Amíg ingatlan-nyilvántartási (telekkönyvi) jogunk több mint egy évszázada ismeri és szabályozza a törlési pert, addig társasági jogunk ezt a jogintézményt egyáltalán nem ismeri.
Az ingatlan-nyilvántartási jogban szabályozott törlési per nem más, mint egy olyan érvénytelenségi pertípus, amelyben a felperes valamely ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog (tipikusan a tulajdonjog) törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség jogcímén kéri.
A társasági jogban is gyakorta előfordul az, hogy a társasági részesedés, az üzletrész, a részvény átruházására irányuló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítanak. Az ingatlanokat az ingatlan-nyilvántartás teljes körűen tartalmazza. A Ctv. 27. § (1) bekezdés a) és (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a közkereseti társaság és betéti társaság tagjait és a Ctv. 27. § (3) bekezdés a) pontja alapján a korlátolt felelősségű tagjait a cégnyilvántartás szintén teljes körűen tartalmazza. A zártkörűen működő részvénytársaság esetében azonban a cégnyilvántartás nem tartalmazza az összes részvényest, hanem a Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pontja esetében csak azt a részvényest tartalmazza, akinek a szavazati joga az 50%-ot meghaladja vagy minősített többségi befolyással rendelkezik, továbbá a Ctv. 27. § (4) bekezdés bd) pontja esetében az egyszemélyes részvénytársaság részvényesét tartalmazza. A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényeseit a cégnyilvántartás nem tartalmazza, még azokban az esetekben sem, amikor az általános vagy különös konszernjogi szabályok szerint a részvényesnek a törvényben meghatározott mértékű befolyása keletkezik a nyilvánosan működő részvénytársaságban. (Meghaladja a jelen tanulmány kereteit annak részletes megvizsgálása, hogy vajon helyes-e a hatályos Ctv. szabályozása e vonatkozásban.)
Mindazon esetekben tehát, amikor a cégnyilvántartás cégadatként tartalmazza a tagot (részvényest), és a társasági részesedés átruházására irányuló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert indítanak, egy cégnyilvántartásba bejegyzett cégadat fennállása és közhitelessége válik vitássá. Amíg a hatályos ingatlan-nyilvántartási jogunk által szabályozott törlési per többé-kevésbé megfelelő megoldást nyújt a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog érvénytelenség folytán történő törlésére, és a törlési per feljegyzésére, addig hatályos társasági jogunk és cégeljárás jogunk egyáltalán nem ad megoldást a tagi (részvényesi) pozíció, mint cégadat érvénytelenség folytán történő törlésére és a törlési per feljegyzésére.
Ebben a tanulmányomban a hatályos törvényi szabályozás és a vonatkozó bírói gyakorlat bemutatásán túlmenően a szabályozás hiányosságából fakadó megoldatlan joghelyzeteket ismertetem, továbbá megoldási javaslatként a társasági jogban intézményesíthető törlési per egyes alapkérdéseire kívánom felhívni a figyelmet.
Nem vitás az, hogy mind a közkereseti társaságban, betéti társaságban fennálló társasági részesedés [Gt. 99. § f) pontja, Gt. 108. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Gt. 99. § f) pontja], mind a korlátolt felelősségű társaság üzletrész [Gt. 123. § (1) bekezdés], mind a részvény [Gt. 178. §] polgári jogi szerződés útján átruházható. Társasági jogunk nem ad különös szabályt arra nézve, hogy milyen esetekben lehet alappal a társasági részesedés, az üzletrész és a részvény átruházásra irányuló szerződés érvénytelensége iránt pert indítani.
Ebből az következik, hogy a Ptk. és más anyagi jogi jogszabályok érvénytelenségre (semmisség, megtámadhatóság) vonatkozó szabályai jönnek figyelembe, vagyis bármely érvénytelenségi okra hivatkozva alappal lehet érvénytelenségi pert indítani.
A joggyakorlatban legtöbbször korlátolt felelősségű társaság üzletrész átruházása (tipikusan adásvétele) érvénytelenségének megállapítása iránt indítanak polgári peres eljárást. Ezekben a perekben legtöbbször a felperes az érvénytelenség megállapításának jogkövetkezményeként a szerződéskötés előtt fennállott helyzet (eredeti állapot) visszaállítását kéri.
A társasági részesedés, az üzletrész, a részvény átruházása tárgyában kötött visszterhes átruházási szerződés megkötése előtt fennállott helyzet visszaállítása azt jelenti, hogy az átruházó fél visszakapja a társasági részesedését, az üzletrészét, a részvényét, míg a jogszerző fél visszakapja az ellenértéket (a bíróság a járulékos igényeket is rendezi erre irányuló kérelem esetén). Ingyenes átruházási szerződés esetén a jogszerző - értelemszerűen - nem kap vissza semmit.
