Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvényben (a továbbiakban Öotv.) meghatározott fogalom szerint a működtetési jog a Magyar Orvosi Kamara által a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvos, házi gyermekorvos, illetve fogorvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. A törvény ezt követően a háziorvos összefoglaló elnevezést nem csupán a háziorvos és a házi gyermekorvos esetére használja, hanem a területi ellátási kötelezettséggel működő fogorvosokra is, nem utalva - sajnos - az eltérő sajátosságokra. Így a szerző is a háziorvos elnevezést használja mindhárom érintett szakterületre.
A címet olvasva felvetődik a kérdés, hogy valóban azonosítható-e egymással, illetve használható-e szinonim kifejezésként az alapellátásban önálló orvosi tevékenységre vonatkozó "működtetési jog" és a "praxisjog" elnevezés. Ellentmondásos a kérdés megítélése, mert a hatályos jogszabályok nem használják a praxis szót, s ebből fakadóan a praxisjog kifejezést sem, a jogalkotó is csak az Öotv. általános és részletes indoklásában említi zárójelben a "praxisjog" kifejezést, minden egyéb helyen működtetési jogról beszél. Ennek ellenére a köztudatban, a háziorvosok körében és gyakran a jogalkalmazásban is - a Magyar Orvosi Kamara megyei szervezeteit értve ez alatt - a praxisjog kifejezés ugyanolyan elterjedt, még ha nem is hivatalos az elnevezés.[1]
Az Öotv. határozza meg a működtetési jog főbb alapelemeit is a következőképpen:
"2.§ (3) A működtetési jog olyan, személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható."
A működtetési jog rendszerbeli elhelyezéséhez mindenekelőtt a jog fogalmával kell röviden foglalkoznunk. Köznapi értelemben a "jog" szónak a magyar nyelvben háromféle jelentése is van: jogszabály, jogosultság és szabadság.[2] A jog, mint jogszabály azoknak a magatartási szabályoknak, normáknak az összessége, amelyeket a legerősebb társadalmi hatalom, az állam szankcionál, s amelyek érvényesülését végső fokon az állami kényszer biztosítja. Alapvetően az állami szankcionáltság és kikényszeríthetőség az a differentia specifica, amely a jogot más társadalmi szabályoktól - így az erkölcstől és a konvenciótól - elhatárolja.[3]
Pozitív jog (tárgyi jog) először valószínűleg a középkorban, Pierre Abélard francia filozófus és teológus által használt, a latin "legem ponere" (a törvényt lefektetni, rögzíteni) kifejezésből leszármaztatott fogalom (ius positivum) a természetjoggal szembeállított, emberi eredetű jog jelölésére. Ebben az értelemben tehát mind a jogalkotás termékeit, mind a szokásjogi úton keletkezett jogszabályokat magában foglalta. Később a pozitív jog jelentése a szorosan vett, államilag tételezett jogra szűkült le.[4] Kelsen elméletében a "pozitív" elnevezés értelmét
- 409/410 -
veszti, mert szerinte a jog csak pozitív értelemben, vagyis állami eredetű, és államilag szankcionált szabályként létezhet. Az e kritériumokkal nem rendelkező normák tehát nem jogi normák, a jog fogalma így - ezen felfogás értelmében - a pozitív jog fogalmával azonosul.[5]
Van azonban olyan nézet is, mely szerint a jog nem pusztán a jogi normával egyenlő, hanem a pozitív jog mellett léteznek olyan örök törvények, melyek vagy kizárólag Istentől eredeztethetőek, vagy az észből, az emberi természetből fakadó örök normák, és melyek érvényessége a pozitív jog érvényessége felett áll (természetjog).
A jog egy másik sajátos vetülete az alanyi jog, mely a jogalanynak a tárgyi jog által megfogalmazott, megengedett és védett magatartása (jogosultsága) egy másik jogalannyal szemben. Az alanyi jog jogosultja jogosult más személytől valamilyen magatartást követelni, illetve harmadik személlyel szemben valamilyen magatartást tanúsítani, vagy vele szemben támasztott követelést elhárítani.[6]
Katona Mór szerint alanyi jog alatt az a hatalom és uralom érthető, mellyel az egyén az objektív (tárgyi) jog által védett, illetve meghatározott terjedelemben és körben élhet.[7] Az állam a jogszabályokkal jelöli ki azt a mozgástért, amelyen belül a jogalany tevékenységét kifejtheti, melyhez a törvény védelmet nyújt, oltalmat ad. Ha ez a védelem nincs meg, akkor Katona szerint már nem beszélhetünk igazán alanyi jogosultságról, mert az alanyi jog végső csúcsa és lényege annak állami eszközökkel való kikényszeríthetősége.
