"Az internet sok gyerek számára az önmegvalósítás eszköze. Lehetővé teszi, hogy felfedezzék, kik is ők, és mivé akarnak válni, ez azonban csak akkor működik, ha megmarad magánjellegűnek és névtelennek, ahol lehet úgy hibázni, hogy közben senki sem figyel meg. Attól tartok, az én generációm volt az utolsó, amely élvezhette ezt a szabadságot." / Edward Snowden /
A ma élő szülői generáció nagy része még tágra nyílt szemekkel nézett a tévé képernyőkre, ma már az okoseszközök ejtik rabul a gyerekeket és minket is. Az iskolai szünetben vagy otthon már szinte nem is értjük, hogy miről beszélnek, csak úgy záporoznak a netes szlengek. Kapkodjuk a fejünket és próbálunk egyenrangú félként jelen lenni gyermekeink digitális mindennapjaiban. Lehetséges ez?
Az online térbeli aktivitás a gyerekek és fiatalok generációs besorolása mellett új szülői típusokat is életre hívott, amely az internetbiztonsághoz való viszonyon alapszik. A teljesség igénye nélkül néhány típust példálózó jelleggel bemutatnék, hogy ki-ki magára ismerjen ebben az új rendszerben vagy változtasson eddigi gyakorlatán, hogy gyermeke egyenrangúan partnere és a bajban a legfőbb bizalmasa legyen.
A The New York Times[1] hasábjain egy újságíró három kategóriát állított fel:
- egész nap dolgozó szülő(k);
- veszélyről tudomást nem vevő szülő(k);
- behódoló szülő(k).
Nézzük meg őket közelebbről. Az egész nap dolgozó szülői típus a munkából eredő elfoglaltság, fáradtság okán nem látja, hogy gyermeke mit csinál az online térben, így a mégis együtt töltött minőségi időben rohamosan csökken a gyerekével közös témák száma. A veszélyről tudomást sem vevők típusába tartozók azzal nyugtatják magukat, hogy a gyerek jól elvan az adott okoseszközzel és az ő gyerekükkel semmi rossz nem történhet, azaz a sérthetetlenség mítoszában ringatják magukat. A behódoló szülői típus számára a legfontosabb, hogy gyermeke mindig és mindenkor a lehető legújabb technikai eszközzel legyen felszerelve, hogy ezek folyamatos használata a közös, minőségi időből vesz el vagy megnehezíti a gyerek társadalmi beilleszkedését, erről már nem vesz tudomást.
A szakirodalomból két besorolást kiragadva szeretnék még említést tenni a helikopter- és a drón szülőkről. A helikopter szülők azok, akik túlféltéssel és a túlzott kontrollal megakadályozzák gyermekeik önállóságát és szabad szárnyalását. A kemény munka és az iskolázottság vezérszavaik, az előzőekben említett eszközválasztásukban azonban épp a gyerek önálló élete vész el. A helikopter szülők által "kitermelt" bumeráng-gyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást. Önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket - fogalmaz Kádár Annamária.[2]
A drón szülők, akik egykori Y-generációs gyerekek már "szülői kiadásban", a munka és a magánélet egyensúlya érdekében technikai eszközök révén (applikációk, szülői felügyeleti rendszerek) próbálják kontroll alatt tartani gyermekeiket.
A szülői típusokkal párhuzamban kitermelődtek a különböző stratégiák is, amelyek a digitális térhez való hozzáállásokat tükrözik. Így beszélhetünk probléma tagadók, apátiába süllyedők, próbálkozók és tudatlanok stratégiáiról.
Bármelyik besorolás tulajdonságait is érezzük magunkra nézve igaznak, nagyon fontos, hogy ezek pillanatnyi helyzetképet jelentenek. A világ és benne mi magunk is folyamatosan változunk. Rajtunk múlik, hogy milyen eszközökkel teremtjük meg az egyensúlyt a szülő-gyerek viszonyrendszerben. A lényeg, hogy amikor gyermekünk bajba kerül, mi mindig ott legyünk támogató segítőként.
- 20/21 -
A gyerekek között most óriási slágertéma a különböző internetes játékok, ahol egyedül vagy csapatban tehetik próbára szuperképességeiket. Az adatbiztonság a klasszikus adathalász tevékenységek mellett kiegészült az álhírek, netes nyereményjátékok, internetes csalások hadával. Például kinek van arról fogalma, hogy egy "Ki voltam az előző életemben?" típusú kvíz kitöltése után mi történik az adataimmal. A teljesség igénye nélkül három forgatókönyvet mindenképp érdemes tudni, ami a kvíz kitöltésekor veszi kezdetét, hiszen a nulladik lépés az, hogy egy újrabelépést kér az üzemeltető, amivel hozzáférést adok a közösségi oldalam nyilvános profilképéhez és az e-mail-címemhez. Ezeket az apró figyelmeztető jeleket már nem vesszük észre, annyira a vágyott eredmény foglalkoztat minket. De a problémák sora még csak ezután kezdődik. Nem kapok információkat arról, hogy a kvíz kitöltése után mi történik az adataimmal. Alapesetben eladják a hozzájárulásom nélkül marketing célokra, gazdát cserélnek az e-mail-címek és kéretlen levelek árasztják el a postafiókomat és még véletlenül sem jut eszembe, hogy ezt a kvíz kitöltése okozta. A legelképesztőbb esetet egy szülőtől hallottam. Gyermekével gyanútlanul sétált egy kisváros utcáin az újonnan megnyitott cukrászda felé, aminek a plakátjáról az ő gyermeke fényképe mosolygott vissza. Jó hír ezekben a hihetetlennek tűnő történetekben, hogy a "biztonsági beállítások" menüpontban az alkalmazás-beállítások ellenőrizhetőek és a korábban megadott hozzájárulások egy egyszerű gombnyomással visszavonhatóak.
Az ismeretlennel való találkozás sem veszített az aktualitásából. A gyerekek hajlamosak elbagatellizálni ezt a dolgot azzal, hogy az a másik ember úgysem lát, nem tudja hol vagyok, nem érhet el. Ugyanakkor a faggatózó üzenetek komolyan megviselik őket. Legyünk ott ezekben a helyzetekben is, hogy a digitális világ nyújtotta félelmet ki tudja adni magából gyermekünk.
Életkortól függetlenül a cyberbullying (online bántalmazás, megfélemlítés) az, amiről mindenképp beszélni kell. Az iskolai erőszak sokféle formát ölthet. Megjelenhet az erőszak a tanár és a diák között, a tanár és a szülők között, a diák és a diák között. A való világban történő erőszak mellett egyre többször az online tér az, ahol a gyerekek, fiatalok kiélik agressziójukat. A most felnövekvő generáció számára a cyberbullinggal való szembenézés, a játszmák felismerése és kiútkeresés komoly problémát jelent. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogyha valamilyen rossz dolgot követnek el az online térben, annak offline, azaz jogi következményei is lehetnek.
Agresszió fogalma alatt értjük azt, ha valaki a másik embert bántani vagy károsítani akarja. Többen feltették, felteszik azt a kérdést, hogy mi az oka az agressziónak. A jelenleg adott válaszok első helyén a biológiai okok állnak. A tesztoszteron hormon hatására bekövetkező változások lehetnek az agresszió egyik forrásai. Nem egy elhanyagolható érv az sem, hogy az agressziót sok esetben jutalmazza a társadalom. Valamint arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a ránk zúduló információ- és élménytömeg is hatással van személyiségünkre. Az átvett viselkedési minták és a "példaképek" követése is befolyással van az agresszív viselkedésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