Amíg az ellenérték (tipikusan: vételár) visszafizetésének semmilyen jogi akadálya nem áll fenn, addig a társasági részesedés, az üzletrész, a részvény visszaadásának már igen. Ennek társasági jogi, cégeljárás jogi magyarázata az, hogy a társasági részesedés, az üzletrész, a részvény átruházását követően az új tag (részvényes) cégnyilvántartásba bejegyzésre kerül, és az érvénytelenségi pert elbíráló perbíróságnak nincs joga az eredeti állapot elrendelése körében a bejegyzett tagot (részvényest) a cégnyilvántartásból törölni.
A bírói gyakorlat azt a vitatható megoldást alakította ki ebben a körben, hogy a perbíróság az érvénytelenséget megállapító és az eredeti állapotot elrendelő jogerős ítéletét megküldi az illetékes cégbíróság részére. A cégbíróság pedig a Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást indít. A cégbíróság a Ctv. 80. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással felhívja a céget a törvénysértő állapot megszüntetésére, vagyis arra, hogy az érvénytelen szerződés alapján tagként (részvényesként) a cégnyilvántartásba bejegyzett személy törlése iránt nyújtson be változásbejegyzés iránti kérelmet a cégbírósági felhívásban megjelölt határidőn belül. Amennyiben a cég a cégbíróság ezen felhívásának nem tesz eleget, és nem nyújtja be a változásbejegyzés iránti kérelmet, úgy a cégbíróság a Ctv. 81. § (1) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja, illetőleg végső soron a Ctv. 84. § (1) bekezdése alapján a céget eltilthatja a további működéstől, egyben megszűntnek nyilváníthatja.
Jól látható tehát, hogy a cégbíróság sem jogosult hivatalból törölni a cégnyilvántartásból az abban szereplő tagot, részvényest, hanem a céget köteles felhívni a törlés kezdeményezésére. Mindazokban az esetben, amikor az érvénytelen szerződés alapján tagi (részvényesi) jogot szerző személy legalább többségi részesedést szerez az érintett gazdasági társaságban, lehetővé válik számára, hogy a rendelkezésére álló szavazatmennyisége folytán, lényegében egyedül meghozott legfőbb szervi határozat útján visszahívja a társaság vezető tisztségviselőjét (üzletvezetőjét, ügyvezetőjét, igazgatósági tagjait), és egyúttal az ő érdekeit képviselő új vezető tisztségviselőt válasszon meg, kivéve ha konkrét létesítő okirat magasabb szavazati arányt ír elő. Nyilvánvaló az ilyen esetben az, hogy az új tag (részvényes) érdekeit képviselő vezető tisztségviselő nem fogja végrehajtani a cégbíróság felhívását. Ráadásul a Ctv. 76. § (4) bekezdése szerint a hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozatokkal szemben a cég jogorvoslattal élhet, így tehát az új tag (részvényes) irányítása alatt álló társaság a törvény által biztosított jogorvoslatok igénybevételével még a céggel szemben alkalmazható szankciók bekövetkezését is huzamos időn keresztül képes megakadályozni.
Amennyiben pedig a cégbíróság a legsúlyosabb szankciót alkalmazná a céggel szemben, vagyis megszűntnek nyilvánítaná a céget, éppen az érvénytelenségi pert megnyerő egykori tagot (részvényest) fosztaná meg attól a lehetőségétől, hogy az eredeti állapot visszaállítása keretében visszaszerezze tagsági (részvényesi) jogát. Könnyű belátni, hogy mit sem ér a pernyertességgel a régi tag (részvényes), ha a cégbíróság az érintett céget megszünteti.
A hatályos szabályozás hiányossága és az arra épülő aggályos bírósági gyakorlat több megoldatlan joghelyzetet idéz elő az érvénytelenségi per megindításának időszakában.
A megoldatlan joghelyzetek egyik részében az új tag (részvényes) jóhiszeműen, más részében rosszhiszeműen fejt ki különböző magatartásokat, harmadrészt pedig az érintett társasági részesedést jóhiszeműen megszerző közvetett jogszerzők joghelyzete teljesen bizonytalan.
