A Fővárosi Bíróság Dr. Sz. L. [...] által képviselt Országos Dohányfüstmentes Egyesület (1051 Budapest, Arany János u. 6-8.) felperesnek Dr. Kolozsi Sándor jogtanácsos által képviselt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (1088 Budapest, József krt. 6., hív. szám: RFO-114/3/2002.) alperes ellen reklámfelügyeleti eljárásban hozott közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára indult perében meghozta a következő
A bíróság az alperes 2002. július 31-én kelt RFO-114/2/202. számú határozatát az elsőfokú, 2002. május 21-én kelt 08-2437/1/2002, számú határozatára is kiterjesztően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi. A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Az elsőfokú hatóság a Fővárosi Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége 2002. május 21-én kelt 09-2437/1/2002. számú határozatával azt a döntést hozta, hogy a közzétett reklámot nem találta jogsértőnek. A bejelentő a felperes tanácsadó testületi ragja, Dr. Sz. L. volt, és előadta, hogy a "Soul és Jazz, Charlie" felirattal közzétett reklám jogsértő, és ezzel kapcsolatban reklám felügyeleti eljárás megindítását kezdeményezte. A kérelmező előadta, hogy a Kőbánya-Kispest metróvégállomáson 2 db óriásplakáton közzétett reklám egy dohányzó férfit ábrázol, aki égő szivart tart a kezében. A felperes álláspontja szerint ez a reklám sérti a gazdasági reklámtevékenységről szóló módosított 1997. évi LVIII-as törvény (Grtv.) 13. § (1) bekezdését, valamint a 12. § (3) bekezdését.
Az elsőfokú hatóság hivatkozott a Grtv. 15. § (1) bekezdésére, és úgy találta, hogy a reklám nem jogsértő, mert nem dohányárut reklámoz, hanem a zenész Charlie CD lemezét, amelynek borítóját jeleníti meg. A reklámhordozó nem jelöl meg árujelzőt sem és nem dohányáru bemutatására, reklámozására szolgál. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú hatóság az alperes 2002. július 31-én kelt, RFO-114/2/2002. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes rámutatott arra, hogy csak az a reklám tekinthető tilalomba ütközőnek, amely konkrét dohányárut, dohányterméket népszerűsít, ennek értékesítését vagy más módon való igénybevételét mozdítja elő. A tárgybeli esetben azonban konkrét dohányáru márkajelzése, árujelzője, védjegye nem került feltüntetésre. A Grtv. 12. § (3) bekezdésében írtak pedig csak akkor valósulnak meg, ha a reklámtevékenység tárgya dohánytermék. Az alperes álláspontja szerint nem sérti a tárgybeli reklám a Grtv. 6. § (1) bekezdését sem, mert nem burkolt reklám, illetve annak egyéb forgalmi eleme a közzétételt meg nem engedett módja, másik elengedhetetlen eleme a gazdasági reklám, melynek fogalmát a Grtv. 2. § g) pontja fogalmazza meg. [A feltehetően hiányos mondat az ítélet eredeti szövegéből való - a szerk.] Nevesített, azonosíthatóan megjelölt áru népszerűsítése kell legyen. A tárgybeli reklám nem ábrázol konkrét dohányterméket, nincs értékesítő, amely népszerűsítené a terméket.
A felperes a keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte, és hivatkozott egyrészt a Grtv. 12. § (3) bekezdésére, másrészt a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (Dtv.) pontjára és kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a tárgybeli reklám sérti a jogszabályban foglaltakat, elsősorban változtassa meg az alperes és az elsőfokú hatóság határozatát, másodlagosan kérte, hogy azt a bíróság helyezze hatályon kívül, tiltsa meg a reklám közzétételét azonnali végrehajtással és a legmagasabb bírságot szabja ki, illetve kötelezze az alperest erre az eljárásra. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a reklámhordozón konkrét dohányáru márkajelzése, árujelzője, védjegye nem került feltüntetésre és így nem dohányárut reklámoz.
A felperes keresete megalapozott. A bíróság az alperesi határozatokat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV-es tv. (Áe.) 72. §-a és a Polgári perrendtartás (Pp.) 324. § (2) bek. a) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok tartalma alapján állapította meg.
- 122/123 -
A Drv 1. § a) pontja kimondja, dohánytermék: cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohányalapanyagú termék. A Grtv 2. § g) pontja szerint gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség (a továbbiakban áru) értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá az áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő (a továbbiakban: reklám).
A Grtv. 12. § (3) bekezdése szerint tilos közzétenni dohányáru olyan reklámját, amely a) a dohányzást egészséges tevékenységként tünteti fel, b) dohányzó személyeket ábrázol, c) ismert film-, popzenei vagy szórakoztató ipari sztárok képeit vagy nyilatkozatait használja fel. A Grtv. 5. § (1) bekezdése szerint tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúknak szól és a) fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket károsíthatja. A Grtv. 4. § b) pontja szerint tilos közzétenni olyan reklámot, amely erőszakra buzdít, illetve a személyes vagy közbiztonságot, a környezetet, illetve a természetet károsító magatartásra Ösztönöz.
