Mióta az Európa Tanács 1999. október 15-16-i tamperei ülésén, az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására, hogy a felek a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó jogvitájukat peres eljárás igénybevétele nélkül rendezhessék, az Unió többféle iránymutatást is adott a tagállamok számára. A Tanács 2000 májusában alternatív polgári és kereskedelmi jog vitarendezési módszerekről szóló következtetést fogadott el, amelyekben megállapította, hogy a fenti célok megvalósítása az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést egyszerűsíti és javítja. A Bizottság által 2002-ban benyújtott Zöld Könyv már nevesíti a közvetítői eljárást, mint alkalmazandó alternatív konfliktuskezelési módszert, melyről széleskörű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal. A közvetítést vagy mediációt előnyben részesítő uniós akarat mögött az a meggyőződés állt, hogy ez az alternatív konfliktuskezelési forma biztosíthatja leginkább a viták takarékos, gyors, bíróságon kívüli rendezését, a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. 2008. május 21-én pedig megszületett az az irányelv is, amelyek alapján a tagállamoknak lehetőségük van a bírósági eljárás során alkalmazható közvetítői eljárás szabályainak kidolgozására.
A tagállamok között sincs egyetértés abban, hogy vajon egy bíróságon kívüli, pert megelőző, azt helyettesítő közvetítői törvény rendelkezései alkalmazhatók-e automatikusan a bírósági eljárás során igénybe vett közvetítői eljárásra, vagy teljesen külön szabályokat kell alkotni ez utóbbira. A kérdés különösen akkor vetődik fel, ha a közvetítés alapelveinek a megtartásáról, nevezetesen a rugalmasságáról, önkéntességéről és az együttműködési jellegéről van szó a bírósági eljáráshoz igazítottan. Fontos kérdés továbbá, hogy a nemzeti jogokban a mediáció és a mediátor fogalmát az irányelvben szereplő fogalom-meghatározások szerint definiálták vagy definiálják-e a tagállamok. Ennek főként akkor van jelentősége, ha egységesíteni kívánjuk a fogalmakat, s meg szeretnénk különböztetni a bírósági békéltetési eljárásokat a közvetítői eljárásoktól. Az Irányelv rendelkezései szerint abban is állást kell foglalnia egy tagállamnak, hogy kizárólag a határokon átnyúló, vagy a hazai, belső jogvitáiban is meg kíván felelni az irányelvben foglaltaknak. A tagállamoknak állást kell foglalniuk abban a kérdésben is, hogy a mediáció során született egyezség jóváhagyásának és végrehajthatóságának folyamatát kidolgozzák, avagy a megállapodásban foglaltak önkéntes betartásának az elvét részesítik előnyben. További problematikus pont, ha nincs szabályozás egy országban arra nézve, hogy hogyan és ki által kérhető fel a mediátor. Amellett, hogy a feleket megilleti a szabad mediátor választás joga, hogyan érhető el, hogy független, de szakmailag mégis megbízható minőséget garantáló szakemberek végezzenek mediátori tevékenységet. A szükséges szakmai minimum feltételek egységes szabályozása mellett szükségesnek látszik a szakmai szervezetek etikai szabályainak kidolgozása is.
A fenti kérdésekre adandó válaszok alkotják azokat a polgári eljárás kulcsfontosságú szempontjaival foglalkozó keretjogszabályokat, melyek bevezetésére hívja fel a figyelmet az Irányelv a felek számára támaszt nyújtó, kiszámítható jogi keret biztosítása érdekében [Preambulum (7)]. Az Irányelv felhatalmazza a tagállamokat arra is, hogy rendelkezéseit a belföldi közvetítői eljárásokban is alkalmazzák (8). Az irányelv olyan esetekre is alkalmazandó, amelyekben a bíróság utalja a feleket közvetítésre, vagy a nemzeti jog írja elő számukra közvetítés igénybevételét (12). Az Irányelv által előírt közvetítés önkéntes eljárás abban az értelemben, hogy azt a felek maguk irányítják, kívánságuk szerint szervezhetik és tetszőleges időpontban meg is szakíthatják. A nemzeti jognak azonban lehetőséget kell biztosítania a bíróságoknak a közvetítői eljárásra vonatkozó határidők megszabására. A bíróság továbbá - adott esetben - felhívhatja a felek figyelmét a közvetítés lehetőségére (13). A tagállamoknak bármely általuk megfelelőnek ítélt eszközzel ösztönözniük kell a közvetítők képzését és a közvetítői szolgáltatások nyújtása vonatkozásában hatékony minőségellenőrzési mechanizmusok bevezetését (16). Nagyon fontos előírása az Irányelvnek, hogy a közvetítést nem szabad a bírósági eljárás kevésbé hatékony alternatívájának tekinteni, tehát a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodásban részes felek a megállapodásuk tartalmát végrehajthatóvá nyilváníttathassák (19). Sőt, egy adott tagállamban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodás tartalmát a vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján a többi tagállamban is el kell ismerni és végrehajthatóvá kell nyilvánítani (20). Az Irányelv orientálja a tagállamokat a tekintetben is, hogy miként védhető meg a közvetítés bizalmi jellege a bírósági eljárások során a polgári eljárási szabályok minimális mértékű összeegyeztethetőségével (23). A tagállamoknak ösztönözniük kell jogászaikat arra, hogy tájékoztassák az ügyfeleket a közvetítés lehetőségéről (25).
