A Semmítőszék a francia bírósági szervezeti törvény végrehajtási rendeletének vonatkozó szabályai szerint évente beszámol működéséről a köztársasági elnöknek és az igazságügyi miniszternek. Az éves beszámoló révén a Semmítőszék elnöke és a legfőbb ügyész felhívhatja az igazságügyi miniszter figyelmét a Semmítőszéknek a jogorvoslati kérelmek elbírálása során tett egyes fontosabb megállapításaira, továbbá az esetleges jogalkalmazási nehézségek leküzdése érdekében javaslatokat fogalmazhat meg az igazságügyi miniszter számára.
A Semmítőszék elnöke, Bertrand Louvel beszédében többek között kitért a nemzetközi terrorizmus jelentette, Franciaországot különösképpen sújtó fenyegetésre, melynek leküzdésében a jogállami értékek és az emberi jogok tiszteletben tartása felett őrködő bíróságok komoly szerepet töltenek be. Az igazságszolgáltatás harmonikus működése és állandósága nemzetközi és belföldi színtéren egyaránt fontos. Az Európa Tanács Tagállamai Legfelsőbb Bíróságainak Hálózata 2015-ben kezdte meg működését. Az Európa Tanács és a Semmítőszék között 2015. október 5-én Strasbourgban megkötött megállapodás alapján a Semmítőszék elsőként csatlakozott ehhez a Hálózathoz. A Semmítőszék arra törekszik, hogy jogalkalmazó tevékenysége során egyre jobban magáévá tegye az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát. Belföldi színtéren elengedhetetlen a Semmítőszék, az Alkotmánytanács és az Államtanács közötti párbeszéd és együttműködés. Az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom, az Állam többi szervének a bíróságokba vetett bizalma megingani látszik akkor, amikor a hírszerzési törvény és a szükségállapotra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazása kapcsán a francia Állam a bírósági út elkerülésére törekszik. Az állampolgárok bíróságokba vetett bizalmának erősítéséhez a bírói hivatásetika fejlesztésére van szükség. A hatékony igazságszolgáltatás alapját az elegendő létszámú bírói apparátus adja, az elmúlt években azonban drasztikusan csökkent a bírói pályára jelentkezők száma, ezért a francia Nemzeti Bíró- és Ügyészképző Akadémia (École nationale de la magistrature, ENM) átfogó toborzásba kezdett. A francia történelmi hagyományokból eredően is fontos a hatalmi ágak megosztása és a bírói hatalomnak a végrehajtó hatalommal szembeni egyensúlya.
A legfőbb ügyész, JeanClaude Marin beszédében hangsúlyozta, hogy a közelmúlt és a jelen vészterhes eseményeire az igazságszolgáltatásnak adekvát válaszokkal kell szolgálnia, egyaránt figyelembe véve a közbiztonság megőrzésének és az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartásának szempontjait. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az elmúlt időszak jogalkotási dömpingje következtében a bírákra egyre nehezebb jogalkalmazói feladatok hárulnak. A francia igazságszolgáltatás eleddig példaértékűnek tartott rendszere átdolgozásra és továbbfejlesztésre szorul, ennek első lépése volt a 2008-as alkotmányos reform. Az ügyészségi szervezet végrehajtó hatalomtól való teljes függésének tévképzete azonban tovább él az állampolgárok többségének fejében. Érdekes jogalkotói megoldásnak vélte a terrorizmus elleni harcban, hogy amíg a prefektusi intézkedések pusztán utólagos közigazgatási bírói ellenőrzésnek vannak alávetve, addig az ügyészek minden esetben előzetes bírói jóváhagyás birtokában tehetnek csak kényszerítő intézkedéseket.
A Semmítőszék beszámolójában számos, a jogalkotás számára megfontolandó javaslatot fogalmazott meg, a polgári jog és a munkajog területén többek között a lakásbérleti szerződések módosításával, a lakásbérleti díjak emelésének kérdését rendezni hivatott új eljárás bevezetésével, a kereskedelmi és egyéb bérleti jogviszonyokban a bontózáradékokkal és a fizetési határidőkkel, a valamelyik volt házastárs számára biztosított bérleti jog odaítéléséről a bérbeadó részére nyújtandó tájékoztatással, a társasházak intézőbizottsága és gondnoka perindítási jogosultságának terjedelmével, a szakmai mobilitási szabadságolás gazdasági indoka munkavállaló által történő vitathatóságával, a részmunkaidőben foglalkoztatottak minimális munkavégzési idejével, a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése esetére járó juttatásokkal, a munka- és la-
- 1374/1375 -
kóhelyük között ingázó munkavállalók hosszabb utazási ideje alapján járó juttatásokkal, az érdemi bírósági döntések előzetes végrehajthatóságáról rendelkező alsóbb bírósági határozatok felülvizsgálati lehetőségének egységes jellegű kizárásával, a végrehajtási eljárás keretében lefoglalt ingatlanok lefoglalhatóságára és értékesítésére vonatkozó elévülési határidő meghosszabbításával, valamint a munkavállaló tartós munkaképtelenségét megállapító közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása esetén az egészségbiztosítási szervek rendelkezésére álló, a munkaképtelenségről szóló orvosi dokumentációnak az illetékes bíróság részére való megküldésével kapcsolatban, emellett kitért a korábbi évek beszámolóiban tett javaslatok és azok eredményei nyomon követésére is.
