Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégák!
Az 1891 és 1958 között élt német költő, író és politikus nem sejthette még, hogy a Magyar Jogász Egylet mai rendezvényén egy magyar ügyész az ő szavait választja az előadása mottójául.
Örök érvényűt nyújtva azt mondta: "Tanuljatok, készüljetek, szerezzetek gyakorlatot." Ez a mondat kevésbé ment át a köztudatba természetesen, mint a tanulni, tanulni, tanulni. De én azt hiszem, hogy legalább olyan fontos és azt hiszem, hogy a szakvizsga-reform lényegére rátapintó. Ez volt a beszédnek tulajdonképpen a figyelemfelkeltő része. Csakhogy van még egy, talán nem érdektelen, mindenesetre a közelmúlt történetét jól ábrázoló csattanós példám és ez még mindig a bevezetéshez tartozik. A feleségemmel együtt első generációs jogászok vagyunk. A '70-es években, a múlt században, múlt évezredben más-más szempontok szerinti szakvizsga bizonyítványt szereztünk. A fiunknak 2002-ben természetesen más ismeretekből kellett tanúbizonyságot adni ahhoz, hogy eredményes szakvizsgát tehessen. Azt már tudom, hogy a lányunk idén kezdődő jogi szakvizsgájának melyek a követelményei, de hogy a leendő vejem, 2 év múlva miről kell, hogy számot adjon, arról nem tudni még semmit az ég adta világon. Pontosabban most tanácskozunk tulajdonképpen. És itt még nincs vége a bevezetésnek, és akkor a 15 percem az vészesen fogy. Nem kell megijedni, mert időközben Máthé elnök úr kérésére nagyon sok mindent kiikszeltem az előadásomból, hiszen elhangzottak olyan kulcsmondatok, olyan kulcsszavak, amelyekkel én nem szeretnék különösképpen foglalkozni most már. Ilyenek például a képzés idejére, a szakvizsga egységes voltára, a számonkérésre és minden másra vonatkozik. Nem szóltam természetesen a klasszikus előzményekről sem.
Ennyit az igazi előzményekről, és akkor jöjjenek a tények, jöjjön a szigorú valóság. Egy nemrég tartott szegedi egyetemi rendezvényen, amikor jogászképzésről beszéltünk, egy köztiszteletnek örvendő, befolyásos barátom azt, mondta, hogy bár szereti az olasz tésztát, a bolognaiból viszont nem kér. Az itt lévők, a téma iránt igazán érdeklődők, tudják, hogy a bolognai valójában mit is jelent. A jogi oktatás ezt a menüt, az időközben meghozott, de máig tisztázatlan sorsú felsőoktatási törvény szerint megúszta. A megúszta szót, azt idézőjelbe teszem természetesen, mert ez csak fél igazság és ezt nagyon halkan is mondtam. Nem tudom ugyanis, hogy az európai jog félművelt ismerőjeként buggyan ki belőlem, hogy a nemzeti jog primátusát szándékosan hirdető jogász szólalt meg belőlem, amikor ezt a kijelentést nagyon-nagyon halkan megtettem. Jogi alapképzés, s továbbképzés helyzete a tények ismeretében egy időre tehát eldőlni látszik. Ezt már most látjuk. E súlyos kijelentés talán szándékosan provokatív is, hiszen a vita során azt hiszem, ezzel foglalkoznunk kellene és lehet is majd. Ha azt mondanám, hogy a jogi alapképzés változatlan keretek között folyik, sértő lenne mindenkire nézve, aki a folyamatos megújulásra, az oktatás folyamatos megújítására tette föl az életét. Egyetemi oktatók is vannak itt és továbbképzéssel foglalkozó jogász szakemberek. Azt is látni kell azonban, hogy az új felsőoktatási törvény, törvény? - kérdezem én. Alapvetően használni, konzerválni készül a bennünket igen-igen érdeklő képzést. Nekünk ugyanis erre kell építenünk a hozzánk kerülő jogászok szakmai sorsát. De hát lehet, hogy túlságosan általánosságban beszélek, ezért néhány dolgot megemlítek.