Az érvénytelenségi per megindítását követően a szavazatok háromnegyedével rendelkező új tag (részvényes) a rendelkezésére álló szavazatmennyiség alapján, lényegében egyedül - akár jóhiszeműen, akár rosszhiszeműen - dönthet úgy, hogy végelszámolás útján jogutód nélkül megszünteti az érintett gazdasági társaságot, kivéve, ha a konkrét létesítő okirat magasabb szavazatmennyiséget ír elő. Az érvénytelenségi pert megindító egykori tag (részvényes) kezében nincs olyan jogi eszköz, amellyel megakadályozhatná a végelszámolás (egyszerűsített végelszámolás) elrendelését, illetőleg befejezését. Előfordulhat tehát az, hogy a folyamatban lévő érvénytelenségi per alatt végelszámolás (egyszerűsített végelszámolás) útján megszűnik az érintett gazdasági társaság, így a cégbíróság azt törli a cégjegyzékből. Következésképpen társasági jogi, cégeljárás jogi szempontból a szerződést megelőző helyzet már nem állítható vissza, mivel az eredeti tag (részvényes) tagsági viszonya nem lenne visszajegyezhető még törvényességi felügyeleti eljárás keretében sem a cégjegyzékbe. Ebben az esetben valójában a bíróság hiába nyilvánítaná az ítéletét a határozathozatalig terjedő időre hatályossá, nem lenne képes gondoskodni a szolgáltatások egyensúlyáról, tekintettel arra, hogy az egyik szolgáltatás (a társasági részesedés) már nem létezik.
Ugyanez a helyzet áll fenn abban az esetben is, amikor a szavazatok háromnegyedével rendelkező új tag (részvényes) akár jóhiszeműen, akár rosszhiszeműen úgy dönt, hogy maga kezdeményez felszámolási eljárást az érintett társasággal szemben, illetve az érintett társaság valamely hitelezője indít felszámolási eljárást az érintett társaság ellen és a folyamatban lévő érvénytelenségi per alatt felszámolás (egyszerűsített felszámolás) útján megszűnik a gazdasági társaság.
Az érvénytelenségi per megindítását követően a szavazatok többségével rendelkező új tag (részvényes) rosszhiszeműen vagyonkimentést hajthat végre az érintett társaságban, és "bedöntheti" a céget. Az új tag (részvényes) ezen magatartása elvezethet a Ctv. 84. §-a szerinti megszűntnek nyilvánításhoz. Ebben az esetben sem lesz képes az eredeti tag (részvényes) visszaszerezni társasági részesedését, üzletrészét, részvényét.
Akár az érvénytelenségi per megindítását megelőzően, akár azt követően az új tag (részvényes) jogosult tovább átruházni a megszerzett társasági részesedését, üzletrészét, részvényét. Sőt az érintett társasági részesedés több alkalommal is átruházásra kerülhet az érvénytelenségi per jogerős elbírálásáig. A cégnyilvántartásba nem jegyezhető be az a tény, hogy a volt tag (részvényes) társasági részesedés átruházása tárgyában kötött szerződés érvénytelensége megállapítása iránt pert indított, ellentétben például más pertípusokkal (bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perindítás, cégalapítás vagy létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás).
Előfordulhat az a joghelyzet, hogy a közhiteles cégnyilvántartásban bízva jóhiszeműen harmadik személy (személyek) szerez (szereznek) jogot, és kerül(nek) bejegyzésre tagként (részvényesként) a cégnyilvántartásba.
Akár az érvénytelenségi per megindítását megelőzően, akár azt követően a szavazatok háromnegyedével rendelkező új tag (részvényes) a rendelkezésére álló szavazatmennyisége folytán, lényegében egymaga jogosult eldönteni azt, hogy az érintett cég átalakuljon, kivéve ha a konkrét létesítő okirat magasabb szavazati arányt ír elő. A Gt. 67. § (1) bekezdése szerint jogutóddal szűnik meg a társaság társasági formaváltás, egyesülés és szétválás (a továbbiakban együtt: átalakulás) esetén. Témánk szempontjából az egyesülésnek és a szétválásnak van jelentősége. Az új tag (részvényes) az egyesülés, illetve a szétválás kapcsán jogosult kiválni a társaságból, s ennek következtében a perrel érintett társasági részesedése végérvényesen megszűnik, jóllehet jogutód társaságok ugyan fennmaradnak.
Az érvénytelenségi per jogkövetkezményeként elrendelt eredeti állapot ebben az esetben sem állítható vissza, hiszen ugyan fennmarad(nak) jogutód társaság(ok), abban (azokban) az alperes azonban már tagsági (részvényesi) joggal nem rendelkezik. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet tehát már nem állítható vissza ebben az esetben sem, ugyanis a volt tag (részvényes) nem követelheti alappal, hogy a jogutód társaság(ok)ban bármekkora társasági részesedést kapjon.
Az egyesülés folytán létrejövő jogutód társaságban az új tag (részvényes) részesedése eltérő mértékű és/vagy többletjogot biztosító lehet, mint a jogelőd társaságban. Eltérő mértékű lehet a társasági részesedése például azon ok miatt, mivel az új tag (részvényes) már az egyesülésben részt vevő másik társaságban is rendelkezik részesedéssel, többletjogot biztosító lehet a társasági részesedése például azon ok miatt, mivel szavazatelsőbbségi jogot biztosító üzletrészt vagy részvényt szerez.
