A 2022. évben számos olyan jogeset kavarta fel a kollektív munkajogi szabályozással és gyakorlattal kapcsolatos "állóvizet", amelyek közül három, a versenyszféra területén született bírósági döntés - álláspontom szerint - mélyebb jogdogmatikai és jogpolitikai összefüggéssel is bír. Ezek közé tartozik a Kúria döntése a szakszervezeti képviseleti jogosultság feltételeiről[1] és egy (tervezett) sztrájk jogszerűségének megállapításáról, illetve a Fővárosi Törvényszék végzése a szakszervezet konzultációs jogának megsértése tárgyban. Részben személyes érintettségem okán - a korrekt esetismertetés jegyében - előzetesen megjegyzem, hogy az alábbiakban olvasható összegzéseknél helyenként személyes (szubjektív) megjegyzéseimmel is kiegészülnek az egyes döntések - vázlatos - bemutatásai.
1. A szakszervezet képviseleti jogosultságának feltételei
2. A konzultáció szabályainak értelmezése
3. Sztrájk jogszerűségének megállapítása, bérmegállapodás a tulajdonossal
A Kúria a BH 2022.53. számú döntésében a konzultációs jog érvényesülésével összefüggésben vizsgálta, hogy milyen jogi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a szakszervezet munkahelyi szinten a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) XXI. fejezetében foglalt jogait gyakorolni tudja.
A kérelmező szakszervezet 2017-ben tartotta meg alakuló ülését, amelyen elfogadták az Alapszabályt és megválasztották a szervezet tisztségviselőit. Alapszabálya tartalmazza, hogy "tagjai a magyar televíziózással és filmkészítéssel, vagy más területen mozgóképkészítéssel és annak kiegészítő feladataival foglalkozó személyek, akik a szervezet céljaival és értékeivel egyetértenek és támogatják azt". A mozgókép-alkotás, a film-, videó-, televízióműsor-gyártás területe kifejezetten érintett a feketefoglalkoztatással összefüggő jogsértésekkel, különösen a színlelt szerződéssel történő foglalkoztatás problémájával, amely jogellenes "gyakorlatnak" a megváltoztatását tűzte ki célként a szakszervezet, tagjai zöme polgári jogi szerződésekkel (megbízási és vállalkozási jogviszonyokban) van foglalkoztatva. A szakszervezet az Mt.-ben foglalt kollektív jogok gyakorlásához azt a sajátos utat választotta, hogy egyes munkajogviszonyban álló tagjait a szakszervezet tisztségviselőivé választotta, azzal, hogy az érdekképviselet ügyvezető szervének (elnökségének) körébe emelte őket, biztosítva a jogszabály által támasztott (alábbiakban ismertetett) követelményeket. Ezen szervezkedési modell munkajogi "próbáját" adta a tárgyalt jogeset.
A kérelmező szakszervezet 2019. január 9-én bemutatkozó levelet küldött a kérelmezettnek (az egyik országos, földfelszíni, kereskedelmi televízióadónak), melyben személyes találkozót kért, erre azonban a kérelmezett gazdasági társaság nem válaszolt. A kérelmező ezt követően levelével jelezte a kérelmezettnek, hogy képviseletre jogosult szakszervezetnek minősül, és egyúttal a munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő kérdések rendezése érdekében konzultációt kért. A szakszervezet e jogosultságát az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontjában rögzítetteknek megfelelően kívánta alátámasztani, azzal, hogy választott tisztségviselővel rendelkezik a munkáltatónál.
A kérelmezett erre a megkeresésre sem válaszolt. A kérelmező 2019 végén újabb levélben megerősítette a képviseletre történő jogosultságát, mellyel egyidejűleg megnevezte védett tisztségviselőjét és a felsőbb szakszervezeti szervet, a kérelmezett azonban erre a levélre sem reagált.