A jogosult azonban maga döntheti el, hogy érvényesíti-e a jogszabályban biztosított érdekvédelmet, illetve él-e a rendelkezésére bocsátott jogvédelmi eszközökkel vagy sem. Tárgyuk szerint az alanyi jogok lehetnek személyi és vagyoni jogok. A személyi jogok pedig személyiségi jogok, illetve családi jogok. Az ún. szellemi tulajdon (szerzői jog, szabadalom) - az eszmei javakon fennálló tulajdon - átmenetet alkot személyi és vagyoni jogok között.
Tartalmuk alapján a jogok vagy tevésre irányuló pozitív, vagy nem-tevésre irányuló negatív (tiltó) jogok. A tevőleges jog tartalma akár a kötelezettnek valamely személyszerű cselekvésében, akár valamely gazdasági vagy jogi eredmény létrehozásában állhat. A nemleges jogok tűrésre vagy abbahagyásra irányulnak. Jogi szerkezetük szerint pedig az alanyi jogok lehetnek abszolút vagy relatív jogok. Az abszolút jog a jogosult bizonyos érdekkörének zavartalanságát kívánja biztosítani mások behatása ellen. Itt a jogosulttal szemben nem áll konkrétan megjelölt kötelezett, hanem a jogosult alanyi jogát mindenki köteles tiszteletben tartani. Pl. tulajdonjog, korlátolt dologbeli jogok. A relatív jogok esetén a jogosulttal szemben konkrétan megjelölt kötelezett áll, aki meghatározott magatartás kifejtésére köteles. Pl. kötelmi jogok.[8]
A működtetési jog a háziorvosnak olyan törvényben meghatározott alanyi joga, mely alapján területi ellátási kötelezettséggel, egy adott háziorvosi körzetben kizárólag ő jogosult egészségügyi alapellátást nyújtani.
A praxisjog másik fontos sajátossága, hogy egyszerre hordoz személyi és vagyoni jogi elemeket. A jogalkotó egyértelműen személyhez kapcsolódó alanyi jogként definiálja a működtetési jogot, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a nevezett jog személyhez fűződő jognak minősülne. A személyes jelleg egyrészt azt takarja, hogy csak olyan természetes személy lehet praxisjog alanya, aki személyében rendelkezik a jogszabályok által meghatározott feltételekkel (orvosi diploma, szakképzettség, egészségügyi alkalmasság). A jogosult háziorvos másrészt köteles az önálló orvosi tevékenységet személyesen végezni, s csak kivételes esetekben (keresőképtelenség, szabadság, hivatalos távollét stb.) és átmeneti időre helyettesítheti őt más orvos. A személyes betegellátást a háziorvos bármilyen formában (munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, egyéni vagy társas vállalkozás) végezheti.
A háziorvos által végzett tevékenység azonban vagyoni értékű jogként szintén meghatározható, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő sajátos "know-how" képvisel.[9] Ez a vagyoni érték a praxisjog elidegeníthetősége, forgalomképessége körében jut jelentőséghez.[10]
Megállapíthatjuk tehát, hogy a praxisjog olyan alanyi jog, mely tárgya szerint köztes helyet foglal el a személyi és a vagyoni jogok között, s mely olyan, az egészségügyi alapellátásban nyújtandó önálló orvosi tevékenység gyakorlására jogosít és kötelez, melynek a védelmét a törvény abszolút jelleggel biztosítja másokkal szemben.
Mielőtt a működtetési jog, mint vagyoni értékkel bíró jog sajátosságait kutatnánk, foglalkoznunk kell a vagyo-
- 410/411 -
ni értékű jogok[11] rövid rendszertani vizsgálatával is. Az első lépés ehhez a dologi jogok rendszerének tanulmányozása, az egyes vagyoni értékű jogok dologi jogi jellegének meghatározása. Ezt követően tehetünk kísérletet a praxisjog hasonló és eltérő ismérveinek megállapítására, a specifikumok kiemelésére és ismertetésére.
