A pénzügyi intézmények szabályozásáról, illetve deregulációjáról, valamint a pénzügyi felügyelet szükségességéről, illetve annak szükségtelenségéről évek óta folynak viták a közgazdászok és a bankszakemberek között. Itt különbséget tesznek a szabályozás (a pénzintézetek tevékenységét szabályozó rendelkezések megalkotása) és a felügyelet (a szabályok betartásának és a pénzintézetek tevékenységének ellenőrzése) között. A továbbiakban a pénzintézeti felügyelet kérdéseit tárgyaljuk. A felügyelet kétirányú: a prudenciális felügyelet a bankok biztonságos voltát ellenőrzi, az üzleti tevékenység ellenőrzése a bankok ügyfeleinek védelmét szolgálja.
A pénzügyi felügyelet elleni érvek között felsorolják azt, hogy a pénzügyi piacok jól működnek, nincsenek piaci torzítások. Ha ezek elő is fordulnak, nem okoznak olyan jelentős problémákat, amelyek a felügyeletet indokolnák. Amennyiben bevezetik a pénzügyi felügyeletet, ez olyan költséget jelent, amely meghaladja a kiküszöbölni kívánt probléma által okozott veszteséget, a felügyelet költségeit végső soron az ügyfelek fizetik meg.
A pénzügyi felügyelet alkalmazásának szükségessége mellett is különböző érveket sorakoztatnak fel.1 A pénzügyi felügyelet szükségességét indokolja a bankok gazdaságban betöltött szerepe, a fizetések lebonyolítása, az itt keletkezett zavarok továbbgyűrűződése, a bankok megrohanásának veszélye, a bankok "veszélyes üzem" jellege (mérlegük mindkét oldalán pénz van, a magas tőkeáttétel) a közömbösségi kockázat (moral hazard), azaz a betétbiztosító és a központi bank segítségébe vetett bizalom.
Az, hogy a piac nem tökéletes, abból következik, hogy aszimetrikusak a piaci szereplők információi, az ügyfelek információja hiányos, az egyes szerződések nincsenek pontosan megfogalmazva, az ügyfelek nem ismerik fel az egyes pénzügyi termékek jellegét, hibáit.
A felügyelet tevékenysége szükségtelenné teszi, hogy minden ügyfél külön-külön ellenőrizze a pénzintézetek működését, így költséget takarítanak meg, érvényesül a méretgazdaságosság. A felügyelet vizsgálja a pénzintézetek által kínált termékeket, szolgáltatásokat, ezzel kiküszöböli vagy csökkenti annak lehetőségét, hogy a pénzintézetek rossz termékeket kínáljanak. A szabályok betartásának megkövetelésével a felügyelet megakadályozza, hogy az ügyfeleket a pénzintézetek becsaphassák, megrövidítsék. Az ügyfelek kiszolgáltatottságának csökkenése megéri a felügyelet költségeinek viselését (megfizetését).
Viták folynak arról, hogy a pénzintézetek adnak-e önként információkat ügyfeleiknek vagy kötelezni kell őket erre. Az önkéntes információadásnál a pénzintézetek hajlamosak tevékenységük kedvező vonásait kiemelni, a teljes körű információk nyújtására kötelezni kell őket. Ez lehetővé teszi az egyes pénzügyi termékek összehasonlítását is. A közgazdászok többsége úgy véli, hogy jelentős különbség van a pénzügyi és a nem pénzügyi termékek között, így például a pénzügyi termékeket ritkábban vásárolják, mint az egyéb termékeket, a pénzügyi termékeknél nincs garancia, kevesebb az információ, a pénzügyi termék tulajdonságait nehezebb felismerni a vásárláskor, a pénzügyi terméket nem lehet kipróbálni, a pénzintézet alkalmazottja félrevezető információkat adhat az ügyfélnek, hosszú idő telik el, míg az ügyfél rájön a pénzügyi termék hibájára, a vállalat tönkremenetelekor a vásárló nem veszti el a nem pénzügyi terméket, a bank csődbejutásakor a pénzügyi termék értékét veszti.
A pénzügyi felügyelet szükségességének kérdésével még nem zárulnak le a viták. Felmerül a kérdés, hogy egy a pénzintézeti rendszer egészét átfogó egységes felügyelet, vagy az egyes pénzintézeti ágakra szakosodott felügyeletek működjenek a gazdaságban. A továbbiakban ezzel a kérdéssel foglalkozunk.
