A tanulmány megírásának apropóját a bécsi Európai Kártérítési Jogi Intézet által 2008. november 17-én megrendezett büntető kártérítésről szóló konferencia adta. 1
A büntető kártérítés lényege, hogy az olyan szándékos, az adott helyzetben elvárható magatartást nem tanúsító károkozó számára, a pénzügyi ellenértéket meghaladó limitált kártérítési kötelezettséget ír elő, mely arányban áll a károkozó anyagi helyzetével, azt esetenként meg is rendíti, vagy legalábbis kellő mértékben csökkenti. E tételből következik, hogy a büntető kártérítés polgári jogi szabályait különös szabályok teremtik meg (tehát csak kivételesen), minden esetben annak konkrét mértékét a bíróság állapítja meg. Nem véletlen, hogy e szankció elterjedése az angolszász jogterületre jellemző (kivételes eljárás) és ott is a jogalkotó az esküdtszéki eljárásokban tette lehetővé. Ezzel is kifejezve, hogy ez a megsértett társadalom szankciója, melynek értékére nem az állam, hanem a jogait bírósági úton érvényesítő személy a jogosultja. A személyek a durva, kirívó jogsértést, traumaként, sokként élik meg. A jogsértés következtében egzisztenciálisan, lelkileg, egészségileg megrokkanhatnak, végső esetben elhunynak, jogi személyek esetében megszűnnek.
A piacgazdasági társadalom lényegéből adódik, hogy a tőke maximális profitmaximumra törekszik. A természetének lényege a maximaiizmus, így az előzetes kalkulációs mérlegelven működik. Elrettentő szankció hiányában, a tőke természetének determinált döntését hozza meg. Ez ellen a társadalom védelmi mechanizmusokat hoz létre, mely más jogágakban is kiépülhet. A más jogágakban kiépített védelmi rendszer ellenére mindig marad a polgári jog rendszerében egy szegmens, melynek területén - büntető kártérítés hiányában - a tőke a mérlegelven működő mozgásterét megtalálhatja.
A római jogban a XII táblás törvényekben már számos delik-tuális tényállás megtalálható volt. A civiljogi delictumok között három legfontosabbat különböztetünk meg: a. fitrtum, az iniuria és a damnum iniuria datum. Témánk szempontjából jelentőséggel az iniuria bír.
Az iniuria először a XII táblás törvényben nyert szabályozást, egy delictum fajta, jelentése személysértés. Az iniuria sem feleltethető meg mai bűncselekményi tényállásnak. A szó jogellenességet jelent, amely a tárgyi jog és emellett rendszerint egy bizonyos személy alanyi jogának megsértésével járó cselekmény. Az archaikus jogban spater familitast megillető legfontosabb alanyi magánjogok megsértését jelentette. Ennek értelmében nemcsak a pater familiast (mint házközösség urát) ért jogsértésekről van szó kizárólagosan, hanem a hatalma alatt álló családtagokat és a rabszolgákat valamint a fontosabb vagyontárgyait ért jogsérelem is iniuriának minősültek. A XII táblás törvény három tényállást szabályozott, súlyuk szerinti csökkenő sorrendben. A téma szempontjából a harmadik tényállás releváns: "ha mással szemben személysértést követnek el, 25 legyen a büntetés. " Ezt a törvény egyszerűen iniuriának nevezi.
Az iniuriát a klasszikus jogtudomány dolgozta ki részletesen, amely alapján az iniuria nemcsak a közvetlenül sértett önjogú személy ellen, de családtagjain, rabszolgáin, más vagyontárgyain keresztül közvetve is elkövethető. (Gai. 3, 220-222). Az iniuri-a, infamandi causa, a sértett becsülete ellen irányuló cselekmény. (Ulp. D. 47, 10, 15, 24). Ez már nemcsak szándékos, de célzatos bűncselekmény volt. A contumelia a személysértő célzat. Az iniuriát csak a személyt sértő elemmel lehetett megítélni, e nélkül más delictum megállapítására került sor. Labeo szerint az iniuria irányulhat többek közt a sértett bona fama - jó hírének -sérelmére, rontására, amely lehet továbbá tettleges és szóbeli. Az iniuria delictum a modern jogokban a testi sértés, a rágalmazás és a becsületsértés bűncselekménynek és szabálysértésnek felel meg. 2
Elsőként azokat az országokat tekintjük át, ahol van büntető kártérítés a polgári jog rendszerében.
A common law kártérítési jogának a kiszabott kártérítés büntetési válfaja az "exemplary damages". Ennek civiljogi elemeit a common law jogtudomány sohasem fejtette ki. E kártípus hétköznapi neve "punitive damages" azaz büntető kártérítés. 3 A jogintézmény a 18. századból ered, amikor is először kezdtek megítélni viszonylag magasabb összegű kártérítést, lelki és érzelmi károkért. Először az "exemplary damages" kifejezést Lord Camden használta 1763-ban a Huckle v. Money ügyben, amelynek tényállása alapján a sértetett jogtalanul tartóztatták le. Az ítélet indoklása alapján a marasztalás célja elsősorban a megelőzés és csak másodlagosan a jogtalanság orvoslása, a jogtalan magatartás, tehát a jogsértés lett a domináns.