A szerződéskötés előtt fennállott helyzet az ilyen esetekben sem állítható vissza, ugyanis a volt tag (részvényes) nem követelheti alappal, hogy az egyesülés folytán a jogutód társaságban egy megnövekedett mértékű és/vagy többletjogot biztosító részesedéshez jusson.
A szétválás folytán létrejövő jogutód társaságok mindegyikében nem feltétlenül lesz az új tagnak (részvényesnek) részesedése, illetőleg részesedésének mértéke megváltozhat. Ugyanis a szétválás kapcsán az új tag dönthet úgy, hogy csak bizonyos számú jogutód társaságban kíván tagként részt venni, míg más jogutód társaságban nem, illetőleg az egyes jogutód társaságokban eltérő mértékű társasági részesedést szerez.
Abban az esetben, amikor az új tag (részvényes) úgy dönt, hogy valamely jogutód társaságban nem kíván részt venni, vagy valamely jogutód társaságban kisebb mértékű részesedést kíván szerezni, úgy az új tag és a szétváló társaság között egy elszámolási (kötelmi jogi) viszony jön létre, amely alapján az új tag (részvényes) a megszűnt részesedésének ellenértékére, illetve a lecsökkent részesedés és a korábbi részesedés közötti értékkülönbözet megfizetésére tarthat igényt. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet ilyen esetben teljes körűen nem lenne visszaállítható, ugyanis a volt tag (részvényes) legfeljebb azokra a társasági részesedésekre tarthat igényt, amelyek az új tagot (részvényest) megilletik.
A cégnyilvántartás adatai (cégjegyzék fennálló, illetve törölt adatai, valamint cégadatok) teljes körűen nyilvánosak [Ctv. 10. § (2) bekezdés]. A cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett jogok és tények fennállását, illetve azok változásait. Ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot [Ctv. 22. § (1) bekezdés]. A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre [Gt. 17. § (1) bekezdés harmadik mondat]. A cégnyilvántartás egy olyan teljes körűen nyilvános és közhiteles nyilvántartás, amely esetében a nyilvántartásba vétel jelenti a jogszerzést, azaz a cégbírósági bejegyzésnek (változásbejegyzésnek) jogot keletkeztető (konstitutív) hatálya van.
A törvényi szabályozás hiányossága miatt a közvetett jogszerző(k) joghelyzete hatályos jogunk szerint teljesen bizonytalan. Álláspontom szerint nem adható egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy az eredeti tag (részvényes) alappal indíthat-e pert, és ha igen, milyen jogcímen a közvetett jogszerző(k) ellen. Ezzel szemben a hatályos ingatlan-nyilvántartási jogunkban egyértelmű az, hogy indítható törlési per a közvetett jogszerző(k) ellen [Inytv. 63. § (2) bekezdés]. A forgalombiztonságot (végső soron a jogállamiság részét képező jogbiztonságot) társasági részesedések tekintetében is a cégnyilvántartás közhitelesség hivatott biztosítani, másképp fogalmazva: a közhitelesség a forgalom biztonságának elősegítését szolgáló garanciális elv. A cégnyilvántartás közhitelessége azonban nem több, mint egy megdönthető jogi vélelem (praesumtio iuris). A megdönthető vélelem lényege pedig abban áll, hogy a Ctv. 22. § (1) bekezdés második mondatában írt szabály engedélyezi a közhitelesség vélelmével szembeni ellenbizonyítás lehetőségét. A közhitelesség vélelme tehát az ellenkező bizonyításáig védi a jóhiszemű jogszerzőt. Jogdogmatikai szempontból a törlési per (törlési igény) egyfelől a közhitelesség támogatására rendelt segédelv, másfelől a közhitelesség vélelmének megdöntésére irányuló szigorúan szabályozott polgári peres eljárás. Éppen az Inytv.-ben szabályozott törlési per szigorú szabályai (a felperes perbeli legitimációjának törvényi taxálása és a közvetett jogszerzőkkel szembeni keresetindítási határidő lerövidítése) nyújtanak támogatást a közhitelesség megóvásához. Csakhogy amíg az ingatlan-nyilvántartási jogunk ezt a segédelvet (pertípust) intézményesíti, addig társasági jogunk (cégeljárás jogunk) nem teszi meg ezt. Következésképpen a cégnyilvántartás közhitelessége jelenleg csak egy deklarált jogelv, amelynek megvalósítását - a bejegyzett tagi (részvényesi) cégadat vonatkozásában - hatályos jogunkban semmi sem támogatja, érvényesülését semmilyen jogintézmény nem segíti elő.
