2012-ben volt 20 éves az európai környezetjog egyik fontos irányelve, az élőhely irányelv[1], amelyik a már jóval előtte megjelent madarak védelmére vonatkozó[2] irányelvvel együtt megteremtette az európai jelentőségű védett élőhelyek, a Natura 2000 hálózatát. A dolog teljességéhez tartozik, hogy időközben - mégpedig 30 év elteltével (!) - a madárvédelmi irányelv is megújult[3], alapvetően nem változtatva annak lényegét, inkább hozzáigazítva azt a változó körülményekhez, illetve egységes szerkezetbe foglalva a három évtized alatt óhatatlanul bekövetkezett módosításokat. Indokolt tehát, hogy megemlékezzünk - legalább az évforduló kapcsán - ezen valóban kiemelkedő jelentőségű szabályról, annál is inkább, mert egy ország területének hasznosítása esetén egyre gyakrabban találja szembe magát bármelyik érintett egy-egy ilyen, szétszórtan elhelyezkedő, ezért nagy kiterjedésűnek látszó védelmi korlátozással. Ezt már egyszer magam is megtettem e lap hasábjain[4], részben áttekintést adva az egész rendszerről, ezen belül pedig elsősorban a védett területek kialakításával, illetve ennek hazai megvalósulásával kapcsolatosan, érintőlegesen kitérve a területek kezelésére, esetleges használatára. Akkor a Natura 2000 területek hazai hálózata még nem nyert megerősítést, így éppen az a kérdés tűnt idő előttinek, hogy mi lesz azt követően, amikor a rendszer teljes terjedelmében működik.
Az elmúlt években egyre világosabban látszik, hogy ezen irányelvek és az általuk megjelenített természetvédelmi felfogás komoly következményekkel jár Európa, és ebből következően hazánk területének használatára, az itt megvalósításra tervezett vagy működő tevékenységekre. A hazai területek nagysága eléri az ország területének 21%-át, míg Európában - a jubileumi kiadvány szerint[5] - ennek hatására megháromszorozódott a védett területek aránya, manapság akkora területet fed le az EU-ban, mint Csehország, Lengyelország és Németország területe együttvéve[6]. Ehhez még a mi szempontunkból érdemes hozzátenni, hogy csatlakozásunk kapcsán sikerült elérni, hogy egy új ún. biogeográfiai régió létesüljön, az Európa 3%-át átfogó pannon ökorégió, amelyről a tájékoztató7 írja a következőket: "A pannon régió képét egy nagy kiterjedésű, sík, folyóközi üledékkel feltöltött medence határozza meg, melyet észak-déli irányban két nagy folyó, a Duna és a Tisza szel át. A medencét, mely hajdan ősi beltenger volt, alacsonyan fekvő dombok és hegyek ölelik csaknem teljesen körbe: észak és kelet felől a Kárpátok, nyugat felől az Alpok és dél felől a Dinári-hegység. A pannon régióba tartozik Magyarország teljes területe, valamint az EU-tagállamok közül Szlovákia, a Cseh Köztársaság és Románia, illetve az EU-n kívüli államok közül Szerbia, Horvátország és Ukrajna peremterületei." Ugyancsak figyelmet érdemel, hogy valójában maga az Alaptörvény preambulumában (Nemzeti Hitvallás) ugyanezt a védelmi szükségletet jeleníti meg[8].
Azok számára, akik nem járatosak a Natura 2000 terület jogi feltételeinek rendszerében, egy nagyon rövid áttekintést adok:
■ A vadon élő madarakról szóló irányelv célja a természetben élő madarak védelme, kiemelve azok élőhelyeinek védelmét. Ennek érdekében egyebek között ki kell jelölni különleges madárvédelmi területeket (Special Protection Areas - SPA) és meg kell tiltani az olyan tevékenységeket, amelyek a célok elérését veszélyeztetik. Az irányelv meghatározza az ún. közösségi jelentőségű madárfajokat, illetve az EK területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajokat. Ez szigorú szempont, a tagállamok nem kerülhetik meg az érintett területek kijelölését, nem vonhatják ki magukat a szuverenitást korlátozó kötelezettség hatálya alól[9]. A fajok és azok élőhelyeik védelme érdekében az SPA-kon belül is, de azokon kívül is különböző intézkedéseket kell tenni, beleértve korlátozó és kötelező intézkedéseket is. A lényeg ezenfelül az, hogy minden olyan tervet vagy projektet, amely nincs összefüggésben a terület védelmi céljával és kedvezőtlen hatással lehet az SPA-területekre, előzetesen vizsgálni kell és csak abban az esetben lehet azt jóváhagyni, ha az nem sérti a terület integritását, hacsak nincs olyan jelentős közérdek, amelyik háttérbe szoríthatja a védelmi célokat.
