Hazánkban az eddigi talán legnagyobb vállalatfelvásárlási esemény bontakozhatna ki abban az esetben, ha a bécsi székhelyű OMV AG. olajipari gazdasági társaságnak sikerülne felvásárolnia a budapesti székhellyel rendelkező MOL Nyrt. olajipari vállalatot. Az OMV ugyanakkor még el sem kezdhette a MOL igazgatóságával a két társaság jövőjéről szóló tárgyalásokat, illetve a nyilvános ajánlattételre történő felkészülést, a MOL igazgatósága, valamint a politika az OMV közeledését a MOL felé anélkül, hogy a bécsi székhelyű társaság terveit részletesen ismerte volna, "ellenséges" felvásárlásnak minősítette és kinyilvánította abbéli szándékát, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy erre a "barátságtalan" lépésre az OMV részéről ne kerülhessen sor. A politika ezen célkitűzése végeredményben a köznyelvben csak lex MOL néven elhíresült a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény formájában öltött testet, amely 2007. október 24. napján lépett hatályba. A törvény hatályon kívül helyezte a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt. III.) egyes, a nyilvánosan működő részvénytársaság szempontjából meghatározó jelentőséggel bíró rendelkezéseit és módosította a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvénynek (Tpt.) a befolyásszerzés nyilvánosan működő részvénytársaságba címet viselő harmadik részének bizonyos paragrafusait.
A rövid terjedelmű értekezés célja, hogy társasági jogi szempontból - figyelmen kívül hagyva az egyéb, így többek között a politikai indokokat - elemezze a "lex MOL"-nak a Gt. III. saját részvény alaptőkéhez viszonyított legfelső korlátja eltörlésére vonatkozó rendelkezésének következményeit arra való utalással, hogy miért gondolhatták egyes társasági jogászok, hogy a "lex MOL" kizárólagosan a MOL igazgatóságának kedvez. Mindenekelőtt azonban, mivel a saját részvény megszerzése egyfajta vállalatfelvásárlás elleni védekezi funkciót is elláthat - márpedig a "lex MOL" esetében ez mindenképpen vizsgálandó szempont -, a vállalatfelvásárlás és a vállalatfelvásárlással szembeni védekezési lehetőségek lényegi bemutatása elengedhetetlennek tűnik.
A vállalatfelvásárlás - mint a befolyásszerzés egy speciális formája - valójában nem más, mint a nyilvánosan működő részvénytársaság formájában tevékenységet végző céltársaság (felvásárlandó társaság) feletti ellenőrzési jognak a részvények felvásárlásán keresztül történő megszerzése. Ennek lényege, hogy egy személy (ajánlattevő - felvásárló) egy, a céltársaság részvényeseinek közvetlenül vagy nyilvánosan tett ajánlat útján kísérletet tesz annyi szavazati jogot megtestesítő részvény megszerzésére, amely elegendő ahhoz, hogy ő gyakorolhassa a részvényeken keresztül a céltársaság feletti ellenőrzési jogot. A felvásárlás révén vállalatcsoport jön létre, amelynek belső viszonyát uralmi szerződések határozzák meg. Ebből következően a vállalatcsoport kialakulása felosztható a felvásárlás dinamikus szakaszára, és a már kialakult vállalatcsoportot szabályozó konszernjogi statikus szakaszra.
A felvásárlás különböző módon mehet végbe: jelentős hányaddal rendelkező részvényesekkel történő megállapodásokon keresztül, a tőzsdén történt részvényvásárlás révén, vagy a céltáraság valamennyi részvényeséhez intézett nyilvános és általános ajánlattétel útján.
