A gyermek jogainak elismerése és érvényre juttatása korunkban világtendencia.
Hazánk az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki a Gyermek Jogairól szóló New Yorkban, 1989-ben kelt Egyezményt (továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény). A Gyermekjogi Egyezmény egyebek mellett kinyilvánította a gyermek jogát arra, hogy szülei neveljék (7. cikk 1. pont), illetve, hogy különleges helyettesítő védelmet biztosítanak - családnál való elhelyezés, hazai örökbefogadás, szükség esetén megfelelő gyermekintézményben való elhelyezés formájában - minden olyan gyermeknek, aki meg van fosztva a családi környezetétől, vagy saját érdekében nem hagyható környezetében (20. cikk). A külföldi örökbefogadásra vonatkozóan a Gyermekjogi Egyezmény is tartalmaz előírásokat, amikor a 21. cikk b) pontja kimondja, hogy az államnak gondoskodnia kell arról, hogy a gyermek külföldre történő örökbeadására csak akkor kerülhessen sor, ha a gyermek a származási országban nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban.
A külföldi örökbefogadás nagyobb garanciáját teremtette meg a 2005. évi LXXX. törvénnyel kihirdetett a gyermekeknek a nemzetközi örökbefogadások terén való védelméről és az ilyen ügyekben történő együttműködésről szóló, Hágában, 1993. május 29. napján kelt Egyezmény (továbbiakban: Hágai Egyezmény). A Hágai Egyezménynek megfelelően a nemzetközi örökbefogadási ügyekben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (továbbiakban: NEFMI) Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztályának keretén belül működő Központi Hatóság felelős a külföldi örökbe fogadni szándékozó szülők kérelmeinek elintézése tekintetében.
A Hágai Egyezmény nagyobb jogbiztonságot, egyszerűbb, áttekinthetőbb ügyintézést teremt, mert alkalmazása esetén csak egy döntés születik a nemzetközi örökbefogadási ügyekben. A Hágai Egyezmény tehát szélesre tárja a másik szerződő államban történt örökbefogadás elismerésének lehetőségét, vagyis igyekszik elkerülni az örökbefogadás megismétlésének szükségességét. Ebből az következik, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően létrejött örökbefogadást a törvény erejénél fogva el kell ismerni. A Hágai Egyezmény ennek érdekében egyfelől meghatározza a nemzetközi örökbefogadás előfeltételeinek minimumát, másrészt a származási és a fogadó ország Központi Hatóságainak a feladatait az előfeltételek biztosításában. Az Egyezménnyel a magyar jogszabályok összhangban vannak.
Hazánkban évente átlagosan 800-900 körül mozog az engedélyezett örökbefogadások száma. 2009. évben az engedélyezett örökbefogadások száma 734 volt, melyből a külföldi állampolgár számára 139 örökbefogadást engedélyezett a gyámhivatal. (Ebből: 1 évnél fiatalabb örökbeadott gyermekek száma: 274, a 1-3 évesek száma: 162, a 6-10 évesek száma: 115)
Az elmúlt néhány évtized az örökbefogadás céljában az örökbefogadás iránti igényekben és azok kielégítési lehetőségében minőségileg újat hozott, és ehhez természetesen a jogi szabályozásnak, majd a joggyakorlatnak is igazodnia kellett. Ezért a házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) az örökbefogadást szabályozó rendelkezéseit - a Családjogi törvény 1995. évi módosítása után - a Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI törvény (továbbiakban: Gyermekvédelmi törvény) többször is módosította. A Gyermekvédelmi törvény jelentősen érintette tehát a Csjt. örökbefogadásra vonatkozó rendelkezéseit így szabályozza többek között az örökbefogadás előtti eljárást (az örökbe fogadni szándékozók alkalmasságát), a gyermek kötelező gondozásba történő kihelyezését, a hazai örökbefogadást segítő országos nyilvántartási rendszert, illetve 2011. évben a bevezetett örökbefogadói gyermekgondozási segélyt, vagyis az örökbefogadói Gyes-t. A Gyermekvédelmi törvény a családból kiemelt gyermekek jogainak biztosítása érdekében a vérszerinti családba történő mihamarabbi visszagondozásukat, ha ez nem lehetséges a gyors, de megalapozott örökbefogadásukat preferálja. A NEFMI jogelődje a szakmai irányítási és felügyeleti jogkörében eljárva számos vizsgálattal, felméréssel, képzéssel segíti az egységes joggyakorlat kialakítását.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évek alatt az örökbefogadás szabályai pontosabbak lettek, az örökbefogadással szemben megfogalmazott új igények és az örökbefogadások körüli konfliktusok megoldásában előreléptek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az örökbefogadás is egyike a családjog azon kérdéseinek, amelyekben legalábbis valamennyi konfliktus feloldása sem a jogalkotástól, sem a gyakorlattól nem várható.
