1. A Ptk. a szavatossági igények érvényesítésére elévülési és jogvesztő határidőket határoz meg. A szavatossági jogok esetében az elévülés általános határideje hat hónap [Ptk. 308. § (1) bek.].
A szavatossági elévülési határidő számítására - amint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés I. pontjában - az elévülés általános szabályai az irányadók. Az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok [Ptk. 308/A. § (1) bekezdés, 326. § (2) bekezdés] alkalmazása körében azonban a bírói gyakorlatban bizonytalanság tapasztalható. Eltérő vélemények alakultak ki ugyanis abban a kérdésben, hogy milyen körülmények vezethetnek az elévülés nyugvására, illetve hogy az igényérvényesítés akadálya milyen feltételek bekövetkeztével szűnik meg. Vitatott a gyakorlatban, hogy önmagában a hiba felismerésével elhárul-e az igényérvényesítés akadálya vagy a szavatossági igény elévülése mindaddig nyugszik, amíg a jogosult a hiba okát, a kijavítás módját és várható költségeit is megismeri. Kérdéses az is, hogy mindezeken túl milyen további körülmények eredményezhetik az elévülés nyugvását.
A kérdések megválaszolásához abból kell kiindulni, hogy a szavatossági igények elévülése a Ptk. 326. § (2) bekezdésének és 308/A. § (1) bekezdésének helyes értelme szerint akkor nyugszik, ha a jogosult a követelést menthető okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a dolog természeténél fogva az elévülési határidőn belül nem volt felismerhető. E jogszabályi rendelkezések szerint tehát az a körülmény, hogy a hiba nem ismerhető fel, általában az elévülés nyugvását eredményezi.
Véleményünk szerint a hiba felismerését az jelenti, ha a jogosult tudomást szerez mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez. Az ugyanakkor, hogy konkrétan mely tények ismerete tartozik ebbe a körbe, kizárólag esetenként, az adott tényállás függvényében ítélhető meg. Az esetek egy részében önmagában a hibajelenség észlelése is elegendő az igényérvényesítési akadály megszűnéséhez. Más esetekben viszont ehhez az is szükséges, hogy a jogosult - általában szakember bevonásával - megvizsgálja, hogy az adott hibajelenséget mi idézte elő (a hiba a szerződéskötést megelőző vagy azt követő időszakban felmerült ok miatt jelentkezett), és megállapítsa a hiba terjedelmét, jelentőségét és következményeit. A szükséges szakmai vizsgálatra szakértő megbízásával vagy előzetes bizonyítás keretében is sor kerülhet. Ilyenkor az elévülés mindaddig nyugszik, ameddig a szavatossági igény érvényesítéséhez szükséges műszaki adatokat a jogosult a szakértő tájékoztatása, illetőleg a beszerzett szakértői vélemény alapján meg nem ismeri.
Megjegyezzük azonban, hogy az a körülmény, hogy a jogosult a hibát - a fentiek szerinti tartalommal - nem ismerte fel, csak akkor eredményezheti az elévülés nyugvását, ha a hiba kellő időben történő felismerése menthető, vagyis a jogosult hibáján kívüli okból maradt el. Ezért akkor, ha a hibajelenség észlelését követően a jogosult ésszerű időn belül a saját érdekkörében felmerült okból nem teszi meg az igényérvényesítéshez még szükséges tények megismerése iránti intézkedéseket (nem fordul szakemberhez, nem kezdeményezi az előzetes bizonyítást stb.), az elévülés nyugvásának jogkövetkezményei az esetében nem alkalmazhatók.
2. Azon kívül, hogy a hiba nem volt felismerhető, más körülmények is előidézhetik az elévülés nyugvását. Ilyen körülmény lehet az, hogy a felek a hibás teljesítés peren kívüli orvoslása érdekében egyeztetéseket, egyezségi tárgyalásokat folytatnak egymással. Emellett a jogosult személyében rejlő okok: betegsége vagy cselekvőképtelenné válása is akadályozhatják a követelés érvényesítését. Ide tartozik az az eset is, amikor a társasházaknál a közgyűlés összehívása szükséges a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó döntés meghozatalához. A bíróságnak természetesen ezekben az esetekben is megfelelően ellenőriznie kell, hogy az elévülés nyugvása körében felhozott körülmények valóban fennálltak-e, és hogy az adott esetben ténylegesen olyan menthető oknak minősülnek-e, amelyek akadályozták a jogosult igényérvényesítését.