Az egységes felügyelet melletti érveket több tanulmányban is megtalálhatjuk.2 Elsőként a pénzügyi konglomerátumok létrejöttét említhetjük, amelyek különböző részlegei belföldön, esetleg a nemzetközi színtéren is egyszerre kínálhatnak ügyfeleiknek, banki, értékpapír, biztosítási szolgáltatásokat. Amennyiben az egyes pénzügyi tevékenységeket külön-külön szakosított felügyeletek ellenőrzik, egyikük sem kap teljes képet a vizsgált konglomerátum tevékenységéről, nem tudja elbírálni a konglomerátum együttes kockázatát. A különálló felügyeletek kénytelenek információikat kicserélni és ez kétségkívül kevésbé hatékony, mintha egyetlen felügyelet gyűjt információkat. Az egységes felügyelet kiszűrheti a több felügyelet által történő ellenőrzés keretében jelentkező átfedéseket is. A pénzügyi konglomerátumok tevékenysége során, illetve azon kívül is találkozunk az egyes pénzügyi termékek közötti különbség csökkenésével, a banki és biztosítási termékek közötti átfedéssel, az értékpapírosítás során létrejövő új termékekkel. Ez a fejlődés a felügyeleti rendszerre is hatást gyakorolt. Így a "pénzügyi konglomerátumok megjelenése megkérdőjelezte a tradicionális felügyeleti szervek hatásköri megoszlását."3 A pénzügyi konglomerátumok léte eltakarhatja a csoporton belüli kockázatokat, a kockázatok csoporton belüli terjedését, a szakosított felügyelők nem mindig rendelkeznek a szükséges információkkal, így a specializált felügyeletek nem vesznek észre olyan kockázatokat, amelyet az egységes felügyelet észlelhet, az egyes ágazatok összesített kockázatánál nagyobb lehet a csoportszinten jelentkező kockázat.4 E problémák megoldására az egységes felügyelet létrehozása helyett azt is választhatják hogy egy "vezető" felügyeletet jelölnek ki, amely összehangolja több felügyelet tevékenységét. Kérdéses, hogy ez a rendszer eléri-e az egyetlen felügyelet hatékonyságát.
A helyzetet tovább bonyolítja az, hogy a pénzügyi konglomerátumok tevékenysége egyre jobban átnyúlik az országhatárokon, így a nemzeti felügyeletek közötti együttműködésre, illetve nemzetközi "szuperfelügyelet" létrehozására lehet szükség.
A specializált felügyeleti hatóságok működése oda vezethet, hogy "felügyeleti arbitrázs" alakulhat ki. Az egyes pénzügyi intézmények tevékenységüket, termékeiket igyekeznek úgy csoportosítani, hogy az enyhébb felügyelet hatálya alá essenek. Az egységes felügyelet kiküszöböli az arbitrálás lehetőségét. A specializált felügyeletek részéről is kialakulhat egy sajátos "arbitrálás", előfordulhat, hogy a kényesnek látszó területeket, problémákat igyekeznek saját hatáskörükből kivonni, áttolni, a másik felügyelet hatáskörébe.
Az újonnan megjelenő, innovatív pénzügyi termékek ellenőrzése is kérdéses, az egységes felügyeletnél nem merül fel az a kérdés, hogy melyik speciális felügyelet hatáskörébe tartoznak.
Az egységes felügyelet mellett szóló érvek közé sorolhatjuk a működése során jelentkező méretgazdaságosságot és termékgazdaságosságot. Bár egyesek vitatják, hogy ezek léteznek, de könnyen beláthatjuk, hogy az egységes felügyeletnek a központi tevékenységekre (informatika, könyvelés, titkárság, személyzeti ügyek) elég egy-egy szervezetet fenntartania, míg a specializált felügyeleteknél ezeket külön-külön kell létrehozni. A felügyelt szerveknél is megtakarítás jelentkezhet, ha csak egy felügyelettel kell kapcsolatot tartaniuk, illetve adatszolgáltatásuk során is ki tudják küszöbölni az átfedéseket, ismétléseket. Kihagyható a specializált felügyeletek tevékenységére fordított külön munka, az ügyfelek panaszaival való foglalkozás is egyszerűbbnek látszik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