A jelenleg most ismételten formálódó új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve is várhatóan számos változást hoz az örökbefogadás terén. Ezért fontosnak tartom áttekinteni, illetve összehasonlítani azokat a már megfogalmazott legjelentősebb szakmai törekvéseket is, melyek a jelenleg hatályos Csjt.-hez képest - a gyermeki jogok hangsúlyosabb érvényesülése érdekében - változást eredményeznek, eredményezhetnek. Az összehasonlítás jelenleg hatályos szabályokból indul ki, majd kitér az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez készült szakértői javaslatra (továbbiakban: Szakértői Javaslat[1]), valamint a kihirdetett, de hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (továbbiakban: Új Ptk.) Családjogi Könyvében megfogalmazottakra.
Figyelemmel arra, hogy az örökbefogadás szabályozása folyamatosan igyekezett lépést tartani a - sokszor ellentétes érdekeket hordozó - társadalmi elvárásokkal, következik, hogy az örökbefogadásnak a Családjogi Könyvbe tartozó szabályai lényeges, koncepcionális változtatást nem igényeltek. Másrészt azonban, a sok módosítás következtében a Csjt.-beli szabályok rendszere, a fejezet szerkezete nem kellően áttekinthető, emellett a végrehajtási jogszabályokban - elsősorban a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Gyer.) számos olyan, az érdekeltek alanyi jogait érintő, gyakran korlátozó szabály van, amelyek törvényi és nem kormányrendeleti szabályozást igényelnének. Ezért mind a Szakértői Javaslat, mind az Új Ptk. - amellett, hogy a részletkérdésekben több új megoldást tartalmaznak - elsősorban a fejezet (tagolás szerint Cím) szerkezetében, a törvényi szabályok kibővítésében, pontosabb, korszerűbb megszövegezésében és hangsúlyaiban hoz változásokat.[2]
A Szakértői Javaslat a Cím (Örökbefogadás) I. Fejezetében az örökbefogadás célját és feltételeit tartalmazza egyrészt az örökbefogadó, másrészt az örökbefogadott oldalán (így az örökbefogadó alkalmasságát megállapító ún. előzetes eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, illetve az átmeneti nevelésbe vett kiskorú gyermek örökbe fogadhatónak nyilvánítási feltételeit). Ez után következnek az örökbefogadási eljárás szabályai, melyek egyértelművé teszik a nyílt és a titkos örökbefogadás közötti különbséget, és a jelenleginél pontosabb szabályokat fogalmaznak meg a külföldi (nemzetközi) örökbefogadásra.
Az Új Ptk. Családjogi Könyve is azonos tartalommal határozza meg a nemzetközi örökbefogadás fogalmát. E szerint nemzetközi örökbeadásnak minősül, ha az örökbefogadás következtében a gyermek más országba kerül, függetlenül az örökbefogadó állampolgárságától és attól, hogy a gyermek állampolgársága megváltozik-e. A gyermek nemzetközi örökbeadása - a rokonok, és a szülő házastársa által történő örökbefogadás kivételével - csak örökbefogadhatóvá nyilvánított, átmeneti nevelésbe vett, valamint tartós nevelésbe vett gyermek esetében engedélyezhető, feltéve, hogy a gyermek örökbefogadására a tartós nevelésbe vételt, vagy az örökbefogadhatóvá nyilvánítást követően belföldön nem került sor, mivel azt nem kezdeményezték, vagy az örökbefogadása érdekében tett intézkedések nem vezettek eredményre. A külföldi örökbefogadás részletes szabályait külön törvény tartalmazza.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
