A modern társasági törvények mindegyikének megalkotásakor alapkérdésként merült fel a vonatkozó rendelkezések kógens vagy diszpozitív szabályként való megfogalmazása, annak eldöntése, hogy vajon melyik szabályozási mód felel meg jobban a piac, a gazdaság igényeinek, a forgalom biztonsága elvének, valamint a társadalmi, szakmai elvárásoknak.
Az első modern, magyar társasági törvény, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény megalkotásakor a jogalkotó azt a megoldást választotta, hogy a vonatkozó szabályozás a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezések kivételével bizonyos körben diszpozitív. Ez akkor a gyakorlatban nagy bizonytalanságot eredményezett. Ennek részbeni oka lehetett, hogy a társasági jogi szabályokat olyan jogalkalmazóknak kellett alkalmazniuk, akiknek e területen sem elméleti ismereteik, sem érdemi gyakorlati tapasztalataik nem voltak, sőt még a vonatkozó szakkönyvek is lényegében hiányoztak.
A második modern társasági törvény, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény megalkotásakor - a nagy viták után - kialakult konszenzus az volt, hogy a szabályozás legyen kógens, és a szabályoktól csak akkor lehessen eltérni, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. Ennek elsődleges indoka - emlékeim szerint - a forgalom és jogbiztonság biztosítása volt. Ez a szabályozási mód maradt fenn a harmadik modern társasági törvényben, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) is. A gyakorlatban - tapasztalataim szerint - nem is látszott jelentős igény a diszpozitív szabályozás bevezetésére, illetve ott, ahol ilyen igény felmerült, a vonatkozó szabályozás lehetővé tette a törvényi rendelkezéstől a létesítő okiratban való eltérést.
Alapvető változást hozott a szabályozási módban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) III. Könyve. Ennek elsődlegesen felhozott indoka a magánautonómia dominanciájának biztosítása volt. Megítélésem szerint a társadalmi környezet is alapvetően megváltozott, hiszen az első modern társasági törvény megalkotása óta eltelt közel 25 év alatt a társasági jogi elméleti és gyakorlati ismeretek elmélyültek, és széles körben elterjedtek.
A Ptk. hatálybalépésekor - közismerten - nagy volt a riadalom a jogalkalmazók között, próbáltak felkészülni arra, hogy a szabályozási mód változása a gyakorlatban milyen jogkérdéseket vethet majd fel. A Ptk. hatálybalépése körüli időszakban épp ezért több bírói tanácskozás[1] is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, nem egyszer meghatározott jogkérdésekben egymásnak ellentmondó megállapításra jutva.
A Ptk. hatálybalépése óta eltelt több évet is figyelembe véve arra a megállapításra kell jutni, hogy a fenti félelmek nem igazolódtak be. Elsődlegesen nem azért, mert konszenzus alakult ki a tekintetben, mely szabályok kógensek, illetve diszpozitívek, hanem azért, mert a cégek nem élnek a szabályozás diszpozitivitás folytán nyújtott lehetőségekkel, inkább a biztos, gyors bejegyzésre törekednek.
Ezt igazolja, hogy alig találni olyan az ítélőtáblák vagy a Kúria által hozott határozatokat, amelyekben a kógencia-diszpozitivitás kérdéskörben kellett állást foglalni. Legtöbbször az a kérdés merült fel, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés a)-f) pontjában foglalt szabályok kógensek-e. E körben úgy tűnik, hogy a többségi álláspont[2] szerint a szabályozás diszpozitív, de ezzel ellentétes döntés is született.[3]
A téma bemutatása során kiindulópontként hangsúlyozandó, hogy téves az az állítás, miszerint a Ptk. társasági jogi rendelkezései egységesen diszpozitívak lennének, hiszen a Ptk. 3:4. § (2) bekezdése meghatározza azokat a viszonylatokat, amelyek tekintetében a (3) bekezdésben foglalt korlátozások mellett a diszpozitivitás érvényesül.
A diszpozitivitás kizárólag a társaság tagjainak egymás közötti, a tag társasághoz fűződő viszonylatában, valamint a társaság szervezetének és működésének szabályai tekintetében érvényesül. Minden olyan rendelkezés, amely ezen a területen kívül esik, kógens jellegű. Így például a tagok, a vezető tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályoktól, a nyilvántartásba vételre vonatkozó szabályoktól eltérni nem lehet. A Kúria például a BH 2017.124. szám alatt közzétett határozatában úgy ítélte meg, hogy a részvénykönyvbe kívülálló által történő szabad, korlátozás nélküli betekintésre vonatkozó szabályok kógensek, azoktól az alapszabályban jogszerűen eltérni nem lehet. A Kúria rámutatott arra, hogy a kérelmezett bejegyzési eljárás során egyébként nem kifogásolt alapszabályának azon rendelkezése, amely a részvényeseken kívülállók tekintetében jogi érdekeltség igazolásához köti a részvénykönyv adataiba való betekintést, ellentétes a Ptk. 3:247. §-ában írtakkal. A részvénykönyv adataiba kívülállók részére betekintést biztosító törvényi rendelkezések célja a részvénytársaság tulajdonosi szerkezete megismerhetőségének korlátok nélküli biztosítása. E rendelkezés a Ptk. 3:4. § (2) bekezdése által meghatározott körbe nem tartozik.
A Ptk. 3:4. § (3) bekezdésében írtak szerint nem lehet eltérni még a (2) bekezdés által megengedett körben
- 44/45 -
sem a Ptk. szabályaitól két pontba csoportosítottan megjelenő összesen öt, tételesen vagy tételesnek tűnően meghatározott esetben.
Az egyik ilyen eset az, ha az eltérést maga a Ptk. tiltja a 3:4. § (3) bekezdésének a) pontjában. A Ptk. III. Könyve több olyan társasági jogi szabályt tartalmaz, ahol maga a norma mondja ki, hogy a vonatkozó szabályozástól nem lehet eltérni, ilyen például a Ptk. 3:88. § (2) bekezdése, a 3:143. § (2) bekezdése, vagy 3:173. §. Ugyanakkor nemcsak a III. Könyvben meghatározott kógens szabályoktól nem lehet eltérni, hanem a Ptk. más könyvében meghatározott kógens szabályoktól sem.
A Kúria a BH 2020.243. szám alatt közzétett ítéletében kifejtette, hogy az alapszabályban olyan rendelkezés nem szerepelhet, amely ellentétes a Ptk. más Könyveiben szereplő kógens rendelkezésekkel. A konkrét ügyben az alapszabály módosításban úgy alapítottak vételi jogot a részvénytársaság javára, hogy az alapszabályt módosító közgyűlési határozat meghozatalában a felperes nem vett részt, azt nem írta alá, ahogy a részvénytársaság sem. A Kúria rámutatott, hogy bár a fenti kérdés a részvényesnek a társasághoz való viszonyát érinti, a szabályozás nem tekinthető diszpozitívnak figyelemmel többek között a tulajdonost megillető rendelkezési jogra vonatkozó Ptk. 5:13. § (2) bekezdésének, illetve a 6:63. § (1) bekezdésnek a szerződés létrejöttére vonatkozó kógens szabályára.
Ugyanakkor, bár a Ptk. más jogszabályokra nem utal, egyértelmű, hogy akkor sem lehet eltérni a Ptk.-ban elvileg diszpozitívként is értelmezhető szabálytól, ha más kógens jogszabály egyértelmű előírást tartalmaz. A Ptk. társasági jogi szabályai között számos olyan is található, amely egyirányú kógenciát ír elő, ilyen például a 3:98. § (3) bekezdése, a 3:187. § és a 3:226. §.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
