Az Európai Gazdasági Közösség (EGK), mint regionális gazdasági tömörülés, amely nemzetek feletti szinten fogja össze a tagállamok külkereskedelmét, megszületésétől fogva érintett volt az 1947-ben létrehozott GATT[1] működésében. A Római Szerződéssel ugyanis a tagállamok nemcsak az egymás közti kereskedelemhez fűződő kompetenciákat ruházták át a Közösségre, hanem ennek mintegy külső kivetítéseként a harmadik államokkal való árucsere szabályozásának kizárólagos hatáskörét is (lásd: az Európai Közösséget Alapító Szerződés (EKSz) 131-134 cikk - közös kereskedelempolitika).
A leírt hatáskör-átruházáshoz természetesen hozzá kellett igazítani a Közösség[2] tagországainak GATT-on belüli képviseletét, hiszen az említett rendelkezések hatálybalépését követően a Közösség vált jogosulttá az árukereskedelmet illető nemzetközi egyezmények megkötésére és a GATT vitarendezési fóruma (Dispute Settlement Body - Organe de Règlement des Différends) előtti fellépésre. Noha a Közösség formálisan soha nem csatlakozott a 47-es GATT-hoz, de facto szerződő félként való elismerése zökkenőmentesen történt. Ez annak volt köszönhető, hogy valamennyi tagállama aláírta és ratifikálta a GATT-egyezményt, a többi szerződő fél pedig pragmatikus módon elismerte az EGK felé történő hatáskör-transzfert, melynek következtében a tagállamai helyett a Közösség lett jogosult a külső kereskedelmi kapcsolatokban való fellépésre.
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a GATT uruguayi fordulóját lezáró, 1994-ben megkötött Marrakesi Egyezmény 1995. január elsejei hatálybalépésével született meg, az 1947-es GATT kezdettől fogva ideiglenesnek tekintett szervezete jogutódjaként.[3] Az ENSZ új szakosított szervének fő feladata az Egyezmény 1A-1C mellékleteit képező 15 multilaterális kereskedelmi egyezmény végrehajtásának és felügyeletének elősegítése, a multilaterális egyezmények hatálya alá eső jogviták eldöntése, valamint a jövőbeni kereskedelmi egyezmények megtárgyalásához és megkötéséhez szükséges nemzetközi fórum biztosítása.[4]
Az Egyezmény XI. Cikke külön nevesíti az Európai Közösségeket,[5] mint a WTO teljes jogú tagjait. Szemben tehát a 47-es GATT szervezetével, melyben az EGK csak a de facto szerződő fél szerepét játszotta, az Európai Közösség (EK) saját jogán tagja a WTO-nak, jóllehet valamennyi tagállama külön-külön is hasonló státusszal rendelkezik.
Az Európai Közösség és a WTO szervezeti és jogrendszere kapcsolatainak bemutatásához szükségesnek tűnik áttekinteni: 1) mindenekelőtt a külkereskedelmi hatáskörök EK és tagállamai közötti megoszlását, majd 2) az EK WTO-n belüli képviseletének módját, és a 3) multilaterális kereskedelmi egyezmények beépülését a közösségi jogrendbe, végül 4) különös figyelmet érdemel végül a GATT-WTO egyezmények Közösségen belüli közvetlen hatálya, illetve hivatkozhatósága.