Hasonlóan több javaslatot tett a büntetőjog területén, többek között a fiatalkorúak bírája előtt megjelent fiatalkorú terhelt más büntetőbíróság későbbi meghallgatására idézésével, a terhelt előzetes letartóztatását érintő intézkedéseknek és határozatoknak a terhelt elsőszámú védőügyvédjével való közlésével, továbbá a nyomozási iratok elektronikus hozzáférhetőségével és a terhelt részére való továbbításával kapcsolatban, emellett ugyancsak beszámolt a korábbi években tett javaslatok és azok eredményei nyomon követéséről.
A Semmítőszék beszámolójának következő részében eseti döntéseinek válogatott gyűjteményét teszi közzé, ennek keretében beszámol a teljes ülése és összevont tanácsai által hozott határozatokról, az alsóbb fokú bíróságok megkereséseinek eredményeként elfogadott véleményeiről, az egyes tanácsok által személyi jogi, családjogi, munkajogi, dologi jogi, környezetvédelmi, városfejlesztési, gazdasági, kereskedelmi, adójogi, kártérítési, biztosítási, társadalombiztosítási, polgári eljárásjogi, jogászi hivatásrendi, büntetőjogi, büntető eljárásjogi, európai uniós és nemzetközi jogi ügyekben hozott határozatokról. Az alábbiakban e határozatok közül az érdekesebbnek ítéltek tartalmának rövid kifejtésére kerül sor.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. június 19-i, polgári jogi tárgyú határozatában (1319.582. számú felülvizsgálati kérelem) egy magántulajdonú ingatlanon a tulajdonos előzetes engedélye nélkül végzett, egy önkormányzati társulás által elrendelt közületi munkák eredményének utólagos lebontását elrendelő fellebbviteli bírósági ítélettel foglalkozott. A fellebbviteli bíróság első körben a bontás elrendelését kérő keresetet elutasította, e határozatát a Semmítőszék harmadik polgári tanácsa 2010 májusában hatályon kívül helyezte. Az új eljárásra utasított fellebbviteli bíróság a Semmítőszék akkor hatályos elvi iránymutatásait követve 2013 márciusában elrendelte az engedély nélküli közületi építmény elbontását és az eredeti állapot helyreállítását. A fellebbviteli bíróság ezen ítélete ellen újabb felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, többek között arra hivatkozással, hogy a Semmítőszék korábban hatályos elvi iránymutatását időközben a Hatásköri Bíróság, azaz a rendes és a közigazgatási bíróságok közötti hatásköri viták eldöntésre hivatott felsőbíróság 2013. júniusi elvi döntése felülírta, és az állami hatóságok által a magántulajdonba történő jogtalan beavatkozás fogalmát pontosította. A Semmítőszék teljes ülése kimondta, hogy nem képezheti felülvizsgálat tárgyát egy olyan alsóbb fokú bírósági döntés, amely a Semmítőszéknek a döntés meghozatalakor hatályos elvi iránymutatását követve született, még akkor sem, ha ezen elvi iránymutatás a Hatásköri Bíróság elvi döntése alapján utóbb meghaladottá vált.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. július 3-i, polgári jogi tárgyú határozatában (1413.205. számú felülvizsgálati kérelem) a Polgári perrendtartás 618. és 625. cikke, valamint a Polgári Törvénykönyv 4. cikke alapján eljárva két, egymásnak ellentmondó bírósági ítéletet vizsgált. A felülvizsgálattal élő felet egy polgári bírósági döntés kezesi kötelezettségvállalása alapján elmarasztalta, míg egy büntetőbírósági döntés kimondta, hogy a kezesi kötelezettségvállalást eredményező aláírását egy másik személy hamisította oda a vonatkozó jognyilatkozatokra. Az igazságszolgáltatás megtagadását tiltó elvet figyelembe véve a Semmítőszék a két ítélet ellentmondását a büntetőbírósági döntés alapulvételével úgy oldotta fel, hogy a polgári bírósági határozatot nem hatályon kívül helyezte, hanem a Polgári perrendtartás kínálta speciális jogi megoldás szerint "törölte" azt minden abból esetlegesen eredő egyéb határozattal egyetemben.