A polgári perjogi rendelkezések egy perben nem csupán egyetlen felperes egyetlen alperessel szembeni egyetlen igényének érvényesítését teszik lehetővé: a hatályos jogszabályi rendelkezések megengedik mind a személyi, mind a tárgyi keresethalmazat előterjesztését. Gyakorlati problémákat okozhat azonban, hogy a jogalkotó a tárgyi keresethalmazat tekintetében túlságosan megengedő, és semmilyen feltételhez nem köti a több kereset egy perben való előterjeszthetőségét. A jogszabályi hiányosságokat a bírói gyakorlatnak kellett pótolnia, amely az utóbbi időszakban nem feltétlenül a következetes és problémamentes értelmezés irányában haladt. A tanulmány arra kíván rámutatni, hogy a felek érdekeinek és a perhatékonyságnak a biztosítása végett a tárgyi keresethalmazat egyértelmű jogszabályi rendezése indokolt úgy, hogy a jogalkotó a határozottság követelményével ellentétes látszólagos keresethalmazat alkalmazhatóságát egészében tiltaná, míg a valódi keresethalmazatot olyan korlátozással engedné meg, hogy az egyes kereseteknek hasonló ténybeli és jogi alapokon kell állniuk.
1. Evidenciának tűnik, hogy a polgári perben nem csupán egyetlen felperes egyetlen alperessel szemben, és ettől függetlenül nem csupán egyetlen keresetet terjeszthet elő. A jogalkotó a polgári perjogi szabályokkal a magánjogi jogviszonyokból származó jogviták végleges és kikényszeríthető elbírálásának eszközeit határozza meg; nincs azonban olyan rendelkezés, amely általánosságban kimondaná azt, hogy egyetlen perben csak a két ellenérdekű felet érintő egyetlen igény lenne érvényesíthető. Nem is lenne célszerű egy ilyen előírás megalkotása, hiszen nyilvánvalóan a jogviták gyors elbírálása ellen hatna, ha az egymással összefüggő, ugyanazon vagy akár egymásra épülő jogvitákból eredő, a jogosulti vagy kötelezetti oldalon több személyt is érintő követeléseket minden alkalommal külön-külön kellene válogatni, és csak egyenként lehetne érvényesíteni. Egy ilyen megoldás a hasonló körülményekre vonatkozó bizonyítás újbóli és újbóli megismétlésének kényszerét, ezáltal a költségek jelentős növekedését eredményezné, amely egyértelműen nem támogatható. A perhatékonyság érvényesülése általában arra az eredményre vezet, hogy a jogalkotó támogatja az egymással valamilyen okból - akár a résztvevők, akár a tartalom alapján - összefüggő jogviszonyokból származó több igény érvényesítését. Ha a perben azonos perbeli pozícióban többen lépnek fel, úgy személyi keresethalmazatról, ha pedig a perben több kereseti követelést érvényesítenek, úgy tárgyi kereset-halmazatról beszélünk, a két típusnak értelemszerűen létezik a vegyes keresethalmazatot eredményező kombinációja is.
2. Bár a jogalkotó elfogadja az egymással összefüggő követelések koncentrált perbeli elbírálását, a szabályozás körében korántsem azonosan közelít a személyi és a tárgyi keresethalmazatok feltételeihez.
A hatályos polgári perrendtartás mind a kereset előterjesztésére, mind a per későbbi szakaszaira nézve korlátozza a személyi keresethalmazat alkalmazhatóságát, ennek körében kizárja azt, hogy azonos oldalon több fél szerepeljen pusztán abból az okból, hogy bár más jellegű jogviszony keretében, de ugyanazzal az ellenérdekű féllel kerültek szembe. Ha ugyanis a pertársak kérelmeinek, ellenkérelmeinek, ezáltal indokolt perbeli cselekményeinek az alapjai semmilyen részben nincsenek egymással kapcsolatban, akkor csak formálisan lehetne az adott eljárást egyetlen pernek nevezni, mivel valójában több per zajlana egymás mellett egyetlen ügyszámon, amely nem szolgálná a perhatékonyság érvényesülését, semmiben nem gyorsítaná, egyszerűsítené az eljárást. Ebből következően a Pp. 51. §-a értelmében több felperes akkor indíthat együtt pert, illetőleg több alperes akkor perelhető együtt, ha a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne (kényszerű pertársaság); vagy ha a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek, továbbá ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége mindegyik alperesre kiterjed (egyszerű pertársaság). Ehhez igazodik a pertársaság perindítást követő létrehozásának még
- 77/78 -
szigorúbb korlátja: a Pp. 146. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a keresetet legkésőbb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet az eredetileg perbe nem vont alperesekre is kiterjeszteni, feltéve hogy fennállnak a kényszerű vagy egyszerű pertársaság feltételei, míg az alperes pertársaságot eredményezően nem vonhatja perbe a felperest, utólagosan felperesi pertársaság csak élők közötti jogutódlás alapján, a felperesi jogutód önkéntes perbelépésével, és a jogelőd elbocsátásának elmaradásával alakulhat ki. Nincs lehetőség ebből következően sem a keresetlevél előterjesztésekor, sem a per későbbi szakaszában pertársaság létrehozására a feleket érintő, ténybeli és jogi alapjában különböző jogviszonyokból eredő követelések érvényesítése esetén.
