Az EUB szerint a származékos tartózkodási jog fennállása esetén a tagállamoknak a tartózkodási engedély nemzetbiztonsági okra alapított visszavonása vagy az ilyen kérelem elutasítása esetén is vizsgálniuk kell a kérelmező egyéni, személyes és családi körülményeit.
Ügyszám: Európai Unió Bírósága C-420/22. és C-528/22. sz. egyesített ügyek
Címszavak: közigazgatási per; közigazgatási jog; jogalkalmazás; idegenrendészet; származékos tartózkodási jog; uniós polgárság; mérlegelés
A Szegedi Törvényszék két ügyben terjesztett elő előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: Bíróság). A C-420/22. számú ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a harmadik országbeli állampolgárságú felperes (a továbbiakban: NW) házasságban élt egy magyar állampolgárral, házasságukból egy magyar állampolgár gyermekük született, akit NW házastársával közösen nevel. NW Magyarország területén állandó tartózkodási kártya birtokában tartózkodott. Az idegrendészeti hatóság NW családi kapcsolatainak vizsgálata nélkül visszavonta állandó tartózkodási kártyáját arra hivatkozással, hogy a szakhatóság NW és az idegenrendészeti hatóság által meg nem ismerhető indokolású állásfoglalása szerint veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát. NW keresettel támadta az idegenrendészeti hatóság határozatát, a törvényszék pedig előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz.
A törvényszék által feltett kérdések közül a témánk szempontjából releváns kérdés lényege az volt, hogy úgy kell-e értelmezni a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló 2003/109/EK irányelvet és az Európai Unió Alapjogi Chartáját, hogy azzal ellentétes-e az a tagállami szabályozás, amely szerint a huzamos tartózkodást biz-
- 485/486 -
tosító engedély visszavonásáról rendelkező idegenrendészeti határozat meghozatalára olyan indokolás nélküli határozat alapján kerül sor, amely csak a nemzetbiztonság, közbiztonság, közrend veszélyeztetését/sértését megállapító, indokolás nélküli, attól eltérést nem engedő, kötelező erejű szakhatósági állásfoglalásra történő automatikus hivatkozáson alapul, és amelynek meghozatala során a nemzetbiztonsági, közbiztonsági, közrendi ok egyedi ügyben való fennállásának alapos vizsgálatára, az egyéni körülmények szükségesség és arányosság követelményét szem előtt tartó vizsgálatára nem került sor?
A törvényszék ezt követően kiegészítette az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. Ebben kifejtette, hogy eredeti kérelmében abból az előfeltevésből indult ki, hogy NW a 2003/109/EK irányelv hatálya alá tartozik, azonban ha a Bíróság ezen előfeltevést tévesnek ítélné, akkor szükségesnek tartja az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog értelmezését is, figyelemmel az NW és kiskorú magyar állampolgár gyermeke közötti függőségi viszonyra. A törvényszék által feltett, témánk szempontjából releváns kiegészítő kérdés lényege az volt, hogy úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 20. cikkét, hogy ha a 20. cikk szerinti származékos tartózkodási jog fennáll, akkor az állandó tartózkodási kártya visszavonásáról rendelkező idegenrendészeti határozat meghozatala, valamint az ennek alapjául szolgáló nemzetbiztonsági, közrendi, közbiztonsági kivételek alkalmazása esetén, a tartózkodási jog korlátozásának igazolása alapjául szolgáló szükségességi és arányossági vizsgálat alkalmazása során a tagállami szerveknek szintén az uniós jogot kell alkalmazniuk? Ha pedig igen, akkor a törvényszék kérte az eredeti kérdéseinek megválaszolását az EUMSZ 20. cikkének fényében is.
