Szécsényi-Nagy Kristóf: Az eltűnt illeték nyomában - avagy miért nem lehet alkalmazni a Pp. 132. §-át az illetékre (MJ 2013/11., 680-689. o.)

"Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?"

(Örkény István: Tóték)

A polgári eljárási illeték egyike a magyar igazságszolgáltatás mostohagyerekeinek. A polgári per tárgyától való távolsága okán az ítélkező tevékenység perifériáján helyezkedik el, a bírák döntő többsége egyfajta szükséges rossznak tekinti.[1] Az illeték - bár a perköltség része - nehezen hozható közös nevezőre a polgári eljárási jogviszonnyal: Az alapvetően mellérendelt felek jogvitájának elbírálására felhatalmazott bíró érthető módon idegenkedik az illetékfizetésre kötelezett fél és az állam mint jogosult között fennálló alá-fölé rendeltségen alapuló viszonytól. Ha pedig egy mód van rá, igyekszik elkerülni, hogy az adójogi szabályok dzsungelébe keveredjen.

Köszönhetően annak, hogy az illeték mint jogintézmény a polgári ügyekben eljáró bíróság fő profilján kívül esik, a gyakorlat nem tulajdonít nagy jelentőséget az e körben felmerülő jogértelmezési kérdéseknek, és a jogszabályok megváltozása sem mindig kavarja fel a jogszokás állóvizét. Ennek pedig egyenes következménye, hogy a jogalkalmazás akár évtizedeken keresztül folytat olyan megcsontosodott gyakorlatot, melynek az adott időpontban sem tételes jogi, sem dogmatikai alapja nincs már.[2] Cikkünk tárgyát is egy ilyen kérdés képezi.

1. Problémafelvetés

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 132. §-ának (1) bekezdése a Polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1957. évi VIII. törvény (a továbbiakban: II. Ppn.) 1958. március 1-jei hatálybalépésétől 2012. július 23-ig akként rendelkezett, hogy "[a] keresetlevélnek a 130. § alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti." A szabályt, melyet már a Plósz Sándor nevével fémjelzett polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk (a továbbiakban: régi Pp.) 184. §-a is ismert, az utóbbi fél évszázad bírói gyakorlata egyfajta hiánypótlási póthatáridőt biztosító rendelkezéssé degradálta. E folyamat betetőzését a Legfelsőbb Bíróságnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 132. § (1) bekezdésének alkalmazásáról szóló 1/2010. (XI. 8.) közigazgatási-polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: 1/2010. KPJE) jelentette. Ennek rendelkező része szerint a keresetlevélnek a Pp. 130. §-a alapján történő elutasítása esetén a Pp. 132. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradásához az újra benyújtott beadványt (és annak pótlólag előterjesztett mellékleteit) az elutasított keresetlevéllel és annak mellékleteivel együtt kell értékelni; a Pp. 132. § (1) bekezdésének alkalmazásához pedig elegendő, ha - a hiányzó tartalmi kellékek, illetve mellékletek pótlása mellett - a beadvány tartalmából kiderül, hogy az ismételt benyújtásra az elutasítással összefüggésben, a keresetlevél jogi hatályainak fennmaradása érdekében került sor.

Témánk szempontjából nem is annyira az 1/2010. KPJE rendelkező része a releváns, sokkal inkább az az indokolásban odavetett példa, amely végül is kiterjesztette a határozatban megfogalmazott jogértelmezés alkalmazási körét a peres eljárás illetékére is. Az inkriminált bekezdés a következőképp hangzik: "A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti, és a rendeltetésszerű joggyakorlattal nem egyeztethető össze az olyan jogértelmezés, amely nem a jogvitás ügy ésszerű időn belüli és költségtakarékos megoldását részesíti előnyben. Nem segíti hozzá a jogkeresőt a törvényes jogai érvényesítéséhez az, ha például az illetékhiány miatt elutasított keresetlevelét a jogi hatályok fenntartása érdekében ismételten az előírt példányszámban és az összes mellékletével együtt kellene benyújtania, vagy a meghatalmazás csatolásának elmulasztása miatt a bírósági eljárás illetékét harminc napon belül ismételten le kellene rónia. A per tisztességes lefolytatásához az is hozzátartozik, hogy felperesnek a kérelmére indult eljárásban a peranyag-szolgáltatási kötelezettségét az idő- és költségtakarékos pervitel követelményével összhangban kell teljesítenie."[3]

A hangzatos érvek által keretezett - talán nem is teljesen szándékolt - kijelentés számos kérdést vet fel, melyek közül az első, hogy milyen összefüggés áll fenn a keresetlevél beadásának jogi hatályai és az illeték között, van-e egyáltalán a két jogintézmény között bárminemű kapcsolat?

2. Fogalomtisztázás: a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok

Amióta van modern perjogtudomány, azóta beszélhetünk a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatások-

- 680/681 -

ról mint halmazról. E joghatásösszesség beállta a középkorban ugyanis a keresetlevél kézbesítéséhez kapcsolódott azokkal együtt, melyeket ma a perindítás (korábban a perfüggőség) jogi hatályainak nevez az irodalom.[4]

Maga a jogi hatályok köre mind tartalmi, mind osztályozási szempontból az utóbbi évszázadban stabilnak mondható: leszámítva a magánjogi és perjogi kodifikáció okozta változásokat, lényegében a régi és a hatályos Pp. is ugyanazt érti alatta.

A keresetlevél előterjesztésének hatásait a jogtudomány két nagy csoportba, az eljárásjogi (régebben perjogi) és az anyagi jogi (régebben magánjogi, polgári jogi) joghatások halmazába sorolja.

A keresetlevél beadásának fontosabb anyagi jogi hatásai a következők:

a) az elévülés megszakad [Ptk. 327. § (1) bek.];

b) az elbirtoklás megszakad [Ptk. 124. § (1) bek.];

c) a tartásdíj, az életjáradék és a baleseti járadék már lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részletei legfeljebb a keresetlevél beadását megelőző hat hónapi időszakra követelhetők bírósági úton [Ptk. 280. § (3) bek.];

d) konzerválódik a biztosítási szerződés, amennyiben az nem szűnik meg, ha a biztosító a biztosítási díj esedékességétől számított harminc napon belül keresetet indít a díjhátralék megfizetése iránt [Ptk. 543. § (1) bek.];

e) hitelezői egyetemlegesség esetén, ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indított, a kötelezett a per jogerős befejezéséig - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezáltal mentesülne - a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést [Ptk. 335. § (4) bek.].

A fontosabb eljárásjogi hatások pedig az alábbiak:

a) megkezdődik a polgári peres eljárás[5], a felperes és a bíróság között létrejön a polgári eljárásjogi jogviszony, amelynek alapján a bíróság köteles a keresetlevéllel foglalkozni és a törvényben előírt intézkedéseket megtenni [Pp. 124. § (1) és (3) bek., 125. § (1) bek.];

b) a bíróság hatáskörének és illetékességének a megállapítása szempontjából a keresetlevél beadásának az időpontja az irányadó [Pp. 27. § (1) bek. és 42. §];

c) előzetes bizonyítást a keresetlevél előterjesztésétől már nem a kérelmező lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságnál vagy annál a helyi bíróságnál lehet kérni, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben folytatható le, hanem a per bíróságánál [Pp. 208. § (1) bek.], illetve a perindítás joghatályainak beálltáig a közjegyzőtől [az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (Kjnp.) 17. § (2) bek.];