Critiques of the Contemporary Left, eds. Elena Louisa Lange - Joshua Pickett-Depaolis, Lanham, MD - Boulder, CO - New York - London, Rowman & Littlefield, 2022, 43-58, 45.
[90] Alexander Korte, gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáter, a témában rendszeresen nyilatkozik Németországban a kritikusok oldalán. Egy interjúban például azt nyilatkozta, hogy a nemi identitás problematikus fogalom, főleg azáltal, hogy "veleszületettnek" van állítva - emiatt azok a szakemberek, akik identitásképződéssel foglalkoznak, nem érzik magukénak. Az emberi identitás ugyanis nem valami eleve adott dolog, ami már a bölcsőben is ott van, illetve nem is statikus: a felnövekedés során - a tanulás, a kapcsolatok, a testtel történő dolgok révén - alakul ki. Lásd: Alexander Korte: "Wir wissen nicht, was wir da anrichten" [Chantal Louis interjúja], in: Transsexualität. Was ist eine Frau? Was ist ein Mann? Eine Streitschrift, Hg. Alice Schwarzer - Chantal Louis, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2022, 109-118, 110.
[91] Brubaker (37. vj.); Risman et al. (52. vj.), Stock (27. vj.).
[92] Gudrun-Axeli Knapp: Mut zur Kontroverse! Feministische Kritik zwischen Antigenderismus und akademischer Spezialisierung, in: materializing feminism. Positionierungen zu Ökonomie, Staat und Identität, Hg. Friederike Beier - Lisa Yashodara Haller - Lea Hane berg, Münster, UNRAST Verlag, 2018, 19-38. Ez hosszabb kifejtést igényelne, itt most csak röviden utalok arra, hogy a queer-elmélet (valamint az azon alapuló gyakorlati követelések, illetve intézkedések filozófiája) szerint a kategóriák, illetve fogalmak nem az igazságtalanságok leírására szolgáló nyelvi eszközök, hanem részben maguk a fogalmak minősülnek felelősnek az igazságtalanságokért. Ugyanis minden egyértelmű meghatározás kizárásokon alapul (azon, hogy mi nem tartozik bele az adott kategóriába), a kategóriák destabilizálásával, elmosásával pedig - a queer-elmélet szerint - magukat az egyenlőtlenségeket is felszámolhatnánk. Ez egy fundamentális ellentét a queer alapon gondolkodók és a velük szemben állók között. Ez adja a gender studies-on belüli különbségek alapját a fókuszt illetően: vannak olyanok a gender studies művelői között, akik a nők és férfiak (mint a tudományon-elméleten kívüli világban létező entitások) közötti viszonyokat vizsgálják, valamint olyanok, akik a két nem közti különbségtételre, illetve a kategóriákat létrehozó és fenntartó, általuk elnyomónak minősített diskurzusokra kíváncsiak. Nézetem szerint fogalmakat alkotni önmagában nem kirekesztő, hierarchikus aktus, hanem szükségszerű emberi kognitív tevékenység. Kathleen Stock és Holly Lawford-Smith filozófusok a kategóriák védelmében mutatnak rá arra, hogy a férfi-nő megkülönböztetés - bár történetileg valóban eltúlozták, és az egyenlőtlenségek igazolására használták - önma-
- 36/37 -
gában nem tartalmaz hierarchizáló mozzanatot, hanem pusztán fogalmi - értékítélet nélküli - megkülönböztetésről van szó; lásd: Stock (27. vj.) 61; Lawford-Smith (43. vj.) 30-31.
[93] Lásd pl. Antoni Rita: "A közös ellenség mégiscsak a patriarchátus" - Interjú Dr. Barát Erzsébettel, Társadalmi Nemek Tudománya Interdiszciplináris e-Folyóirat, 2020/2, 184-201, https://ojs.bibl.u-szeged.hu/index.php/tntef/article/view/34177.
[94] Lásd Kováts (5. vj.).
[95] Ez az alfejezet a közelmúltban megjelent könyvem egyik gondolatának a szerkesztett és kibővített változata, Kováts (5. vj.) 281-283.
[96] Barát Erzsébet: Gender-ideológia kontra feminista ideológiakritika, in: Nőképek kisebbségben. Tanulmányok a kisebbségben (is) élő nőkről, szerk. Bolemant Lilla, Pozsony, Phoenix PT, 2015, 49-54, 50.
[97] Uo.
[98] Donna Haraway: Situated Knowledges: The Science Question in Feminism and the Privilege of Partial Perspective, Feminist Studies, 1988/3, 575-599.
[99] Barát (96. vj.) 51.
[100] Haraway (98. vj.) 584.
[101] Sarah Speck - Paula Irene Villa: Das Unbehagen mit den Gender Studies. Ein Gespräch zum Verhältnis von Wissenschaft und Politik, Open Gender Journal, 2020. december 18., https://opengenderjournal.de/article/view/141.
[102] Barát (93. vj.).
[103] Assiter- Binetti (38. vj.); Joyce (44. vj.); Schwarzer-Louis (74. vj.); Stock (27. vj.).
[104] Barna Emília - Csányi Gergely - Gagyi Ágnes - Gerőcs Tamás: A rendszerváltozás utáni magyar feminista mozgalom globális, történeti perspektívából, Replika, 2018, 108-109. szám, 241-262; Csányi Gergely - Kováts Eszter: Túl az excelszemléletű feminizmuson. Az interszekcionalitás koncepcionális és politikai kihívásai ma, Társadalmi Nemek Tudománya e-Folyóirat, 2020/1, 39-66.
[105] Kováts (57. vj.); Linkerhand (79. vj.); Risman et al. (52. vj.); Salonas (79. vj.); Trumann (71. vj.).
[106] Balogh (86. vj.) 48.
[107] Speck-Villa (101. vj.).
[108] Kováts Eszter: Konzervatív visszacsapás? 1968 öröksége és a kortárs jobboldali genderellenesség, in: Társadalmi mozgalmak, civil társadalom, emberi jogok, szerk. Antal Attila - Mándi Tibor - Paczolay Péter, ELTE Eötvös Kiadó, 187-201, 2022.
[109] Pl. Suissa-Sullivan (56. vj.).
[110] Uo. 6, 8.
[111] Uo. 3.
[112] Joyce (44. vj.) 4.
[113] Robert Jensen: Critiquing transgender theology: A review ofjanice Raymond's Doublethink, Feminist Current, 2021. december 21., https://www.feministcurrent.com/2021/12/21/critiquing-transgender-theology-a-review-of-janice-raymonds-doublethink/.
[114] Magdalena Grzyb: Did the Woke Movement Hijack Feminism in Poland? Culture Wars Papers, no. 18, (Illiberalism Studies Program, George Washington University), 2022. szeptember 23., https://www.illiberalism.org/did-the-woke-movement-hijack-feminism-in-poland/.
[115] Joyce (44. vj.) 5.
[116] Uo. 224.
[117] Alice Schwarzer 2022-ben az általa társszerkesztett könyvében így fogalmaz: "A szubjektíven érzett társadalmi nem lenne az, ami velünk született, és a biológiai nemünket kell ahhoz igazítanunk. Milyen abszurd! [...] Mi, feministák és más haladók pontosan az ellenkezőjéért küzdünk: azért, hogy a biológiai nem, ami létezik ugyan, ne játszhasson szerepet az ember definiálásában (a nők tudnak ugyan szülni, de ettől még nem »született anyák«), azért állunk ki, hogy a "nőiesség" és a "férfiasság" kategóriáit dekonstruáljuk." - Alice Schwarzer: Transsexualität und Rollenirritation, in Transsexualität. Was ist eine Frau? Was ist ein Mann? Eine Streitschrift, Hg. Alice Schwarzer - Chantal Louis, Köln, Kiepenheuer & Witsch, 2022, 7-20, 13.
[118] Lawford-Smith (43. vj.) 139; Jones-Lange-Pickett-Depaolis (89. vj.) 52-53.
[119] Risman et al. (52. vj.); Stock (27. vj.).
[120] Több százezerrel többen szavaztak a négy kérdésben a Fidesz által propagált "nem" opcióra, mint ahányan a Fidesz-KDNP és a Mi Hazánk listáira szavaztak.
[121] A "Sokszínű Magyarországért" elnevezésű LMBTQ-munkacsoport a szexuális és nemi kisebbségek védelmének jegyében egyelőre, sajnos, az aktuális nyugati lózungok átvételére szorítkozik. Honlapjukon a szószedet például egy aktivista szótár lefordítása magyar nyelvre: https://lmbtq.hu/lmbtq-szavak-a-betuk-mogott/. A "nemi identitás" meghatározása például: "A nemi identitás fejezi ki a személyes érzéseinket arról, hogy férfiak vagy nők vagyunk-e, vagy mindkettő vagy egyik sem, vagy bármely más a nem spektrumról. Időbe telhet rájönni arra, hogy nem olyan nemű vagy, mint amilyennek születésedkor besoroltak és ez a felismerés bármely életszakaszban megtörténhet."
[122] "Annak, ahogyan az állam az egyént neme szerint kategorizálja, az önrendelkezésen kell alapulnia. [...] A transz nők valódi nők. Ünnepeljük a nőket nőnapon úgy, hogy tudatosítjuk, a nők közössége egy interszekcionális, sokszínű csoport, amelynek részét képezi mindenki, aki női identitással rendelkezik ideértve az interszex és transznemű nőket is." - Mihály Eszter: A transz nők is nők, ünnepeljük őket is! Amnesty Blog, 2023. március 8. https://amnesty.444.hu/2023/03/08/a-transz-nok-is-nok-unnepeljuk-oket-is.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző politológus, Bécsi Egyetem.
Visszaugrás