A "dologi jog" mint absztrakt gyűjtőfogalom a középkori európai jogtudomány eredménye. A legáltalánosabb és legtömörebb megfogalmazás szerint a dologi jog: a vagyoni berendezkedés joga. A dologi jog körébe a vagyonjogon belül az úgynevezett uralmi jogok tartoznak. Egy dolog feletti uralomról csak akkor beszélhetünk, ha a dologi jog a jogosult számára egyfajta vagyonjogi státust biztosít, és ezt az uralmi helyzetet (jogi pozíciót) mind a törvény, mind pedig az érdekelteken kívül mindenki más elismeri. A törvények pedig nemcsak elismerik, de minden kívülállóval szemben meg is védik az uralmi jogosult pozícióját. A dologi jog sajátosságait - uralmi jelleg, védett státus, viszonylag teljes jogi hatalom és kizárólagosság - a jogi szabályozás úgy foglalja egybe és azáltal biztosítja, hogy a dologi jog körébe tartozó vagyoni jogokat mint abszolút jogokat szabályozza. A dologi jogviszonyok abszolút szerkezete a dologi jog legáltalánosabb és legfontosabb megkülönböztető ismérve.[12]
Dologi jognak - Szladits szerint is - az olyan feltétlen (abszolút) jogokat nevezzük, amelyek a jogosultat valamely dolog tekintetében illetik meg. A jogszabály az abszolút jogok tekintetében általában, és a dologi jogokra különösen csak a jogosultat határozza meg személy szerint és vele szemben mindenki mást tűrésre és tartózkodásra kötelez.[13]
Katona Mór szerint dologbeli jogok azok, melyek megállapítják az egyén viszonyát a külvilág egyes darabjaihoz, részeihez. Az erre vonatkozó szabályok jelölik ki azt a határt, melyen belül az egyén az egyes dolgok fölött a hatalmat, uralmat gyakorolhatja. A dologbeli jog - Katona értelmezésében - szintén kizárólag egy elhatárolt és az egyén rendelkezése alatt álló külső testi dolgon érvényesülhet, mely önmagában nyugvó viszonyt képez személy és a dolog között.[14]
Lenkovics Barnabás olyan meghatározását adja a dologi jognak, mely a fogalom valamennyi lényeges ismérvét és jellegét tartalmazza: a dologi jog a jogrendszernek, azon belül elsősorban a magánjognak az a része, amely a személyek számára abszolút jogok keretében jogi uralmat biztosít a rendelkezésre álló vagyoni értékű javak felett, és ezáltal alapvetően meghatározza a társadalom vagyonjogi berendezkedésének arculatát.[15] A dologi jogokat (jura in re) - a Szladits szerint alkalmazott felosztást alapul véve - kétféle csoportba oszthatjuk[16]:
A tulajdonjog (rerum dominium), vagyis teljes kizáró jogi uralom a dolgon. Meg kell azonban említeni, hogy a tulajdonjog mint teljes dologi jog nem jelent korlátlan dologi jogot.[17]
Szladits szerint a tulajdonjog hasonmásai azok az abszolút jogok, amelyek a művészi vagy gondolati alkotásokat, valamint a találmányokat és vállalati jelzéseket részesítik kizárólagos védelemben. Ezeket a jogokat, habár tárgyuk nem is dolog, a dologi jog kapcsán lehet tárgyalni. A tulajdonjoghoz való hasonlatosságuknál fogva szokás e jogokat eszmei, szellemi illetve ipari tulajdonnak is nevezni. (Lásd később részletesebben)[18]
A korlátolt dologi jogok, amelyek a jogosultnak csak bizonyos vonatkozásban adnak a dologra másokat kizáró hatalmat. Az egyes dologi jogok lényegüket tekintve a teljes tulajdonjog részjogosítványainak önállósult változatai, a tulajdonjog ún. szelvényjogai. Amikor a tulajdonjog egyes részjogosítványai önállósulnak, a tulajdonjog által biztosított egyes használati vagy értékesítései lehetőségek önálló jogviszonyok formáját öltik. A korlátolt dologi jogokat nevezzük egyúttal idegen dologbeli jogoknak (jura in re aliena), mint amelyek valakit nem a saját dolgán illetnek meg, tekintet nélkül arra, hogy kié a joggal megterhelt dolog.
