Sed fugit interea, fugit irreparabile
tempus,
singula dum capti circumvectamur
amore.[1]
Az idő tovaszáll, évek és évtizedek futnak el, a világ szakadatlanul változik, és változásokra kényszeríti az egyes embert, aki - amint azt már Arisztotelész is hangsúlyozta - társadalmi lény. Vergilius szállóigévé vált sorai mottóul szolgálnak az itt következő rövid tanulmányhoz, amelyben Pólay Elemérre, tanáromra és mesteremre emlékezem.
1915-1988, egy tudósélet kezdete és vége. Az osztályrészéül jutott hetvenhárom év vérzivataros időszakokat fog át: két világháború kínjai, a Tanácsköztársaság, Trianon és az azt követő általános depresszió, az 50-es évek kommunista diktatúrája, az 56-os forradalom és a 60-as évek "gulyáskommunizmusa"... Pólay Elemér élete és munkássága ebben a társadalmi-politikai környezetben bontakozott ki, ennek a világnak kényszerű része volt. Emberségét és szakmai törekvéseit, nemzetközi mércével mérve is jelentős munkásságát ebben a kontextusban kell vizsgálni, hogy igaz képet kaphassunk annak valódi jelentőségéről.
Pólay Elemér 1915. augusztus 23-án született Zomboron, a Délvidéken. Apja (és már nagyapja is) gimnáziumi tanár volt, a család eredetileg Felkáról, a Magas-Tátra vidékéről származott.[2] A szülők Trianon után menekülni kényszerültek, áttelepültek Miskolcra. Pólay a neves Miskolci Királyi Katholikus Fráter György Gimnázium diákja lett.[3] A Gimnázium minden tanév végén nyomtatásban megjelentette Értesítőjét, amely a mai napig tanúskodik a diákok teljesítményéről.[4] Pólay Elemér szinte minden évben a kitüntetettek között volt, és több tárgyból is osztályelsőként zárta a tanéveket. Így például az 1925/26-os tanévben, az I/A osztály tanulójaként, a
- 17/18 -
Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének egyik könyvadományát kapta. Klekner János osztályfőnök osztálynaplója szerint Pólay minden tanévben tiszta jeles volt. A III/A osztály naplójában ez olvasható: "Úgy viselet, mint tanulmányi előmenetel tekintetében mintaképül állíthatók a többiek elé: Folkmann Miklós, Kulhay István és Pólay Elemér." Majd: "... egész éven át egy órát sem mulasztottak ... Pólay." De Pólay ott van a kiválóbbak között az olvasmányok, nyelvtan, dolgozatírás, fordítás, földrajz, mennyiségtan, rajz vagy fizika terén is. Sőt, az algebra zárójelentésében az olvasható, hogy Pólay a pontosság mintaképe. Az 1931/32-es tanév értesítőjéből kiviláglik, hogy Pólay bekapcsolódott az ifjúsági egyesületek munkájába. A Vörösmarty önképzőkör tagja, ahol a VII/A osztály tanulójaként felolvasást is tartott. A VIII/A diákjaként az Önképzőkörben újra felolvasást tartott, és az önképzőköri pályázaton történelemből és magyarból értekezésével díjat nyert. Azon három diák egyike, akik kitüntetéssel érettségiztek az osztályból.
A gimnáziumi tananyagot minden tárgyból kitűnő eredménnyel teljesítette, személyes érdeklődése mégis leginkább a latin nyelv és a történelem felé fordult. A bölcsészettudomány helyett családi tanácsra mégis inkább a jogtudományt választotta: 1933-ban beiratkozott a Miskolci Jogakadémiára. Sztehlo Zoltán szigorúan pandektista előadásai vezették be a római jog világába, amely kezdettől fogva elbűvölte a fiatal diákot. Doktori disszertációjának témáját is római jogból választotta. Ebből az időből újságcikkek és miskolci dokumentumok tanúsítják, hogy Pólay Elemér aktív tagja volt az Országos Magyar Protestáns Diákszövetségnek is, amely igyekezett társadalmi felelősségre nevelni fiatal tagjait. Így pl. a Diákszövetség az 1936-os év Nagyhetében szervezett jubiláris kongresszusát a jogi kar dékánja nyitotta meg; Somos Elemér "Pro liberis" címmel tartott előadást a szegénysorban élő magyar családok gyermekeinek nehéz helyzetéről. Pólay miskolci ifjúsági elnökként vett részt a kongresszuson, és beszámolót is tartott. Talán ennek a közegnek és az itt szerzett tapasztalatok hatásának köszönhető a jog társadalmi szerepét is érintő Datio in solutum és A földbirtokmegoszlás, népsűrűség és népszaporodás kapcsolata c. tanulmányainak témaválasztása.[5]
A Jogakadémia abban az időben csak jogászi diplomát adott, míg a doktori fokozatot a rigorosum letételével valamelyik hazai tudományegyetemen kellett megszerezni. Pólay Pécsre megy,[6] az Erzsébet Tudományegyetemen jelentkezik be mindkét doktori vizsgára: 1937-ben a jogtudományi, 1938-ban az államtudományi doktorátust szerzi meg.