A C-528/22. számú ügy alapjául szolgáló tényállás szerint a harmadik országbeli állampolgárságú felperes (a továbbiakban: PQ) jogszerűen, állandó tartózkodási kártya birtokában tartózkodott Magyarország területén, magyar állampolgár élettársával él együtt, kapcsolatukból két magyar állampolgár gyermek született, akik felett PQ tényleges szülői felügyeletet gyakorolt. PQ nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmet nyújtott be az idegenrendészeti hatósághoz, amely azt családi kapcsolatainak vizsgálata nélkül elutasította, arra hivatkozással, hogy a szakhatóság PQ és az idegenrendészeti hatóság által meg nem ismerhető indokolású állásfoglalása szerint tartózkodása sérti Magyarország nemzetbiztonságát. PQ keresettel támadta az idegenrendészeti hatóság határozatát, a törvényszék pedig előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz. A bíróság által feltett kérdések az EUMSZ 20. cikkének értelmezésére irányultak, és a témánk szempontjából releváns kérdések egyeztek a C-420/22. számú ügyben feltett kérdésekkel.
A Bíróság elsőként a kérelem elfogadhatóságát vizsgálta. E körben megállapította, hogy NW tartózkodási engedélyének visszavonása nem tartozik a 2003/109/EK irányelv hatálya alá, így a C-420/22. ügyben előterjesztett kérelem 2003/109/EK irányelvre vonatkozó részében elfogadhatatlan. A Bíróság ezért érdemben csak az EUMSZ 20. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdésekkel foglalkozott mindkét ügyben.
A Bíróság az ügy érdemében elsőként az EUMSZ 20. cikkében foglalt származékos tartózkodási jog tartalmát vizsgálta, valamint azt, hogy a tagállami idegenrendészeti hatóságok kötelesek-e származékos tartózkodási jog fennálltát vizsgálni.
A Bíróság leszögezte, hogy az EUMSZ 20. cikke csak az uniós állampolgárok számára biztosít önálló jogokat, ugyanakkor az uniós állampolgárságból levezethetőek a harmadik országbeli állampolgárok számára is bizonyos származékos jogok. Így például bizonyos különleges helyzetekben meg kell adni a tartózkodási jogot az uniós polgár harmadik országbeli állampolgár családtagjai részére, mivel ellenkező esetben az uniós polgárság elveszítené hatékony érvényesülését azáltal, hogy a származékos tartózkodási jog biztosításának hiányában az uniós polgár valójában kénytelen lenne elhagyni az EU területét. Ez a különleges helyzet azonban csak akkor áll fenn, ha az uniós állampolgár és harmadik országbeli családtagja között olyan függőségi viszony van, amely folytán az uniós polgár arra kényszerülne, hogy a szóban forgó harmadik országbeli állampolgárral tartson, és elhagyja az EU területét, ha számára nem lenne biztosított a származékos tartózkodási jog. Ebből fakadóan a tartózkodási jog EUMSZ 20. cikke alapján történő elismerését az uniós állampolgár és családtagja közötti függőségi viszony szorosságára tekintettel kell vizsgálni, az ügy összes körülményét mérlegelve.
A Bíróság szerint ráadásul az EUMSZ 20. cikke nem csupán a származékos tartózkodási joggal rendelkező harmadik országbeli állampolgár kiutasítását zárja ki, hanem azt is előírja, hogy számára tartózkodási jogot kell biztosítani. Így az EUMSZ 20. cikkére nemcsak a harmadik országbeli állampolgárt a tagállam területének elhagyására kötelező határozatokkal szemben lehet hivatkozni, hanem a tartózkodási engedélyt visszavonó vagy annak kiállítását megtagadó határozatokkal szemben is. Nem hivatkozható ugyanakkor eredményesen e jog, ha a harmadik országbeli állampolgár más jogcímen tartózkodási jogot kaphat a tagállamban. A tagállami hatóságok szintén nem kötelesek arra, hogy saját kezdeményezésükre megvizsgálják a függőségi viszony fennálltát, viszont az EUMSZ 20. cikkének hatékony érvényesülése érdekében, ha ismertté válik számukra egy ilyen családi kapcsolat, akkor a szükséges adatok összegyűjtésével meg kell győződniük arról, hogy a meghozandó határozat nem jár azzal a joghatással, hogy az uniós polgár ténylegesen köteles lenne elhagyni az EU területét. Az EUMSZ 20. cikkének hatékony érvényesülése érdekében nem mentesíti a hatóságot e vizsgálat elvégzése alól az sem, ha a harmadik országbeli állampolgár nem kifejezetten az EUMSZ 20. cikkén alapuló tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