A korlátolt dologi jogokat is két csoportba oszthatjuk:
Az egyik csoportot a használati jogok (állagjogok) alkotják, melyek a tulajdonjog által biztosított használati lehetőség önállósulása útján keletkeznek, a jogosult számára a dolog bizonyos irányú és meghatározott mértékű használatát teszik lehetővé. Pl.: földhasználat, haszonélvezet, telki szolgalom stb. Az értékjogok ezzel szemben a rendelkezési jogból fakadnak és arra irányulnak, hogy a jogosult bizonyos vagyoni értéket szerezzen vagy legalább biztosítson magának a lekötött vagyontárgyból. Pl.: zálogjog.[19]
Almási Antal a dologi jogokat más szempont alapján csoportosította: szerzési jogok kategóriájába csak azokat a jogokat sorolta, melyek valamely dolog (dologi jog) megszerzésére irányulnak. Azokat a jogokat pedig, ahol a jogosult a jogosultság tárgyában rejlő természeti vagy gazdasági lehetőséget kívánja a maga javára fordítani, kiaknázási jogoknak nevezte.[20]
A korlátolt dologi jogok tartalmát kitevő jogosultsá-
- 411/412 -
gok gyakorlásához kapcsolódóan pedig különbséget tehetünk személyhez kötött és személyhez nem kötött dologi jogok között. Előbbi esetben a jogosult csak személyesen gyakorolhatja jogait (használat joga), utóbbi esetben a jog gyakorlását másnak átengedheti.[21]
A működtetési jognak is számos dologi jogi sajátossága van. Egyrészt egyfajta vagyonjogi státust jelent a jogosult orvos számára. Az ide. vonatkozó jogszabályok szerint csak olyan orvossal, illetve olyan orvos személyes közreműködésével működő vállalkozással (egészségügyi szolgáltatóval) köthető az egészségügyi alapellátás működtetésére vonatkozó bármilyen (finanszírozási, feladat-ellátási, feladat-átvállalási) szerződés, aki praxisjoggal rendelkezik. Így a szóban forgó jog az azzal rendelkező orvos számára uralmi pozíciót biztosít. Dologi jogi jellemzője még a működtetési jognak az is, hogy a jogosultat a törvény kizárólagos joggal ruházza fel arra vonatkozóan, hogy az adott háziorvosi körzetben, területi ellátási kötelezettséggel önálló háziorvosi tevékenységet végezzen. Az adott jogosultnak ezt a jogát mindenki köteles tiszteletben tartani és elismerni (abszolút jog).
Fel kell ismernünk azonban olyan lényeges sajátosságait is a praxisjognak, melyek kizárják a tisztán dologi jogi jelleget. A dologi jogok legfontosabb jellemzője, hogy mindig valamilyen konkrét dolognak minősíthető testi tárgy vonatkozásában értelmezhetők: vagy teljes és kizáró jogi uralomként (tulajdonjog), vagy csak meghatározott, a tulajdonjog részjogosítványainak minősíthető jogokban megnyilvánuló hatalomként (korlátolt dologi jogok). A működtetési jogból eredő alanyi jogosítványok azonban soha nem egy konkrét dolog tekintetében állnak fenn, hanem egy adott szolgáltatás nyújtására adnak kizárólagos lehetőséget és egyben kötelezettséget. A működtetési jog konkrét dolgokhoz csak közvetve kapcsolódik: a jog tartalmát kitevő tevékenység csak földrajzilag meghatározott körzetben és csak az adott tárgyi feltételek (felszerelések, berendezések, eszközök) megléte esetén gyakorolható. A rendelő, illetve az előírt tárgyi feltételek birtoklására, illetve használatára a működtetési jog alanya nem a praxisjogból eredő alanyi joga, hanem egy másik jogviszony (saját tulajdonjoga, bérleti szerződés stb.) alapján lesz jogosult. Összegezve tehát elmondható, hogy mivel a működtetési jog tartalma nem határozható meg egy adott testi tárgy feletti hatalom, uralom valamilyen formájában, nem is sorolható a valódi dologi jogok csoportjába. Ezt támasztja alá az a fontos alapelv is, miszerint a dologi jogok jogszabály által meghatározott zárt kört alkotnak. A dologi jogok egyenként meghatározott tárgyú és tartalmi típusok. Új dologi jogokat szerződéssel sem alapítani, sem pedig tartalmukat a törvénytől eltérően megállapítani nem lehet. Így a működtetési jogot megfelelő jogszabályi rendelkezések hiánya miatt sem lehet új dologi jogi jogintézményként meghatározni.
Mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban azonban ismertek olyan jogok, amelyek nagyon hasonlítanak ugyan a dologi jogokra, az egyes dologi jogokkal rokon vonásokat mutatnak, mégsem tekinthetjük őket valódi dologi jogoknak. A klasszikus dologi jog fajtáihoz képest ezeket dologi rokonjogoknak nevezzük. A dologi rokonjogoknak két fő csoportja különböztethető meg:
A tulajdonhoz hasonló más kizárólagossági jogok.[22] A tulajdon tárgya csak dolog lehet (testi tárgy) lehet. Vannak azonban a dolgokon kívül másnemű gazdasági javak is, amelyek tekintetében a törvény az arra jogosultnak a tulajdonhoz hasonló kizárólagos hatalmat (abszolút jogot) biztosít. E kizárólagos jogokat - Szladits szerint - az jellemzi, hogy bizonyos gondolati termékeket (jellemző formában megnyilvánuló eszmét) részesítenek védelemben. Mivel tárgyuk nem dolog, hanem gondolati valóság, ezért e jogokat eszmei javakon való jogoknak is nevezzük (Immaterialgüterrechte). Ezek a jogok középen állnak a dolgokra irányuló tulajdonjog és az ember személyiségének közvetlen jogi oltalma (becsület, emberi méltóság, hangfelvétel, képmás, név stb.), azaz a személyiségi jogok (Individuál-rechte) között.