- 131/132 -
Az EK többek között azon a ponton különbözik a szuverén államoktól, hogy nincsen általános jogalkotási hatásköre. Az attribúciós elv[6] szerint ugyanis az EK, illetve intézményei kizárólag azokon a területeken hozhatnak intézkedéseket, amelyek vonatkozásában a tagállamok a Római Szerződéssel illetve annak módosításaival részben vagy egészben átruházták saját hatásköreiket. A Közösség így főszabály szerint csak akkor léphet fel, ha az EKSz valamelyik politikája területén nevesített kompetenciái vannak.[7]
A közösségi hatáskörök elemzésekor különbséget szokás tenni külső és belső, valamint kizárólagos és osztott kompetenciák (exclusive/shared powers - compétences exclusives/partagées) között. A belső hatásköröket illetően a kompetencia Közösség és tagállamok közötti megosztása azt eredményezi, hogy az EK - leszámítva a 308. cikk kínálta lehetőséget - nem szabályozhat rendeleti úton, hanem csak irányelvek segítségével közelítheti bizonyos területeken a tagállami jogszabályokat. A külső hatáskörök terén az osztott kompetencia azt vonja maga után, hogy az adott nemzetközi egyezmény tárgyalásain a tagállamok is részt vesznek (kivéve, ha a tárgyalás vezetésére a Bizottságot hatalmazzák fel) és a létrejövő egyezménynek szerződő felei lesznek. (Ilyen, ún. vegyes egyezmények például a közép-kelet európai országokkal kötött európai megállapodások.)
Szemben a belső hatáskörökkel, amelyek kizárólag akkor léteznek, ha az EKSz explicit módon nevesíti őket, a külső kompetenciák esetében különbséget kell tennünk explicit és implicit hatáskörök (implied powers - compétences implicites) között. Az explicit külső hatáskörök értelemszerűen azok, amelyek esetében az EK-szerződés kifejezetten feljogosítja a Közösséget, hogy önállóan (ha kizárólagos hatáskörről van szó, pl. közös kereskedelempolitika)[8] vagy a tagállamokkal együtt (osztott hatáskör esetén)[9] fellépjen.
Az implicit külső hatáskörök az EK nevesített belső hatásköreinek külkapcsolatokra történő kivetítéséből fakadnak. Az EKSz nem tesz róluk említést, kialakulásuk a Bíróság ítéleteinek és véleményeinek tudható be. Elvi hátterük az, hogy a Közösség belső szinten elért jogegységesítési és jogharmonizációs eredményeit veszélybe sodorhatja az a körülmény, hogy a tagállamok nevesített külső közösségi kompetencia híján továbbra is külön-külön önállóan jogosultak magukra nézve kötelező nemzetközi egyezményeket kötni.
Az implicit hatáskörök doktrínájának lényege az AETR[10] és Kramer[11] ítéletek, valamint az 1/94. sz. vélemény[12] alapján a következőképpen foglalható össze: ha a Közösség egy adott területen (például, mint a Kramer esetben, halászat szabályozása terén) kizárólagos belső hatáskörrel rendelkezik, akkor a belső hatáskörrel parallel külső kompetenciája (vagyis a nemzetközi halászati egyezmények megkötésére való joga) is kizárólagos. Ennek az a feltétele, hogy az adott nemzetközi egyezmény tárgyát képező szűkebb területen a közösség már gyakorolta belső hatáskörét, vagyis közösségi szinten szabályozta azt. Azokon a részterületeken viszont, ahol a Közösség még nem mutatott fel egységes vagy harmonizált belső szabályozást, jóllehet belső kompetenciája megvan rá (pl. a tengeri élővilág biodiverzitásának védelmét illetően), a parallel külső kompetencia automatikusan létezik ugyan,[13] de nem kizárólagos.[14] Osztott belső kompetencia esetén a párhuzamos külső implicit hatáskör kizárólagossága természetesen fel sem merülhet.
Mindezen szabályok és elvek alapvető fontosságúak annak a meghatározásához, hogy a Marrakesi Egyezménnyel elfogadott szektoriális multilaterális megállapodások, valamint a WTO égisze alatt a későbbiekben létrehozandó egyezmények megtárgyalására és megkötésére a Közösség egyedül, vagy pedig a tagállamokkal együttesen jogosult.
A GATT uruguayi fordulója során elfogadott kereskedelmi egyezményeket illetően a Bíróság 1/94. sz. véleménye ad útmutatást arra vonatkozóan, hogy azok megkötésére a Közösségnek kizárólagos vagy osztott hatáskö-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
