Az új magyar Büntető Törvénykönyv (2012: C. tv.) XXIII. fejezete "A környezet és a természet elleni bűncselekmények" címet viseli. Magyarország jogtörténetében először kapott önálló fejezetet a zöld büntetőjog. A Büntető Törvénykönyvben azonban más fejezetekben is találunk környezetvédelmi büntetőjogi rendelkezéseket. Ilyen például a XLII. fejezeten belül a fogyasztók megtévesztésének egyik minősített esete. Ezt az követi el, aki az áru értékesítése érdekében nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű áru környezetre gyakorolt hatásával, veszélyességével, kockázataival vagy biztonságosságával kapcsolatban valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad. Ez a tevékenység három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A gyakorlatban nem csak tevékenységgel, de mulasztással is el lehet követni, mert a tájékoztatás adása mint elkövetési magatartás a kötelező tájékoztatás jogellenes elmulasztásával is megvalósul. A jogalkotó szándéka ebben az esetben a mulasztásos cselekmény kriminalizálására is kiterjed.
Az új környezetvédelmi büntetőjog már megalkotásakor túlterjeszkedik a XXIII. fejezet határain. A XXXIV. fejezetbe foglalt, a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények között található a géntechnológiával módosított növényfajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegése. Ennek egyik elkövetési magatartása az Európai Unióban engedéllyel nem rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagának Magyarországon történő környezetbe juttatása. Szintén elkövetési magatartás az Európai Unióban termesztési célú felhasználásra ki nem terjedő engedéllyel rendelkező géntechnológiával módosított növényfajta szaporítóanyagának a környezetbe történő jogellenes kijuttatása.
A XIV. fejezetben a háborús bűncselekmények közé tartozik a védett tulajdon elleni támadás. Ennek egyik elkövetési magatartása háború idején támadás indítása vagy folytatása, ami a természeti környezetben olyan nagy kiterjedésű, hosszantartó és súlyos károsodást okozhat, amely nyilvánvalóan túlzott mértékű a várható közvetlen katonai előnyhöz képest.
Az új magyar környezetvédelmi büntetőjog a zöld büntetőjogi fejezet határain belül is tartalmaz újdonságokat az 1978. évi Büntető Törvénykönyv utoljára hatályban volt szövegéhez képest. Az orvvadászat és az orvhalászat egyértelműen új tényállások a Btk.-ban. Zoltán Ödön már 1995-ben megjelent tanulmányában szorgalmazta az orvvadászat bűncselekményi és szabálysértési alakzatának elhatárolását a magyar jogrendben.[1] Ez a ma hatályos magyar jog szerint a Büntető Törvénykönyv 245. §-a szerinti orvvadászat és a szabálysértési törvény 178. §-a szerinti jogosulatlan vadászat tényállásaival megvalósul.
Az Európai Parlament és a Tanács 2008/99/EK irányelvének (környezeti büntetőjogi irányelv) 3. cikkelye a környezetvédelmi büntetőjogi tényállások között nem nevesíti az orvvadászatot és az orvhalászatot. Ez azonban nem jelenti, hogy ezen tényállásoknak ne lenne környezeti büntetőjogi vonatkozása. Alapvetően közigazgatási jellegű tárgyakat védenek, de a tiltott vadászati/halászati eszköz és a tiltott vadászati/halászati mód bűncselekménnyé minősítése állatvédelmi jogi tárgyat is tartalmaz. Egyes vadászati módszerek - mint például a mozgó gépjárműről folytatott vadászat -, valamint egyes halászati módszerek - mint például a váltóáramú elektromos eszközzel végzett halászat - alkalmasak a fauna kizsákmányolására. Az állatkínzás önálló alcímbe foglalása (Btk. 244. §) nem jelenti, hogy más zöld büntetőjogi tényállások ne oltalmazhatnák az állatokat[2] a felesleges szenvedéstől. A fokozottan védett vagy védett gerinces állat elejtésére vagy elfogására irányuló tevékenység kriminalizálása elsősorban a természet védelmét szolgálja.
Kiss Patrik a környezeti büntetőjogi irányelv kritikájaként fogalmazza meg, hogy hiányzik belőle az autonóm környezeti bűncselekmény mint kategória. Tehát a közigazgatási jogi engedély minden esetben büntethetőséget kizáró ok.[3] Görgényi Ilona megállapítja, hogy "az Európai Parlament és a Tanács a büntetőjog terén irányelvekkel szabályozási minimumokat határozhat meg"[4]. A minimumok irányelvi szintű felvázolása nem csak azt jelenti, hogy a környezetvédelmi büntetőjogi tényállások számát és a tárgyi jogot viszonylag tág keretek között lehet bővíteni. A magyar és az uniós természetvédelmi büntetőjog egymásnak feszülése jó példa arra, hogy az uniós zöld büntetőjogi irányelv valóban csak a minimumot írja elő. Ettől a minimumtól a környezet és a természet védelmében tagállami szintű jogi szabályozásban akár akként is el lehet térni, hogy az a környezeti bűnelkövetőre nézve szigorúbb legyen. Például az irányelv csak a vadon élő védett természeti értékek védelmét írja elő, de a magyar jogrend a nem vadon élő, tehát akár a konyhakertben növekvő védett
- 295/296 -
növényeket is a természetkárosítás potenciális elkövetési tárgyainak tekinti. A kellő indokkal alátámasztott szigor a zöld büntetőjog tagállami szintű tárgyi bővítését is lehetővé teszi.
Az új magyar Büntető Törvénykönyv egyik fontos szabályozása, hogy természetkárosítás, állatkínzás, orvvadászat, orvhalászat, ózonréteget lebontó anyaggal visszaélés, tiltott állatviadal szervezése, radioaktív anyaggal visszaélés, valamint nukleáris létesítmény üzemeltetésével visszaélés esetén mindenképpen - tehát az elkövetőre vagy a tulajdonosra nézve méltánytalan hátrány okozásával is - kötelezővé teszi az elkövetési tárgy elkobzását (Btk. 73. §.)
Szalóki Kitti 2008-ban megjelent tanulmányában a környezetvédelmi büntetőjog addig eltelt jogtörténetének fontosabb állomásait emelte ki.[5] Kőhalmi László az európai környezetvédelmi büntetőjognak a tagállamok jogrendjében és az európai uniós jogrendben való megjelenését elemezte.[6] Herbert Küpper már 2004-ben megjelent tanulmányában foglalkozott a magyar környezetjog kodifikációjával az EU-csatlakozás tükrében.[7] Tilki Katalin a zöld büntetőjognak a korábbi Büntető Törvénykönyv alapján folytatott gyakorlatát elemezte 2004-ben megjelent tanulmányában.[8]
A 2012. évi C. törvény környezetvédelmi büntetőjoga alapján egy egészen markáns, minden más büntetőjogi szabályozási területtől elkülönülő gyakorlat kibontakozása várható. Ehhez azonban idő kell. Elvi bírósági határozatok és elvi bírósági döntések már most is születnek az új zöld büntetőjog területén. A koherens gyakorlat megújulásához kellő számú, jogilag releváns történés, azaz jogesetek sora szükséges, amelyekben a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok kifejthetik jogalkalmazói álláspontjukat.
Az egyik ilyen elvi bírósági határozat a 2015/B.1. számú, amely irányadó módon rögzíti a joggyakorlat számára a hulladék fogalmának az új hulladéktörvénnyel kapcsolatos változását. A magyar Országgyűlés a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelvvel összhangban a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt hatályon kívül helyezte. Helyette a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvényt fogadta el. Ennek 2013. július 12-től hatályos szabálya alapján a szennyvízre a hulladék fogalma nem terjed ki. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz szabályozása a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvénybe került át. A határozat ratio decidendije szerint az ilyen szennyvíz nem jöhet szóba elkövetési tárgyként "a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése" esetén. A hulladék fogalmának büntetőjogi meghatározásához Csák Csilla is az európai uniós hulladékjogi szabályozást tekintette irányadónak 2011-ben megjelent tanulmányában[9]. Az uniós joganyag megfelelő implementálása tagállami kötelezettségünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