Az eszmei javak, mind egyúttal gazdasági javak is, a rájuk vonatkozó jogok forgalomképes, vagyoni értékkel bíró jogok, vagyis lényegükben vagyoni jogok. Ezeket a jogokat Szladits további csoportokba osztotta:
Vannak olyan jogok, melyek az írói és művészi formába öntött gondolati alkotást védik. A vagyoni érdekek mellett azonban előtérbe kerül az ilyen alkotásokhoz fűződő személyi érdekek védelme is. Ezeket a jogokat nevezte Szladits szerzői jognak.
A másik csoportba a gazdasági vállalkozással kapcsolatos gondolati termékeket (találmányok, minták) sorolta, amelyekhez társulnak még a védjegyek is. Ebben a csoportban azonban a gazdasági érdek az uralkodó, s mivel az idetartozó jogok főleg az ipar körében érvényesülnek, a tulajdonhoz való hasonlóságuknál fogva Szladits az ipari tulajdon gyűjtőneve alatt foglalta össze azokat.
Zlinszky szerint az "szellemi javakon való jogok" vagyoni értékkel bírnak, a vagyoni forgalomban jelentős szerepet játszanak. Annak ellenére, hogy tárgyuk nem testi dolog a dologi jogok lényeges tulajdonságaival és természetével bírnak, hiszen a jogszabályok abszolút védelem melletti kizárólagos uralmi jogot állapítanak meg a jogosult részére jogai felett.[23]
Itt kell megemlíteni a tulajdonszerű jogokat is, melyek Szladits szerint a jogosultnak bizonyos területen valamely gazdasági foglalkozás kizárólagosságát biztosították. Éppen ezért nevezte ezeket a jogokat kizárólagos iparjogosítványoknak (Bannrechte), noha egyrészük más
- 412/413 -
gazdasági ág (őstermelés, közlekedés) körébe tartozott.[24] Almási Antal a bányászati, a vadászati- és halászati jogot, és ezekhez hasonló más jogokat említi ebben a kategóriában.[25] A tulajdonszerű jogokat Lenkovics Barnabás szerint szorosan a dologi jogokhoz kapcsolja az a tény, hogy ezek mindegyikének tárgya törvényben meghatározott dolog (a föld méhének kincsei, vadak, halak, stb.).[26]
Az eldologiasodott relatív jogoknál a korlátolt (idegen dologbeli) jog fogalmát utánképzés útján vitték át olyan jogok megjelölésére is, amelyek nem a tulajdonnak, hanem más valamely jognak, illetve követelésnek a terhei. Az ilyen jogot terhelő jog alapján a jogosult, a részére lekötött jogra kap mindenki mással szemben valamely kizárólagos jogosítványt. Pl.: a jog haszonélvezete, illetve zálogjog követelésen vagy más jogon.[27] Ezeknél a dologi joggal való rokonságot az egyébként esetleg relatív jogok vagy követelések "dologi hatályú lekötése" jelenti.
Az eddigi kutatások bebizonyították tehát, hogy léteznek a dolgokon kívül más olyan gazdasági javak- művészi alkotások, találmányok, védjegyek stb. -, amelyek tekintetében a törvény az arra jogosultnak kizárólagos hatalmat (abszolút jogot) biztosít. A működtetési jog ilyen értelemben hasonlóságot mutat az eszmei javakkal, hiszen a praxisjog tárgyaként sem fogalmazható meg valamilyen konkrét dolog. Van olyan álláspont is, mely szerint a praxisjog ugyanolyan szerepet tölt be, mint a gazdaság egyéb ágazataiban elismert know-how, olyan szellemi értéket képvisel, melynek materiális értéke csak a jog elidegenítésekor jelenik meg.[28]
A tulajdonszerű jogok (kizárólagos iparjogosítványok) a jogosultnak bizonyos területen valamely gazdasági foglalkozás kizárólagosságát biztosítják. Bár ezek a jogok is meghatározott dologhoz kötődnek (vadászati jog-földterület, vadak, halak stb.), ez a kapcsolat azonban már nem olyan szoros és egyértelmű, mint a tiszta dologi jogi kategóriáknál. Amennyiben a Szladits által meghatározott fogalmat szó szerint értelmezem, a működtetési jog meghatározható olyan jogosítványként, mely az adott háziorvos részére, az adott háziorvosi körzetben, államilag finanszírozott háziorvosi tevékenység, mint foglalkozás kizárólagos gyakorlására jogosít. Az eldologiasodott relatív jogok, mint valamilyen fennálló jog vagy követelés terhei nem hasonlíthatók össze a működtetési joggal, mégsem hagyhatók figyelmen kívül a praxisjog, mint vagyoni értékű jog biztosítéki jellegének vizsgálatánál.