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. július 3-i, polgári jogi tárgyú határozatában (1421.323. számú felülvizsgálati kérelem) a Polgári Törvénykönyv 167. cikkének és 169. cikkének a béranyaságra vonatkozó megállapodások semmisségét kimondó rendelkezéseit vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy nem tagadható meg egy olyan Oroszországban született és anyakönyvezett gyermek születési anyakönyvi kivonatának franciaországi átvezetése, aki ténylegesen az orosz anyakönyvben szereplő orosz anyától született, és akit az orosz anyakönyv szerint egy francia állampolgárságú férfi annak megszületése előtt a sajátjának ismert el. A Semmítőszék határozatában hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Mennesson és Labassée ügyekben hozott ítéleteire. Az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a béranyaságra vonatkozó megállapodások semmisséggel szankcionálása önmagában nem ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével, ugyanakkor az Egyezmény 8. cikkében garantált családi élethez való jogot sértheti, ha egy adott országban béranyától született és ott anyakönyvezett gyermek születési anyakönyvi kivonatának elismerését és átvezetését egy másik ország megtagadja, különösen ha valamely szülőként elismert személy a gyermek biológiai értelemben vett szülője.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. október 23-i, munkajogi tárgyú határozatában (1325.279. számú felülvizsgálati kérelem) egy regionális kollektív szerződés kiegészítésének azon rendelkezését vette górcső alá, amely szerint a munkavégzés helyének a munkáltató általi megváltozta-
- 1375/1376 -
tásához a munkavállaló hozzájárulása szükséges, a munkavállaló hozzájárulásának hiányában a munkaszerződés a munkáltató magatartása miatt tekintendő felbontottnak. A perbeli esetben a munkáltató belső átszervezés következtében számos dolgozóját helyezte át egy másik munkavégzési helyre, az áthelyezés ellen tiltakozó három munkavállalóját pedig súlyos szerződésszegésükre hivatkozással azonnali hatállyal elbocsátotta. A három munkavállaló bíróság előtt támadta meg a munkáltatói intézkedést, a párizsi fellebbviteli bíróság azonban elutasította keresetüket. A Semmítőszék szociális tanácsa 2012. szeptemberi ítéletével a fellebbviteli bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és az alsóbb fokú bíróságot új eljárásra utasította. A fellebbviteli bíróság új határozatában ismételten megalapozatlannak ítélte a keresetet. Egy újbóli felülvizsgálat eredményeként a Semmítőszék szociális tanácsa az ügyet a Semmítőszék teljes ülése elé utalta. A Semmítőszék teljes ülése a kollektív szerződés és a munkavállalókra vonatkozó munkaszerződés mobilitási klauzulája alapján úgy ítélte meg, hogy a munkavégzési hely megváltoztatása miatti tiltakozás és munkamegtagadás olyan súlyos szerződésszegő magatartásnak minősül, amely megalapozza a munkáltatói azonnali hatályú felmondást.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. november 6-i, munkajogi tárgyú határozatában (1325.467. számú felülvizsgálati kérelem) az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a szociális biztonsági rendszerek közösségen belüli koordinációjáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendeletben szereplő E 101-es nyomtatvány feltétel nélküli elfogadásával és elismerésével kapcsolatban. A kiküldetés igazolására szolgáló E 101-es nyomtatvány igazolja a munkavégzés helye szerinti ország hatóságai számára, hogy az adott dolgozó továbbra is abban az államban marad biztosított, amelyből kiküldték, továbbá hogy a munkavégzés helye szerinti országban mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól. A perbeli esetben egy német társaság két folyami hajón alkalmazott munkavállalói több uniós tagállamban végeztek munkát, a német társaság pedig svájci telephelye alapján a svájci társadalombiztosítási rendszer rendelkezéseinek alkalmazását kérte munkavállalói tekintetében. Az E 101-es nyomtatvány esetükben való kibocsátásának jogosságát az illetékes francia társadalombiztosítási szerv vitatta, az ügy ezért végső fokon a Semmítőszékhez került, amely az Európai Unió Bíróságának iránymutatását kérte.