Meglátásom szerint a II. pontban felvázolt nagyszámú megoldatlan joghelyzet (legalábbis azok egy jelentős része) egy új jogintézmény: a törlési per társasági jogba való beültetése útján tűnik kezelhetőnek.
A társasági jogba beültetésre kerülő törlési per rendeltetése a cégnyilvántartás közhitelességének támogatása, elősegítése lenne. Az intézményesítendő törlési per lényege az lenne, hogy a közkereseti társaságban, betéti társaságban fennálló társasági részesedésnek, a korlátolt felelősségű társaság üzletrészének és a részvénynek az átruházására irányuló szerződés érvénytelensége megállapítása iránt lehetne pert indítani, amely perre vonatkozó különös szabályokat a Gt.-ben vagy a Ctv.-ben lehetne elhelyezni.
A törlési per felperese az átruházó tag (részvényes), míg a törlési per (egyik) alperese a társasági részesedés közvetlen megszerzője lenne. Más személy ilyen típusú per megindítására nem lenne jogosult. További alperesekként azonban perbe állíthatók lennének a közvetett jogszerzők is. A korlátolt felelősségű társaság esetében kötelező lenne alperesként perbe állítani a vitatott üzletrészen fennálló zálogjog(ok) jogosultját (jogosultjait) is.
A kereset tárgya egyrészt a társasági részesedés (üzletrész, részvény) átruházása tárgyában kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása lenne, másrészt a felperesnek határozott kereseti kérelmet kellene előterjesztenie arra, hogy a bíróság a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet állítsa vissza.
E körben helyesen mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK véleményében arra, hogy az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Azonban az érvénytelenség további jogkövetkezményeit - mind semmiség, mind megtámadhatóság esetén - a bíróság csak a fél erre irányuló kérelme alapján az elévülés, illetve elbirtoklás korlátai között alkalmazza.
A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása körében a perbíróság ítéletével közvetlenül jogosult lenne rendezni a cégnyilvántartási állapotot, azzal az eljárásjogi megoldással, hogy a perbíróság köteles lenne jogerős ítéletét megküldeni a cégbíróság részére, a cégbíróság pedig a jogerős ítélet alapján lenne köteles a cégnyilvántartási állapot megváltozását (visszaállítását) elrendelni. A cégbíróság ezen végzésével szemben nem lenne helye jogorvoslatnak.
A törlési per megindításával összefüggésben szabályozni kellene a perindítás tényének cégjegyzékbe való feltüntetését is. A törlési per felperese a keresetében lenne jogosult kérni azt, hogy a perbíróság végzéssel rendelje el a perindítás tényének cégjegyzékbe való bejegyzését. A bíróság a szabályszerűen és határidőn belül előterjesztett keresetben kért perfeljegyzést köteles lenne elrendelni végzésével. A bíróság perfeljegyzést elrendelő végzésével szembeni fellebbezésnek nem lenne halasztó hatálya. A perbíróság köteles lenne a végzését megküldeni a cégbíróságnak, a cégbíróság pedig a végzés alapján lenne köteles a cégnyilvántartásba a perfeljegyzést bejegyezni. A cégbíróság ezen végzésével szemben sem lenne helye jogorvoslatnak.
A perindítás tényének cégnyilvántartásba történő feljegyzésének a jogi rendeltetése az lenne, hogy az elektronikus cégnyilvántartást és Cégközlönyt megismerő kívülálló harmadik személyek értesülést szerezhessenek arról, hogy a perfeljegyzéssel érintett tag (részvényes) társasági részesedésének, üzletrészének, részvényének átruházásával összefüggésben peres jogvita van folyamatban. Másképpen fogalmazva: a kívülállók számára egyértelmű legyen az, hogy a perfeljegyzéssel érintett tagsági jog (részvényesi jog) érvényessége vitatott és ennek megfelelően legyenek képesek döntésüket kialakítani a társasági részesedés megszerzése kapcsán. A perfeljegyzés hatályának valójában csak a törlési perrel érintett társasági részesedésre kellene kiterjednie. Azonban a közkereseti társaság, a betéti társaság, és a korlátolt felelősségű társaság esetén a tag csak egy társasági részesedéssel, illetve üzletrésszel rendelkezik, így a perfeljegyzés óhatatlanul kiterjed a tag teljes társasági részesedésére, illetve üzletrészére. Nem ez a helyzet a részvénytársaság esetén, ugyanis a részvényes több részvénnyel rendelkezhet, így nincs akadálya annak, hogy a perfeljegyzés hatálya csak a törlési perrel érintett részvény(ek)re terjedjen ki. Előfordulhat ugyanis az, hogy például egy részvényes már - permentesen - rendelkezik 10 db, összesen 10 000 000 Ft névértékű részvénnyel, azonban utóbb adásvétel útján megszerez 5 db, összesen 5 000 000 Ft névértékű részvényt, amely tárgyában kötött adásvétel érvénytelensége miatt törlési pert indítanak és perfeljegyzést rendelnek el. Ebben az esetben jogszerűen csak a vitatott 5 db 5 000 000 Ft névértékű részvényre lehetne perfeljegyzést elrendelni, míg a permenetes 10 darab 10 000 000 Ft névértékű részvényre nem.