Életére és egész későbbi szakmai pályafutására nézve meghatározónak bizonyul a Miskolci Jogakadémia két ösztöndíja, amellyel kiváló hallgatói teljesítményét jutalmazták: először két hónapra, majd 1938-ban egy évre sikerül tudományos ösztöndíjjal Berlinbe mennie, ahol a Friedrich Wilhelm Tudományegyetemen
- 18/19 -
elsősorban római jogot tanul.[7] Tanára Paul Koschaker, az osztrák származású, nagy műveltségű professzor, aki jogi tanulmányait Grácban abszolválta, ott is promoveált sub auspiciis Imperatoris. Kezdetben Innsbruckban és Prágában oktatott, később Lipcsében kapott egyetemi katedrát. 1936-ban nevezték ki Berlinbe, ahol a római magánjog és római jogtörténet mellett az ékírásos táblákkal, a korai keleti jogi kultúrák tudományos kutatásával tűnt ki. Koschaker az "ókori jogtörténet" egyik atyja, aki rámutatott arra, hogy a görög és római jogrendszerben jelentős mértékű keleti behatás észlelhető.[8] Koschaker személyisége és kutatásai nagy hatást gyakoroltak Pólayra - ezt a közvetlen, megtermékenyítő hatást tükrözi pl. 1936-ban született tudományos cikkeinek témaválasztása is: Hammurabi törvénygyűjteményének büntetőjoga;[9] ill. a régi Egyiptom öntöző kultúrája.[10]
A berlini évek termése, nyilvánvalóan a Pólayt Berlinben ért benyomások feldolgozására tett kísérlet az 1938-ban megjelent hosszú tanulmány is, amelynek címe az első pillantásra zavarba ejtő: "A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog". De már az írás első sorai hű képet adnak a szerző hitvallásáról: " »A nemzeti szocalizmus - mondja Wilhelm Coblitz, a német Reichsrechtsamt vezetője - történelmi feladatát és legelsőbbrendű kötelességét abban látja, hogy a német népnek német jogot adjon.« E mondat élesen megvilágítja, hogy miért aktuális a római jog helyzetének kérdése a nemzeti szocialista Németbirodalomban."[11] Szembeszökő egybeesés, hogy Paul Koschaker 1938-ban 86 oldalas kismonográfiát jelentetett meg Die Krise des römischen Rechts und die romanistische Rechtswissenschaft címmel. E munka a Schriften der Akademie für Deutsches Recht kiadványsorozat római jogi és idegen jogi sorozatának[12] első kötete, amely Paul Koschakernek az 1937 decemberében a berlini tudományos akadémián tartott előadásának kibővített anyagát tartalmazza. Olyan évek voltak ezek a német romanisztika történetében, amikor számos neves jogtörténész egyetemi előadásait felfüggesztették vagy egyenesen betiltották, több neves professzort elbocsátották állásából, sokszor arra ösztökélve őket, hogy lehetőleg hagyják el az országot is.[13] A római jog a nemzeti szocialista politika szemében a liberális, nemzetietlen polgári jogot testesítette meg - amit a germán népi jogszokásokon alapuló, igazán "nemzeti" joggal szerettek volna helyettesíteni. Számos fiatal docens szószólójává vált a nemzeti szocialista elképzeléseknek, így pl. Franz Wieacker vagy Ernst
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