A Semmítőszék teljes ülése 2015. március 6-i, büntetőjogi tárgyú határozatában (1484.339. számú felülvizsgálati kérelem) egy nyomozás alatti bizonyítékgyűjtési módszer tisztességességét vizsgálta. A perbeli esetben az illetékes nyomozási bíró engedélye alapján a nyomozóhatóság rejtett módon lehallgatóberendezést helyezett el két, fegyveres rablás elkövetésével gyanúsított személy cellájában azok rendőrségi őrizetben tartása alatt. Az egyik gyanúsított a titkos lehallgatás során önmagára terhelő bizonyítékot szolgáltatott. A versaillesi fellebbviteli bíróság nyomozási tanácsa az e bizonyíték felhasználásának kizárására irányuló kérelmet elutasította. A Semmítőszék büntetőjogi tanácsa 2014. januári ítéletével az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozással a fellebbviteli bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, mert álláspontja szerint a bizonyítékszerzés fenti módja tisztességtelen volt. Az új eljárásra kijelölt párizsi fellebbviteli bíróság nyomozási tanácsa a versaillesi fellebbviteli bíróság döntésével egyező határozatot hozott. Az ügy ismételten a Semmítőszék elé került, melynek teljes ülése kimondta, hogy az az eljárás, melynek során két gyanúsítottat rendőrségi őrizetben tartásuk alatt a cellájukban tudomásuk nélkül lehallgatnak, és a lehallgatás eredményét ellenük bizonyítékul a későbbi büntetőeljárásban felhasználják, tisztességtelennek minősül, továbbá sérti a hallgatáshoz való jogot és azt a jogot, hogy valaki az önmagára nézve terhelő vallomás tételét megtagadhassa.
A Semmítőszék összevont tanácsa 2015. január 9-i, munkajogi tárgyú határozatában (1312.310. számú felülvizsgálati kérelem) kimondta, hogy a munkáltató ki nem menthető magatartására visszavezethető munkahelyi baleset következtében munkaképtelenné vált és ezáltal állásából elbocsátott munkavállaló a részére folyósított emelt összegű járadékon felül nem jogosult arra, hogy az alap- és kiegészítő nyugdíja elvesztéséből eredő kárát is megtéríttesse. A Semmítőszék e vonatkozásban követte az Államtanácsnak egy hasonló tárgykörben 2013 márciusában hozott határozatát. A Semmítőszék ugyanakkor hangsúlyozta, hogy célszerű lenne a jogalkotás szintjén rendezni a munkahelyi balesetek áldozatainak mind teljesebb körű kártalanítását az ilyen és ehhez hasonló jogviták megelőzése érdekében.
A Semmítőszék a douai fellebbviteli bíróság megkeresésének eredményeként 2015. március 9-én elfogadott, polgári jogi tárgyú véleményében (1570 001. számú véleménykérő megkeresés) egy gondnokság alatt álló nagykorú személy tekintetében jelentkező gondnokkirendelési problémával foglalkozott. A gondnokolt rendszeresen erőszakos magatartást tanúsított a környezetében élőkkel, így többek között a korábban részére gondnokul kijelölt személyekkel szemben. A részére legutóbb kijelölt gondnok a gondnokul rendelés visszavonását kezdeményezte az illetékes bírónál, a helyette kijelölni kívánt új gondnok viszont a gondnokolt erőszakos viselkedése miatt nem kívánta a kirendelést elfogadni. Az illetékes bíró előtt folyó gondnokkirendelési eljárásban a gondnokolt emellett a vele szembeni védelmi intézkedések feloldását kérvényezte. A Semmítőszék véleménye szerint a fellebbviteli bíróság jogosult az új gondnok kirendelése iránt indított eljárásban a védelmi intézkedések feloldása iránti gondnokolti kérelem vizsgálatára, ugyanakkor az utóbbi kérelem tárgyában hozott döntésének felülvizsgálhatóságát továbbra is biztosítani kell. A Semmítőszék kifejtette, hogy a korábbi gondnok visszalépése és a kijelölni kívánt új gondnoknak a kirendelést el nem fogadó nyilatkozata önmagában nem elégséges indok a gondnokság alá helyezéssel járó védelmi intézkedések feloldására, azok jogosságát a gondnokolt magatartása, egészségi állapota, érdekei és a köz érdekének figyelembevételével kell megállapítani.
- 1376/1377 -
A Semmítőszék első polgári tanácsa 2015. január 28-i határozatában (1350 059. számú felülvizsgálati kérelem) kimondta, hogy két azonos nemű, de különböző állampolgárságú személy franciaországi házasságkötésének nem képezheti akadályát az egyik házasuló fél személyes joga szerinti azon tiltás, mely kizárja az azonos nemű személyek házasságkötését. A perbeli esetben egy francia állampolgár kívánt házasságra lépni Franciaországban életvitelszerűen tartózkodó, marokkói állampolgárságú, azonos nemű partnerével. Jóllehet a francia jog, nevezetesen a Polgári Törvénykönyv 2021. cikke lehetővé teszi az azonos nemű személyek házasságkötését, a marokkói jog nem engedi azt meg. A Franciaország és Marokkó között kötött vonatkozó kétoldalú nemzetközi megállapodás szerint az egyik részes állam jogának alkalmazásától abban az esetben térhetnek el a másik részes állam hatóságai, ha az egyik részes állam jogszabályi rendelkezései a másik részes állam közrendjébe ütköznek. A Semmítőszék álláspontja szerint a perbeli esetben a marokkói jognak az egyneműek házasságkötését tiltó rendelkezésétől a francia közrend védelme érdekében el lehetett térni.
