A felperes - keresetleveléből kitűnően - szerződést kötött az alperessel. Ebben arra vállalkozott, hogy egy külföldi állam meghatározott területein elősegíti az alperes gyártmányainak értékesítését, és ezért az alperestől az ennek során megkötött szerződésekkel realizált árbevétel 2%-ának megfelelő jutalékban részesül.
A felperes szerződéses kötelezettségeit teljesítette és ennek folytán az alperes egy bizonyos mennyiségű gyártmányt értékesített, de erről a felperest nem értesítette, részére elszámolást sem küldött, a kikötött jutalékot nem fizette meg.
A keresetindítást megelőző vita során az alperes továbbra is fenntartotta elutasító álláspontját. Ezt arra alapította, hogy a felperes nem rendelkezett kizárólagossággal, ezért őt jutalék csak akkor illetné meg, ha bizonyítja, hogy az értékesítés az ő tevékenységének eredménye volt.
A felperes ezzel szembenálló nézete szerint "… a disztribútori tevékenységet a szerződés területi hatályán belül - minthogy az kizárólagosságot feltételez - bizonyítani nem kell, hiszen a jutalék a jogviszony kizárólagos jellegéből fakad."
Az alperes a perben előterjesztett ellenkérelmében a kereset megalapozatlanság címén való elutasítását kérte, kitartva ama állítása mellett, hogy az értékesítések nem a felperes tevékenységének eredményeképpen történtek. Kiemelte az alperes: a felek szerződése kétséget kizáróan állapítja meg, hogy a felperesnek adott megbízás nem kizárólagos jellegű. Állítja továbbá az alperes, hogy az értékesítésre vezető és a felperes által magának vindikált tevékenységet egy harmadik cég fejtette ki.
A felperes mindezekre vonatkozóan arra utalással reagált, hogy az egyik (konkrétan megnevezett) értékesítési ügylet után a jutalék neki disztribútorként attól függetlenül jár, hogy ő "a konkrét szerződés létrejöttében közreműködött-e vagy sem".
A Választottbíróságnak ítélete megalkotásához mindenekelőtt azt kellett tisztáznia: mi a különbség a disztribútori, illetőleg a kizárólagos képviseleti szerződés között, különös tekintettel arra, hogy a felek szerződésére általuk alkalmazni kívánt jog a magyar jog, ez pedig a disztribútori szerződést nevesített szerződésként nem szabályozza. A kérdést a kereskedelmi képviseleti szerződés oldaláról megközelítve a jogalkalmazó e téren nem nélkülöz fogható normatív segítséget. A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló és a felek szerződésének megkötéskor irányadó 1978. évi 8. tvr. 19. §-ának (1) és (2) bekezdései az alábbi meghatározásokat tartalmazzák:
Kereskedelmi képviseleti szerződés alapján a képviselő tartós jogviszony keretében, díjazás ellenében a megbízó érdekében külkereskedelmi szerződések közvetítésére vállal kötelezettséget. A képviselő a megbízó nevében külkereskedelmi szerződés megkötésére, valamint a megbízót kötelező nyilatkozat megtételére csak akkor jogosult, ha a szerződés kifejezetten így rendelkezik, vagy a megbízó erre külön felhatalmazta.
Ugyanezen jogszabály 22. §-a értelmében, amennyiben a képviselőt a szerződésben kizárólagos képviseleti joggal ruházták fel, a megbízó nem jogosult a kérdéses területen más képviselőt kijelölni. A kizárólagos képviseleti joggal rendelkező képviselő jogosult a szerződés fennállása alatt a megbízó által a tevékenységi területén közvetlenül kötött és teljesítésre került külkereskedelmi szerződések után is jutalékot követelni. Ilyen jog tehát nem kizárólagos képviselőt nem illet meg.
A Választottbíróság a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésére támaszkodva a tényállásból és a szerződésből azt állapította meg, hogy az alperesnek nem állott szándékában kizárólagos jellegű megbízás adása, ugyanis a szerződés egy másik kikötése szerint "a szerződés nem kizárólagos".
A "disztribútor" kifejezés nyelvtani értelme sem visz közelebb az e szóval jelzett fogalom tartalmához. Jogtörténeti kialakulása arra utal, hogy a disztribútornál olyan viszonteladóról van szó (tehát nem kereskedelmi képviselőről), aki (amely) a neki nyújtott árengedmény (rabatt) fejében, saját nevében és saját számlájára, többnyire saját lerakatából elvégzi a megvásárolt áru forgalmazását a gyártóval vagy exportőrrel megkötött, tartós jogviszonyt létrehozó és egy meghatározott területen realizálandó szerződés keretében.
Mindez azt mutatja, hogy ez gyökeresen különbözik a kereskedelmi képviselő által kifejtett és a fentiekben körvonalazott közvetítői tevékenységtől.
A disztribútor jogállásához általában hozzátartozik a kizárólagosság. A hatályos magyar jog azonban egyaránt ismeri a disztribútor és a kizárólagos disztribútor fogalmát (61/1990. Korm. sz. rendelet 4/A. sz. mellékletének 8/b. és a 4/B. sz. mellékletének 8/b. pontja). Ilyen disztinkció a hazai Versenytanács gyakorlatában is megnyilvánul (pl. "regionális disztribútor" - szemben "az egyedüli hivatalos disztribútor" megnevezéssel).
Mint már fentebb utaltunk rá, a felek szerződésében a disztribúció jelzőjeként a kizárólagosság nem szerepel. Kizárja egyebekben a disztribúciót még, hogy nincs rendelkezés a felperesi tevékenység külön árengedménnyel való ellentételezéséről. Mind emellett a szerződés a jutalék fizetését kifejezetten csak a képviseleti tevékenység közvetítőt megillető ellenértékének nyilvánítja. A közvetítő - a szerződésben foglalt korlátozás szerint - nem kizárólagos jelleggel "mozdítja elő" az alperes gyártmányainak értékesítését.
Mindezek alapján kellett megállapítania a Választott-bíróságnak: nem alapos az a felperesi állítás, hogy a szerződésben előforduló disztribúció a felperes javára kizárólagos képviseleti jogot keletkeztetett, hiszen - a kifejtettek szerint - a disztribútor és a kizárólagos képviselő két különböző fogalmat takar.
A Választottbíróság ezek után megállapította, hogy a felperes nem kizárólagos közvetítőként járt el az alperesi gyártmányok értékesítésének előmozdítása céljából. A képviseleti területről érkezett megrendelések után tehát csupán abban az esetben részesülhet jutalékban, ha bizonyította volna, hogy a keresetlevélben megjelölt konkrét üzlet létrehozásában meghatározható kereskedelmi tevékenységet végzett. Ennek a bizonyítása nem történt meg.
Mindezekre tekintettel a Választottbíróság bizonyítottság hiányában a felperes keresetét elutasította. ■
Visszaugrás
