A 2000-es évek második évtizede felerősítette a nyílt kormányzati diskurzust, köszönhetően annak, hogy a közösségi média kiváló lehetőséget kínál az egyének, hagyományos és újonnan létrejövő érdekcsoportok szándékainak becsatornázására, témák vagy ügyek eszkalálására, közösségi akciók kezdeményezésére, hogy az a közpolitikai és szakpolitikai tematikát befolyásolja. Ugyanakkor a közigazgatás és a kormányzati szereplők számára is hasonlóan ideális terepet biztosít a közösségi média ahhoz, hogy a virtuális térben célzottan kommunikáljanak, érthetőbb módon adják közre a (köz)politikai anyagokat és kapják vissza az erre vonatkozó véleményeket, stratégiai céljaik elérése érdekében. A válaszkészebb, fogékonyabb közigazgatás ezáltal jobb minőségű, ügyfél-szükségleteken alapuló, iteratív és innovatív közszolgáltatásokat nyújthat.
Az infokommunikációs technológiák tömeges használata és a közösségi média megváltoztatta a kommunikációs szokásokat az új évezredben. E szokások új társadalmi elvárásokat is keletkeztettek, hiszen az információhoz jutás akadályai is dinamikusan omlottak le. A közösségi terek használata azonban nem csupán a haladó kormányzatok és önkormányzatok PR-alapú választása: inkább a bizalom megszerzésének és megtartásának egyik eszköze, ami - végső soron - a hatalom megszerzését és megtartását is szolgálja a demokratikus berendezkedésű struktúrákban. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egy digitális állampolgár számára a kizárólag weben kommunikáló szereplők nem érik el az ingerküszöböt[1]. Magasabb állampolgári bizalmat élvező stábok könnyebben őrzik meg hihetőségüket, ezen keresztül kormányzóképességüket is. Nem tekinthetünk el a fokozódó versenyhelyzet felett sem, ami e körülményeknek is köszönhető. Az államok és települések versengenek egymással az ügyfelekért (állampolgárokért és vállalkozásokért egyaránt), valamint versengenek azokkal az adatoligopóliumokkal, akik sokszor többet tudnak az államokról és önkormányzatokról, mint ők saját maguk. (Pl.: Facebook, LinkedIn, Youtube, Flickr, Instagram, Google+, MySpace, Twitter, Tumblr, Reddit, Wikipédia, Pinterest stb.) Fontos tehát, hogy az önkormányzatoknak is olyan stratégiája legyen, amely választ ad az információs kor dinamikusan változó kihívásaira.
A nyílt kormányzat többrétegű fogalom. Jelent egyrészt egy kettős értékválasztást, a kormány elkötelezettségét amellett, hogy a tevékenységével összefüggő (kapott, szerzett, keletkezett és készített) adatokhoz - amennyiben a működését nem veszélyezteti vagy fenyegeti - hozzáférést enged, átláthatóvá teszi a kormányzati működést, valamint tevékenysége döntési mechanizmusaiba bevonja az érdekelteket (közös döntések, kollaboratív tartalom- és ötletgenerálás, információ- és tudásmegosztás jellemezheti). Azaz nyílt rendszerként működik, kihasználva a nyitott működésből fakadó szinergiákat (pl. a kollektív intelligenciát). Ebben a megközelítésben a nyílt kormányzat egy közpolitikai fogalom. Jelent azonban egy technikai feltételrendszert is, mely az értékválasztást lehetővé tevő infrastruktúra megteremtését, üzemeltetését és fejlesztését tükrözi. (Ezért kötik össze gyakran az e-közigazgatással, vagy tekintik az e-közigazgatás egy fajtájának is, tévesen[2].) Ebben a kontextusban egy erősen közigazgatás-technológiai, eszközei érintettsége miatt e-közigazgatási fogalomként tekinthetünk rá. E technicista megközelítésben a webkettes színterekre jellemző (kollaboratív) technológiákra koncentrálunk. Megközelítéstől függően tehát más-más kulcsfogalmak kerülnek előtérbe.
E globális és lokális versenyben a hazai önkormányzatok látványos lemaradásban vannak[3]: információkezelő és tudás-előállító képességük alacsony. E szervezetek hatékonysága és versenyképessége is romló tendenciát mutat. Távolságunk az OECD államoktól, e képességek vonatkozásában egyre nagyobb, holott - meggyőződésünk szerint - a települési önkormányzatok számára egyértelmű ajánlásokat és eszköztárat kell nyújtanunk, valamint ennek kormányzati támogatását is biztosítanunk kell ahhoz, hogy a helyi igazgatási egységek megfelelő színvonalú (korszerű), tudás- és információ-alapú működést érjenek el. Meg kell fogalmaznunk, hogy milyen területek fejlesztése szükséges, és ehhez konkrét (kormányzati és a tudományos szférából érkező) segítséget kell adnunk. Be kell bizonyítanunk, hogy miért van szükség az önkormányzatok érdemi webes és közösségi jelenlétére. Meg kell mutatnunk, hogyan feleljenek meg a XXI. századi kihívásoknak.
Ezek, az egy irányba mutató jelzések vezettek ahhoz, hogy elinduljon az Önkormányzati fejlesztések figyelemmel kísérése II. (ÖFFK II.) című, KÖFOP-2.3.4-VEKOP-15-2016-00002 azonosítószámú kiemelt projekt, mely a rendszerváltás óta lefolytatott legnagyobb, az egész országra
- 24/25 -
kiterjedő önkormányzati alkalmazott kutatás. A Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodájának 2015 őszén indult kutatás-fejlesztési és innovációs programja olyan - könnyen disszeminálható - módszertan (know-how) és eszköztár (toolkit) kialakítását vállalta, mellyel a fenti célok teljesíthetők.
Az ÖFFK II. stratégiai célja, hogy hozzájáruljon a hatékony és szolgáltató önkormányzati szemlélet kialakulásához. A projektben kutatási programok kerülnek végrehajtásra. A vizsgálatok három területet ölelnek fel az önkormányzati működés témakörében:
- a horizontális és vertikális koordinációs mechanizmus jellemzőinek azonosítása (Kutatás I.);
- az inkluzív településmenedzsment a település sikerességére gyakorolt hatásainak vizsgálata (Kutatás II.);
- az információgazdálkodás, tudásmenedzsment sajátosságainak feltárása (Kutatás III.).
A projektet a Belügyminisztérium saját teljesítésben hajtja végre, az egyes kutatásokat önálló kutatási team-ek folytatják le. Munkájukat Kutatási Platformok segítik. A három kutatás összehangolásának tere, az Integrációs Platform, melynek delegáltjai a Kutatási teamek és Kutatási Platformok tagjai. A koordinációt így nem csak vizsgálja a projekt, hanem arra különböző munkaformákban alkalmazható modelleket is nyújt. A kutatási folyamatban változatos módokon és csatornákon gyűjtenek adatokat, információkat a kutatók. A beérkezett inputok feldolgozását követően kutatási jelentések fogalmazódnak meg, majd a projekt eredményeként ajánlások, módszertani anyagok és tanulmányok készülnek és Kormányjelentés is összeállításra kerül.
Jelen írásunkban az ÖFFK II. projekt keretében megvalósuló Kutatás III. előzetes eredményeiről számolunk be.
- 2017 február-márciusában országos, 34 kérdéscsoportból álló, online felmérést végeztünk a települési önkormányzatok körében (2520[4] önkormányzat részvételével), melyet 158 féle, nyilvánosan elérhető KSH adattal egészítettünk ki.
- 2016 őszétől 2017 nyaráig mélyinterjúkat készítettünk 80 település vezetőivel, ezeket kiegészítettük az információs csatornák és információs felületek elemzésével.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