A Semmítőszék szociális tanácsa 2015. április 15-i határozatában (1325.283. számú felülvizsgálati kérelem) a munkaügyi bírósági tagsággal rendelkező munkavállalók felmondási védelmének feltételeit elemezte. A francia munkajog rendelkezései szerint felmondási védelem alatt állnak azok a munkavállalók, akik valamely munkaügyi bíróság választott bíráiként tevékenykednek. E státuszuk azonban nem minden esetben ismert munkáltatóik előtt, akik így e dolgozóik elbocsátását követően szembesülhetnek csak a felmondási védelemmel és annak a munkáltatókra nézve hátrányos anyagi következményeivel. A Semmítőszék álláspontja szerint a felmondási védelmet élvező munkavállaló jogtalan elbocsátása esetén kizárólag akkor érvényesítheti a jogtalan elbocsátásból eredő valamennyi kárigényét, ha munkaügyi bírósági tagságáról munkáltatóját az elbocsátását megelőzően megfelelően tájékoztatta, illetve ha bizonyítja, hogy munkáltatója ilyen tájékoztatás hiányában is tudomással bírt e tagságáról.
A Semmítőszék szociális tanácsa 2015. november 4-i határozatában (1416.338. számú felülvizsgálati kérelem) a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő módosításának lehetőségét vizsgálta. A Munka Törvénykönyve 312315. cikke úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy részmunkaidős munkavállalót tizenkét egymást követő héten, illetve tizenkét héten keresztül egy tizennégy hónapos vagy egy kollektív szerződés szerinti hosszabb időszakon belül hetente a részmunkaidőt legalább két órával meghaladó munkaidőben foglalkoztatnak, akkor a munkavállaló kérheti a munkaszerződésének a munkaidőre vonatkozó rendelkezése módosítását és ehhez kapcsolódóan munkabérének emelését. A Semmítőszék a fenti cikk kapcsán kimondta, hogy a munkavállaló terhére nem annak bizonyítása esik, hogy a vonatkozó időszak minden egyes hetében legalább két órányi többletmunkát végzett, hanem hogy a vonatkozó időszakban heti átlagban legalább két órányi ilyen munkát látott el.
A Semmítőszék szociális tanácsa 2015. március 3-i két határozatában (1320.486. és 1326.175. számú felülvizsgálati kérelmek) az azbeszt okozta betegségben szenvedő munkavállalók kártalanításának feltételeit elemezte. Megállapította, hogy az azbesztózis tüneteinek jövőbeli jelentkezésétől való félelem olyan sérelemnek minősül, amely megalapozhatja az érintett munkavállalók kártérítési igényét. Mindazonáltal az ilyen igények kizárólag akkor érvényesíthetők sikerrel, ha a munkavállalók valamely olyan létesítményben dolgoztak, amely szerepel az illetékes miniszter által kiadott rendeletben foglalt, azbeszttel szennyezett épületeket felsoroló listán. Figyelembe kell venni továbbá azt, hogy a munkavállalók munkaidejének és tevékenységének milyen részét tette ki az adott épületben való tartózkodás és munkavégzés, valamint hogy a foglalkoztatottak hány százalékát érinthette az azbesztszennyezés.
A Semmítőszék szociális tanácsa 2015. október 6-i határozatában (1417.539. számú felülvizsgálati kérelem) a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése kapcsán a munkaszerződés felmondására irányuló nyilatkozat visszavonásának feltételeivel foglalkozott. A Munka Törvénykönyve 123713. cikke szerint a felek kétoldalú megállapodása alapján a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg, a megszüntetésre irányuló jognyilatkozatukat a felek annak aláírásától számított tizenöt naptári napon belül vonhatják vissza a másik félhez intézett olyan írásbeli nyilatkozattal, amely tanúsítja ez utóbbi nyilatkozat másik fél által történő átvételének időpontját. A visszavonásra rendelkezésre álló határidő tiszteletben tartása különös fontos annak fényében, hogy a felek közös megegyezését az illetékes közigazgatási hatósággal jóvá is kell hagyatni. A Semmítőszék a perbeli esetben azt vizsgálta, hogy a felek közös megegyezését és a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatuk visszavonására rendelkezésre álló határidő leteltét követően, de még a közös megegyezés közigazgatási hatóság általi jóváhagyása előtt van-e lehetőség arra, hogy az egyik fél azonnali hatályú felmondással éljen a másik fél súlyos szerződésszegésére hivatkozással. A Semmítőszék a törvényi rendelkezések célját figyelembe véve arra a megállapításra jutott, hogy ilyen azonnali hatályú felmondásra csak akkor nyílik mód, ha a másik fél súlyos szerződésszegése ebben az időintervallumban következett be, illetve ha erről a felmondani kívánó fél ebben az időintervallumban szerzett tudomást.