Az említettek alapján jól nyomon követhető, hogy milyen rendelkezéseket kell ahhoz tennie a tagállamoknak, hogy a polgári peres szabályokat harmonizálják a közvetítői eljárásra vonatkozó alapelvekkel, vagyis, hogy, bírósági mediációról beszélhessünk. Ha még valakinek ezek után is kétsége lenne a felől, hogy bármilyen lépést ez irányba tenni kell, az Irányelv 1. cikke szerint az Irányelv kifejezett célja a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolat biztosítása. Ez pedig nem képzelhető el anélkül, hogy a polgári törvénykönyv és a perrendtartás szabályait a közvetítés alkalmazhatóságához kell igazítanunk.
Több tagállamban - így hazánkban is - az első uniós törekvések után megszülettek a közvetítői eljárást szabályozó törvények vagy más jogforrások, ám ezek többsége - mint a miénk is - a pert megelőző, helyettesítő közvetítői eljárás szabályait fektetik le. Az Irányelv rendelkezései alapján azonban látható, hogy ezek a szabályok nem alkalmazhatók automatikusan a polgári peres eljárások alatt történő közvetítői eljárásra. Az Irányelvben már a közvetítés fogalmának a meghatározásában megjelenik a bírósági terelésre utaló definíció, miszerint ezt az eljárást a felek kezdeményezhetik, vagy a bíróság javasolhatja vagy rendelheti el (3. cikk), ami azt jelenti, hogy az ügyben eljáró bíró felhívhatja a feleket a közvetítés igénybevételére a jogvita rendezése érdekében. A bíróság felhívhatja továbbá a feleket arra is, hogy vegyenek részt egy, a közvetítés igénybevételéről szóló tájékoztatón, ha ilyen tájékoztatókat tartanak, azok könnyen igénybe vehetők legyenek a felek számára (5. cikk). Vagyis szükséges, hogy megjelenjen az eljárási szabályokban a bíró felhatalmazása arra vonatkozóan, hogy a feleket tájékoztató ülésekre küldhesse el, és a bíróságok a mediációs szervezetekkel karöltve ügyeleti rendszerben könnyen hozzáférhetővé tegyék a felek számára a tájékoztatást. Nem mellőzhető, hogy a felek bármelyike a többi fél beleegyezésével kérhesse, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodás tartalmát nyilvánítsa a bíróság végrehajthatóvá (6. cikk). Ehhez szükséges tehát, hogy a bíróság a megállapodás tartalmát megismerje, s hogy ez ne ütközzön a közvetítés bizalmas jellegébe, a jogszabály adhat felhatalmazást arra, hogy a megállapodás tartalmát a bíró megismerhesse, amennyiben ez szükséges a megállapodás végrehajtásához vagy érvényességéhez (7. cikk). A fentiek megvalósulása feltételezi, hogy a közvélemény számára - különösen az interneten - hozzáférhetőek legyenek a közvetítők és a közvetítői szolgáltatást végző szervezetek elérhetőségére vonatkozó információk (9. cikk). Kizárólag a polgári törvénykönyv rendelkezéseivel biztosítható, hogy a jogvitát közvetítéssel rendezni megkísérlő feleket ne akadályozza az elévülési időszaknak a közvetítés alatt történő lejárta az említett jogvitához kapcsolódó bírósági eljárás kezdeményezésében (8. cikk).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
