Az elmúlt évek a külön közigazgatási bírósági fórumrendszer létrehozatalára irányuló jogalkotói kísérletektől és az ezeket kísérő politikai és szakmai vitáktól voltak hangosak. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény létrehozta a közigazgatási és munkaügyi bíróságokat. A következő lépés a közigazgatási perrendtartás megalkotásához kapcsolódott, amelynek előkészítése során egy ötpárti konszenzusra törekvő megoldási javaslat született[1], az Országgyűlés által 2016. december 6-i ülésnapján elfogadott, a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény közigazgatási felsőbíróságra vonatkozó rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét a köztársasági elnök indítványa alapján az Alkotmánybíróság 1/2017. (I. 17.) AB határozatában megállapította. Ezt követően az Alaptörvény hetedik módosítása az Alaptörvénybe iktatta a rendes bíróságoktól elkülönülő közigazgatási bíráskodást, és a parlament elfogadta a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvényt (Kbtv.), amelynek hatálybalépését a Parlament 2019 derekán elhalasztotta.[2] 2019 novemberében a Kormány javaslatot nyújtott be Országgyűléshez az Alaptörvény módosítására és "az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról" címet viselő, meglepetésként a közigazgatási bíráskodás fórumrendszerét szabályozó törvények módosítását is magában foglaló salátatörvény elfogadására. Az Országgyűlés elfogadta az Alaptörvény nyolcadik módosítását és a 2019. évi CXXVII. törvényt, s ezzel a korábbi jogalkotói törekvésektől alapjaiban eltérő irányt szabott a közigazgatási bíráskodásnak.
Az Alaptörvény nyolcadik módosítása megszüntette a közigazgatási különbíróság létrehozásának alaptörvényi alapjait, az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Ejhet.) pedig 2020. március végével megszünteti a különbíróságokként aposztrofált, de annak nem minősíthető[3] közigazgatási és munkaügyi bíróságokat (KMB). Véget ér ezzel az a majdnem egy évtizedes folyamat, amellyel szervezetileg is a dualista rendszerű közigazgatási bíráskodáshoz igyekezett közelíteni a magyar bírósági rendszer. Ugyanakkor a dualista rendszer egyéb meglévő jellemzői: az elkülönült perjog, és az elkülönült ítélkezési fórumok a rendes bírósági rendszerbe való teljes integráció ellenére megmaradnak, sőt utóbbi téren az elkülönültség - mint az később kifejtésre kerül - még erősödik is, így csak szervezetileg térünk vissza a monista megoldáshoz.[4]
A háromfokú közigazgatási bírósági fórumrendszer kétszintűvé válása az optimális hatáskörelosztás keresésére ösztönöz. A szervezeti rendszerről a szakirodalomban a fenti tervek kapcsán az elmúlt években sok szó esett, az ahhoz erőteljesen kapcsolódó hatásköri szabá-
- 84/85 -
lyozásról[5] azonban alig. A hatásköri szabályozásnak legalább három pillére van: (1) a közigazgatási bírói út biztosításának megoldásán túl (2) a közigazgatási bíróságok közötti munkamegosztás rendszere mind az elsőfokú hatáskörök, mind a perorvoslati hatáskörök tekintetében, illetve (3) az eljáró bíróság összetételére vonatkozó rendelkezések. Ezek mind alapvetően függnek a fórumrendszertől, s a most zajló átalakítás e kérdéseket mind jelentős mértékben érinti. Érdemes tehát közelebbről megvizsgálni a közigazgatási perjog e területét, amelyen az 1997-es igazságügyi reform óta többször is jelentős változások történtek.
Egy különbséggel tulajdonképpen a KMB-k létrehozatala előtti állapotot állítja vissza az Ejhet. A különbség azonban igen lényeges, tudniillik most először kétfokúvá válik a közigazgatási bírósági fórumrendszer, hiszen 2012-ig a Fővárosi Ítélőtábla, illetve egy ideig valamennyi ítélőtábla eljárt másodfokon közigazgatási ügyekben, a Kúria, mint felülvizsgálati fórum és a törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok közötti fórumként. 1949 előtt - bár eredetileg kétfokúra tervezték a rendszert és utóbb is több kísérlet történt az alsóbíróságok felállítására[6] - mindvégig egy fórum ítélkezett közigazgatási jogvitákban, az 1997-es reform előtt pedig a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság között a megyei bíróság gyakorolt másodfokú hatásköröket. A Kbtv.-ben megjelent kétfokú rendszer gondolatát viszi immár a rendes bírósági rendszeren belül maradva tulajdonképpen tovább az Ejhet.
A szintek számát tekintve az osztrák rendszer átalakítása óta mindenhol két vagy három szintje van a közigazgatási bíráskodásnak. A háromfokozatú rendszert (azaz első fok, fellebbezés és felülvizsgálat) történetileg először Németország vezette be. Mára ezt alkalmazza még például Franciaország, Spanyolország, Portugália, Görögország. A német modellhez való közeledésként értelmezhetőek az angol rendszer legutóbbi módosításai is.[7] Számos európai országban, így Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban, Lettországban, Litvániában, Horvátországban, Szlovéniában, Bulgáriában, Hollandiában és Finnországban csak kétfokú bírósági rendszer működik. A háromszintű fórumrendszerrel rendelkező országok esetében is a kétfokúság irányába mutat azonban, hogy egyre több esetben a kevesebb bejárható fórum mellett foglalnak állást az ítélkezés időszerűségének biztosíthatósága érdekében. Így például Görögországban és Spanyolországban vannak jelentős és egyre szaporodó számú kivételek egyrészt a fellebbezés kizárása, másrészt az elsőfokú hatáskörök magasabb bírói fórumokra telepítése révén.[8] E módosítások következményeként a háromfokú rendszerben is számos esetben csak legfeljebb kétfokú, sőt kivételesen akár csupán egyfokú a közigazgatási per. Más esetekben, ha nem is zárják ki, de jelentősen korlátozzák a fellebbezést (pl. Németország).
E tendencia mellett szól az a tapasztalat, hogy az ítélkezés minősége a fokok számának növelésével nem feltétlenül javul, azt ugyanis az általános vélekedéssel szemben nem a perorvoslati lehetőségek száma, tág köre, hanem döntően az eljáró bíró(k) szakértelme befolyásolja.[9] A kevesebb szint bejárhatósága azonban általában nem eredményezi a fórumok számának csökkentését, sokkal inkább a differenciált hatásköri szabályozás előtérbe kerülését, amely tendenciát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) eredeti rendszere is követett. Ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyek első fokon valamely magasabb szintű bíróságon indulnak, ahhoz a megoldáshoz hasonlóan, amely nálunk polgári és büntetőügyekben a járásbíróságok és a törvényszékek közötti hatáskörelosztással kialakult. Sőt az is megfigyelhető, hogy azon országokban, amelyek csak kétszintű fórumrendszerrel rendelkeznek, újra és újra megfogalmazódik igényként egy közvetítő szint beiktatása (pl. Bulgária). Ennek ellenére nem állítható, hogy minőségileg feltétlenül megfelelőbb a három szint létezése. A fokok száma az országok területével és lakosságszámával nem feltétlenül áll összefüggésben. A hazánkkal méretben, lakosságszámban hasonló országokban a kétszintű rendszer a tipikus, ám jóval nagyobb országokban is megtalálható (pl. Lengyelország). Fordítva, háromszintű rendszer többnyire a nagyobb országokban (pl. Franciaország, Németország, Spanyolország, Ukrajna) található, de például a hazánkkal e szempontokból párhuzamba állítható Portugália is háromszintű rendszert létesített.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
