2024. áprilisában-májusában egyszerre került sor a két legfontosabb választásra Észak-Macedóniában. Egyszerre került sor ugyanis a köztársasági elnök, valamint az egykamarás törvényhozás képviselőinek megválasztására. A kettős választás egyértelmű eredményt hozott: az eddig kormányzó Szociáldemokrata Unió (SzDSzM) súlyos, történelmi vereségét, a 2017 óta ellenzékben levő jobboldali VMRO-DPMNE földcsuszamlásszerű győzelmét. A jobboldali párt egymaga közel került a parlamenti abszolút többséghez, mindemellett köztársasági elnökjelöltje, Gordana Sziljanovszka-Davkova is a szavazatok több mint 60 százalékával foglalhatja el hivatalát.
Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az általános választások kontextusát, a választások körülményeit, a jelölteket, valamint az eredmények várható következményeit. Ennek keretei között röviden bemutatja az ország alkotmányos rendszerének releváns vonásait, a választási rendszert, majd a kettős választás kampányát és eredményeit, illetve a formálódó kormányt meghatározó legfontosabb körülményeket.
Észak-Macedónia politikai életében a leginkább meghatározó tényezők az ország etnikai összetétele, valamint a szomszédokhoz való viszonya. Előbbi tekintetében az ország lakosságának több mint egynegyedét kitevő albán kisebbség szerepe a meghatározó, a 2001-es polgárháború-közeli helyzet óta az érzékeny belpolitikai egyensúly a meghatározó albán és macedón erők közötti együttműködésen múlik. Mindazonáltal, az albán kisebbség körében a Demokratikus Unió az Integrációért (DUI) domináns szerepre tudott szert tenni, befolyásolva a nemzeti kormányok összetételét. Vele szemben rendre megfogalmazódik az ellenzéki albán erők összefogása, amely ugyan ezen a választáson legyőzni nem tudta a DUI-t, kormányra kerülve mégis visszaszoríthatja befolyását.
Észak-Macedónia két szomszédjával is komoly konfliktusokkal bír, amelyek az ország elnevezését, továbbá a macedón nemzeti identitást is érintik. A 2017 óta hivatalban levő szociáldemokrata kormányzat igyekezett minden engedményt megtenni Görögországnak és Bulgáriának, előbbi a Preszpa-egyezményben és az ország nevének megváltoztatásában, utóbbi az alkotmány tervezett módosításában manifesztálódott. Az engedmények politikája mindazonáltal nem tűnt kifizetődőnek, az ország nem tudott előrehaladni az EU-csatlakozási folyamatban, ami a társadalmi elégedetlenségek mellett közrejátszott a történelmi választási vereségben.
Észak-Macedónia az egyetlen olyan tagköztársaság, mely háború nélkül tudott a kilencvenes évek elején kiválni Jugoszláviából, történelme mégis arra predesztinálta, hogy különböző külső és belső tényezők jelentkezzenek stabilitását veszé-
- 91/92 -
lyeztető kihívásként. Külső tényezőként az ország elnevezésével és nemzetközi elismerésével kapcsolatos vitákat említhetjük, amelyek a függetlenné válás óta végigkísérik az ország történelmét,[1] és napjainkban is az európai integrációs folyamatot lassító hatásként értékelhetők.[2]
A belső tényezők közül a legjelentősebb az ország etnikai összetétele. A macedón nemzetiség (amelynek önálló nemzeti létét ráadásul a bolgárok vitatják) mindössze a lakosság háromötöde és kétharmada közti arányát teszi ki,[3] a legnagyobb nemzeti kisebbség, az albán a lakosság legalább egynegyedét képezi. Utóbbi 2001-ben polgárháború-közeli helyzethez vezetett és a mai napig meghatározza az ország belpolitikai erőviszonyait a macedón és albán erők közötti együttműködés minősége.[4] A Koszovó függetlenségéért harcoló testvérszervezethez hasonlóan az UÇK rövidítést használó Nemzeti Felszabadító Hadsereg eleinte Nagy-Albánia létrejöttéért hívott föl nemzeti felkelésre, majd a későbbiekben tevékenységüket az albán kisebbség egyenlő jogaiért való küzdelemként fogalmazták meg.[5] Az 500 halottat és 17 ezer menekültet eredményező küzdelemnek végül is a nemzetközi közösség segítségével létrehozott Ohridi Keretegyezmény elfogadása vetett véget, amely azóta szabályozza a nemzetiségek együttélésének kényes egyensúlyát az országban.[6]