■ Az élőhelyek védelmére vonatkozó irányelv elsődleges célja az európai biológiai sokféleség (biodiverzitás) fenntartása, amelynek kiemelt eszköze az európai jelentőségű védett élőhelyek hálózatának - Natura 2000 - létrehozása, valamint ezen élőhelyek "kedvező természetvédelmi helyzetének"
11/12
megóvása. A hálózat részei tehát részben a fent említett, madárvédelmi szempontok szerint kiemelt SPA-k, melyekhez az élőhely irányelv hozzáteszi a különleges természetmegőrzési terület - Special Areas of Conservation (SAC) fogalmát. Az ilyen kijelölés egyben ugyancsak számos védelmi intézkedést generál. A területek védelméhez természetesen a fajok védelme is szorosan kapcsolódik. A tagállam által kijelölt SAC-k a Bizottság jóváhagyásával válnak közösségi jelentőségűvé, amelynek következménye számos követelmény, így menedzsmentterv készítése, a várhatóan jelentős zavaró hatások kiküszöbölése, illetve ha ezt nem lehet teljes mértékben megvalósítani, akkor kompenzációs intézkedéseket kell tenni.
A természetvédelem és a más célú tevékenység összehangolása volt és marad is e rendszer kulcskérdése és szinten minden területet átfogó gyakorlati és egyben jogi problémája. A Natura 2000 területek tehát lefedik az ország egyötödét, ami már önmagában is komoly korlátokat jelent, ha az esetleges jelentős zavaró hatások kiküszöböléséről van szó, de ha ehhez még hozzátesszük azt a tényt, hogy a területekkel kapcsolatos esetleges jelentős hatások nemcsak magáról a területről származhatnak, hanem azon kívülről is érhetik az adott területet, akkor a Natura 2000 hálózat országos érintettsége ennél jóval nagyobb, nem túlzás azt állítani, hogy az ország területének egyharmada valamilyen módon kapcsolatba hozható a védelemmel és így a követelményekkel is.
A legnagyobb probléma immár tehát már nem a területek kijelölése - ezen már túljutottunk -, hanem azok kezelése, fenntartása és elsősorban a nem természetvédelmi célú tevékenységeket érintő, egyre jobban kirajzolódó korlátok. Szélsőséges véleményekkel is találkozhatunk, amelyek szerint szinte semmi mást nem lehet megvalósítani a védett területeken és közvetlen környékén, csak természetvédelmet, míg a helyzet valójában nem ennyire merev. A feltételeket azonban az EU ellenőrzi, és teszi ezt egyre szigorúbban. Erre jó példa a hörcsög-eset[10], amely kissé szimbólummá vált az utóbbi egy-két évben - alkalmas lévén arra is, hogy az érdeklődők számára kedves képekkel illusztrálják, támogatást nyerve a témának.
A kiindulási pont egy társadalmi bejelentés, amely szerint Franciaországban vészesen csökken a hörcsög állománya, amiért a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Francia Köztársaságnak, amelyben azt állította, hogy a Francia Köztársaság - mivel nem fogadott el olyan intézkedési programot, amely biztosítja a mezei hörcsög szigorú védelmét - nem teljesítette az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének d) pontjából eredő kötelezettségeit. Az állomány csökkenése valóban jelentősnek tűnik, az ítélet erre adatokat is közöl: "24. Ezzel kapcsolatban az ügy irataiból kitűnik, hogy 2001 és 2007 között a mezei hörcsög üregeinek száma az e faj állományának megfigyeléséhez referenciaként szolgáló "fő területeken" több mint 1160-ról 180 alá csökkent. Továbbá a 2009-re vonatkozó számlálásnak az Office national de la chasse et de la faune sauvage (nemzeti vadászati és vadon élő állatokkal foglalkozó hivatal) által készített mérlege alapján - amelynek tartalmát a Francia Köztársaság nem vitatja - az említett faj egyetlen állománya sem éri el Elzászban az életképes állomány legalacsonyabb küszöbértékét, amely becslések szerint egyetlen birtokos 600 hektáros, kedvező talajú területén megoszló 1500 egyedből áll."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