Szóba került itt Gatter elnök úr előadásában az a bizonyos bíróképző intézet. Természetesen nálunk is vannak előzményei az ügyészképző akadémia, ügyészképző intézet létrehozásának. Eléggé előrehaladott állapotban vannak az erre vonatkozó tanulmányaink, de hát én azt hiszem, hogy jóval a bíróság mögött kullogunk még ebben. A bíróság megelőzött bennünket ebben. A bíróság anyagi nagyhatalom - ugye Gatter elnök úr, és nekünk nincs pénzünk erre. Nincs pénzünk egy épületre, amire egy réztábla kerülhetne a Magyar Ügyészképző Intézet kiírással. Nincs még egy bajszos pedellusunk sem, semmink az ég adta világon. Hanem óriási szellemű tőkénk van tulajdonképpen, amelyet már kihasználunk. Kihasználunk, mert a központi képzésnek egyes elemeit mi már alkalmazzuk. Évek óta, 4-5 éve legalábbis mindenféleképpen. Tehát, szóba került már az, hogy az elmúlt években átvilágítás alapján két tanulmány is készült párttámogatással a magyar igazságszolgáltatás két pillérének utánpótlási, oktatási képzés és továbbképzési rendszeréről. Ennek eredményei címszavakban abban foglalhatók össze, hogy a bírói és az ügyészi képzést össze kell hangolni, integrált oktatási rendszer szükséges. Ezt mondja a legutóbbi megvalósíthatósági tanulmány. A bíróságon a rekrutáció, tehát a kiválasztás és a képzés indokolatlanul való széttagoltságát meg kell szüntetni. Ez volt a másik követelmény. És az ügyészségen több hangsúlyt kellene fektetni a fogalmazók formális képzésére. A bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a hivatala az integrált rendszer létrehozásától elzárkózott, hogy az ügyészégen már meg lévő működési rendszert bevigye a közös intézménybe. A balatonlellei oktatási központunkba, és hát mondom oda, ahova tulajdonképpen az évek folyamán jutottunk. Az úgynevezett bíróképző akadémia alapkő letételével a közös intézmény végleg meghiúsultnak látszik. A bíróság elindult azon az úton, amelyen most először megteremti a szervezeti anyagi kereteket, majd ehhez megkísérel tartalmat is kialakítani. Sőt, hát már ki is alakította részben. Az ügyészségnek most már nincs mire várnia, mondom komoly előtanulmányokat folytatunk és elég messze haladtunk már. Meglévő és a működési struktúránk tulajdonképpen megvan már. Gyors, egyszerű és főként költségvetési forrást igénylő szervezeti keretbe próbáljuk helyezni, majd tulajdonképpen a képzésünket. Noha mindig általánosságokat mondtam, de most szélsebesen haladok előre és most néhány konkrétumot is mondok, és nem arról az oldalról fogom meg most a fogalmazó képzést, illetve az ügyészképzést, amelyet eddig az előadó kollegáim mondtak, hanem egy kicsit visszamegyek az egyetem felé. Kinyújtom kezemet az egyetem felé, és onnan próbálok meg elindulni azzal, hogy egyszer majd csak a 15 perc végén abbahagyom. Szeretnék néhány olyan adatot említeni, amely bár az ügyészséghez kapcsolódik, de tanulságos lesz, nemcsak az ügyészségi, ügyészképzéssel foglalkozók számára. Olyan kérdésekről van szó, mint például az, hogy az ügyészség milyen, s mekkora a felvevőpiaca a végzős joghallgatóknak. Kiket látunk szívesen a munkatársaink között. Az egyetemek milyen emberanyagot bocsátanak a rendelkezésünkre, hogy szembesüljenek esetleg ezzel. Hogyan szerezzünk még az alapképző intézményektől, mit teszünk a hozzánk felvettekkel, mik a terveink stb., stb. Hát ezek egy részére tudok csak természetesen választ adni. Már említettem, hogy 4 vagy 5 éve egy permanensen karba tartott személyi terv alapján 50-100 fogalmazói álláshelyet hirdetünk meg évente. Egyébként egyidejűleg általában 300-350 fogalmazó dolgozik az ügyészségen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