A Semmítőszék harmadik polgári tanácsa 2015. október 22-i határozatának (1423.726. számú felülvizsgálati kérelem) fő tárgya a házastársak és a volt házastársak bérlőtársi jogviszonya volt. A Polgári Törvénykönyv vonatko-
- 1377/1378 -
zó rendelkezései szerint egy bérlői pozícióban lévő személy házasságkötése révén a házastársa számára exlegebérlőtársi jogállást szerez, bérlőtársakként pedig egyetemleges felelősséggel tartoznak a bérbeadó felé a bérleti díjak megfizetése tekintetében. A törvényen alapuló bérlőtársi jogviszony mellett a házastársak bérleti szerződés közös kötésével is bérlőtársakká válhatnak. A bérleti szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatokat a bérbeadó köteles mindegyik bérlőtárssal külön-külön is közölni, a bérlőtársak pedig külön-külön is élhetnek felmondási jogukkal. Különös helyzetet teremt azonban a törvényen vagy szerződésen alapuló bérlőtársi jogviszonyban lévő házastársak házasságának felbontása. A bontóperben eljáró bíróság a házastársak egyikét jelölheti ki a bérleti jogviszony fenntartására jogosult személyként, míg a másik házastárs tekintetében a bérleti jogviszony a bontóperben született bírósági ítéletnek az anyakönyvi nyilvántartásban való átvezetésével a törvény erejénél fogva megszűnik. A perbeli esetben a házastársak bérlőtársi kapcsolata az általuk kötött bérleti szerződésen alapult. Az egyik házastárs a közösen bérelt ingatlanból 1997-ben kiköltözött, ezt követően a házastársak házasságuk felbontását kezdeményezték. A bíróság bontóítéletének eredményeként a házasság felbontását 1998-ban az anyakönyvi nyilvántartásba átvezették. Az ingatlanban maradt volt házastárs bérleti díjfizetési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért őt és az ingatlanból már kiköltözött volt házastársat a bérbeadó a bérleti szerződés alapján 2010-ben és 2011-ben a díjhátralék megfizetésére szólította fel. A Semmítőszék rámutatott arra, hogy a bírósági bontóítélet a szerződésen alapuló bérlőtársi jogviszonyt a kiköltözött volt házastárs tekintetében a házasság felbontásának az anyakönyvi nyilvántartásba való átvezetésével megszüntette, így a bérlőtársi státusz megszűnésével a kiköltözött volt házastársat nem illetik meg a bérleti szerződésből eredő jogok, illetve nem terhelik őt a bérleti szerződésből származó kötelezettségek, különösen a bérleti díjfizetési kötelezettség. Mindezekből következően a bérbeadó nem jogosult arra, hogy a volt bérlőtársaktól mint egyetemleges kötelezettektől követelje az elmaradt bérleti díjak megfizetését.
A Semmítőszék harmadik polgári tanácsa 2015. október 15-i határozatában (1423.612. számú felülvizsgálati kérelem) a családi ház építésére irányuló építési szerződések érvénytelenségét vizsgálta. Az ilyen típusú építési szerződésekre vonatkozó szabályok fő célkitűzése annak biztosítása, hogy az építtető a szerződéses határidőn belül egy kész és lakható ingatlanhoz jusson, valamint hogy az építtető a kivitelező esetleges késedelméből eredő károkat megelőzhesse, illetve e károk bekövetkezése esetén megfelelő kompenzációt igényelhessen. A törvényalkotó az építtetőt védő rendelkezésként számos esetben kizárólag az építtető által hivatkozható részleges érvénytelenségi okot határoz meg. A szerződés érvénytelenségének bíróság általi megállapítása a szerződéskötést megelőző eredeti állapot helyreállítását eredményezheti, azaz a kivitelező a félkész lakóház lebontására kötelezhető. A Semmítőszék kezdeti gyakorlatában a lebontási kötelezettséget kiterjesztően értelmezte, a kivitelezőt pedig bontás esetén semmilyen költség- vagy kártérítés nem illethette meg az érvénytelenségre sikerrel hivatkozó építtetővel szemben. A Semmítőszék harmadik polgári tanácsának 2013. decemberi határozata enyhített e kötelezettségen, és a gazdasági érdekeket is szem előtt tartva kimondta, hogy a bontás elrendelése csak akkor lehet automatikus, ha az ellen a kivitelező nem tiltakozik. A perbeli esetben a Semmítőszék azt írta elő az alsóbb fokú bíróság számára, hogy mérje fel, hogy a kivitelező szerződésszegésének súlyosságával arányban álló szankció lenne-e az építmény lebontásának elrendelése, egyszersmind figyelembe véve az építmény készültségi fokát és a felek gazdasági érdekeit.