A 19. században ez a jogeszköz kétféleképpen is végigvonult. Egyfelől azokra a károkra vonatkozik, amelyek pénzben nem mérhetőek, másfelől a büntetési igényt (a retorziót, repressziót) jelenítik meg a jogtalan károkozóval szemben. A Wilkes v. Wood ügyben, 1763-ban, a Jury John Wilkes javára 4000 £ összegű büntető kártérítést állapított meg: "Damages are designed not only as a satisfaction, but likewise as a punishment. "4 Ez a ket-téágazás előtt az immateriális kártérítést csak a sérelemokozó durva jogtalansága kíméletlen rosszakarata esetén ítéltek meg, az "exemplary damages" határai ekkor még nem kristályosodtak ki olyan élesen. Az immateriális kártérítés a precedensekben, mint "ordinary damages", 5 az "exemplary damages", mint büntető kártérítés jelent meg. 6 A precedensek alapján nem találhatunk egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy mikor ítél meg a common law bíróság büntető kártérítést. Az angol jogban inkább a történeti és tényállási szempontokból kell kiindulni. A jogfejlődés változásai újra egybemossák a határokat. Lord Diplock szerint az "exemplary damages" ötvözi a polgári és a büntető elemeit a jog funkciójának. 7 A Rookes v. Barnard ügy egy fontos fejlődési pont volt a büntető kártérítés fejlődéstörténetében. Lord Devlin főbíró funkcionális aspektusát emelte ki a problémának, a főbíró által idézett 18-19. századi precedensekben contumelia tényállási elemei elevenednek meg, s ez azért is igen meglepő, mert a common law jogfejlődés minden római jogtól mentesen alakult. A contumelia kategória elő is tűnik precedensekben: "contumelious disregard of the plaintiffs rights", ennek jelentése a másik fitymálása, semmibe vétele, lenézése, másik fölébe helyezkedés. Ahogy a klasszikus iniuria jogban a common law rendszer is idetartozónak tekinti: a becsület elleni rosszindulatú, a másik semmibevételében megnyilvánuló támadásokat, csalárdságot, hazugságot, becsapást, a családi élet drasztikus és amorális változásait, nem különben azon tényállásokat, amelyekben a tulajdon vagy a birtoksértés a tulajdonos megalázásának a szándékával és semmibe vételével történt. Erre törvényi tényállás is van az 1976-os Race Relation Act által. Lord Devlin következtetései szerint a büntető kártérítés fő funkciója az elkövető megbüntetése és elrettentése, amely nemcsak az elkövetőre vonatkozik, hanem általános érvényű és nem kompenzációs célt töltenek be, hanem a magánjogi prevenciót szolgálják, további célja még a profit elvonása, amelyhez a jogsértő a "jogtalanság árán" jutott.9 Az "exem-plary damages"-t két esetkörre alkalmazzák: egyik az állam által elkövetett elnyomó, leigázó, önkényes, zsarnoki, hatalommal visszaélő, alkotmányos alapjogokat sértő cselekedetek, a másik pedig, a kíméletlen magatartással elért jogtalan nyereség elvonása, amelyet a sajtó, tömegkommunikáció és szórakoztatás szenzációhajhászó esetei töltenek ki. Egyik precedens tényállást a Rasputin film ügy szolgáltatta. A precedenst a film egyik epizódja okozta, amelyben egy nem is annyira aszkéta szerzetes a felperes orosz hercegnőt elcsábította és megerőszakolta. A felperes javára 25. 000 £ kártérítést ítéltek meg, mint "general damages", hírnévrontásért és a lelkifajdalomért "special damages-t" és "exemplary damages"-t egyaránt. Az ítélet indokaként szerepelt, hogy a filmtársaság 40. 000 £ veszteséget szenvedett volna el, ha a filmet le kellett volna venni a műsorról. 10 Későbbi határozatok alapján is, például a Broome v. Cassel and Co. ügyben, a valótlan sajtóközleményekkel, híradásokkal kalkulált haszon önmagában is kiváltja a személyiség sértő célzatot és "büntetést" von maga után. Ezekben a döntésekben az egyes kárelemek összegszerű elválasztása hiányzik. " Azonban ennek a tendenciának az ellenkezőjére is vannak precedensek. A Laudon v. Ryder ügyben már teljesen elkülönülve találhatóak az egyes kártérítési fajták. A hajánál fogva a lakásból kirángatott asszony, az ítélet alapján a lakásba való behatolás miatt 1000 £, testi sértés miatt további 1000 £ special damages-t, és "exemplary damages"-ként 3000 £ összegű kártérítésben részesült. Olyan precedens ítélet is született, amelyben 25. 000 £ "exemplary damages"-t ítéltek meg. 12
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
