Fő szabály szerint a "képviselt" jóváhagyása hiányában érvényesen létrejött szerződésről nem beszélhetünk, és a kártérítési elem kerül előtérbe az álképviselő és a formálisan vele szerződő 3. személy viszonyában. A szerződés megkötésével okozott kár (negatív szerződési interesse) és a szerződés teljesítésének elmaradásából eredő kár (pozitív szerződési interesse) megtérítésének kérdéskörében azonban nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, ha az álképviselő [noha nem a Ptk. 220. § (1) bek. feltételrendszerébe tartozó személyként], de a "képviselt" alkalmazottjaként járt el. Ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság Gf. I. 31465/2000/7. számú ítélete is kifejti, ... "Az álképviselő ugyan maga felel az okozott kárért a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése szerint, a felperes azonban mint nevezett munkáltatója a Ptk. 348. §-a értelmében maga is felelősséggel tartozik, ha az alperesnek a dolgozó felróható magatartásával okozati összefüggésben kára származott."
A Ptk. 220. § (1) bekezdésének megszövegezésével kapcsolatban ma az a kifogás hozható fel a jogalkalmazás során, hogy a normaszöveg a modern viszonyokra egyre nehezebben alkalmazható, a jelenleginél sokkal tágabb megfogalmazásra lenne szükség. Ez a törekvés észlelhető a Ptk.-kodifikációs munkálatoknál. A dr. Kemenes István által javasolt szövegtervezet a vélelmezett képviselet vonatkozásában - felmérve a gyakorlati igényeket - a következőket tartalmazza:
"33. § (3) A vállalkozásnak azokat az alkalmazottjait és tagjait, akik beosztásuknál fogva rendszeresen szerződési tárgyalásokat folytatnak, és a kívülálló személyek a vállalkozásnak (szervezeti képviselőjének) az eljárásából jóhiszeműen és ésszerűen következtethetnek arra, hogy adott jognyilatkozat megtételére is jogosultsággal rendelkeznek, a vállalkozás képviselőinek kell tekinteni (vélelmezett képviselet).
(4) Ezt a szabályt kell alkalmazni áruk adásvételével vagy szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó vállalkozásnak az ügyfélforgalom számára nyit-vaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottak és tagok képviseleti jogosultságára is, az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál."
Addig is, amíg a mai viszonyokhoz jobban illeszkedő, modernebb megfogalmazás hatályba léphet, célszerű a Ptk. jelenlegi 220. § (1) bekezdésének vélelmezett képviseleti szabályait szükség szerint tágítóan értelmezni, analógiaként használni, miután az üzleti életben szokásos, tömegesen előforduló jogviszonyok jelentős része ma már reálisan nem is értékelhető más módon.
A Ptk.-val ellentétben a jogharmonizációs törvénynyel (a 2003. évi XLIX. törvénnyel) módosított Ctv. a forgalombiztonság és a hitelezővédelem, valamint a jóhiszeműen eljáró kívülálló szerződő felek érdekeinek védelmét szem előtt tartva fogalmazza meg a cég képviseleti jog legfontosabb szabályait, megállapítva néhány - megdönthető - törvényi vélelmet is.
Erre utal a Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40012/2004/5. számú végzése, amikor kimondja: ... "a Ctv. 10. § (1) bekezdése értelmében a cég a cégjegyzékbe bejegyzett adatra harmadik személlyel szemben csak azt követően hivatkozhat, ha az adat a Cégközlönyben közzétételre került, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik személy az adatot már korábban ismerte. A (2) bekezdés rendelkezése értelmében ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