A jogalkotó tehát a személyi keresethalmazat érvényesíthetőségének feltételeit megfelelően szabályozza, ezzel kijelöli azokat a kereseteket - ténybeli és jogi alap hasonlósága -, amely mellett megengedhetőnek tartja az egy felperes - egy alperes - egy kereset szabálya alóli kivétel személyi oldalon való alkalmazhatóságát. A korlátozást a jogirodalom is indokoltnak tartja, sőt további szigorítást is javasol; mint ahogyan Udvary Sándor is kifejtette, az egyszerű pertársaság "laza" alakzatának fenntartása indokolatlan, mivel az ilyen perek elhúzódnak, külön tárgyalásuk indokolt.[1]
3. A hatályos polgári perjogi rendelkezések azonban már a szabályozás szintjén - a személyi keresethalmazat a Pp. 51. §-ának korlátozó szabályaival szemben - sem kötik feltételekhez a tárgyi keresethalmazat előterjesztését. Több kereset előterjesztésének a korlátja csak egyes különleges perekben a keresetek összekapcsolásának a tilalma körében jelentkezik. Meghatározott perekben a jogalkotó kimondja a tárgyi keresethalmat abszolút tilalmát: így a Pp. 343. §-ának (2) bekezdése szerint a sajtó-helyreigazításra, irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet; ugyanígy a Pp. 346/B. §-ának (2) bekezdése szerint a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet. Kivételesen a perjogi szabályok csak meghatározott keresetek együttes előterjesztését engedik meg: így a Pp. 282. §-a értelmében a házassági per bírósága előtt a keresettel csak az ugyanarra a házasságra vonatkozó más érvénytelenítési vagy bontókeresetet, továbbá a házasfelek gyermekének származására, tartására és a gyermeket érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére vonatkozó keresetet, valamint a házassági vagyonjogi keresetet lehet összekapcsolni; a Pp. 296. §-a szerint az apaság megállapítására irányuló kereset (csak) a gyermek tartására irányuló keresettel kapcsolható össze; a Pp. 302. §-ának b) pontja alapján a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló kereset kizárólag az ugyanazon szülő más gyermeke feletti szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresettel, a gyermek tartására, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésére irányuló keresettel vagy a szülő gondnokság alá helyezésére irányuló keresettel kapcsolható össze; a Pp. 307/A. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a gondnokság alá helyezésre irányuló kereset csak ugyanazon személy gondnokság alá helyezésére vagy szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló más keresettel kapcsolható össze. Végül létezik egy olyan korlátozás, amely a keresetek összekapcsolhatóságát ténybeli és jogi azonossághoz köti: a Pp. 348/A. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránt indított perben a keresetet csak ugyanabból a ténybeli alapból származó közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítésére vonatkozó keresettel lehet összekapcsolni. Az előző korlátozó rendelkezésektől eltekintve azonban a tárgyi keresethalmazat általánosságban nem tiltott, előterjesztését a jogalkotó feltételekhez nem rendeli. Korlátok mindössze a per későbbi szakaszában, a kereset megváltoztatása és a viszontkereset előterjesztése tekintetében vannak annyiban, hogy a Pp. 146. §-ának (1) bekezdése értelmében a kereset megváltoztatásának a feltétele, miszerint a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból eredjen - vagy azzal összefüggjön -, mint az eredeti kereset; a Pp. 147. §-ának (1) bekezdése alapján pedig a viszontkereset akkor terjeszthető elő - a beszámíthatósági feltételen kívül -, ha az általa érvényesíteni kívánt jog a keresettel azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered. Ezzel szemben azonban nem létezik olyan előírás, amely szerint az alperessel szemben több kereset csak akkor lenne előterjeszthető, ha a keresetek ugyanabból a jogviszonyból erednének, vagy egymással összefüggenének. Kétségtelen, hogy a felperes adott esetben vállalhatja a Pp. 149. §-ának (1) bekezdése illetve 213. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetek elkülönítésének vagy részítélet meghozatalának a kockázatát - bár ezt vállalja egyetlen, de részeiben elkülöníthető kereset mellett is -, de ezzel együtt a jogalkotó általánosságban nem kívánt jogszabályi szinten akadályt gördíteni a keresetek tárgyi halmozása elé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
