Gondolatok a bürokráciacsökkentési szándék és egységes joggyakorlat kialakításának alakulásáról az állatvédelmi hatósági döntések végrehajtása kapcsán.
A tankönyvi példa szerint a közigazgatási hatósági eljárásnak van egy szükségszerű szakasza: ez az alapeljárás, és van egy eshetőleges szakasza (melyre nem minden esetben van szükség): ez pedig a végrehajtási szakasz.
Az alapeljárásban a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv befogadja a kérelmet, bizonyítékokat szerez be, tanúkat hallgat meg, tárgyalást, helyszíni szemlét tart stb., majd ezeket összegzi, egybeveti az alkalmazandó jogszabállyal és döntést hoz. A döntésben előírt kötelezettségekhez (például bírság befizetése, meghatározott tevékenység elvégzése, valamitől való tartózkodás stb.) határidőt tűz ki (egyes esetekben maga a jogszabály mondja meg, hogy a kötelezettnek mennyi ideje van az önkéntes teljesítésre, mint például a jegyzői birtokvédelmi eljárásban, ahol immáron több évtizede maga a Ptk. mondja azt, hogy a jegyzői döntés meghozatalától számított három napon belül azt teljesíteni kell).
A határidő letelte után a hatóság (hivatalból vagy kérelemre) információt szerez arról, hogy az önkéntes teljesítés megtörtént-e vagy pedig szükség van a végrehajtás elrendelésére, majd foganatosítására. Erre az információszerzésre a hatósági ellenőrzés nevű jogintézményt használja, amely egy önálló közigazgatási tevékenységfajta, nem az eljárás része, szakasza, azonban a keretében gyűjtött információk elvezethetnek oda, hogy meg kell indítani a végrehajtási szakaszt vagy akár egy új alapeljárásra is szükség lesz.
Véleményem szerint fontos elkülöníteni azt, hogy az alapeljárásban a jogszabályban előírtak számonkérése, ellenőrzése a cél, amennyiben ezekkel kapcsolatban hibák, hiányosságok merülnek fel, úgy sor kerül egy döntés meghozatalára, a döntésben foglaltak teljesítésének megléte vagy hiánya azonban már a hatósági ellenőrzéshez, illetve a végrehajtási szakaszhoz tartozó feladat. A végrehajtási szakasz megindulásához - leegyszerűsítve - tehát szükség van egy végrehajtható hatósági döntésre, amely ellen nem kértek jogorvoslatot, és az abban foglaltakat nem teljesítették.
Ez nagyjából az az eljárási modell, amit a jegyzőnek az állatvédelmi hatósági eljárása során korábban követnie kellett, és amelyet alapjaiban írt felül az Ákr.[1] 2018-as hatályba lépése. Nem titok, hogy sok jegyző örömmel mondott le az állatvédelmi döntések szakszerű és jogszerű végrehajtásáról és adta át a feladatot az új címzettnek, a NAV-nak mint az általános szabályok szerinti végrehajtó szervnek, hiszen sem az állatvédelmi törvényben, sem a kedvtelésből tartott állatokról szóló kormányrendeletben nem talált olyan kivételt, melyet az általános szabályoktól való eltérésre az Ákr. megkövetel.[2]
Az elmúlt bő másfél évben, mint oly sok mindennek, ennek a szakterületnek is színes joggyakorlata alakult ki:
- egyes jegyzők elrendelték a végrehajtást és a foganatosításra felkérték a NAV megfelelő szervezeti egységét, mely azokat befogadta;
- egyes jegyzők végrehajtás foganatosítására szolgáló kérelmét visszautasították;
- az állatvédelmi bírságok behajtására vonatkozó döntések foganatosítása gond nélkül megtörtént;
- a meghatározott cselekmények végrehajtásának foganatosítását illetően alakult ki a legnagyobb dilemma, mivel az ilyen döntések foganatosítására való felkérésre a NAV megfelelő szervezeti egységei hallgattak (van, amely több megkeresésre immáron több mint egy éve hallgat).
Elsőre talán a felsorolás legutolsó megállapítása tűnik a legproblémásabbnak, mert aki dolgozott már állatvédelmi hatósági eljárással, az tudja, hogy az állatok rossz, hiányos tartása, az állandó szökésük megakadályozása, a szomszédos lakóközösség életét zavaró tényezők kiküszöbölése gyakran inkább meghatározott tevékenységek, feltételek előírásával javítható semmint egy állatvédelmi bírsággal (mely ráadásul a Földművelésügyi Minisztérium[3] egy korábbi szakmai állásfoglalása szerint saját bevételt képez és visszaforgatható állatvédelmi fejlesztésekbe, de gyakorlatilag az önkormányzatok ezzel a lehetőséggel nem élnek, tehát nemhogy a speciális prevencióhoz, de a generális prevencióhoz sem nyújt segítséget egy-egy bírságösszeg kiszabása).
Egy civil szervezet ebben a kérdésben szeretett volna tisztán látni, így 2019 folyamán megkeresést küldött a Miniszterelnökségre, az Agrárminisztériumhoz, valamint a NAV-hoz azzal, hogy szakmai állásfoglalással segítsék a kérdésben nemcsak a jegyzők, de a többi állatvédelmi hatóság munkáját is és az elkészült állásfoglalást küldjék is meg a hatóságok részére. A felsorolt szervek közül a NAV válaszolt az Állatmentő Szolgálat Alapítványnak, de levele[4] bizonyos szempontból több kérdést vet fel, mint amennyire végleges választ próbál adni.
A NAV nem tagadta, hogy korábban valóban eltérő joggyakorlat volt az országban, de a levél megírásának időpontjára ez a joggyakorlat - álláspontja szerint - egységesült azzal, hogy az állatvédelmi hatóságokkal ellentétben megtalálta azt az Ákr. által megkövetelt kivételt, amely alapján meghatározott cselekmények végrehajtásában nem ő az illetékes, hanem a döntéshozó állatvédelmi szerv:
Állatvédelmi tv. 45/A. § Az e törvényben foglaltak végrehajtását - feladat- és hatáskörében eljárva - az állatvédelmi hatóság, az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv, illetve a természetvédelmi hatóság ellenőrzi.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