A kérelmező szakszervezet 2020 elején ismét megkereste a kérelmezett munkáltatót, utalva arra, hogy a szakszervezet negligálása miatt további "lépésekre" fog kényszerülni. A kérelmezett 2020. február 14-én kelt válaszában elsődlegesen azt kifogásolta, hogy a kérelmező szakszervezet nem igazolta képviseleti jogosultságát. A kérelmező a 2020. november 10-én kelt levelével ismételten megkereste a kérelmezettet, hivatkozva az Mt. 272. § (4) bekezdésére, mely szerint a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. A kérelmező erre tekintettel élt az adatigénylés jogával, mellyel kapcsolatban 2020. november 30-i határidőt határozott meg. Kérése ahhoz kapcsolódott, hogy a szakszervezet felkészülten tudjon javaslatokat tenni az éves bérfejlesztések mértékére. Előadta, hogy az adatok birtokában a szakszervezet az Mt. 272. § (5) bekezdése alapján konzultációt fog kezdeményezni. A kérelmezett ezen megkeresésre sem válaszolt. A kérelmező ezt követően már konkrét időpontokat megjelölve is kezdeményezte a bértárgyalások, és az ehhez kapcsolódó konzultáció lefolytatását, ugyanakkor a kérelmezett továbbra sem reagált a megkeresésekre és a szükséges tájékoztatást sem küldte meg a tárgyalások
- 61/62 -
elkezdéséhez. A lassan két éve húzódó levelezést követően a szakszervezet végül bírósághoz fordult.
A Fővárosi Törvényszék végzésével[2] megállapította, hogy a munkáltató megsértette a szakszervezet tájékoztatási kötelezettségét. Nem találta megalapozottnak a szakszervezet képviseleti jogosultsága hiányára alapított érvelést sem. Az Alapszabály, illetve a jegyzőkönyv minden kétséget kizáróan igazolta, hogy a kérelmező a kérelmezettnél képviselttel rendelkező szakszervezet az egyik kérelmezettnél foglalkoztatott munkavállaló elnökségi tagságára figyelemmel. Rámutatott arra, hogy a szakszervezet attól függetlenül is jogosult volt tájékoztatást kérni, hogy ezen jogosultságát előzetesen megfelelően igazolta-e vagy sem. A törvényszék kifejtette, hogy az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettség elvéből következően abban az esetben is reagálni kell a szakszervezet megkeresésére, ha az abban foglalt tájékoztatást valamilyen okból a munkáltató nem kívánja megadni. Önmagában az, hogy a munkáltató egyáltalán nem válaszolt a tájékoztatáskérésre, megalapozza a jogsértés megállapítását. Ilyen esetben a bíróság a tájékoztatásra irányuló kérelem érdemi vizsgálata nélkül állapítja meg, hogy a munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A kérelmezett fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésében[3] az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a becsatolt Alapszabály szerint az érintett munkavállaló elnökségi tag, gazdasági alelnök, így szakszervezeti tisztségviselőnek tekintendő, valamint a kérelmezettnél munkaviszonyban álló személy.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül és a kérelmező kérelmét utasítsa el. A Kúria osztotta a munkáltató azon érvelését, hogy az alapszabálynak értelmezhető rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a szakszervezet céljainak megvalósítása érdekében az egyes érintett munkáltatóknál ki az a személy, aki bármilyen nyilatkozatot tehet. A szakszervezet alapszabálya ilyen rendelkezést nem tartalmaz, csak azt, hogy a képviseletre az elnök jogosult. A tisztségviselői minőség önmagában nem alapozza meg a képviseletre jogosult szervezeti minőséget, ahhoz ugyanis az kell, hogy a tisztségviselő legyen a munkáltatóval szemben képviseletre jogosult személy. A bértárgyalásokra vonatkozó kezdeményezés sem értelmezhető így egy olyan szakszervezettel szemben, amelynek az Mt. a bérek megállapítására vonatkozóan semmilyen jogkört nem biztosít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