Elmondható tehát, hogy a működtetési jog és a dologi rokonjogok körébe tartozó egyedi jogintézmények vizsgálatánál felismerhetők közös vonások.
A dologi jogok további vizsgálatánál találkozhatunk olyan jogintézményekkel is, melyek egyes jogrendszerekben dologi jogi jellegűként ismertek, másokban nem (pl. családi hitbizomány), vagy amelyet az egyik jogrendszer kötelmi jogi, a másik dologi jogi hatállyal ruház fel (pl. elővásárlási jog), esetleg ugyanaz az életviszony kötelmi jogi és dologi jogintézményként is szabályozást nyerhet (pl. életjáradéki szerződés és telki teherjog).[29] A praxisjog paraméterei is megkövetelik a kutatótól mind a dologi jogi, mind pedig a kötelmi jogi elemzést és kutatást.
Vagyon értékű jog tágabb értelemben minden olyan dologra vonatkozó alanyi jog, amelynek pénzben kifejezhető értéke, forgalomképessége van, tehát a tulajdonjog is. Szűkebb értelemben csak a tulajdonjogon kívüli dolgokra vonatkozó jogokat nevezik vagyon értékű jognak, így pl: használati jogokat (tartós földhasználat, haszonélvezet, a használat joga. A lakásra vonatkozó bérleti jog is lehet vagyoni értékű jog, ha megszerzése vagy átruházása ellenérték fejében történik.[30]
A vagyon értékű jogok kategóriájának megjelenése a jogban annak reális helyzetnek a felismerése, hogy a dolog felett a tulajdonjogon kívüli más jogviszonyok keretében is gyakorolható a gazdasági hatalom.
A vagyon értékű jogok körének meghatározásához szükséges annak vizsgálata is, hogy a magyar jogalkotásban mi is érthető ezen megjelölés alatt.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§ 31. pontja értelmében "vagyoni értékű jog: a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga." A törvény kizárólag az ingatlanhoz kötődő korlátolt dologi jogokat tekinti vagyoni értékű jogoknak. A praxisjogot annyiban említi meg, hogy egyéb jövedelemnek minősíti a működtetési jog átruházásából származó bevételnek a szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó részét, kivéve ha a jogot az eredeti jogosult adta el.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 102.§-a (1) bekezdésének d) pontja alapján "vagyoni értékű jog: a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat -, továbbá a vagyonkezelői jog és az önálló orvosi tevékenység működtetési joga".
A közös vagyon megosztásánál a családjogban vagyoni értékű jogként szerepel az állami, önkormányzati bérlakáson, üzlethelyiségen fennálló bérleti jog, az üdülő- (horgász)telek bérleti joga, a tartós földhaszná-
- 413/414 -
lati jog, a meghatározott időre szóló üzemeltetési jog (pl. diszkó üzemeltetési jog) valamint a telefonvonal előfizetői jog.[31] A telefonvonal előfizetőjének a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogosultsága a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezése szerint dolognak nem tekinthető, hanem vagyoni értékű jognak minősül.[32]
A vadászati jog, mint tulajdonszerű jog tartalmát alanyi jogok és kötelezettségek alkotják. A vadászati jogból folyó jogosultság maga a vadászat, az elhullott vad és a hullatott agancs elsajátítása, a szárnyas vadak tojásainak gyűjtése. A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. A vadászati jog ennélfogva önállóan a földtől elválasztva nem ruházható át, de haszonbérbe adható. Ez utóbbi esetben a vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell tekinteni. A vadászatra jogosultakat a vadászati hatóság nyilvántartásba veszi.[33]
A halászati jog is vagyonértékű jogként a halászattal összefüggő jogosultságok és kötelezettségek összességét foglalja magában, mely a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része. A halászati jog a vadászati joghoz hasonlóan szintén haszonbérbe adható. A halászati jogot kötelező az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. Az eddig ismertetett vagyoni értékkel bíró jogok jelentős része egyértelműen besorolható a korlátolt dologi jogok csoportjába mint használati, vagy állagjogok (földhasználat, haszonélvezet, használat, telki szolgalom).
