Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Somogyi Zsuzsa: Munkavállalás vagy egyéni vállalkozás? A kényszervállalkozás elkerülésének lehetősége holland megoldás alapján /A freelancer intézménye/ (MJ, 2006/4., 237-238. o.)

Napjainkban több magyarországi cégnél is bevett szokás, hogy alkalmazottaikkal munkaviszonyukat megszüntetik, és ugyanannak a munkakörnek a betöltéséhez egyéni vállalkozásra kényszerítik őket. Így a cég mentesül több teher, például a társadalombiztosítás megfizetésének kötelezettsége alól, viszont a volt alkalmazottak kiszolgáltatottabb, hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek, nem beszélve arról, hogy sokaknak eszük ágában sem lenne önálló elhatározásukból saját vállalkozást indítani.

Természetesen a kényszervállalkozások jogi úton megszüntethetőek, de a legjobb az lenne, ha a jogrendszer nem hagyna olyan kiskapukat, amelyeket kihasználva a nagyobb cégek alkalmazottaikat ilyen lépésre kényszeríthetik. Olyan világos és egyértelmű szabályozásra, kritériumrendszerre van szükség, amely alapján az egyéni vállalkozás és a munkavállalás elkülöníthető. Mégpedig úgy, hogy ha egy alkalmazott ellát egy bizonyos munkakört, ugyanazt a tevékenységet ugyanolyan díjazással, ugyanolyan munkaidőben ne lehessen egyéni vállalkozóként ellátni, hiszen ez csak a munkaadónak előnyös.

E probléma megoldása végett érdemes tanulmányozni más országok joggyakorlatát is. Hollandia jogrendszere az egyéni vállalkozás és a munkavállalás elhatárolása szempontjából megfontolandó megoldásokat talált és alkalmaz.

Hollandiában nincs törvényes meghatározása a free-lancernek. Köznapi szóhasználatban alkalmazottak nélküli vállalkozóról beszélhetünk (Zelfstandige Zonder Personeel - ZZP'er), de szakmánként változhat a freelancerek elnevezése (pl. önálló konzultáns, időközi menedzser, beugró stb.). A magyar gyakorlatban a szabadúszó a legmegfelelőbb kifejezés erre a formára. A freelancer olyan személy, aki a saját hasznára és rizikójára a tudását és szakképesítését megbízójának ajánlja fel egy megállapodott összeg ellenében, tevékenységét alkalmazottak nélkül gyakorolja.

Hollandiában a freelancerek három jogi forma közül választhatnak: egyszemélyes vállalkozás (eenmansza-ak), maatschap (ez egy olyan társasági forma, amelyben szellemi szabadfoglalkozásúak fognak össze minden társ részéről valamilyen befektetéssel, és a hasznot egymás között elosztják) és a besloten vennotshap (BV - zárt társaság). A freelancer vállalkozási forma megismerése témánk szempontjából azért fontos, mert a freelancerek esetében is sok esetben szellemi munkáról van szó, továbbá alkalmazottak nélküli vállalkozási forma ez is, mint a kényszervállalkozások legtöbbje Magyarországon.

A holland szabályozás nagyjából megegyezik a magyarral. Ám uniós társországunk nem állt meg itt, hanem pontosan elhatárolta a "freelancinget" a munkavállalástól. Mind a mai napig növekszik a holland gyakorlatban azon előírások száma, amelyek biztonságosabbá teszik mind a megbízónak, mind a freelancernek a munka elvégzését szociális szempontból is.

Az első nagyon fontos ismérv - ami még ugyancsak megtalálható a magyar jogrendszerben - az, hogy a freelancer nem munkaviszony alapján, hanem megbízási viszonyban dolgozik. Hollandiában az adóhivatal és a Munkavállalói Biztosítások Végrehajtó Intézete (Uitvoeringsinstituut Werknemersverzekeringen -UWV) ellenőrzi, hogy munkavállalói jogviszonyról, vagy megbízásról van-e szó. Hollandiában - ez is hasonló a magyar szabályozáshoz - nem az számít, miként nevezik meg a felek jogviszonyukat, hanem az, hogy ténylegesen milyen viszony valósul meg. A holland törvényhozás alapján a megbízó felelős elsősorban a munka, vagy megbízási jogviszonyért, amelyben félként szerepel, neki kell elsősorban odafigyelnie arra, hogy hogyan, milyen formában valósul meg a munka elvégzése.

Az adóhivatal és a fent említett UWV három kritérium alapján vizsgálja azt, hogy a munkavégzésre irányuló jogviszony munkaviszony-e vagy freelancing. A munkaviszonyban: meghatározott fizetésről kell, hogy szó legyen (rendszeres fizetés a teljesített munkáért); kötelező a személyesen elvégzett munka (mindig a szerződésben meghatározott személynek kell elvégeznie a munkát); és végül egy tekintélyelvű kapcsolatnak kell fennállnia, ahol a munkaadó határozza meg, hol, mikor és hogyan kell a munkát elvégezni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére