Tanulmányomban egy folyamatot igyekeztem felvázolni, melynek váza a következő. Elsősorban a globalizáció gazdaságra gyakorolt hatását elemzem, mivel véleményem szerint ez volt a legfőbb oka annak, hogy mind az Európai Közösség, mind az USA versenyjogi együttműködési- és végrehajtási rendszereiben végbemehetett az a gyökeres szemléletbeli változás, mely megnyitotta az utat az extraterritoriális joghatóság kibontakozása felé vezető úton. Ez kezdetben a bírósági eseti döntésekben és a különböző joghatósági modellek kidolgozásában jelentkezett, majd a kétoldalú versenyjogi együttműködési megállapodásokat indukálta.
Az EK és az USA közötti versenyjogi együttműködés egyik fő gátja az a divergencia volt, amely legfőképpen az EK és az USA által választott útban jelenik meg. Mindez nem csupán a joghatósági modellek különbözőségén, hanem az integrált világgazdaság vezető pozíciójának megszerzése feletti harcon is alapul és leginkább az USA hegemóniájának meggyengüléséből fakad. Bár egyelőre még sem az EK, sem pedig Japán nem képes megkérdőjelezni az Egyesült Államok hegemón szerepét, a jelen folyamatok nem egy vezető nagyhatalom nélküli széthulló gazdasági rendszer, hanem inkább egy hárompólusú szisztéma kialakulása felé mutatnak.
Az európai és az amerikai vonal különbözősége is érzékelteti tehát a legnagyobb problémát, melyet elsősorban az egységes megközelítés hiánya jelent. Ez nagyban lassítja ugyanis az egységes szemléleten alapuló nemzetközi versenyjogi kódex kialakítását, ami különösen azért aggasztó, mert ha a gazdaság még erőteljesebben globalizálttá válik, akkor állami eszközökkel már nehezebben lehet gátat szabni az integrált gazdaság káros tüneteinek. Ez az egyetlen alkalmas alternatíva maradt tehát a világgazdaság három, gazdaságilag és politikailag egyaránt nagy befolyással rendelkező dinamikus centruma, - az ún. Triád - által befolyásolt államok számára a versenyjog területén. Ennek segítségével lehet ugyanis csak hatékonyan felvenni a harcot a globalizált gazdaságban megjelenő, államokhoz nem kötődő gazdasági szereplőkkel, ezen belül is legfőképpen a transznacionális vállalatokkal.
A globalizáció nem csupán egy régebbi gazdasági rendszer keretein belüli változást jelent a nemzetközi kereskedelem és a befektetések növekedése irányába, hanem ehelyett sokan egy teljesen új gazdasági struktúra kialakulását értik alatta.
Hirst és Thompson "Globalization is Question" című könyvükben1 a nemzetközi gazdaság két ideáltípusát vázolják fel. Az egyik a nyitott nemzetközi gazdaság, melynek alapjául a különálló nemzeti gazdaságok közti csere szolgál, s gazdasági szereplők viselkedését a nemzeti szinten lezajló folyamatok határozzák meg, a másik pedig a teljesen globalizált gazdaság, melyet a globalizációs elméletek hívei használnak a mai folyamatok leírására. Osztom a fentebb említett szerzőpáros nézetét, mely élesen szembeszáll a napjainkban elterjedt globalizációs nézetekkel. A szerzők a jelenleg fennálló kétfajta gazdasági modell ismertetésekor amellett érvelnek, hogy a mai helyzet még a nemzetközi gazdaságnak felel meg, s bár mutatkoznak olyan tendenciák, melyek átvezetnének a globalizációs elméletekben leírt gazdasághoz, az még nem zajlott le, továbbra is lehetséges a gazdaság szabályozása és ezáltal korlátozása.
Hirst és Thompson szerint a nemzetek közötti gazdaságban az alapvető entitások a nemzetgazdaságok. A kereskedelem és a befektetések növekvő kapcsolatokat teremtenek a nemzetgazdaságok között. Ez a folyamat maga után vonja a nemzetgazdaságok és az egyéb gazdasági szereplők integrációját, illetve a világpiac kialakulását. A nemzetközi kereskedelem egyre inkább a nemzetközi munkamegosztás alakját ölti. Ennek következtében a kereskedelem helyett a nemzetközi befektetések lesznek a rendszer fő mozgató rugói. A politikai és a gazdasági irányítás belföldi és nemzetközi keretei továbbra is elkülönülnek. A nemzetközi események nem közvetlenül hatják át a hazai gazdaságot, hanem megtörnek a nemzeti politikák és folyamatok következtében. A nemzetközi és a nemzeti politikák a kormányzat különböző szintjein maradnak.
A nemzetek közötti gazdasági rendszer egyik ismertetőjegye a multinacionális vállalatok megjelenése. Azonban ezek a vállalatok továbbra is köthetők egy nemzethez, s az anyaország szabályozó hatalmat gyakorolhat fölöttük.
A nemzetek közötti gazdaságban, mint láttuk, a gazdasági folyamatokat nemzetgazdasági szinten határozzák meg, s a nemzetközi színtér eseményei csupán a nemzeti szintű döntések eredményének tekinthető. Egy ilyen gazdasági rendszerben a nemzetközi gazdasági interakciók egyre inkább fokozódó mértéke figyelhető meg.
A globális gazdasági rendszerben a gazdaság autonómmá válik, és elszakad nemzeti alapjaitól. Ez azt jelenti, hogy a piacok és a termelés globális méretekben folynak. A nemzeti szintű szereplők tevékenységének a nemzetközi szintű folyamatok jelentik a keretfeltételeket. Növekszik a kölcsönös függőség, s a nemzeti szintet átjárja és átalakítja a nemzetközi színtér. Ennek legfontosabb következménye, hogy a gazdasági kormányzás problematikussá válik. A globális piac nemzetállam általi befolyásolása még akkor is nehéznek tűnik, ha feltételezzük a nemzeti kormányok együttműködését és a nézeteltéréseik leküzdését. Az országok és a piacok közti gazdasági interdependencia nem szükségszerűen vezet egy harmonikus integrációhoz, ahol a fogyasztók zavartalanul élvezhetik a hatékony piaci mechanizmusok előnyeit. A valóságban ennek inkább az ellenkezője következik be: még a legfejlettebb országok lakossága is kiszolgáltatottá válik az autonóm és irányíthatatlan globális piaci erőkkel szemben. A gazdasági interdependencia ezáltal a globális versenyt, vagyis a dezintegrációt vonja maga után. Ez a verseny tovább nehezíti a globális szintű kormányzást.
A globális gazdaság kialakulásának egyik leglényegesebb mozgatórugója a transznacionális vállalati rendszer. Ezek az elsősorban globális érdekeltségű, egymással szoros szövetséget alkotó és egyben versenyző vállalatok a megállapodások példa nélkül álló hálózatát hozták létre a nemzetgazdaságokkal, mindennek ellenére viszonylag kevés a kötődésük az "óhazához". A közöttük erősödő globális összefüggések rendszerének, azok nemzetközi stratégiai szövetségeinek köszönhetően a nemzetgazdaságok egyre jobban ösz-szefonódnak, amely a termelés területi átrendeződését éppúgy magában foglalja, mint például a pénzpiacok integrációját. Ami a leginkább lényeges számukra, hogy az üzleteiket a legkifizetődőbb valutában számolják el, lehetőleg minél alacsonyabbak legyenek az adókulcsok. Ott keresnek munkaerőt, ahol a munkabérek költségei a legkisebbek, ott vesznek fel hiteleket, ahol a legkedvezőbbek a kamatok és legkisebbek a szolgáltatások díjai, a termelés önkényes kivonásával egy adott országból pedig oda települnek, ahol a legalacsonyabbak a közműdíjak. Tehát az egész világ kínálta lehetőségeket kihasználhatják a beszerzés, a termelés és az értékesítés optimalizálása érdekében, melynek tulajdonképpeni eredménye, hogy a fejlett ipari országokban csökken az életszínvonal, növekszik a munkanélküliség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