Az ingatlan bérleti joga, mint vagyoni értékű jog is a korlátolt dologi jogok kategóriájába helyezhető el a legkönnyebben, hiszen a bérleti jog alapján a jogalany más személy tulajdonában álló dolgot birtokolhat, használhat illetve szedheti a hasznait, mely jogosítványok a tulajdonjog önálló részjogosítványainak minősülnek. Az így kialakult jogviszonyok ugyanúgy abszolút és negatív szerkezetűek, mint maga a tulajdonjog, hiszen a bérleti jogból eredő alanyi jogok (mint a birtoklás, használat, hasznok szedésének joga) ugyanúgy abszolút védelemben részesíthetők és mindenkivel szemben érvényesíthetők. A bérleti jog kizárólagossága érvényesül még a tulajdonossal szemben is. A bérleti jog azonban egy kötelmi jogviszonyt szintén feltételez a bérbeadó és a bérlő között, melyben a bérlőt a törvényben előírt, illetve a köztük fennálló megállapodásba foglalt kötelezettségek terhelik a bérbeadóval szemben.
Mint láthattuk, a különböző vagyoni értékű jogok sajátos helyet foglalnak el a magánjog rendszerében. Megállapítható, hogy egyes vagyoni értékkel bíró jogok nemcsak tisztán magánjogi jellemzőkkel rendelkeznek, hanem egyes jogoknál - mint a vadászati, vagy halászati jog - megfigyelhető bizonyos közjogi jelleg is.[34]
A közjogi színezet a praxisjogról szintén elmondható, hiszen a működtetési jog jogosultja önálló orvosi tevékenységet csak a működtetési jogot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől folytathat, mely engedély kiadása a Magyar Orvosi Kamara (továbbiakban: MOK) megyei szervezetének hatáskörébe tartozik.[35] Tekintettel arra, hogy a MOK jogszabályi felhatalmazás alapján tagjait érintő jogot, kötelességet állapít meg, adatot igazol, (működési) nyilvántartást vezet, jellegében az államigazgatás körébe tartozó feladatot lát el, ezért - többek között az engedélyezési eljárás során is - az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint kell eljárnia. A praxisjog közjogias jellegét igazolja az a tény is, hogy az önálló orvosi tevékenység lényegét jelentő egészségügyi alapellátás kötelező önkormányzati feladat, melyet azonban csak működtetési joggal rendelkező orvos végezhet. A működtetési jog értékét az állami finanszírozás összege jelentősen befolyásolja, mely szintén a vizsgált jogintézmény közjogias jellegét erősíti.
A praxisjog magánjogi jellegét egyrészt a dologi jogokkal való hasonlatossága, másrészt az elidegeníthetősége, a forgalomképessége adja. Ez utóbbi sajátossága azért is különösen jelentős, mert a valóban vagyoni értékkel bíró háziorvosi praxisok Magyarországon - elenyésző kivételtől eltekintve - teljesen be vannak töltve, ezért a működtetési jog megszerzésének szinte egyedüli esete a gyakorlatban a praxisvásárlás. Ennek következtében erősen felértékelődik a működtetési jog áru jellege, az átruházásból eredő kötelmi jogi problémák megoldása iránti igény, és egyre inkább sürgető feladat a praxisjog folytatásából, illetve örökölhetőségéből eredő ellentmondások tisztázása is.
Mindezek után a következőkképpen foglalnám össze és határoznám meg a működtetési jog fogalmát. A működtetési jog (praxisjog) a vagyoni értékű jogok körét tovább bővítő, közjogi természetű, de egészében elmagánjogiasodott, olyan különleges alanyi jogosítvány, mely köztes helyet foglal el a személyi és a vagyoni jogok között, s mely kizárólagos jogot ad a jogosultnak arra, hogy egy adott háziorvosi körzetben, területi ellátási kötelezettséggel, konkrétan meghatározott, állandó állami finanszírozás mellett önálló háziorvosi tevékenységet végezzen. ■
JEGYZETEK
[1] A "praxisjog" elnevezés kerülése valószínűleg azzal magyarázható, hogy a törvény születése körüli bonyodalmak során, korábban nem sikerült egyértelműen meghatározni, hogy a háziorvost megillető, önálló orvosi tevékenységre jogosító működtetési jog egy olyan országos jog, mely az egész ország bármely háziorvosi körzetében felhasználható, vagy csak konkrét háziorvosi körzetre szólhat. Az Egészségügyi Minisztérium a vitában kizárólag az egész ország területén felhasználható jogosultság kategóriáját fogadta el, ebből kifolyólag a területhez kötöttség elvét kifejező "praxisjog" elnevezést teljes mértékben tagadta és kerülte is minden joganyagban. A 2001. évi CVII. törvény azonban egyértelművé tette, hogy működtetési jog alapján önálló orvosi tevékenység kizárólag az adott önkormányzat által meghatározott háziorvosi körzetben végezhető, így a szerző szinonim fogalomként használja a két kifejezést.
