Kulcsszavak: adásvételi szerződés, áruk megvizsgálási kötelezettsége, vizsgálati eljárás, áruk megfelelősége, CISG.
A nemzetközi adásvételi jogban az áruk vizsgálatának kötelezettségét az áruk nemzetközi adásvételéről szóló 1980-ban létrejött ENSZ Egyezmény 38. cikke szabályozza. Az Egyezmény kifejezetten előírja, hogy a vevő köteles megvizsgálni az árut, valamint meghatározza azt a határidőt, amelyen belül a vizsgálatnak meg kellene történnie. A vizsgálat helye az Egyezményből levezethető. Az Egyezmény azonban nem nevezi meg a vizsgálati módszereket, sem azt, hogy kinek kell a vizsgálat költségeit állni. Jelen tanulmány az árumegvizsgálási kötelezettség néhány aspektusát kívánja elemezni. Kezdetben megvitatja az áruk vizsgálatának kötelezettségét, annak célját, az eladó kötelező értesítését a minőségi hibás áruról, valamint annak jogi természetét. A vizsgálatot végző személyeket és a vizsgálat módját és terjedelmét a tanulmány második részében kerül elemzésre.
Az áruk nemzetközi adásvételéről szóló 1980-ban létrejött ENSZ Egyezmény (CISG) értelmében a vevő köteles megvizsgálni a leszállított árut, és értesíteni az eladót az esetleges hiányosságokról a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül. Ilyen esetben a vevő mulasztása komoly jogi következményekkel jár. Az eladó kötelessége, hogy az árut leszállítsa, a vevő pedig a vételárat kifizesse. Tehát a vevő elveszti a jogot, hogy az áru hibájára hivatkozzon és kártérítéssel éljen.
A nemzetközi kereskedelemben az áruk megvizsgálásának kötelezettsége hatalmas elméleti és gyakorlati jelentőséggel bír. A CISG 38. cikke kifejezetten előírja, hogy a vevő köteles megvizsgálni az árut, és szabályozza azt a határidőt, amelyen belül a vizsgálatot meg kell tartani. A vizsgálat helye az Egyezményből levezethető. Az Egyezmény azonban nem nevezi meg a vizsgálati módszereket, sem azt, hogy kinek kell a vizsgálat költségeit állni.
Az áru megvizsgálási kötelezettségét a CISG II. Fejezet 38. cikkében, az eladó kötelezettségei között szabályozza. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a rendelkezés meghatározza a vevő kötelességét az áru ellenőrzésére, ami így "de facto" nem az eladó kötelezettsége.
A jogalkotás története azt igazolja, hogy az irányadó rendelkezések a vevő árumegvizsgálási és az árunak az eladó felé történő minőségi hiba jelzésének kötelezettsége széles körben vitatott volt. E kérdésben az eltérő nézetek a hazai jogszabályokban fellelhető lényeges eltérések miatt voltak. Általában a hazai jogrendszer két fő részre osztható. Az első csoport magába foglalja a hazai adásvételi jogot, amelyben az áru megvizsgálása, továbbá az esetleges hiányosságokról a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül történő jelzése előfeltétele annak, hogy a vevő gyakorolja a szállított áruk hiányosságából eredő jogait. Erre vonatkozóan vannak olyan országok, ahol a vizsgálati határidő rövid, míg másokban megengedett az észszerű határidőn belüli vizsgálat. Ezzel szemben vannak olyan jogrendszerek, amelyekben a vizsgálat és értesítés akkor szükséges csak, amikor a vevő el akar állni a szerződéstől, míg a kártérítési igény tekintetében a vevőnek nem kell megvizsgálnia az árut és értesítenie az eladót.