Észak-Macedónia azon nyugat-balkáni államok sorát gyarapítja, amelyek alapvetően parlamentáris berendezkedésűek, azonban a köztársasági elnök erőteljesebb személyes befolyása és közvetlen választása miatt előfordul, hogy tévesen a félelnöki rendszerek közé sorolják. A közvetlen elnökválasztás 1994-re lett bevezetve az országban[7] (az összes többi ex-jugoszláv tagköztársasághoz hasonlóan), az alkotmány elfogadása utáni első elnökválasztást a soron következő, 1994. őszi parlamenti választással összekötve tartották.[8]
Az első választást követően 30 év múlva esik most egybe a két választás. Az ötéves államfői ciklus egyszer került lerövidítésre, igaz csak pár hónappal, Borisz Trajkovszki 2004-ben bekövetkezett tragikus halálakor. A négyéves parlamenti ciklusok tekintetében a 2006-os év jelentett korszakváltást: addig mindegyik ciklus kitöltötte a négy évet, azután viszont minden egyes alkalommal lerövidült a mandátum és előrehozott választásra került sor.[9] Az idei választásra eredetileg nyáron került volna sor, azonban az elnökválasztással való összevonhatósága miatt döntöttek a májusi időpont mellett.
- 92/93 -
Az észak-macedóniai köztársasági elnököt közvetlenül a választópolgárok választják 5 éves mandátumra, amely egyszer megújítható, így egy személy legfeljebb 10 éven át töltheti be az államfői posztot.[10] Utóbbira eddig egyetlen példa volt Gjorge Ivanov (2009-2019) személyében. A független állam első elnöke egy csonka, és egy teljes ciklust kitöltő Kiro Gligorov után Borisz Trajkovszkit tragikus halála akadályozta az újraválasztásban, Branko Crvenkovszki (2004-2009) pedig nem pályázott újraválasztásra.[11] Hivatalban levő államfő tehát korábban még nem veszített elnökválasztást. A 2019 óta hivatalban levő köztársasági elnök, a szociáldemokrata Sztevo Pendarovszki újra jelöltette magát államfőnek, győzelme esetén ő is két cikluson keresztül tölthette volna be ezt a posztot.
A köztársasági elnököt a választók közvetlenül választják, kétfordulós rendszerben. Elnökjelölt kétféle módon lehet valaki, 10 000 állampolgári ajánlás összegyűjtésével, vagy legalább 30 parlamenti képviselő ajánlásával.[12] A legtöbb kétfordulós elnökválasztási rendszerrel ellentétben Észak-Macedóniában az első forduló csak akkor érvényes és eredményes, ha valamely jelölt megszerzi az összes szavazópolgár (tehát nem csak a választásokon részt vevők) abszolút többségének a támogatását.[13] Amennyiben ez nem sikerül, második fordulóra kerül sor, ahol a két, az első fordulóban legjobban szereplő jelölt indulhat. Közülük az lesz az elnök, aki több szavazatot szerez,[14] azonban 2009 óta a második fordulóban is létezik egy érvényességi küszöb. Csak akkor tekinthető a választás érvényesnek, amennyiben a választópolgárok legalább 40 százaléka az urnákhoz járul.[15]
Észak-Macedónia parlamentáris köztársaság, azaz az államfő leginkább szimbolikus szerepkörrel bír, azonban a közvetlen választás okozta nagyobb legitimáció, valamint bizonyos önálló döntési jogkörök következtében nem tisztán reprezentatív államfőről beszélhetünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