Előfordul a gyakorlatban az is, hogy egyidejűleg több olyan, az igényérvényesítést akadályozó körülmény áll fenn, amelyek külön-külön is alkalmasak lennének az elévülés nyugvásának előidézésére. Ilyenkor az elévülés véleményünk szerint mindaddig nyugszik, ameddig az igényérvényesítés utolsó akadálya is fennáll. Az is előfordulhat, hogy az elévülés nyugvásának előidézésére alkalmas egyes okok nem egyidejűleg állnak fenn, hanem egymást követően jelentkeznek (az egyik akadály megszűnését követően az igényérvényesítést akadályozó újabb körülmény merül fel). Ilyen esetben, ha az egyes igényérvényesítési akadályok tartalmilag és időben szorosan összekapcsolódnak egymással (pl. ha a jogosult a hiba felismerését követően egyeztető tárgyalásokat kezd a kötelezettel), úgy fogható fel, mintha ezek a körülmények egy egységes folyamatot képező egyetlen menthető okot jelentenének. Ezért ilyenkor az elévülés nyugvása akkor szűnik meg, amikor az igényérvényesítés utolsó akadálya is elhárul.
Ha azonban az egymást követően felmerülő, az elévülés nyugvásának előidézésére önmagukban egyébként alkalmas körülmények között nincs szoros időbeli és tartalmi összefüggés, az utóbb jelentkezett körülmények már nem vehetőek figyelembe. Az igényérvényesítési akadály megszűnését követően ugyanis a jogosult a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében három hónapon belül érvényesítheti a szavatossági igényét a bíróság előtt. Ez a határidő pedig - amint azt a Legfelsőbb Bíróság az 1/2004. (XII. 2.) PK vélemény 4. pontjában és az EBH 2003/853. számú elvi határozatában is kimondta - jogvesztő. E határidőt tehát nem lehet megszakítani, és az elévülés további nyugvása sem állapítható meg. Ezért a Ptk. 326. § (2) bekezdésében említett 3 hónapos jogvesztő határidő alatt az elévülés nyugvását korábban előidéző októl elkülönülten, önállóan jelentkező olyan körülményt, amely egyébként jellegénél fogva alkalmas lenne arra, hogy az igényérvényesítés akadályát képezze, a bíróság már nem veheti figyelembe, az ilyen körülményhez a Ptk. 326. § (2) bekezdésében meghatározott joghatás nem fűződhet, vagyis az elévülés újabb nyugvása nem következhet be.
3. A törvény a szavatossági igények érvényesítésére az elévülési határidők mellett - a már ismertetettek szerint - jogvesztő határidőket is megállapít [Ptk. 308/A. § (1) bek.]. E határidők elteltével a jogosult szavatossági jogai megszűnnek, ezt követően tehát - a Ptk. 308/C. §-ában meghatározott eset kivételével - nem lehet szavatossági igényt érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés II. pontjának utolsó mondatában ugyanakkor - mindezekkel ellentétesen - úgy foglalt állást, hogy "az elévülés nyugvása vagy megszakadása folytán még rendelkezésre álló határidő elteltéig a szavatossági igény akkor is érvényesíthető bírósági úton, ha a jogvesztő határidő már eltelt". Az új Ptk. szabályozási Tematikája már 2003-ban rámutatott arra, hogy az egyébként iránymutatónak tekinthető I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés ebben a részében "contra legem tételt tartalmaz". A Legfelsőbb Bíróság az elvi döntés e megállapítását az ítélkezési gyakorlatában hosszabb ideje ténylegesen már nem is alkalmazta. Indokoltnak tartjuk ezért az elvi döntés e pontjának megfelelő felülvizsgálatát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