A Semmítőszék harmadik polgári tanácsa 2015. január 28-i határozatában (1327.050. számú felülvizsgálati kérelem) egy ingatlan adásvételi szerződés kapcsán kimondta, hogy az eladók nem szerződésszerű teljesítésének, és nem pedig az ingatlan rejtett hibájának minősül az a tény, hogy az ingatlan nem volt bekötve a szennyvízelvezető hálózatba, holott a megvételre felkínált lakóház hirdetésében az eladók az ingatlant szennyvízelvezetéssel rendelkezőként tüntették fel.
A Semmítőszék kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági tanácsa 2015. június 2-i határozatában (1324.714. számú felülvizsgálati kérelem) egy fizetésképtelenné vált és felszámolási eljárás alá került vállalat elbocsátott dolgozói perindítási jogával foglalkozott. Az adós társaság fizetésképtelenségét egy pénzügyi intézmény kockázatos pénzügyi konstrukciója idézte elő. A felszámolási terv végrehajtója elérte a pénzügyi intézmény kártérítési felelősségének bírósági megállapítását. Az elbocsátott dolgozók ezt követően szintén pert kívántak indítani a pénzügyi intézménnyel szemben, hogy a munkahelyük elvesztéséből és egy megfelelő új munkahely találása esélyének elvesztéséből eredő káraik megtérítését kérjék. Az alsóbb fokú bíróságok előtti eljárásban felmerült fő jogkérdés az volt, hogy az elbocsátott dolgozók kártérítési igénye a felszámolási eljárás alá került vállalat kollektív hitelezői igényei közé kerüljön-e besorolásra, amely hitelezői igények kielégítéséért az egyes volt munkavállalók helyett a felszámoló jogosult fellépni. A Semmítőszék határozatában ezért iránymutatásokat fogalmazott meg az egyénileg érvényesíthető és a kollektív hitelezői igények elhatárolása érdekében.
A Semmítőszék büntető tanácsa 2015. január 13-i határozatában (1287.059. számú felülvizsgálati kérelem) egy elfogultság miatti kizárási kérelmet vizsgált. A perbeli esetben egy vegyi üzemben bekövetkezett, emberéleteket is követelő robbanás miatt a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét megváltoztatva - megállapította a terheltek büntetőjogi felelősségét. A másodfokú bíróság eljáró tanácsának egyik tagja elnökhelyettesi pozícióval rendelkezett az Áldozatsegítő és Mediációs Nemzeti Intézetben, melyben igazgatótanácsi tagsággal bírt egy olyan áldozatsegítő egyesület, amely a robbanásban elhunyt személyek hozzátartozóinak és a robbanás sérültjeinek is segítséget nyújtott. A tanács eme tagja a másodfokú bíró-
- 1378/1379 -
sági eljárás kezdetén e tényt jelezte tanácselnökének és a bíróság elnökének is, akik úgy ítélték meg, hogy az említett elnökhelyettesi tisztség nem eredményez elfogultságot. E lehetséges elfogultsági indokról a büntetőeljárás terheltjeit azonban nem tájékoztatták, arról ők csak az őket elmarasztaló jogerős ítélet meghozatala után szereztek tudomást. Felülvizsgálati kérelmükben azt sérelmezték, hogy a lehetséges elfogultsági ok ismeretének hiányában nem tudtak élni azon jogukkal, hogy elfogultság miatt az érintett bíró kizárását kezdeményezhessék. A Semmítőszék többek között az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróságként eljárt fellebbviteli bíróság megsértette a terheltek eljárási jogait, ezért a támadott határozatot hatályon kívül helyezte.
A beszámoló foglalkozik a Semmítőszéknek az elsőbbségi alkotmányossági vizsgálat kapcsán kifejlesztett joggyakorlatával. Az elsőbbségi alkotmányossági vizsgálat intézményét egy 2008. júliusi alkotmánymódosítás vezette be a francia jogrendszerbe, ennek eredményeként 2010. március elsejétől minden peres fél az ügyében eljáró bíróság előtt kezdeményezheti az ügyében alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatát, amennyiben az a peres félnek az Alkotmányban biztosított valamely alapvető jogát sérti. Ilyen esetben a peres fél egy úgynevezett elsőbbségi alkotmányossági kérdés (question prioritaire de constitutionnalité, QPCeljárás) feltevését indítványozhatja.