A bíróság a felperes jogi álláspontját osztotta és nem fogadta el az alperes érvelését. A tárgybeli reklám egyértelműen egy dohányzó férfit ábrázol, aki ismert szórakoztatóipari sztárnak tekinthető. A reklámon látható férfi egy szivart szív. Megállapítható, hogy a törvények rendelkezései szerint tilos közzétenni dohányáru reklámját. Az alperes törvényértelmezése szerint kizárólag olyan dohányáru reklámját tiltja a törvény, ahol egyedi reklámozó, egyedi márkajelzés vagy árujelző van feltüntetve. A bíróság a törvény szövegének értelmezése során ezt az álláspontot nem fogadta el. Ez a törvény olyan szűkítő értelmezése lenne, amely ténylegesen a jogszabályalkotó szándékával sem egyezik, figyelemmel arra, hogy a Grtv. általános reklámtilalmak és reklámkorlátozások között is tiltja azokat a reklámokat, melyek a környezetet károsítják vagy ilyen magatartásra ösztönöznek, vagy fiatalkorúaknak szóló reklámnál a fiatalkorúak fizikai fejlődését károsíthatja. A tudomány jelenlegi állása szerint a dohányzás, a dohányfüst mind a környezetet, mind az egészséget jelentős mértékben károsítja, így a reklám ilyen magatartásra ösztönöz. A jogszabály szövegét összhangban kell értelmezni a törvény más rendelkezéseivel, és nem lehet figyelmen kívül hagyni az Alkotmánynak azt az előírását, mely az egészséghez való jogot nyilvánítja ki. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a reklám valóságos, tényleges hatását sem, amely - mint a felperes azt helytállóan kifejtette - dohánytermék fogyasztására indít.
A bíróság nem fogadta el azt az alperesi érvelést sem, hogy az a reklám ténylegesen egy CD borítója, amelyet megjelenített a reklám. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 37-es számú állásfoglalása (EH 2002/1.) kifejtette, hogy a falon elhelyezett óriásplakátok speciális reklámhordozók a tekintetben, hogy a reklámtevékenységgel elérni kívánt célt megközelíthetőség nélkül is elérik. Itt elsődleges szempont a reklámhordozó láthatósága. A bíróság megjegyzi, hogy ameddig az üzletben egy egyszerű lemezborítóról van szó, addig ez a hatás nem olyan nyilvánvaló, mint egy óriásplakáton a tárgybeli esetben.
A bíróság figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 82-es számú állásfoglalását is, amely kimondja, hogy a reklámtevékenység esetén az alaphelyzet az, hogy a reklám minden további körülménytől függetlenül fogyasztásra ösztönöz. Így lehetséges, hogy egy CD-t, egy kazettát kíván népszerűsíteni egy dohánytermék megjelenítésével, azonban nem vitásan a tényleges hatás az, hogy a dohányterméket is népszerűsíti.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 247-es számú határozata (BH 2002/6.) kimondta, tilos olyan reklám közzététele, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésére károsító hatással járhat, A Legfelsőbb Bíróság itt nyomatékosan foglalt állást az olyan reklámokkal szemben, amelyek a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja. A tárgybeli reklám nem vitásan ilyennek tekinthető.
A Grtv. 14. § (1) bekezdése szerint ez e törvényben foglalt rendelkezések megsértéséért a (3) bekezdésben foglaltak kivételével a reklámozó, a reklámszolgáltató és a reklám közzétevője is felelős. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a fentiek szerint legalább a közzétevő megszegte a Grtv. előírásait, rendelkezéseit, ezért a reklámfelügyeleti eljárás megindítása indokolt. A bíróság a felperesnek a Pp. 339. §-ára alapított keresetének helyt adott, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, ugyanis a határozatok nem felelnek meg a jogszabályoknak. A megismételt eljárásban a Grtv. 18. § (1) bekezdése szerint, valamint (2) és (3) bekezdését figyelembe véve kell eljárnia az elsőfokú hatóságnak.
A felperes kérte, hogy a bíróság változtassa meg az alperes határozatát, erre azonban a bíróság a Grtv. 20. § (2) bekezdése szerint nem látott alapot Az alperesnek a rendelkezésre álló adatokat a jogkövetkezmények alkalmazása során figyelembe kell vennie, és a bíróság nem kívánta a mérlegelési jogkört elvonni.
A felperes pernyertes lett, perköltsége nem merült fel és perköltséget nem is igényelt, ezért a bíróság a döntést a Pp. 78. § (2) bekezdése szerint mellőzte. Az alperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet 13. § (1) bekezdése szerint.
Dr. Miskolczy Ambrusné bíró s. k. ■
Visszaugrás