Álláspontom szerint a perfeljegyzés joghatása az lenne, hogy a perfeljegyzéssel érintett társasági részesedést (üzletrészt, részvényt) csak a törlési per eredménytől függő hatállyal lehetne átruházni, illetve megterhelni. A perfeljegyzést követően tehát a perfeljegyzéssel érintett társasági részesedés (üzletrész, részvény) ugyan átruházható, illetve az üzletrész megterhelhető lenne, de az átruházás, illetve megterhelés csak akkor lenne végérvényesen bejegyezhető a cégnyilvántartásba, ha a törlési keresetet elutasítják. A törlési keresetnek való helyt adás esetén az eredeti tag (részvényes) visszajegyzésre kerülne, következésképpen a függő hatályú átruházás, illetve megterhelés törlésre kerülne a cégnyilvántartásból.
A társasági részesedés ugyanakkor számos tagsági (részvényesi) jogot foglal magában, a rendelkezési jogon (átruházás és megterhelés jogán) túlmenően. Álláspontom szerint nem lenne helyénvaló az, ha a törlési per megindításának feljegyzése a rendelkezési jogon kívül más tagsági (részvényesi) jogot is korlátozhatna (pl. legfőbb szerv ülésén való részvétel joga, szavazati jog, osztalékhoz való jog), ugyanis egy ilyen nagy terjedelmű korlátozás aránytalan lenne a jóhiszemű közvetett jogszerző részére.
A törlési pert megszüntető határozatban (ítélet, permegszüntető végzés) kellene a perbíróságnak rendelkeznie a perfeljegyzés cégnyilvántartásból való törléséről. A perbíróság az eljárást megszüntető határozatát köteles lenne megküldeni a cégbíróság részére, a cégbíróság pedig e határozat alapján lenne köteles a cégnyilvántartásból törölni a perfeljegyzést. A cégbíróság ezen végzésével szemben nem lenne helye jogorvoslatnak.
A hatályos Ctv. is több társasági per esetében ismeri a perindítás és a per befejezésének a cégnyilvántartásba való feljegyzését [például: a Ctv. 26. § (1) bekezdés f) pontja alapján a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perindítást és a per befejezését; a Ctv. 26. § (1) bekezdés g) pontja cégalapítás vagy a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítást és a per befejezését; Ctv. 26. § (1) bekezdés h) pontja a cégformákra irányadó törvényekben szabályozott, a cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítást és a per befejezését]. A Ctv. 26. § (3) bekezdése esetében a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján hivatalból jegyzi be ezeket az adatokat.
A hatályos Ctv. azonban a perindítás feljegyzéséhez jogkövetkezményt nem kapcsol.
Az általam javasolt megoldás némileg eltérő a hatályos Ctv.-ben szabályozottól, ugyanis álláspontom szerint a "perbíróság értesítése" nem helyes eljárásjogi megoldás.
A perfeljegyzés elrendelése és a perfeljegyzés törléséről érdemben a perbíróság dönt, amelyről alakszerű határozatot kellene hoznia, a cégbíróság valójában csak a perbíróság határozatának számítástechnikai végrehajtását valósítaná meg, ugyanis a perbíróság az elektronikus cégnyilvántartás felett nem rendelkezik. Emellett - talán ez a legfontosabb - az általam javasolt szabály egyértelműen előírná a perfeljegyzés jogkövetkezményét.
A törlési per keresetindítási határidejének szabályozása nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jogkérdés, mégpedig a törlési per szabályozásának kulcskérdése. A keresetindítási határidő vonatkozik mind a közvetlen jogszerzőre (a társasági részesedés megszerzőjére), mind a közvetett jogszerzőkre. Közvetett jogszerzőnek minősül az, aki a közvetlen jogszerzőtől szerezte meg az érintett társasági részesedést, további közvetett jogszerzőnek minősül az, aki maga is egy másik közvetett jogszerzőtől szerezte meg az érintett társasági részesedést.