Az áruk vizsgálatát és a kifogásolását szabályozó rendelkezések végrehajtása és értelmezése számos problémát és zavart okozott. Ráadásul ezek a kérdések a CISG legvitatottabb ügyei közé tartoztak. Annak ellenére, hogy ezek a kérdések nemzetközi adásvétellel kapcsolatosak, a joggyakorlatot a hazai adásvétel joga befolyásolja, és bizonyos országokban az eladó értesítésének jogi fontosságát tükrözi. Ennek megfelelően csak néhány bírósági ítélet és választottbírósági döntés származik azoktól az országoktól, amelyekben az eladó értesítése nem szükséges a kártérítési igényhez. Hasonlóképpen, viszonylag kevés bírósági döntés születik azokban az országokban, ahol a belföldi értékesítési jog megköveteli, hogy az értesítést észszerű időn belül adják meg.[1] Logikusan a bírósági döntések többsége olyan országokból származnak, ahol a hazai jogszabályok szigorú szabályokat írnak elő az áruk megvizsgálására és a minőségi hibák bejelentésére.[2] A CISG gyakorlati alkalmazásakor meg kell jegyezni, hogy az áru megvizsgálásának kötelezettsége és az eladó értesítése az áru hibájáról az eladó javára kerül megállapításra, ugyanakkor további terheket ró a vevőre. A nemzetközi adásvételben ezért alapvető fontosságú, hogy ne írjanak elő túlságosan szigorú követelményeket
- 598/599 -
a vevőnek, mivel az áruk hibájának kockázata így a vevőre szállhat át. Továbbá fontos hangsúlyozni, hogy a hazai adásvételi jog szerinti feltételek nem alkalmazhatók a nemzetközi adásvételi jogban. A CISG önálló értelmezésének szükségessége különösen kiemelkedő azokban az esetekben, ahol a hazai adásvételi jog olyan szabályokat tartalmaz, amelyek lényegében hasonlóak a CISG 38. cikkéhez.
A vevő köteles vizsgálni vagy megvizsgáltatni az árut, az adott körülmények között a lehető legrövidebb időn belül.[3] A vevő köteles megvizsgálni az árut minden, a CISG 35. cikk szerinti minőségi hiba tekintetében. A vizsgálat során fel kell tárni az áruk minden lényeges hibáját, az áru mennyiségétől és leírásától való eltérést (aliud) valamint a csomagolás hibáit.
Amennyiben az adásvételi szerződés egy minta vagy modell alapján kerül megkötésre, a vevőnek magát a szerződésmintát vagy modellt kell megvizsgálnia, és értesítenie az eladót a lehetséges hibákról. Ezt követően a vásárlónak azonban meg kell vizsgálnia a fő szállítmányt, annak ellenére, hogy a minta vagy modell nem volt hibás.[4]
A CISG 38. cikke nem csak az eredeti szállításra vonatkozik, hanem a későbbi szállításokra is, azaz a részleges kézbesítés esetében a hiányzó áruk szállítására és a helyettesítő vagy javított áruk szállítására.
Az áru részletekben történő szállítására vonatkozó szerződés esetén a vevőnek minden egyes szállítmányt meg kell vizsgálnia.[5] Amikor a vevő nem teljesíti az egyes szállítmányok vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, ebből kifolyólag nem tájékoztatja az eladót a hibákról, elveszíti a minőségi hibára hivatkozás jogát.[6] Másrészről a vevő fenntartja jogát a későbbi minőségi hibás szállítmányok tekintetében.[7] A vevő minden egyes szállítmány megvizsgálására vonatkozó kötelezettségét a konkrét eset körülményeihez viszonyítva kell értékelni. Ha az egymást követő szállítások funkcionálisan kapcsolódnak (például az összetett gépek azon részeinek egymás utáni szállítása, amelyek minőségi hibáját csak a telepítés és a tesztelés után lehet megállapítani), akkor a vizsgálati kötelezettség egyetlen szállítás esetén de facto nem létezik.
A CISG 38. cikke kötelezi a vásárlót, hogy vizsgálja meg az árukat annak érdekében, hogy megállapítsa a lehetséges hiányosságokat. Ezzel ellentétben az eladónak a tulajdonjogi és egyéb szellemi tulajdonon alapuló jogsértő és harmadik fél jogaira vonatkozó felelősségét szabályozó rendelkezések nem kötelezik a vevőt az áruk megvizsgálására, hanem csak az eladó értesítésére.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