A QPCeljárást az első fokon, illetve a fellebbezési szakaszban eljáró bíróság, vagy akár a Semmítőszék előtt is lehet kezdeményezni. A kezdeményezéssel érintett bíróság előzetesen megvizsgálja a kérelmet a QPCeljárás megindításához szükséges három feltétel fennálltának megállapítása érdekében; az alkotmányossági szempontból támadott jogszabályi rendelkezésnek az adott bírósági eljárásban ténylegesen alkalmazandónak kell lennie, a kérdéses jogszabályi rendelkezés tartalmát az Alkotmánytanács még nem vizsgálhatta, illetve egy korábbi alkotmányossági vizsgálatot követően a jogi és ténybeli feltételek megváltoztak, végezetül az elsőbbségi alkotmányossági kérdésnek újszerűnek vagy kellően komolynak kell lennie. Az említett három feltétel teljesülése esetén az érintett rendes, azaz nem közigazgatási bíróság a kérelmet továbbítja a Semmítőszék részére. A Semmítőszéknek ezt követően három hónap áll rendelkezésére, hogy döntsön a kérelem felől, és kérje az Alkotmánytanácsot a QPCeljárás lefolytatására. Megkeresése esetén az Alkotmánytanácsnak szintén három hónapon belül kell határozatot hoznia, amely a támadott rendelkezést alkotmányellenesség megállapítása esetében megsemmisíti.
A beszámoló részletesen elemzi a három feltétel vizsgálatának semmítőszéki joggyakorlatát, valamint bemutatja az egyes büntető- és polgári jogi tárgyú, a Semmítőszék által feltett elsőbbségi alkotmányossági kérdéseket.
A beszámoló e fejezetének elején bemutatja a Semmítőszék ítélkezési tevékenységének statisztikai oldalát, ügyérkezési adatait, a hozott érdemi döntéseinek számát, befejezési rátáját, és az összehasonlító adatokat külön statisztikai táblázatokban is feltünteti.
A beszámoló kitér a Semmítőszék Tájékoztatási és Dokumentációs Szolgálata (Service de documentation, des études et du rapport, SDER) tevékenységére. Az SDER igazgatója felelős a jogkereső közönség és a sajtó tájékoztatásért, a jogi tanácsadásért, a joggyakorlat dokumentációjáért, a nemzetközi kapcsolattartásért, valamint a nemzetközi tapasztalat- és információcseréért. Az SDER hagyományos feladatai közé tartozik a Semmítőszék joggyakorlatának terjesztése és ismertetése, a Semmítőszék kiadványainak szerkesztése, a semmítőszéki határozatok adatbázisának működtetése és fenntartása, továbbá a Semmítőszék internetes és intranetes honlapjának gondozása. A 2015-ös év újdonsága volt az SDER elektronikus hírlevelének megjelentetése és az SDER összehasonlító jogi irodájának létrehozása. Az összehasonlító jogi iroda három munkatárs, egy bíró, egy jogász és egy igazságügyi alkalmazott részvételével működik. A Semmítőszék elnöke és az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnöke által 2015. október 5-én Strasbourgban aláírt együttműködési megállapodás az SDER igazgatóját jelölte ki a Semmítőszék strasbourgi bírósági esetjoggal foglalkozó állandó tanácsadójának. Mindemellett az SDER képviseli a Semmítőszéket az Európai Unió hét - német, belga, finn, francia, holland, cseh és brit - legfelsőbb bíróságát tömörítő kísérleti hálózatban. Az SDER igazgatójának irányítása mellett a Semmítőszék a korábbi évekhez hasonlóan folytatta a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolását.
A Semmítőszék beszámolójában röviden elemzi a Jogi Segítségnyújtó Iroda, a jogtalanul fogvatartott személyek utólagos kártalanításával foglalkozó nemzeti bizottság, a büntetőügyekben hozott jogerős ítéletek felülvizsgálatára irányuló kérelmeket előzetesen szűrő bizottság, valamint a felülvizsgálandó büntetőbírósági határozatokkal foglalkozó speciális bíróság 2015-ös tevékenységét.
Végezetül a beszámoló részletes listában sorolja fel a Semmítőszéken 2015-ben megrendezésre került konferenciákat, szemináriumokat és szakmai találkozókat, feltüntetve azok időpontját, szervezőjét, címét és az azokon felszólaló, illetve részt vevő személyeket. A beszámoló a Semmítőszéken működő tanácsok referádáinak, jogi szakterületeinek címszavakban történő ismertetésével zárul.
Kelt Budapesten, 2016. szeptember 12. napján ■
- 1379 -
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kúriai titkár, a Kúria Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Jogi Irodája.
Visszaugrás
