Az igazságügyi informatikai szakértői gyakorlat felhalmozott tapasztalatai alkalmat adnak az egyes ügytípusok jellegzetességeinek összefoglalására. A kétszázötvennél több ügyet tartalmazó archívumban az "előkelő" negyedik (más számítás szerint a második - lásd az írásban részletesen) helyen szerepelnek a szerzői joghoz kapcsolódó ügyek. Mivel a szakértő a nyomozati szaktól a bírói szakig részt vehet a büntetőeljárásban, rátekintése nyílik az 1978. évi IV. törvény (régi Btk.) 329/A. és 329/B. § szerinti [a 2012. évi C. törvény (új Btk.) 385. § és 386. §] cselekmények nyomozására és az ítélethozatalra is. A szakértő nézőpontja - függetlenségéből adódóan - lehetőséget ad a rendszer működésében tapasztalható hibák azonosítására és a jó gyakorlatok feltárására egyaránt. Jelen írás ezt a szakértői nézőpontot felhasználva mutatja be a szerzői joghoz kapcsolódó ügytípusokat a büntetőeljárásokban, s egyben bepillantást enged az igazságügyi informatikai szakértői munka mindennapjaiba is.
A szerzők az idők kezdetétől jelen vannak a mindennapokban. Munkásságukat - legyen az anyagi (szobrászat, építészet stb.), vagy szellemi (mese, eposz stb.) - magukból a művekből ismerhetjük, személyük az ókorig homályban maradt.[1] A szerzőkkel kapcsolatos első utalás a római jogban figyelhető meg a szerzők és a könyvkereskedők közötti szerződések formájában, bár ezek az ügyletek - a jogforrásokban történő említés hiányában - még nem részesültek jogi védelemben.[2]
Ugyanakkor megállapítható, hogy a szerzői művek többszörözésének gyakorlata már ebben az időszakban is megfigyelhető volt, s ez a gyakorlat máig hatóan érvényesül. Az egyik legszemléletesebb korabeli példa talán Vergilius Georgica című tankölteményének sorsa, mely az egyik első tömegesen másolt szerzői mű volt.[3]
A következő jelentős esemény a szerzői joggal kapcsolatosan a könyvnyomtatás megjelenése és az azzal kapcsolatos privilégiumok kiadása volt, melyek az új technológia elterjedését ösztönözték.[4] Ezek közé a privilégiumok közé tartozott I. Mária királynőnek a könyviparosok céhe (Stationers’ Company) részére kiadott kiváltságlevele (1557), mely a nyomtatás és könyvkereskedelem ellenőrzését tette lehetővé a céh részére.[5]
Az első komolyabb, máig érvényesülő hatás ebben a korszakban alakult ki: megjelent a privilégiumokat kijátszó kalóz figurája, mely visszaköszön napjaink szerzői jogi eseteinél. Ugyanekkor alakul rögzített szókapcsolattá a right "to copy", illetve a "stationers’ copyright" kifejezésekből a ma is használt copyright szó.[6] A privilégiumok tulajdonosai és a kalózok (akik nem ritkán a másik csoportból kerültek ki) harca vezetett a napjaink szerzői jogi rendszerét megalapozó jogszabályig: a Statute of Anne-ig (Anna Királynő Törvénye).
"... és bármilyen könyv - melyet már megalkottak / összeállítottak és nem nyomtattak ki és nem adtak ki, vagy ezután fognak megalkotni / összeállítani - szerzője és az ő engedményese vagy kijelöltje rendelkezzen a nyomtatás vagy újranyomtatás egyedüli szabadságával ezen könyvre vagy könyvekre vonatkozóan tizennégy évig az első kiadás napjától számítva és nem tovább;"[7]
A szerzői jog alapjainak lerakásától kezdődő, s napjainkig tartó folyamat részleteit most terjedelmi ok miatt nem tudjuk áttekinteni, de az Amerikai Egyesült Államok példáján keresztül, a nevezetesebb események felsorolásával képet kaphatunk a bejárt útról és egyben megérkezhetünk jelen tanulmány tulajdonképpeni tárgyához, a számítógépes programok szerzői jogi védelméhez is.