A közvetlen (első) jogszerzővel szembeni keresetindítási határidő törvényi szabállyal történő lerövidítése nem indokolt. Ennek magyarázata az, hogy az eredeti tag (részvényes) és a közvetlen jogszerző között közvetlen (szerződéses) kapcsolat áll fenn, az eredeti tag (részvényes) törlési keresetében a közvetlen jogszerzővel megkötött átruházási szerződés érvénytelenségére hivatkozik, így a Ptk. semmisségre és megtámadhatóságra vonatkozó igényérvényesítési határidői lennének az irányadóak. Eltérő a joghelyzete a jóhiszemű közvetett és további közvetett jogszerzőnek. Ők nem az eredeti tagtól (részvényestől) szereznek, hanem más személytől a közhiteles cégnyilvántartásban, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében. Fontos kihangsúlyozni azt, hogy az eredeti tag (részvényes) pernyertességéhez elegendő, ha azt sikerrel bizonyítja, hogy a közvetlen jogszerzővel kötött szerződés érvénytelen, következésképpen a közvetett (további közvetett) jogszerző igen nehéz helyzetben van a törlési perben. A közvetett jogszerző ugyanis a maga által megkötött szerződés érvényességének bizonyításával nem védekezhet sikerrel a törlési keresettel szemben. A társasági részesedések, különösen az üzletrészek és részvények esetében gyakorta fordul elő az, hogy rövid időn belül többször átruházzák azokat.
A keresetindítási határidő körültekintő szabályozásával kell a jogalkotónak a jogsérelmet szenvedett eredeti tag (részvényes) és a jóhiszemű közvetett jogszerző közötti érdekellentétet megfelelően szabályozni.
A keresetindítási határidő szabályozása kapcsán röviden ki kell térnünk az 51/2009. (IV. 28.) AB határozat többségi és kisebbségi álláspontjára. Az AB határozat az Inytv. 63. §-ában szabályozott törlési per 60 napos jogvesztő határidejének alkotmányellenességét állapította meg arra hivatkozással, hogy a 60 napos perindítási határidő túlságosan rövid.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a 60 napos jogvesztő keresetindítási határidő nem áll arányban azzal a jogsérelemmel, amelyet az eredeti jogosult elszenved. Az érvénytelen bejegyző végzés kézbesítésétől számított 60 napos keresetindítási határidő aránytalan korlátozást jelent, ha az eredeti jogosult csak utóbb szerez tudomást a bejegyzés érvénytelenségéről, vagy például csak ezt követően szűnik meg a kényszer vagy a fenyegetés. Ilyen esetekben a törvényhozó nem mérlegeli kellő súllyal a sérelmet szenvedő fél pozícióját a jóhiszemű harmadik személlyel, az ingatlan-nyilvántartásnak a jogbiztonságból fakadó közhitelességével szemben.
A kisebbség (Lévay Miklós és Bragyova András alkotmánybírók) különvéleménye szerint a 60 napos jogvesztő keresetindítási határidő meghatározása a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, annak felülvizsgálatára az Alkotmánybíróság csak rendkívül szűk körben lenne jogosult.
Álláspontjuk szerint az alkotmányellenesség megállapításához azt kellett volna igazolnia az Alkotmánybíróságnak, hogy a 60 napos határidő nem elegendő az eredeti jogosult számára, hogy meggyőződjön a bejegyzés érvénytelenségéről és megindítsa a törlési pert. Álláspontjuk szerint az Alkotmány alapján csak azt lehetne megállapítani, ha a jogalkotó által szabályozott perindítási határidő egyértelműen alkalmatlan arra, hogy bármely eredeti jogosult igényét érvényesítse. Minden más esetében a jogalkotó kompetenciájába tartozik azon érdekek összemérése, amelyek mind az eredeti jogosult, mind a további jóhiszemű jogszerző számára megfelelően biztosítják jogaik érvényesítését. Ezért ez a jogalkotói mérlegelési körébe tartozó, és nem alkotmányossági kérdés.
Egyet kell értenünk a kisebbségi állásponttal abban a kérdésben, hogy a törlési per keresetindítási határidejének megállapítása a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik és alapvetően nem alkotmányossági kérdés. Csak és kizárólag akkor lehetne a keresetindítási határidőnek alkotmányjogi jelentősége tulajdonítani, ha a jogalkotó olyan extrém rövid határidőt állapítana meg (például: a szerződéskötést követő egy napos jogvesztő határidő), amely alatt nyilvánvalóan nem lehet egyetlen esetben sem a keresetet szabályszerűen előterjeszteni a bíróságon. Egy ilyen keresetindítási határidő valóban sértené a bírósághoz való fordulás alapjogát. Az összes többi esetben a jogalkotónak kell eldöntenie azt, hogy az egymással ellentétes érdekek mentén milyen terjedelmű keresetindítási határidő segítségével kívánja rendezni a konfliktusos helyzetet.
Álláspontom szerint a jogalkotónak a mérlegelési jogkörében figyelemmel kell lenni egyrészt az érvénytelen szerződés megkötésével jogsérelmet szenvedett volt tag (részvényes) érdekeire, másrészt figyelemmel kell lennie a jóhiszemű közvetett jogszerzők érdekeire.