[2] Bíró Gy., Lenkovics B.: Magyar Polgári Jog. Általános tanok. Novotni Kiadó Miskolc, 1998.(a továbbiakban: Bíró-Lenkovics) 13.
[3] Máig is - érvényes Kant híres megállapítása, miszerint "A jogászok még mindig keresik a jog fogalmának meghatározását". Jogi Lexikon. Főszerk.: Lamm Vanda, Peschka Vilmos, KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 1999. (a továbbiakban: Jogi Lexikon) 292.
[4] Katona Mór szerint az objektív jog azon jogszabályok és tételek összessége, melyek a magánszemélyek egymás közötti viszonyait rendezik. Az objektív jog által rendezett viszonyok minősülnek csak jogviszonynak, az egyéb viszonyok csak életviszonyoknak (pl.: baráti viszony, erkölcsi, vallási viszony) nevezhetők. Katona Mór: A birtok. Magyar Magánjog. Szerk.: Fodor Ármin. Dologi jog. Singer és Wolfner Kiadása, Budapest,(a továbbiakban: Katona Mór: A birtok) 5.
[5] Jogi Lexikon 502.
[6] Biró-Lenkovics 14.
[7] Katona Mór: A birtok. 6.
[8] Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. I. rész Grill Károly Könyvkiadó vállalata Budapest, 1937. (a továbbiakban: Szladits I.)108.
[9] Az Öotv. általános indoklása.
[10] A jogalkotó nem titkolt célja volt a praxisjog bevezetésével, hogy az idősödő orvosok nyugdíjas éveikre megfelelő anyagi biztonságot tudjanak teremteni maguk számára a működtetési joguk átruházásából származó bevételből.
[11] E jogok vizsgálata során különböző elnevezésekkel, illetve írásmóddal találkoztam: vagyon értékű jog (Jogi Lexikon 616.), vagyonértékű jog (1996. évi LV. tv. 3.§ (1) bek.), vagyoni értékű jog (1995. évi CXVII. törvény 3.§ 31.pont). Ezek közül a szerző igyekszik egységesen és következetesen a vagyoni értékű jog kifejezést használni.
[12] Lenkovics Barnabás: Magyar Polgári Jog. A dologi jog vázlata. Eötvös József Könyvkiadó 1999. (a továbbiakban: Lenkovics: Dologi jog) 14.
[13] "Nem bántani, nem zavarni, elismerni ezt a köteléket személy és dolog közt, ebben rejlik embertársaink összes kötelessége a dologi jogok tekintetében." Katona Mór: A birtok 8.
[14] Katona Mór: A birtok 7.
[15] Lenkovics: Dologi jog 15.
[16] Szladits Károly: A magyar magánjog tankönyve II. Dologi jog, Grill Károly Könyvkiadó, Budapest 1930. (a továbbiakban: Szladits II.) 24-25.
[17] Lásd a tulajdonjog közjogi és magánjogi korlátait. Ajánlott irodalom: Lenkovics Barnabás: Magyar Polgári Jog. A dologi jog vázlata. Eötvös József Könyvkiadó 1999. 102-130.
[18] Szladits II. 24-25.
[19] Lenkovics: Dologi jog 228.
[20] Almási Antal: A dologi jog kézikönyve, I-II. Budapest 1928.I. kötet (a továbbiakban: ALMÁSI: DOLOGI JOG) 8.
[21] Lenkovics: Dologi jog 228
[22] Szladits II. 224-225.
[23] Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényében, különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Franklin-Társulat 1899. 166.
[25] Almási: Dologi jog 8.
[26] Lenkovics: Dologi jog 21.
[27] Szladits II. 24-25.
[28] Dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter nyilatkozata az önálló orvosi tevékenységről szóló a T/1849, számú törvényjavaslat előterjesztésekor. Parlamenti Napló. Országgyűlési jegyzőkönyv. 1999. december, 104. ülésnap.
[29] Lenkovics: Dologi jog 19.
[30] Jogi Lexikon 616.
[31] A családjogi törvény magyarázata. Kommentár. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2002. 241-253., 265-268.
[32] BH 2000/9/395.
[33] A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (továbbiakban: Vtv.) 2-10.§§.
[34] A kincstári vagyon részét képező termőföld és erdő esetén a Magyar Államot illeti az önálló vadászati jog, melynek hasznosítására külön szabályok vonatkoznak.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem (Miskolc).
Visszaugrás