1790: az első szerzői jogi törvény alkotmányba iktatása (könyvek, térképek és térképészeti alkotások)
1802: a védelem kiterjesztése az újságokra
1831: a védelem kiterjesztése a zeneművekre
1856: a védelem kiterjesztése a drámai művekre
1865: a védelem kiterjesztése a fotográfiákra
1870: a védelem kiterjesztése a műalkotásokra (képzőművészet)
1912: a védelem kiterjesztése a mozgóképekre (korábban fotográfiaként kezelték)
1953: a védelem kiterjesztése a nem irodalmi drámai művekre
1980: a védelem kiterjesztése a számítógépes programokra
1990: a védelem kiterjesztése az építészeti művekre[8]
Látható a felsoroltakból, hogy az eredetileg a könyvterjesztés körülményeit szabályzó szerzői jog miként terjesztette ki hatókörét a tőle távol eső területekre is.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-a rendelkezik a szerzői jogi védelem tárgyáról. A jogszabály az informatikai tartalmakra vonatkozóan a d) pontban ad útmutatást, amikor is a védelem tárgyát a következőképpen jelöli meg: "a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is".
A jogszabály ugyanebben a szakaszban egy kivételt is meghatároz a hagyományos informatikai értelemben szintén szoftvernek tekinthető adatbázis vonatkozásában az Szjt. 1. § p) pontban, miszerint a védelem tárgya: "a gyűjte-
- 21/22 -
ményes műnek minősülő adatbázis". A látszólagos, vagy tényleges ellentmondást a VII. fejezet igyekszik feloldani, amikor pontosítja az adatbázis fogalmát, méghozzá szűkítő értelemben az adatbázis-tartalomra vonatkoztatva.
A fenti szűkítő megfogalmazás (adatbázis tartalom) nem oszlatja el a kétségeket az adatbázis szerkezet védettségét illetően (a szerzőét semmiképpen), különösen annak a fényében, hogy a jogalkotó az Szjt. 60/A. § (3) pontjában a következőképpen fogalmaz: "Az adatbázisra vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a számítástechnikai eszközökkel hozzáférhető tartalmú adatbázis előállításához vagy működtetéséhez felhasznált szoftverre." Ez a megfogalmazás arra utal, hogy az előállításhoz és működtetéshez használt rendszerek is védettek, mint szoftverek, de továbbra sem nyer tisztázást az adatbázis tartalom és a működtető szoftver között "lebegő" adatbázis szerkezet helyzete.
A fenti kérdés tisztázása még akkor is szükséges, ha a szövegek alapján nyilvánvaló, hogy az adatbázis kezelő szoftver is a szerzői jogi védelem tárgyának tekintendő, mint szoftver, s az adatbázis tartalom is annak, mint gyűjteményes mű (adatok rendszerezett halmaza a leegyszerűsített informatikai definíció szerint). Ugyanakkor figyeljünk fel arra a következményre, miszerint az adatbázis szerkezete nem áll védelem alatt, holott az informatikai szempontból az adatbázis egyik legfontosabb része.
Bár a szakértői gyakorlatban még jelentek meg adatbázis szerkezetre vonatkozó, az ismertetett szempontot használó, kihasználó ügyek, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Big Data jelenséghez (a közeljövő stratégiai fontosságú eleméhez[9]) kapcsolódóan azt a tényt, hogy a gigászi mennyiségű adatfolyamokból történő adatkinyerés kulcsa az információk reorganizációja, újraszervezése, melyben az adatbázis szerkezetek kiemelt szerepet kaphatnak. Amennyiben ezek az elemek nem nyernek pontosan definiálható, a fenti kétségeket kizáró védelmet, az jelentős hátrányt okozhat egyes fejlesztőknek. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az Euópai Bíróság kiterjedt adatbázis-jogi gyakorlatának tanulmányozása e kérdés tisztázásában is segítséget nyújthat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