A felvásárlás lehet barátságos, vagy ellenséges. Ezt a minősítést az ajánlattétel, valamint a felvásárló céljának, illetve háttértörténetének ismeretében az igazgatóság végzi el, és tárja a részvényesek közgyűlése elé. Megállapítható, hogy ez a minősítés kizárólag az igazgatóság irányába bír jelentős relevanciával (illetve, talán még munkavállalói szemszögből értékelhető ilyen formában, figyelemmel a felvásárlónak a munkavállalói létszámot és a munkabeosztást érintő esetleges terveire). A részvényes szempontjából részvényének eladása tekintetében ugyanis jó, vagy rossz ajánlat létezik. A saját döntése szerint a jó ajánlatot elfogadhatja, a rosszat elutasíthatja, de semmiképpen sem lesz számára baráti vagy ellenséges egy ajánlat. Az igazgatóság tagjai viszont saját pozíciójukat félthetik, így - védekezési technikák alkalmazásával - mindent megtesznek annak megtartása, vagy pozíciójuknak elvesztése fejében megfelelő ellenérték kiharcolása érdekében.
A védekezési technikák, mechanizmusok tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy a céltársaságot (és rajta keresztül az igazgatóságot) megvédjék az esetleges felvásárlástól, de legalábbis megnehezítsék annak véghezvitelét. A védekező mechanizmusok között különbséget tehetünk előzetes és utólagos védekező mechanizmusok között. Az előzetes védekező eszközök általában a céltársaság alapszabályában előzetesen meghatározott olyan rendelkezések, amelyek önmagukban nehézséget jelentenek a felvásárlónak. Ilyenek például a "voting cap", azaz a részvénytársaság alapszabályában meghatározott, egy részvényeshez kötődő szavazatmaximáló rendelkezések, vagy a "double voting right" vagyis az egy részvényest megillető kétszeres szavazati jog, a "golden parachutes", azaz az igazgatósági tagokat visszahívásuk esetén megillető jelentős anyagi juttatások. Ezek az alapszabályban meglévő védekezési eszközök előre meghatározottak, a közgyűlés által elfogadottak. Az utólagos védekezési eszközök pedig azok, amelyeket az igazgatóság a saját hatáskörében, vagy a közgyűlés hozzájárulásával az ajánlattételről való tudomásszerzésüket követően az ajánlattételi eljárás megzavarása, a felvásárlás megakadályozása érdekében tehetnek. Így például lehetőség van a "crown jewels"-re, azaz a vételi eljárás során az értékes vagyon más a céltársaság közvetlen érdekeltségébe nem tartozó társaságnak történő átruházása, a "white knight"-ra, vagyis arra, hogy a céltársaság igazgatósága egy másik társaságot keres meg és próbálja ajánlattételre (ellenajánlat tételére) rábírni az eredeti ajánlattevővel szemben. E körbe sorolható a "pac-man defense", vagyis azon eljárás, amikor a céltársaság az ajánlatételt követően felvásárlási ajánlatot tesz az eredeti ajánlattevőre. Ide tartozhat ugyanakkor még az alaptőke felemelése, illetve saját részvény megszerzése. Ezen kívül még egyéb jogszabályok által nem tiltott eszközök is igénybe vehetők.
A részvénytársaság és a részvényes között létrejöhet olyan adásvételi szerződés, amelynek tárgya a társaság részvénye, és amely által maga a társaság részvényessé válik. Az ilyen részvényeket nevezzük saját részvénynek.
A saját részvény szerzésének különböző indokai lehetnek, így az alaptőke leszállítása, a tagsági jogviszony megszűnése, vagy üzleti érdekből kerülhet rá sor. A saját részvény megszerzése ugyanakkor egyfajta védekezési stratégia is. A saját részvény után a Gt. III. 227. § értelmében a szavazati jog nem gyakorolható, ennek megfelelően a vételi ajánlattal kapcsolatban ellenszavazatként nem jelenhet meg, a saját részvény megszerzésével ugyanakkor a társaság azoktól a részvényesektől szerezheti meg részvényeit, akik az ajánlattól előre láthatólag "elcsábulhatnak". Ezáltal viszont megnehezíti az ajánlattevő dolgát, hiszen neki így másoktól kell szavazati jogot megtestesítő részvényeket szereznie, akik adott esetben sokkal magasabb ajánlati árat várnak el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