Alkotmányjogi szinten a tulajdonjoghoz fűződő alapjogot és a cégnyilvántartás közhitelességhez fűződő alkotmányos érdeket (jogbiztonság) kell összemérni.
A tulajdonjoghoz fűződő jog a volt tag (részvényes) érdekeit, míg a cégnyilvántartás közhitelessége a jóhiszemű közvetett jogszerző érdekeit védi. Nem vitás az, hogy egy megfelelő keresetindítási határidő bevezetése (perindítási korlátozás) szükséges, ugyanis a cégnyilvántartás alapfunkcióját fenyegetné az, ha a jóhiszemű közvetett jogszerző nem bízhatna meg a bejegyzés hitelességében. Amennyiben az egykori tag (részvényes) korlátozás nélkül indíthatna törlési pert, senki nem bízhatna a bejegyzés valódiságában és ezzel a cégnyilvántartás - ebben a vonatkozásában - értelmét vesztené. Kihangsúlyozandó e körben az is, hogy a jogalkotónak csak és kizárólag a jóhiszemű közvetett jogszerzők érdekeit szükséges és indokolt védelmeznie, más személyi kör érdekeit azonban már nem.
A jogszabályban kell tehát meghatározni a jóhiszemű jogszerzés törvényi feltételeit. Helyes tehát a Ctv. 22. § (1) bekezdésében rögzített szabály, amely szerint jóhiszemű jogszerző az, aki a cégnyilvántartásban bízva és ellenérték fejében szerzi meg a társasági részesedést.
Az ingyenes szerzők tehát ebből az alanyi körből kiesnek.
A keresetindítási határidő meghatározása során a jogalkotó több jól bevált jogintézményt hívhat segítségül. A keresetindítási határidő ugyanis nemcsak egy, hanem több határidő kombinációjával (szubjektív és objektív, elévülési és jogvesztő) is meghatározható. Álláspontom szerint egy kellően rugalmas szabályozást jelentene az, ha a jogsérelmet szenvedett volt tag (részvényes) az érvénytelenségi ok felismerésétől számított 60 napos vagy 90 napos elévülési határidőn belül, de legfeljebb a szerződés megkötésétől számított egyéves vagy kétéves jogvesztő határidőn belül lenne jogosult a törlési per megindítására. Nyilvánvaló, hogy az egyes érvénytelenségi okok felismerésére a társasági részesedés átruházása tárgyában kötött szerződés megkötését követően kerülhet csak sor. A szubjektív határidőt célszerű az érvénytelenségi ok felismeréséhez kötni a társasági jogban érvényesítésre kerülő törlési per esetében. Míg az ingatlan-nyilvántartási jogban intézményesített törlési per esetében mind az eladó (tulajdonos), mind a vevő (jogszerző) kap bejegyző (törlő) földhivatali határozatot, addig a társasági jogban intézményesítésre kerülő törlési perben a cégbíróság változásbejegyző végzését csak és kizárólag az érintett társaság kapja meg. Tehát sem a társasági részesedést átruházó, sem a társasági részesedést megszerző személy nem kap változásbejegyző határozatot, következésképpen a szubjektív határidő számítását a változásbejegyző határozat kézbesítéséhez nem lehet kötni. A szubjektív határidőt érdemes elévülési jellegű határidőként meghatározni, amelyre nézve a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályai lennének az irányadóak (pl. elévülés megszakadása, nyugvása). Annak érdekében, hogy végérvényesen és egyértelműen behatárolt legyen a keresetindítás, célszerű az objektív jogvesztő határidő kitűzése is. Az objektív határidő számításának kezdete lehetne a társasági részesedés átruházására irányuló szerződés megkötésének napja. A perindításra nyitva álló objektív határidő jogvesztő jellege a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása miatt okvetlenül indokolt és szükséges.
A perindítás tényének joghatása miatt - a törlési per lefolytatása meggyorsítása érdekében - célszerű lenne kimondani a Gt.-ben vagy a Ctv.-ben azt is, hogy a törlési per iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak, viszontkereset előterjesztésének nincs helye. Mivel a felperes bármilyen érvénytelenségi okra hivatkozhat (ilyenből nagyon sok van), szabályozni kellene azt is, hogy a felperes a keresetében eredetileg megjelölt érvénytelenségi okhoz (okokhoz) képest más érvénytelenségi okra utóbb már nem térhet át.
Ki kellene mondani azt is, hogy a törlési perben szünetelésnek, felfüggesztésnek nincs helye, és a felperes a keresettől a per bármely szakában alperesi hozzájárulás nélkül is elállhat. ■
Visszaugrás
